Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-12 / 9. szám, kedd
A Szovjet Irodalom - Dosztojevszkijről Kezdők (lengyel) A 160 éve született és 100 éve elhunyt Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkijnek, a világirodalom kiemelkedő alakjának életére és életművére emlékezik a Szovjet Irodalom című folyóirat múlt évi 12. száma. A Dosztojevszkij és korunk című szerkesztőségi cikkben - mely az emlékszámot bevezeti - ez áll: „A XIX. század orosz prózairodalma hatalmas hegygerinchez hasonlítható. Minden egyes csúcsa a nemzeti önismeret fellendülésének egy-egy kiemelkedő pontját jelzi. És mindegyik sajátos, valóban megismételhetetlen, és drága a szovjet ember szívének, mindegyik elválaszthatatlan része a szovjet ember szellemi életének, mindegyik a népi kultúra felbecsülhetetlen kincse. Szükséges-e megemlítenünk Puskin és Lermontov prózáját, Gogol és Csehov, Turgenyev és Bunyin, Leszkov és Szaltikov- Scsedrin, Goncsarov és Pi- szemszkij, Korolenko és Kuprin nevét... Ám valamennyiük fölé magasodik két, csupán nehezen megközelíthető, gigászi csúcs - Tolsztoj és Dosztojevszkij." A folyóirat a kettős jubileum alkalmából közli a nagy író Jámbor teremtés című „fantasztikus elbeszélését“, melyhez Leonyid Grosszman műhelytörténetet mellékel; és az 1876-1877-es jegyzetfüzetébe is belelapozhatunk. Dosztojevszkij 1876-os jegyzeteiben nyomon követhető, hogyan alakult ki a Jámbor teremtés című elbeszélés magva. Később egy csapásra megszületik a mű végső formája. A Vázlatok és tervek című publikáció Dosztojevszkij egyes műveinek keletkezési körülményeivel, írói terveivel ismerteti meg az olvasót. Hírt kapunk például a Tavaszi szerelem című elbeszélés alapgondolatáról, a Házasság című regénytervéről. A Dráma. Tobolszkban... című feljegyzés az író egyik fogolytársának drámáját mondja el. Ebből E napokban emlékezünk meg Tallós-Prohászka István születésének 85. évfordulójáról. Életében és 1974-ben bekövetkezett halála után is kevés szintetizáló jellegű tanulmány jelent meg munkásságáról. Ez a tény, valamint az évforduló különösen időszerűvé teszi, hogy föllapozzuk azt a könyvészetiig is szép monográfiát, amely Magyarországon jelent meg. Szíj Rezső tanulmányával jól szolgálja azt a célt, hogy a szlovákiai magyar képzőművészet iránt érdeklődő közönség közelebb kerüljön a somorjai (Samorín) születésű, ihletét a két háború közötti Csallóköz életéből merítő festőművész világához, amely (nem kis belső ellentmondásai, tartós válságtünetei ellenére is) tartalmaz olyan értékeket, melyek méltóak az utókor megbecsülésére. A szerző végigkíséri az asztalos- mester apától és a juhászlány anyától született festőművész életútját, beszél küzdelmes ifjúkoráról, kenyérgondok miatt megszakított polgári iskolai tanulmányairól, malackai írnokoskodásáról, melynek az 1915-ös háborús behívó vetett véget. A szociális ellentmondásokra mindig oly érzékeny Tal- lós-Prohászka a világháborút követően részt vesz a Magyar Tanácsköztársaság harcaiban (e témájú rajzai, festményei a somorjai Városi Honismereti Házban láthatók), a román idegenlégiósok fogságába kerül, innen azonban szerencsés módon sikerül megszabadulnia. A század húszas éveit képzőművészeti tanulmányoknak szenteli, beiratkozik a budapesti Iparművészeti Főiskolára, ennek elvégzése után pedig Berlinbe megy, hogy megismerkedjék a modern európai művészeti törekvésekkel. Az expresszionista stílus nyomokat hagyott festői módszerén, saját stílusának kialakításában azonban nem kapott döntő szerepet. Annál inkább hatott szemléletére az a kapcsolat, melyet a népéletet kutató fiatal cséhšzlóvákiäi magyar értelmiségiekkel, a sarlósokkal tartott a valóságos történetből bontakozott ki Dosztojevszkij képzeletében A Karamazov testvérek cselekménye, Dmitrij Karamazov jelleme. A vázlat bizonyos fokig képet ad arról is, milyen lehetett volna A Karamazov testvérek tervezett, de már meg nem írt folytatása. Az 1876. november hatodikai feljegyzés az álmodozó embertípusnak szánt regénytervéről fed fel gondolatokat. Az álmodozó ember témája átjárta Dosztojevszkij egész alkotói pályafutását, róla szól az 1847. évi Pétervári krónika, majd az 1848. évi Fehér éjszakák. Az 1870-es években A kamasz, illetve Az író naplója megalkotása idején újból és újból visz- szatér kedves hőséhez, aki érzékenyen éli át az élet gonoszságát és igazságtalanságát, de előlük álmaiba menekül. A folyóirat Dosztojevszkij-em- lékszámában olyan szovjet írók vallanak az orosz realista próza nagy mesteréről, mint Jurij Bondarev, Alesz Adamovics, Viktor Sklovszkij, Mykolas Sluckis, Leonyid Leonov, Viktor Rozov, Csin- giz Ajtmatov és mások. A Dokumentum című rovat Dmitrij Blagoj Dosztojevszkij és Puskin, valamint Vagyim Csuvakov Gorkij-levél Dosztojevszkijről című elemzését közli. A magyar irodalom világában című rovatban is számos értékes, Dosztojevszkijjel kapcsolatos írás olvasható. Számos érdekes véleményt, megállapítást találunk. A „magyar" Dosztojevszkij. Vallomások és vélemények, című összeállításban. Kiemelkedő írás Lendvai L. Ferenc Lukács György Dosztojevszkij-képe című tanulmánya, melyben számos, felfedezésszámba menő megállapítás olvasható a nagy magyar filozófus Dosztojevszkijjel kapcsolatos nézeteiről. A fiatal Lukács György például - a nyugati kultúrkritiku- sokhoz hasonlóan - „torzító optikával szemlélte Dosztojevszkijt. fenn. 1931-ben Tallós-Prohászka részt vett a Sarló Garam-völgyi tanulmányútján; művészetében egyre nagyobb teret követelnek a korabeli falut bemutató táj- és zsánerképek, melyekből erős szociális indulat sugárzik. Rajzait (s néha cikkeit) közölte Az Út című kommunista havilap is. Izgatta képzeletét a népművészet öröksége, fölhasználható motívumkincse, képein megjelennek Bős, Csölösztő, Somorja fejfái, a csallóközi monda- és hiedelemvilág alakjai (Lángember, Kísértet- macskák, Vízimanó, Az éjjeli őr és az ördög, Boszorkányság, Kincset őrző kutya). Ezek a képei a naiv festészetnek és a népi szürrealizmusnak az ötvözetéről tanúskodnak, egy korszerű népiesség jegyében születtek. Ellentétben e „lebegéssel”, életképei való- sághűbbek: a Jéghordás I. és II., a Vásárban a Vásár, a Faluvég úgy hat, mint az idő egy-egy megállított filmkockája, amely a tegnap tárgyi-emberi világát idézi vissza számunkra. Ugyanez érvényes természeti vagy városi tájaira is; az utóbbiak közül a régi Pozsonyt idéző Vödricet, az előbbiek közül a Vízpartot és a Csiliznyára- di falurészletet közli a monográfia. 1945 után Tallós-Prohászka István Magyarországra került. Mo- sonmagyaróvárott települt meg; a Csallóközhöz oly sok tekintetben hasonló Szigetköztől remélt ihletet. Ez azonban - példázva alkotó és szülőföld egymásra utaltságát, a gyökérvesztés veszélyeit - 1945 után már sohasem tért vissza olyan gyakran és olyan művészi fokon, mii.i « ..uo^as-harmincas években. Alkotó munkájában törés következett be, melyet még inkább élezett az a tény, hogy Prohászka az ötvenes évek egyszerűsítő módszerét sem tudta távol tartani magától. Életének második szakasza nem a kibontakozás, hanem a művészi elbizonytalanodás, a talajvesztés jegyében telt. „Utolsó éveinek romlása, hanyatlása megfejthetetlen titokként marad az utókorra” - fogalmaz Objektív látszat volt ugyanis az, hogy Dosztojevszkij a századforduló szintéziskísérleteinek nem romantikus előfutára, hanem modern meghaladója. E látszat okozója az az irodalomtörténeti tény - állapítja meg Lendvai -, hogy Dosztojevszkij nagy művei, különösen Nyugaton, a Tolsztojéival szinte egyszerre jelentek meg: kiváló irodalomtörténészek is áldozatul estek annak a látszatnak, hogy a regényforma tolsztoji szintézise, alighogy létrejön, úgymond máris fölbomlik Dosztojevszkijnél. Az elkésett romantikus Dosztojevszkij tehát úgy jelent meg, mint a modern irodalmi irracionalizmus (Kafka, Gide stb.) előfutára". LU- kács György több tanulmányt szentelt Dosztojevszkijnek. A róla írott, 1943-ban született utolsó tanulmányában módosította Dosztojevszkijről előzőleg kialakított képét. ,,A dosztojevszkiji hősök itt mint olyan »kísérletezők« kerülnek bemutatásra - szögezi le Lendvai -, akik magányosan állnak szemben az elidegenült világgal.(...) A Dosztojevszkij-hősök itt tehát mondhatni a leginkább tipikus re- gényhósökként jelennek meg. Egyúttal a dosztojevszkiji ideológia pozitív lényegét Lukács romantikus, utópista antíkapitaliz- musként jellemzi és értékeli: »Az aranykor: igaz, harmonikus kapcsolat igaz és harmonikus emberek között. Dosztojevszkij alakjai tudják, hogy az ő jelenükben ez csak álom, de nem bírnak és nem is akarnak elszakadni ettől az álomtól. Akkor sem bírnak, mikor sok tettük, legtöbb érzésük éles ellentétben áll ezzel az álommal«. “ A nyugati írók közül Robert André, Alain Bosquet, Erskine Caldwell, Hermann Kant, Iris Murdoch, Julio Travieso és mások válaszolnak a szerkesztőség körkérdésére. A folyóirat említett száma bőséges bibliográfiát is közöl a Dosztojevszkij-művekről és a vele foglalkozó irodalomról(k-s) szigorúan, de tárgyilagosan a szerző, s ítéletét olvasván eltűnődhetünk arról, hogy a sikeres művészi pálya nem csupán a tehetség, hanem az ezzel legalább egyenrangú erkölcsi erő, akarat, kedvezőtlen külső körülményekkel szembeszegülő dac függvénye is, és hogy biztatóan, sikeresen indulni sok alkotó képes, kibontakozni, továbblépni, magasabb régiókba emelkedni viszont annál kevesebb. Az 1945 előtti Tallós-Prohászka örökség java ennek ellenére tisztes helyet vívott ki magának a hazai magyar képzőművészetben, sajátos formanyelven szól a csallóközi tájról, faluról, emberekről, megidézve a múlt valóságát, szokás- és hiedelemvilágát, mellyel találkozhatnak mindazok, akik megtekintik Tallós-Prohászka Istvánnak azokat az alkotásait, melyek a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Csallóközi Múzeumban, illetőleg az 1976-ban megnyitott somorjai Városi Honismereti Házban várják az érdeklődőket. Az említett monográfia kis példányban jelent meg, s akik nem jutottak hozzá, azoknak ez az egyetlen lehetőség - igaz: élményszerű lehetőség hogy megismerkedjenek a Csallóköz eqyik neves festőjével. (zalabai) Miről olvashatunk az Irodalmi Szemlében? Irodalmi és kritikai folyóiratunk elmúlt évi utolsó, 10. számának első részében egyebek között elbeszélés szerepel Rácz Olivértől, vers Cselényi Lászlótól, Koncsol Lászlótól és Soóky Lászlótól, részlet Duba Gyula legújabb regényéből. Két tanulmányt is olvashatunk itt és továbbiakat az Élő múlt rovatban. A Naplóban Karol Tomié számol be a I. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusról. A Kritika és a Figyelő rovatban Koncsol László munkásságáról, Dobossy László Két haza között című tanulmánykötetéről, az Új Mindenes Gyűjteményről, Gál Sándor Mesét mondok, valóságot című szociográfiai munkájáról és Anton Popovič A műfordítás elmélete című kötetéről olvashatunk értékelést. -bor Pályakezdő fiatalok munkája ez a lengyel film, mely két elbeszélést fűz össze, s érdekessége, hogy hősei is kezdők. Az egyik a munkával, a másik a szerelemmel ismerkedik, még csak „kóstolgatják“ az élet ízét. Az első elbeszélés (Jelenlét címmel) Jerzy Kolodziejczyk alkotása, egy frissen végzett villamosmérnöknőről szól, aki egy kisvárosban kap munkát. Megérkezése után a lány megismerkedik egy rokonszenves fiatal mérnökkel; ő segít neki albérleti szobát keresni. Mint kiderül, a lakásban korábban szintén egy mérnök lakott, a nő munkahelyi elődje, aki szívinfarktus következtében hirtelen meghalt. Munkakörével ismerkedve a lány akarva-akaratlan bepillantást kap az elhunyt férfi munkahelyi nehézségeibe, s feltárulnak előtte magánéletének gondjai is. S életében talán akkor éri őt először csalódás... Erkölcsi kérdéseket vet fel a második elbeszélés (A nagy rábeszélés) is, melyet Jerzy Trojan rendezett. Hőse egy félszeg fiatalember, aki szeretne már végre szerelmes lenni, csak nem tudja hol, hogyan is kezdje. Barátja tanácsára társai bevált módszereihez folyamodik, hogy megismerkedjen a kiszemelt lánnyal (az egyetemi felvételi vizsgáról eltanácsolt diáklánnyal). De ahogy az már lenni szokott, az ilyen „távirányítás“ nem mindig a legcélravezetőbb, s bizony ez esetben sem történnek a dolgok „előírásszerü- en“. A fiatalember a lánnyal azonban így is megismerkedik és kapcsolatuk szorosabb, tartósabb Ironikusan értelmezendő a film címe, mert látszólag ugyan békésen telnek e kisváros polgárainak napjai, a cselekmény fonalának gombolyítása során azonban sötét színekkel rajzolódik ki a háttér. A gyakorlott mozinéző politikai botrányt sejt az idillikus kisváros nyújtotta látvány mögött, hiszen az utóbbi években annyi ilyen jellegű francia filmet láthatott. Túl sokat ezért nem is vár az effajta történetektől, szinte biztosra veszi, hogy egy kaptafára készülnek jó vagy a legaljasabb gazság megtestesítői. Aki viszont ilyen előítélettel ül be a nézőtérre, mást kap, mint amit várt. Mert Etienne Périer filmje különbözik a bűnügyi elemeket tartalmazó banális politikai drámákból. A film hőse nem igazán „nagymenő“, csupán gazdag vállalkozó, egy kisebb bőrgyár tulajdonosa. Stéphanne Bertin dolgos ember, aki - ha szükséges - nem szégyell munkaruhát ölteni, s a gép mellé állni. Nagyvonalú, de üzemének dolgozóit nem kezeli félvállról, nem érezteti velük, hogy ő a „tulaj“. Megbecsülés övezi is ezért nem csak szűk környezetében, hanem az egész városban. Tisztességéhez kétség nem fér, erkölcsössége kikezdhetetlen. Míg egy szép napon a kisvárosba nem érkezik egy vizsgálóbíró. Száraz kishivatalnok, aki körömszakadtáig ragaszkodik a törvény betűihez és az esetet nem hajlandó feladni. De mi történt voltaképpen? Ber- tint gyilkossággal gyanúsítják, mert a felesége - mint a férfi állítja - nyomtalanul eltűnt. Ez talán lehetséges is lenne, csakhogy a körülmények a férfi ellen vallanak. Bertinnek ugyanis nyílt szerelmi viszonya van a kisváros tanítónőjével; ez a kapcsolat viszont tartósabb egy hirtelen fellángolt szerelemnél; a nő gyermeket Danuta Kowalska és Eugeniusz Príwiezencew a lengyel film két főszereplője lesz egy futó barátságnál, kalandnál. Kezdők a film alkotói, munkájuk azonban nem kezdetleges. Fiatalok, tehát az életszemléletük is fiatalos, könnyedén, de nem felületesen dolgozzák fel a témát, s meglepően feszes szerkesztés- módot alkalmaznak. Mindkét történet környezetrajza hiteles, hőseik jellemrajza sem elnagyolt, mindkét rendező otthonosan mozog a szakmában és az életet is ismeri. Nem kevésbé tehetségesek színészeik is: Anna Chodakows- ka, Eugeniusz Príwiezencew és Danuta Kowalska. vár, s a férfi szeretné, ha világra hozná, örökösre van szüksége. Bertin felesége pedig nem egyezik bele a vállásba. Röviddel ezután megtalálják az asszony holttestét ... A magabiztos Bertin veszélybe kerülve ragadozóként viselkedik és kimutatja foga fehérjét: nyíltan fenyegetőzik, hogy letartóztatása esetén bezárja a üzemet és az emberek százai kenyér nélkül maradnak. A szokványos bűnügyi eset politikai botránnyá fajul, a sajtó és a „felsőbb körök“ is felfigyelnek rá...A vállalkozó és a vizsgálóbíró között ádáz küzdelem, kíméletlen pszichológiai harc folyik. A vizsgálónak nyomósak az érvei, kezében a törvény könyve, Bertinnek viszont megingathatatlan a társadalmi helyzete. Vajon melyikük lesz erősebb és kényszeríti térdre a másikat? Megtörtént eset ihlette az alkotókat a film elkészítésére. Ez a tény is biztosíték volt arra, hogy elkerülik a sematizmus veszélyeit és vegytiszta bűnügyi eset helyett életszagú történetet visznek vászonra. A nyers valóság kendőzetlen feltárása, az izgalmas cselekménybonyolítás, a figurák árnyalt jellemrajza és a szereplők (Victor Lanoux, Jean Carmet, Valérie Mairesse) remek teljesítménye teszi nemcsak elfogadhatóvá, hanem meggyőzővé és szórakoztatóvá is az Egy szép kisvárost.-ymA Csallóköz festője Tallós-Prohászka István életművéről Egy szép kisváros (francia) Victor Lanoux (a bőrgyáros) és Jean Carmet (a vizsgálóbíró) a francia filmben ÚJ SZÓ 4 1982.1.12. ÚJ FILMEK
