Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-12 / 9. szám, kedd
ÚJ szú 5 1982.1.12. ÚJ fejlesztési programot valósítanak meg A HATÁROZATOT a kerületi és a járási pártbizottságok, a kerületi és a járási mezőgazdasági igazgatóságok már nagy vonalakban lebontották. A napokban azonban még a lehetőségek, az elemzések, a javaslatok alapján a mező- gazdasági üzemek vezetőivel együtt megtárgyalják és kiegészítik a feladatokat. Ezen igényes munka végzése közben beszélgettem Ján Dojčan mérnökkel, az Érsekújvári (Nové Zámky) Járási Mezőgazdasági Igazgatóság fő- zootechnikusával és Balla Vince ágazati zootechnikussal. Egyeztették a terveket, felbecsülték a lehetőségeket a beterjesztett javaslatok alapján. Elmondták, hogy nem könnyű aránylag rövid idő alatt megváltoztatni az évtizedek alatt kialakult termelésszerkezetet, amely bizonyos fokig biztos bevételt jelentett a mezőgazdasági üzemeknek. Jól képzett szakemberek irányították a szinte mesteri képesítést nyert gondozókat. Ennek ellenére a vezetők többsége az üzemekben lefolytatott termelési értekezletek határozatai alapján már keresi a lehetőségeket, hogy az új körülmények között is gazdaságos legyen a termelés, és az eladott termékekért legalább annyi bevételhez jussanak, mint azelőtt. A két zootechnikus pontosan felvázolta az állatállomány változását. A sertésállományt húszezer álattal csökkentették, és természetesen fájt a szívük, hogy ennyi állatot ki kell selejtezni. Ezért megoldást kerestek. A kisállattenyésztőknek 10 600 malacot adtak el, hogy ezeket a háztájin neveljék, hizlalják tovább. Kössenek szerződéseket az illetékes vállalatokkal, amelyektől abraktakarmányt kapnak az állatok etetésére. Mentették tehát a menthetőt. Az állatok kényszereladása, illetve levágása miatt 183 tonna hússal teljesítették túl az eladási tervet. Ezzel szemben a szarvasmarhahús eladási tervét csak 99,3 százalékra teljesítették, hogy gyorsabb ütemben növelhessék az állományt. Az év végéig 747 állattal sikerült növelni a szarvasmarhaállományt, ami jó eredménynek számít az olyan járásban, amelyben a növénytermesztés szerkezeti összetétele szerint előtérbe helyezték a szemes takarmányok termesztését. A NAGYOBB ARÁNYÚ szerkezeti változások az állattenyésztésben azonban csak a következő években jönnek létre. A tervek szerint az idén 2146-tal növelik a szarvasmarhák számát. Nem kis feladat, mert az állatok részére elegendő férőhely is szükséges. A 6. ötéves tervidőszakban hatezer szarvasmarha számára építettek istállókat, amelyekben a termelés jó körülmények között folyik, és lényegesen fokozódott az állatok hozama. Az új program szerint azonban még nagyobbak az igények a beruházások kivitelezésének meggyorsítására. Az idén a Szőgyéni (Svodín), a Muzslai (Mužla), az Udvardi (Dvory nad Žitavou-i) Efsz-ben korszerű istállókat helyeznek üzembe 1500 tehén és növendékállat számára. Az állattenyésztés fejlesztési programjának megvalósítása mellett nagy gondot fordítanak a takarmányellátási problémák megoldására is. Mivel a járásban kevés a legelő, a mezőgazdasági üzemek úgy döntöttek, hogy legalább ezer növendék állatot szállítanak át a hegyi és hegyaljai körzetekbe. A legeltetési kooperációs kapcsolatokat sokoldalúan fejlesztik. Remélik, ily módon is elősegítik az elegendő számú üsző nevelését, a tehénállomány felfrissítését. Az elmúlt években számos mezőgazdasági üzemben azért nem sikerült gyors ütemben fokozni a tejhozamot, mert a növénytermesztési csoportok nem termeltek elegendő és megfelelő minőségű takarmányt az állatok számára. A járásban ezért most olyan törekvések észlelhetők, amelyek szerint a növénytermesztési csoportoknak nemcsak elegendő, hanem megfelelő minőségű takarmányt is kell tartósítaniuk. Megszervezték a minőségellenőrzés új módszerét. A laboratóriumok dolgozói a helyszínen vesznek mintákat a silótakarmányból és a kazlakból is, és minden elfogultság nélkül mutatják ki a takarmány tápanyag- tartalmát. Az első szondázások alapján a silótakarmányok 24 százaléka I. osztályú, 50 százaléka pedig II. osztályú. A többi rosz- szabb minőségű. A zootechniku- sok az ellenőrzések alapján állíthatják össze a különböző fajta állatok napi adagját. A FÓZOOTECHNIKUSOK alaposan áttanulmányozták a járási mezőgazdasági igazgatóság ag- ronómusai által beterjesztett takarmánytermelési programot. Megállapították: bár megvannak a törekvések a jó takarmányalap termelésére, mégsem végeztek teljes munkát. Kevés a sok fehérjét tartalmazó takarmányféle. Az eddigi tapasztalatok alapján igyekeznek fehérjét nyerni az élelmiszeripari üzemek melléktermékeiből is. A mezőgazdasági üzemek többségében már nedves állapotban etetik a takarmányokat. Jók a lehetőségek a melléktermékek hasznosítására is. A Hűli és Muzslai (Mužla) Efsz-ben a nedves etetései már nagyon jó eredményeket értek el. Az Agrokomplex palárikovói gazdaságában szintén sikerrel alkalmazzák ezt a módszert. Számos mezőgazda- sági üzem több ezer hektoliter sok fehérjét tartalmazó moslékot hord tartályokban az állatoknak a párkányi (Štúrovo) és az alsóahai (Dolný Óhaj) keményítő- és szeszgyárból. A járási mezőgazdasági igazgatóság a mezőgazdasági üzemekkel együtt újabb lehetőségeket keres a melléktermékek fel- használására. Javaslata alapján Tardoskedden (Tvrdošovce) egy nagy teljesítményű, melléktermékeket feldolgozó üzem épül. A tervek szerint ötezer sertés hizlalására készít takarmánypépet, tejipari, malom- és pékipari, sörgyári és egyéb élelmiszeripari üzemek melléktermékeiből. AZ ÉRSEKÚJVÁRI JÁRÁSBAN a napokban körzeti és helyi jellegű értekezleteket hívnak össze, amelyeken megvitatják az állattenyésztés továbbfejlesztésének programját, és az állattenyésztési termékek növelésének lehetőségeit. Minden javaslatot, megjegyzést felhasználnak, hogy a nagy programot a 7. ötéves tervidőszakban megvalósíthassák. BALLA JÓZSEF Egy-egy termék minősége többféle szempontból megítélhető. Másképpen vizsgálja a műszaki ellenőr, vagy az állami minőség- vizsgáló intézet dolgozója, és másképpen tekint rá az a gazdasági vezető, akinek feladata bármilyen módon a terv teljesítése. A legjobban azonban a vásárló közelíti meg az objektivitást a minőség megítélésében. „Ha valamiért pénzt adok ki, akkor a legjobb minőséget várom el“ - gondolja a vásárló, és olykor inkább többet fizet az I. osztályú áruért, minthogy kockáztassa a minőséget. És magában hozzáteszi: „Nem vagyok olyan gazdag, hogy olcsó dolgokat vásárolhassak.“ Hazai termékeink többségét, a II. minőségi osztályba sorolják, tehát a termelők valószínűleg a következőképpen veszik fontolóra a kérdést: „Persze, szükség van a legmagasabb minőségi osztályba sorolt termékekre is, de elegendőek számunkra a másodosz- tályúak, vagyis az átlagos minőségűek.“ Az egymástól kölcsönösen függő termelő és fogyasztó tehát más-más véleményt vall. Felmerül tehát a kérdés: A termelők valóban, olyan gazdagnak érzik magukat, hogy megengedhetik az átlagos, vagy az átlagon aluli minőségű termékek gyártását? Valószínű, hogy igen, ezért nem bántja őket különösebben, hogy az alacsonyabb minőségi osztályokba sorolt termékeik gyártásával népA műszaki „csodák“ közül gyakran bámulatba ejti az embert egy-egy gépjárműnek, repülőgépnek vagy mondjuk robotnak távvezérléssel való működtetése. A tudományos-technikai forradalom ilyen jellegű vívmányainak, illetve híreinek már gyermekkoromban is örültem. Akkoriban répa vagy kukoricakapálás közben arról álmodoztunk, hogy eljön az az idő is, amikor az embernek ilyen munka közben nem kell majd naphosszat görnyednie, mert a tábla végéből gombnyomással fogja irányítani a kapálógépet. Hogy az évtizedekkel ezelőtti ilyesféle álmodozás nem lehetetlen dolgokkal foglalkoztatta agyunkat, azt ma a mezőgazdaságban is számos gép üzemeltetése igazolja. Hogy a távvezérlés a növénytermesztésben és az állattenyésztésben is meghonosodott egy-egy termelési folyamatban, annak csak örülni lehet. Persze, csak addig, ameddig egy szárító, vagy egy korszerű fejőgép távvezérléséről van szó. A mezőgazdasági üzemnek az istállóktól, a műhelyektől nap- hossznyi járásra levő központi irodaházból való irányítása viszont már korántsem ilyen örvendetes. És, sajnos, van ilyen, mégpedig nem is kevés. Országos kimutatásom nincs erről a jelenségről, azonban Kelet- Szlovákia három déli járásában - a rozsnyóiban (Rožňava), a tő- keterebesiben (Trebišov) és a Kassa (Košice)-vidékiben - utánanéztem a dolognak és... Mindenütt találtam egy-két olyan egységes földművesszövetkezetet, illetve állami gazdaságot, ahol a „vezérlő központ“ körül hiába keresnénk a mezőgazdasági termelés jeleit. Nem lelnénk. No nem azért, mintha talán ott közben a nagy ütemű korszerűsítés teljesen felszámolta volna a sáros gazdasági udvarokat. Sajnos, másért nem találnánk. Azért, mert ott a központi irodaház és a gazdasági udvar között méterben, ha úgy tetszik, kilométerben kifejezve tetemes űr tátong. Ür tátong, s közben sok mindent elnyel. Elnyeli például az irányítók és irányítottak között annyira szükséges közvetlen kapcsolat jelentős részét és a személyi kapcsolatok nem kis hányadát is; továbbá a köz kárára elnyel egy nagy adag üzemanyagot - hiszen így az irányításhoz gépkocsi (-sereg) kell. gazdaságunknak, egész társadalmunknak kárt okoznak. A statisztikusok kiszámították, hogy milyen veszteség keletkezik a rossz minőségű termékek gyártásával. Kiszámították a rossz minőségű termelésből, az átlagon aluli minőségű termékek gyártásából, az energiapazarlásból keletkező veszteségeket. Az is veszteség, ha olyan termék előállítására pazaroljuk az anyagot, aminek minősége még az átlagosat sem éri el, és sorolhatnánk a veszteségek keletkezésének további forrásait. Jó tudatosítani, hogy ezekkel a veszteségekkel még nem zárul le a kör. Hiszen gondoljuk csak el, hogy milyen esélye van egy II. minőségi osztályba sorolt terméknek a világpiacon. A konkurrencia olyan erős, hogy csak a legkiválóbb minőségű termékkel érdemes jelentkezni, ha eredményes üzletet akarunk kötni. Átlagon felüli termékért átlagon felüli ár, és a fordítottja is érvényes. Tehát kétszer veszítünk, ha megelégszünk az átlagos minőségű termékekkel. Ebben az esetben bizony nem érvényes az arany középútról való közmondás. Ugyanakkor az is közismert, hogy a kiváló minőségű termékek gyártása az esetek többségében nem kerül többe, mint a rossz minőségű „társaiké“. Ez az anyagköltségekre vonatkozik. Persze, drágább a jobb termék előállítása, ha a szellemi befektetést vesszük figyelembe. Ha figyelembe veszNem, nem vádolhatok az olyan mezőgazdasági üzemek, amelyekben az irodaház kezdettől fogva azért van távol a termelőktől, mert annak idején újra nem futotta és a vezetőség így ott húzódott meg, ahol lehetett. Ám sokan vannak, akik ma, a gazdasági követelmények ismeretének ellenére cselekednek így. Egyes üzemekben ezen a téren a logikus gondolkodást háttérbe szorítja a korai kényelemre való törekvés. így elfogadhatatlan az a magyarázat is, hogy az irodaház azért épül a lakóterületen belül, mert ott jobbak, barátságosabbak az élet- és a munkahelyi körülmények, mint az istállók, vagy a műhelyek közvetlen szomszédságában. S ha az irodaház a gazdasági udvaron kapna helyet, az minden szempontból a köz javát szolgálná. Többek között azért is, mert az „irodisták“ úgy nemcsak az iratokból ismernék a földművesszövetkezet vagy az állami gazdaság életét és embereit, meg aztán úgy több dolgozó érdeke lenne, hogy a gazdasági udvaron is megfelelő élet- és munkakörülmények legyenek. Az említett három járásban több ilyen, „távirányítást“ alkalmazó mezőgazdasági üzem van. Számuk ezekben a napokban egy újabbal gyarapszik, a Valalikyi Állami Gazdasággal (Kassa-vidéki járás). Ennek a több mint hétezer hektáros üzemnek az igazgatósága ugyanis az eddigi székhelytől 14 kilométerre felépített több emeletes, szép irodaházba költözik. Ha csupán arról lenne szó, hogy az igazgatóság a rozoga épületből újba megy, akkor csak örülhetnénk a változásnak. Csakhogy a költözködés helyessége ebben az esetben komolyan kétségbe vonható, mert a Kassa belvárosában pompázó igazgatósági épület közel félnapi járásra van a legközelebbi gazdasági udvartól és harminc kilométerre a legtávolabbitól. Elképzelhetően furcsa egy irányítás érvényesül majd ott, mint ahogy furcsállanánk azt is, ha - mondjuk - a központi államigazgatósági szerveink külföldről irányítanák és ellenőriznék országunk életét. Az ilyen „távirányítás“ aligha lehet jó és aligha lehet - a köz szemszögéből nézve - hasznos! Vagy mégis, s akkor én lennék rossz helyzetmegítélő?! GAZDAG JÓZSEF szűk, hogy mennyi tudományos ismeretet, mennyi kezdeményezést, mennyi megfelelő irányítást „tartalmaz“ egy-egy termék. Vagyis a termelés szubjektív tényezői mennyivel járultak hozzá a termék sikerességéhez. Ha többel, akkor a termék is jobban értékesíthető. Az ilyen esetekben pedig a világpiacon dolgozóink szellemi képességét, ügyességét, rátermettségét értékesítjük. És ez a jó kereskedelem. Igaz, nem állíthatjuk, hogy termelőink nem törekednek gyártmányfejlesztésre, innovációra. Csakhogy innováció és „innováció“ között különbség van. Az idézőjeleset azonnal felismeri az egyszerű vásárló is az áruházban, ha az árukon csupán elhanyagolható felületi változást fedez fel, olyanokat, amelyek a régihez viszonyítva semmivel sem tették jobbá a terméket, de azért az árát emelték. Ugyanakkor, persze, jó példákról is szólhatunk. Csupán egyet említsünk, a néhány évvel ezelőtt még könyörtelenül bírált füleki (Fiľakovo) Kovosmaltot. E vállalat dolgozói néhány év alatt olyan gyártmányfejlesztéssel rukkoltak ki, amellyel 180 fokos fordulatot tettek meg. Vagyis: termelő és termelő között, innováció és innováció között különbség van, és ahol akarnak, ott tudnak igazodni a követelményekhez. KAROL DOBOŠ A Bratislavai Mélyépítépzeti Kutatóintézetben olyan csővezetéket fejlesztettek ki, amely a hóvezetékek beruházási költségeit egyharmaddal csökkenti. Az eredmény állami kutatási feladat végrehajtásaként született meg. A kutatóintézetben kifejlesztett gépek segítségével pedig elvégezhető a csövek tisztítása, korróziógátló anyaggal való bekenése és a csövek kiégetése. A csővezetékek lefektetéséhez nincs szükség külön csatorna építésére, és ami ugyancsak nem mellékes, alkalmazásával lényegesen csökkenthető a hóveszteség, és az ilyen vezetékek építésének a munkaigényessége a hagyományoshoz viszonyítva a felére csökkent. A felvételen: Ján Skala mérnök, a kutatási feladat végrehajtásának vezetője és az új termék keresztmetszete (Felvétel: ČSTK - Pavol Neubauer) Átlagon felüli termékért - átlagon felüli ár TÁVIRÁNYÍTÁS?! KORSZERŰ ÜZEM A MELLÉKTERMÉKEK FELDOLGOZÁSÁRA Amint a CSKP KB 4. ülésének határozata is hangsúlyozta, a 7. ötéves tervidőszakban olyan irányban kell fejleszteni az állattenyésztést, hogy a mezőgazdasági üzemek minél kevesebb abraktakarmány felhasználásával állítsák elő az állattenyésztési termékeket. Az egyes körzetek feltételeinek megfelelően a szarvasmarha állomány fokozatos növelésére van szükség. A sertésállomány nagyságát pedig a mezőgazdasági üzemek úgy szabályozzák, hogy elegendő szemes takarmányt biztosítsanak számára. Ez a fejlesztési program elősegíti, hogy az állattenyésztési termelés gazdaságosabb lesz, mert ily módon csökkenthető a termeléshez szükséges szemestakarmány-behozatal.
