Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-03 / 1. szám, vasarnap
ÚJ szó 5 1982.1.3. Tanulságos látogatások Lakások és lakók. Fejlődő városainkban a szegényebb múltról tanúskodó házak helyét tágas, szép és egészséges családi „paloták“, korszerű bérházak, lakótömbök, sót, új utcák és új lakónegyedek foglalják el; a megnövekedett létszámú családok többsége nagyobb lakást kap, az apadó családok a kívánt kisebbet; s nem maradnak lakás nélkül sem az ifjú házasok, sem a magányosak, sem az árvák. Még ha nem megy is minden egyik napról a másikra, de azért előbb-utóbb megoldódik mindenki lakásgondja. Látszatra minden rendben van, vagy talán mégsem ... ? „INGYENÉLŐK“ Sűrűn, nagy pelyhekben hullott a hó, a fehérség szinte mindent eltakart. Szombat délután volt, s éniFeke- te Évával, Kassa (Košice) egyik lakásgazdálkodási vállalatának lakbérelszámolójával meglátogattam a Tóhát lakónegyed néhány lakóját. Több tucatnyi címmel és a tartozások hónapok szerinti kimutatásával indultunk útnak. A körút jól kezdődött: első ügyfelünk otthon volt. Még csak nem is tiltakozott, pedig 3757 korona - eny- nyivel tartozott a lakásgazdálkodási vállalatnak, ennyi a kifizetetlen lakbér- már szép összeg.- Akár azonnal kifizethetem, vagy inkább postán küldjem? - szólalt meg készséggel. Megegyeztünk, s közben arra is fény derült, hogy miért halmozta az adósságot. - Egy építőipári vállalatnál dolgozom és sokáig Prágában építettünk, ott kaptam a fizetést is...- S a család?- A család? Az..., az itthon volt. Talán pénz nélkül?! Ezt viszont már nem kérdeztük, hiszen hajlandó volt fizetni. x x A következő háromszobás lakásban a háziasszony nyitott ajtót. Nekik még 1979-es tartozásuk is van.- Most várom a pénzt. Ha a postás elhozza, azonnal befizetem.- Itt szombaton délután is jár a kézbesítő? - érdeklődtünk.- Hááát... - hangzott a „meggyőző“ válasz, s mi ebből mindent megértünk. Illetve mindent azért mégsem, márpedig azt nem, hogy ha most hajlandó fizetni, akkor korábban miért nem volt ilyen rendes.- Tudják - panaszkodott én olyan feledékeny vagyok, hogy arra sem emlékszem már, mit főztem tegnap. De ha ma már nem tudnám kifizetni, akkor hétfőn biztosan. Higy- gyék el. Ugyan, mi mást tehettünk volna, hittünk. x x Egy újabb helyen sokat csengettünk - elvégre a tét is eléggé jelentős volt, 2471 korona de hiába. Szerencsénkre a szemben levő lakásból előjött egy néni, mint később kiderült, a keresett lakó anyósa.- Nincsenek itthon - szólt át, majd közelebb lépett a két lakás közötti kábelt elrejtő futószőnyegen.- Ez villany..., villanyvezeték- szaladt ki a száján. Aztán, mint akinek már felfedték a bűnét, jobbnak látta elmondani, ami a lelkét nyomja.- Tudom én, hogy ezt nem szabad, de hát mit tegyek..., a két unokámat is sajnálom, nem akarom, hogy sötétben legyenek - ugyanis kikapcsolták a villanyukat. A szüleik, sajnos, válófélben vannak, a vő legtöbbször részegen jön haza, ha hazajön egyáltalán, olyankor pedig tör, zúz, verekszik... A néni aztán kulcsot is hozott. Benéztünk. Persze, akár kulcs nélkül is bejuthattunk volna, mert elég csupán a merevítő deszkaszerkezettől megfosztott papírajtó alsó, vagy felső sarkát meghúzni, illetve betolni. A két- legfeljebb hároméves lakás belül siralmasan nézett ki. Ha beszélni tud, akkor egész biztosan sírva üzeni velünk az illetékeseknek, hogy ő többé ilyen lakót nem akar, ő jobbat érdemel. A kaputelefon lefeszítve, a szobaajtó üvege kiverve, a redőnyök letépve...- A televíziót a Multiszervizből vették, de a törlesztéssel baj van. A figyelmeztetések egymás után érkeznek, nincs miből fizetniük, mert mindent eliszik. Az utóbbi hónapokban családi pótlékot sem kapott, mert hol jár munkába, hol nem. Mi már eleget veszekedtünk vele. Egyszer a férjemet is megverte, de azért csak feltételes szabadságvesztésre ítélték. x x Egy újabb lakás. Ajtajában hatalmas zsivaj közepette a gyermekhaddal körülvett nagymama sápítozott és mentegetőzött egyszerre:- Hogy a vómék nem fizetik a lakbért? Hát az bizony nem szép dolog tőlük, de tudják, úgy elmegy nekik az a pár korona erre-arra, hogy észre sem veszik és... Bíróságra adják? - kérdezte ijedten. - Jaj, csak azt ne, nagy szégyen lenne. x x Volt néhány lakás, ahonnan azon a délutánon az életnek semmi jele sem szűrődött ki az ajtón, így hosszas csengetés után kénytelenek voltunk eredménytelenül távozni. Otthagytuk viszont a „névjegyünket“, mégpedig 2741,1915, 944, 1409, 2960 koronás és hasonló értékű, kifizetendő pénzutalvány formájában. A körút tanulságos volt. Megismertünk néhány, a kötelességéről rendszeresen megfeledkező, a becsületes emberek közösségét megkárosító lakót; láttunk tönkretett lakást, üveg nélküli bejárati ajtót, befirkált, összekarcolt házfalakat, fogantyú nélküli felvonóajtókat, kibelezett liftszerkezeteket és villanykapcsolókat, égő nélküli lámpákat, ajtócskáitól erőszakkal megfosztott levélszekrényeket, pedig nem az volt a célunk, hogy feltárjuk a vandalizmus következményeit. Arra talán majd máskor kerül sor. MILLIÓKRÓL VAN SZÓ A városi lakásgazdálkodási vállalat igazgatóságára az előbbi hiányosságok ismeretében mentem. Érdekelt, vajon milyen lehet a helyzet a lakbér fizetésében a városban. Az összeget hallva meglepődtem, Haraszti Ernő, a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese meg is ismételte.- Igen, 2 millió 26 ezer korona lakbérrel tartoznak a bérlők. Vállalatunkhoz 28 ezer lakás tartozik, s ebből havonta körülbelül nyolcszáz bérlő megfeledkezik a lakbér befizetéséről. Közülük sokan rendszeresen szerepelnek az adósok listáján.- Azok közül, akikkel a szombati körút alkalmával elbeszélgettem, egyiknek sem volt nyomós oka a lakbér nem fizetésére.- Előfordul, hogy valahol olyan hiba adódik a lakásban, amelyiknek eltávolítása a mi hatáskörünkbe tartozik. Ilyenkor a bérlőnek be kell jelentenie a meghibásodást. Ha a panasz jogos, mi kötelesek vagyunk húsz napon belül eltávolítani a hibát. Ha az nem sikerül és a lakáskörülmények romlanak, akkor szó lehet a lakbércsökkentésről. Ilyen eset viszont kevés van, az említett nyolcszázból mindössze tizenöt-húsz. A többi elmaradás mind indokolatlan - a hanyagság, a fegyelmezetlenség eredménye.- Sokan például azzal érvelnek - tájékoztatott tovább az igazgatóhelyettes-, hogy a postás délelőtt szedi a lakbért, amikor ók munkában vannak. Ez persze elfogadhatatlan, mert tudomásunk szerint a postások a késő délutáni órákban, vagy szombaton délelőtt is végzik ezt a feladatukat. Ugyanakkor pedig, akinek ez a fizetési mód nem felel meg, az a postahivatalban a hét minden napján fizethet. A 2-es postán például az esti órákban és vasárnap bármikor lehet rendezni a lakóért.- Mi van akkor, ha valaki nem akar fizetni?- Ha felszólításunkra sem hajlandó teljesíteni ezt a kötelességét, az ügyet a bíróságra adjuk. Ha a tartozás megtérítése három hónapot késik, a bírósági végzés alapján sor kerülhet a lakó olcsóbb és alacsonyabb osztályú lakásba való költöztetésére. A gyakorlat szerint a havi nyolcszáz tartozónak a fele hallgat az írásos figyelmeztetésünkre, s ha utólagosan is, de fizet. x x Lakók és lakások. Látszatra minden rendben van, hiszen az embereknek van hajlékuk, a lakások pedig nem állnak üresen, lakják őket. Közelebbről szemlélve a dolgot mégsem olyan rendezett a helyzet, mint amilyennek látszik. Nem, mert az a bizonyos nyolcszáz felborítja a rendet, megkárosítja a többi 27 ezer lakás becsületes bérlőjét, lakóját. Ugyanakkor ez kihat a közösség költségvetésére is, hiszen a lakások üzemeltetését a közösből rendezik. S hol van még a többi érv?! Például az, hogy ha nem lenne ennyi felelőtlen lakó, mennyivel több idejük lenne a lakásgazdálkodási vállalat dolgozóinak a többi lakó ügyére; mennyi közérdekű dolgot intézhetnének, ha nem kellene havonta nyolcszáz figyelmeztető levelet (az 800-szor 4 korona!!) írniuk és kérni benne a kedves lakót, hogy legyen rendes, fizesse a lakbért, ha nem kellene évente két és fél ezer vádiratot készíteniük és a bírósági ügyeket intézniük. S az is a rendhez tartozna, hogy a törvénysértők ellen az illetékesek a bírósági döntés értelmében járjanak el. Csakhogy tudjuk, más dolog a bírósági végzés és más annak a megvalósítása. Más, mert az utcára senkit sem lehet kitenni, a pótlakás pedig hiánycikk. GAZDAG JÓZSEF Életüket, jövőjüket FORMÁLJÁK A faluvégi házat, amelyben Kalocsai Barnáék laknak, nem volt nehéz megtalálni. A kutya utamat állta a kapuban, mindaddig nem tágított, amíg a háziak ki nem jöttek. Az ő felügyeletük mellett léptem be a házba, Tudtam, nemrégen költöztek ide, de amint tekintetemmel felmértem, már sikerült rendbetenni a meny- nyezetet, kicserélni az ajtókat, befedni a gerendát.- Húsz évig gyűjtögettük rá a pénzt - mondja magyarázóig a házigazda.- Sokba fog még kerülni, amíg teljesen rendbetesz- szük a háromszobás családi házat. Azt tervezzük, hogy bevezetjük a vizet és a központi fűtés is szóba került már.- Gondtalanul élhettünk volna -veszi át a szót a felesége. - Háromszobás összkomfortos üzemi lakásban laktunk, öt évet bírtunk ott ki. A férjem, a gyerekek családi házban akartak élni, engem is csábított az a lehetőség, hogy itt baromfit lehet tartani, sertést hizlalni, a kertben foglalatoskodni. A Kalocsai házaspár a Sajógömöri (Gemer) Efsz tehenészetében dolgozik. Ketten 47 tehenet gondoznak és fejnek. Jó eredményeikért 1979-ben elismerő oklevelet kaptak. Ekkor vették fel Kalocsai Barnát tagjelöltnek a pártba.- Apám sokáig tehénpásztorként dolgozott. így kerültünk Lőkösről Sajó- szárnyába. Mivel abban az időben bojtároskodnom kellett, csak öt osztályt végeztem - idézi fel a múltat.- Volt egy tehenünk. Mind az öt fiú, és természetesen a lányok is megtanultak fejni. Később a mezőgazdaságban találtam megélhetést, először, mint gyalogmunkás. a szövetkezetben, de a szüleit is bármikor helyettesíteni tudja a tehenészetben. Minden vágya, hogy traktoros legyen.- A tizennyolcadik életévem betöltéséig szeretném megszerezni a hajtási jogosítványt - önti elképzelését szavakba ifjabbik Kalocsai Barna. - A szövetkezet elnöke megígérte, hogy segít. A lányuknak, Rózsikénak, aki hetedikes, már más elképzelései vannak.- Én varrónő akarok lenni. Itt van a közelben a ruhagyár. . Legyen a családban ipari munkás is. Az évek során megszokták már, hogy reggel fél négykor kelnek, s az esti órákban újra munkába állnak. Napközben a 6-7 órányi szabad időt a ház körüli munkára fordítják.- A jövő évben bebútorozzuk a szobákat, a konyhát, - újságolja Kalocsainé.- Aztán a házat kívülről is rendbe tesszük. A bevásárlás az én dolgom. Van tévéjük, mosógépük, hűtőszekrényük. Azonkívül, hogy a házat rendbe teszik, bebútorozzák, más tervük, elképzelésük is van. Erről árulkodnak a családfő szavai:- Az udvarban van egy régi épület. Azt tervezzük, hogy azt lebontjuk, s helyén egy családi házat építünk. Mire a fiú letölti a tényleges katonai szolgálatot, családot alapít, megépül.- Azért élünk és dolgozunk, hogy gyermekeinknek már jobb élete legyen- szól közbe a felesége.- Ezért is neveljük őket a munka szeretetére. Becsületes munka nélkül nem viheti sokra az ember. A férjem párttag, tehát eszerint kell élnünk és dolgoznunk is. Mi még emlékszünk a szűkösebb életre, A két gyereknek már könnyebb lesz az élete. (A szerző felvétele) Amíg otthon, a nagy családban élt, építkeztek is a cigánysoron. Szoba és konyha volt az egész Aztán gondoltak egyet és a község belterületén vásárolták egy házat. Abban az időben szokatlan volt az ilyen esemény. A Kalocsai család azonban bizonyította, beleilleszkedett a falu életébe. A gyerekek rendesen jártak iskolába.- Miután 1961-ben összeházasodtunk, férjem a tehenészetbe ment dolgozni, apám mellé. Két évig, amíg kézzel fejtek, én idehaza voltam. Amikor könnyebb lett a munka, a gép fejt az ember helyett, én is oda mentem dolgozni - mondja az asszony. A 17 éves fiuk kilenc osztályt végzett, mint gyalogmunkás dolgozik jmiwBnuHiauamniinnnuiii arra az időre, amikor a cigányt nem tekintették egyenértékű embernek. Az igazsághoz tartozik, hogy az öt Kalocsai fiú és a két férjezett leánytestvérük mind helytáll a szövetkezetben. Kalocsai Barna és felesége elárulta, hogy ha lányuknak jobban menne a tanulás, és neki is kedve lenne hozzá, tovább járatnák iskolába, de megelégszenek azzal is, ha szakmát tanul. Ók pedig, amíg egészségük engedi, megmaradnak a jelenlegi munkahelyükön. Mindent megtesznek azért, hogy elégedettek legyenek velük. Azt vallják, hogy ezzel a maguk és gyermekeik jövőjét alapozzák meg, s ezért érdemes minden áldozatot meghozni. NEMETH JÁNOS Q) Ä-Q) > *P ti ‘2 8 fi s a: CtJ b> fi E fi § S 48 c cc I § I iS c § í
