Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-03 / 1. szám, vasarnap

Sietős sorsolás az Európa-bajnokságra Az élsporttól a tömegek sportjáig A fennállásának 75 éves jubileumát ünneplő füleki (Fiľakovo) zománcárúgyárat (mai nevén Kovosmalt) a múltban és napjainkban egyaránt szoros szálak fűzték, fűzik a sportmozgalomhoz. Az idősebbek közül bizonyára sokan emlékeznek még a gyár és a város egykori híres labdarúgó csapatára, melyet annakidején csupán egy váratlan vereség ütött el (az osztályozón) az első ligában való szerepléstől. A fel- szabadulás utáni esztendőkben pedig főként a birkó­zók eredményeire figyelt fel a sportközvélemény; 1979-ben a második, tavaly a harmadik, az idén pedig a negyedik helyen végeztek a szabadfogásúak liga-küzdelmeiben. A reprezentáns szakosztályok mellett azonban a múltban és ma sem feledkeznek meg a gyárban a tömegek sportjáról. A felszabadulás előtt a minden szinten és minden korban űzött labdarúgás mellett főként a gyalogos és a kerékpáros turisztika volt népszerű, melyet az első köztársaság éveiben az ifjú kommunisták kapcsoltak össze - igen eredményesen - az illegális munkásmozgalmi akciókkal. Emlékeze­tes túrák, találkozók színhelye volt például a közeli Vöröskő, s a távolabb eső látnivalókat és kiránduló- helyeket is előszeretettel keresték fel a fiatal termé­szetjárók. A gyár hathatós támogatásával... Az élsportot, illetve néhány szak­osztályban a versenysportot ma elsősorban a Kovosmalt támogat­ja, a birkózó szakosztály kereté­ben működő ifjúsági sportközpont ezen kivül jelentős állami támoga­tásban is részesül. Kimondottan a tömegek sportjára nem keve­sebbet, mint nyolcvanezer koronát fordítanak évente. Eredményes­ség szempontjából kétségtelenül a birkózás kívánkozik a szakosz­tályok élére. A számottevő ered­mények, a külső csillogás sem vakítják el azonban a helyi vezető­ket. Az elmúlt időszakban lefolyta­tott számos beszélgetéseink alkal­mával kifejezték például aggályai­kat a jövőt illetően. A múltban egyesek ugyanis rosszul értel­mezték a sportág küldetését; min­den áron a pillanatnyi eredmé­nyességre törekedtek, s nem so­kat törődtek az utánpótlás nevelé­sével. így következett be az a fura helyzet, hogy ma már nagyon ke­vés számottevő saját nevelésű birkózója van a szakosztálynak. Komolyan felvetődik tehát a kér­dés, hogy a mai - a sportvilágban is szigorúbb eszközgazdálkodási körülmények között - érdemes-e sokszor bizony a lehetőségeket is meghaladó erőfeszítéseket tenni a jelenlegi szint fenntartása érde­kében? A téma a szakosztály ve­zetésen belül mindenesetre máris napirendre került, s néhány neves versenyzőről - Szabóról, Valach- ról, Halaburdról, Halászról és Jed- licskáról lemondanak a jövőben, akik helyét saját nevelésű fiatalok­kal kívánják betölteni. Hegedűs Lajos edzőnek, - aki már több mint negyven éve tevékenykedik a füleki birkózószőnyegen, s most ismét a fiatalokhoz kerül - nem lesz könnyű dolga. De - ismerve ügybuzgóságát és sportszeretetét, talán eléri majd, hogy a ma még szárnyaikat bontogató fiatalok - Černák, Lipnička, Tarnóczky, Tolvai, Zagyi és a többiek - a nagy elődök nyomdokaiba lépnek. Némileg más szemszögből né­zik és ítélik meg a labdarúgás helyzetét, jövőjét az illetékesek. Ma kétségtelenül vannak remény- teljes fiatalok, sót néhány rutinos idős játékos is, akik nem hoznak szégyent játékukkal a szakosz­tályra. Sokkal több a kerületi baj­nokság élmezőnyben való elhe­lyezkedésnél azonban - nincs a je­lenlegi csapatban. Márpedig nyílt titok, hogy a közeljövőben egy osztállyal feljebb szeretnének lép­ni, a távlati cél nem is lehet más, mint a II. Nemzeti Ligába való feljutás. A sportág vezetői úgy lát­ják, hogy a rendkívül nagy konkur- rencia közepette célkitűzéseiket csak akkor tudják elérni, ha meg­erősítik a játékosállományt, a szakvezetést és a társadalmi aktívát egyaránt. Ami a játékoso­kat illeti, természetesen a jövőben sem lesz szó féktelen játékosvá­sárlásról, csupán egy-egy posztra keresnek a játékot meghatározni is tudó labdarúgókat. Már a tava­szi idényre igazolni szeretnének egy vérbeli befejező csatárt, mert bizony az utóbbi időbén ilyen típu­sú játékosokat nem sikerült nevel­ni Füleken, de még közvetlen kör­nyékén sem. A szakosztály másik gondja napjainkban az edzőkér­dés megoldása. Krista Norbert,- aki tiszteletreméltó munkát vég­zett a csonka vár alatt - ugyanis a közelmúltban jelezte távozási szándékát, s a szakosztály veze­tősége utódjául Karkó Ferencet a Tfinec, majd a Martin játékosát szeretné erre a posztra megnyer­ni. Az érintettek között már létre is jött a megállapodás, az edző munkaadója azonban csak a tava­szi idény befejeztével akar meg­válni Hojsík segítőtársától. A füle- kiek remélik, hogy már korábban meg tudnak állapodni a gépgyári csapat vezetőivel, s a téli felké­szülés már az új edző irányításá­val kezdődhet. Ennek hasznát ab­ban látnák, hogy Karkó a tavaszi idény folyamán megismerkedhet­ne a játékosgárdával, s kialakítaná azt az együttest, mely a jövő esz­tendőben eredménnyel küzdhetne a feljutásért. Általános vélemény szerint a csapat védelme nagyjá­ból adott, a támadójáték terén vi­szont - ez az őszi idény számos hazai mérkőzésén is megnyilvá­nult - még sok a tennivaló. I. Munkahelyi Olimpia A nagymúltú üzem verseny­sportolóin kivül ma már egyre nö­vekszik azoknak a száma, akik a becsületesen elvégzett munka után tréningruhát öltenek, s fociz­nak, tekéznek, atletizálnak vagy asztaliteniszeznek a saját kedvte­lésükre, a jó erő és idegállapot megszerzése, megőrzése érdeké­ben. Mindehhez kitűnő alkalmat biztosított a fiatalok és idősek szá­mára a gyár szakszervezetének és ifjúsági szervezetének vezeté­se, mégpedig az első alkalommal kiírt munkahelyi olimpia jóvoltából. Már az elmúlt tél folyamán létrejött a Gyári Olimpiai Bizottság, mely­nek tagjai tulajdonképpen egy-egy sportág felelősei, képviselői voltak az elnökségben. A sportágak ve­zetői dolgozták ki az egyes sportá­gak versenykritériumait, verseny- szabályzatát, s létrehozták a vég­rehajtó bizottságot is, úgy aho­gyan az igazi olimpián szokásos. Már a tavasz folyamán hét sport­ágban - nagy és kispályás labda­rúgásban, röplabdázásban, kézi­labdázásban, lábteniszben, aszta­liteniszben és sakkban kezdőd­hettek meg a küzdelmek. Különö­sen a csapatsportágakban kisérte élénk érdeklődés az összecsapá­sokat, melyeket a döntők alkalmá­val jellemzett parázs hangulat já­téktéren nézőtéren egyaránt. Labdarúgásban például nyolc csapat részvételével folyt a küzde­lemsorozat, s az egyes gyáregy­ségek, műhelyek, műszaki és ad­minisztratív munkahelyek csapa­taiban nem kevesebb mint 168 játékos lépett pályára. Persze, vi­táktól, óvásoktól sem volt mentes a gyári bajnokság, hiszen minden csapat igyekezett legjobbjait sze­repeltetni, ,,becsempészni“ a még aktívan sportoló munkatársakat is. Az atlétikai küzdelmek már si­mább lefolyásúak voltak, hiszen itt előrelátóan két korcsoportban - harminc év alatt és felett - bo­nyolították le a hét versenyszám­ból álló sorozatot. Jellemző a baj­nokság magas színvonalára, hogy a száz méteres férfh síkfutásban nem kevesebb mint hat versenyző érte el a 13 másodpercen belüli időt, s ugyancsak jó eredménye­ket értek el a férfi súlylökésben, diszkoszvetésben és a gerelyhají­tásban is. A minifutball és a lábtenisz fő­leg az idősebbek körében volt népszerű. Kispályás labdarúgás­ban 16 csapat nevezett a bajnok­ságra, s összesen 192 játékos kapott szereplési lehetőséget. Ugyancsak 16 csapat mérte össze Nagy Mária a helyi egyesület leg­jobb női atlétája. T. Babjak felvételei tudását lábteniszben, s a cserele­hetőségek kimerítésével össze­sen nyolcvanan jutottak játéklehe­tőséghez. Maratoni küzdelemsorozat volt az asztaliteniszezóké. Az élen végzett versenyzőnek nem keve­sebb, mint 15 győzelemre volt szüksége az elsőség kivívásához, s a röplabda és a kézilabdatorna győztesei sem akármilyen küzde­lem árán vehették át az igazgató által adományozott vándorserle­geket. Talán csupán a sakk volt az a sportág, ahol az érdeklődés gyé­rebb volt a vártnál, ami részben szervezési, rendezési hiányossá­gokra vezethető vissza, örvende­tes volt viszont a nők viszonylag magas részvételi aránya, s az olimpiai vezérkar már most azon fáradozik, hogy számukra újabb sportágak beiktatásával növelje a versenyzési lehetőségeket. Merthogy nem az idei volt az első és utolsó gyári olimpia - affelól senkinek sincsenek kételyei. Csu­pán a lebonyolítási rendszerben és a versenykiírásokban kell majd váltogatásokat eszközölni, s ak­kor még sikeresebbé, még emlé­kezetesebbé válhat a küzdelem­sorozat. A megalakulásának jelentős ju­bileumát ünneplő gyár vezetése élén Ján Becher igazgatóval, Da­rabos József pártelnökkel és Berta Sándor szakszervezeti elnökkel mindent elkövetnek annak érde­kében, hogy a gazdasági felada­tok teljesítése mellett megvalósít­sák a kitűzött szociálpolitikai fela­datokat, ennek keretében a jövő­ben is felkarolják a legszélesebb tömegek sportját. HACSI ATTILA Már az év elején sorsolások hozzák izgalomba a labdarúgás nagy szurkolótáborát. Ebben az a meglepő, hogy a várakozással ellentétben az Európa-bajnokság sorsolása kereken nyolc nappal megelőzi a világbajnokságét, pe­dig az utóbbi 24 tagú döntőjének küzdelmeijúnius13-aésjúlius11-e között kerülnek sorra, míg az EB 8 tagú döntőjének mérkőzéseit csak 1984 júniusában rendezi Franciaország. Semmilyen előzetest sem ad­tak ki az EB sorsolásáról, pedig a kontinens-bajnokság ezt eddigi rendezvényeivel föltétlenül meg­érdemelte volna. Nyolc részve­vővel csak a legutóbb bonyolítot­ták le a döntőt, s akkor a részve­vők egyike a házigazda volt, s ez így lesz megint. A többi hét a se­lejtező-csoportok első helyezettje lesz. Annyit tudunk, hogy 33 or­szág küldte el nevezését, s az előbb említettek szerint 32 vár va­lamelyik csoportba való sorolá­sára. El sem képzelhető, hogy nem kerül sor irányított sorsolásra. A kiemeléshez szerintünk kézzel­fogható adatok állnak rendelkezés­re. Nemrégiben fejezték be a vi­lágbajnokság európai hét csoport­jában a küzdelmeket, s kínálkozik az a lehetőség, hogy a hét csoport első helyezettjeit emeljék ki a kö­vetkező selejtező-csoportok élére. A további besorolásnál a második helyezettek lehetnének egy újabb „kosárban“, bár az nem zárná ki annak lehetőségét, hogy esetleg ugyanazok megint egyazon cso­portban találkozzanak. Ez egyéb­ként megismétlődött az előző EB, meg a VB selejtezői során is. A kiemelésnél más elgon­dolás is érvényesülhet. Mégpedig az, hogy a legutóbbi EB döntőjé­nek a házigazdán kívüli együtte­seit állítanák egy-egy csoport élé­re. Az azonban igaz, hogy a konti­nens- baj nokágok során eddig nem volt példa olyan erőnyerö- szerepre, ami a VB-n egészen természetes. A kontinens-bajnok­nak éppúgy elölről kellett kezdenie a küzdelmeket, mint a rendez­vényre jelentkező minden más ál­lam csapatának. Ha el akarjuk kerülni a súrlódá­sokat, feltétlenül meg kell egyez­nie a FIFA-nak és az UEFA-nak a világbajnoki és Európa-bajnoki selejtezők közös nevezőre hozása terén. Mivel minden VB után két esztendővel az EB kerül sorra, a világbajnoki rangsor mérvadó lehetne a következő besorolás­nál, illetve az Európa-bajnoki erő- lista segítségül szolgálhatna a kö­vetkező világbajnokság kontinensi selejtező-csoportjainak kialakítá­sánál. Úgyis jelentős az idóponthi- ány, s más mérvadó rangsorsolás egyébként sem áll rendelkezésre. AZ UEFA jelentős határozottsá­got mutatott fel évtizedek óta a BEK, a KEK és az UEFA Kupa lebonyolításánál, hiszen egészen pontosan kijelölte minden forduló időpontjait, meg azt is, melyik erő­próbán melyik csapat az előbbi há­zigazda, melyik a visszavágó megrendezője. Az ilyesmi ajánla­tos volna az EB selejtezők eseté­ben is. Nem lehet föltétlenül elvár­ni a selejtező-csoportba sorolt csa­patoktól, hogy csupa belátásból beleegyezzenek olyan megoldás­ba, amely számukra hátrányos is lehet, hiszen a gyakorlat szerint az egyes csoport úgynevezett esé­lyesebb csapatai mindent meg­tesznek annak érdekéban, hogy a sorsdöntő mérkőzéseket a haj­rában bonyolíthassák le, s általá­ban azt akarják elérni, hogy ilyen esetben a visszavágón legyenek házigazdák. Ennek elejéi vehetné az UEFA, ha mindjárt a selejtező­csoportok kialakításánál kijelölné a játéknapokat és házigazda, meg vendégszerep szerint a megfelelő párosítást. Csehszlovákia különösen érde­kelt az EB sorsolásnál, hiszen 1980-ban csapatunk bronzérmes, négy évvel előbb pedig kontinens­bajnok volt. Ennek a rangnak föl­tétlenül nyomnia kell a latban ma­gánál a sorsolásnál is. ZALA JÓZSEF Jelenet az egyik labdarúgó-mérkőzésről Bajnokavatás júniusban 1980 végén a Csehszlovák Ökölvívó Szövetség elnöksége a sportág történetének egyik legfurcsább döntését hozta: az utolsó helyen végzett US Praha csapata nem esett ki az I. ligából, felkerült viszont a Cseh Nemzeti Liga és a Szlovák Nemzeti Liga bajnokegyüttese, s így a liga mezőnye kilenc csapatra gyarapodott. Ez volt a döntés egyik fele, a másik pedig az, hogy 1981 -ben nem avattak ökölvívó­csapatbajnokot. A bajnokságot háromidényesre írták ki - a bajnok a 18. forduló után júniusban válik ismertté... Az új kiírásnak ráadásul van egy eléggé kellemetlen jelensége- egy-egy csapat fordulónként pi­hen, s ez különösen a „civil“ egyesületek esetében okoz sok gondot. Két idény után jelenleg a Spartak Dubnica áll az élen legnagyobb vetélytársai, a Oukla Olomouc és az RH Ústi n. L. csapata előtt. A bajnoki táblázat azonban így sem teljes, hiszen egy nemzetközi junior találkozó miatt (Csehszlovákia - NDK) a ko­máromiak lemondták az US Praha csapatával korábban esedékes bajnoki mérkőzésüket, amelyre most január 17-én kerül sor Prá­gában. A bajnokság sorsa egyébként minden bizonnyal a 16. és 17. fordulóban dői majd el. Előbb a ZŤS Dubnica látja vendégül az olomouci katonacsapatot, s amennyiben hazai győzelem születik, szinte biztosra lehet venni, hogy a gépgyári együttes tíz év után újra bajnoki címet szerez - ha a 17. fordulóban Ústiban nem szenved nagyará­nyú vereséget. A dél-szlovákiai együttesek - az OSP Galanta és a Spartak Komárno - ezúttal hal­ványabban szerepelnek, de mind­két csapat erősíteni készül... Az I. ökölvívó-liga tavaszi idé­nyének párosítása: 13. forduló, (1982. I. 30. - 31.): RH Ústi n. Labem - ZŤS Martin, Dukla Olomouc - Uholné sklady Praha, Spartak Komárno - České Budéjovice, ZŤS Dubnica - OSP Galanta, RH Karlovy Vary- szabad. 14. forduló, (II. 13. - 14 ): OSP Galanta - Sp. Komárno, Č. Budé­jovice - D. Olomouc, US Praha- RH Ústi n. L., ZfS Martin - RH Karlovy Vary, ZŤS Dubnica- szabad. 15. forduló, (IV. 3. - 4 ): RH Karlovy Vary - US Praha, RH Ústi n. L. - Č. Budéjovice, D. Olomouc- OSP Galanta, Sp. Komárno- ZŤS Dubnica, ZtS Martin- szabad. 16. forduló, (IV. 24.-25.): ZtS Dubnica - D. Olomouc, OSP Ga­lanta - RH Ústi n. L., Č. Budéjovi­ce - RH Karlovy Vary, US Praha- ZTS Martin, Sp. Komárno- szabad. 17. forduló, (V. 22.-23 ): ZŤS Martin - Č. Budéjovice, RH Kar­lovy Vary - OSP Galanta, RH Ústi n. L. - ZfS Dubnica, D. Olomouc- Sp. Komárno, US Praha- szabad. 18. forduló, (VI. 5.-6.): Spartak Komárno - RH Ústi n. L., ZŤS Dubnica - RH Karlovy Vary, OSP Galanta - ZŤS Martin, Č. Budéjo­vice - OS Praha, D. Olomouc- szabad. Amennyiben a csapatok vala­melyike a 17. fordulóig valamilyen okból eredően nem tudna a mér­kőzésre kiállni, és az indoklást az ökölvívó szövetség technikai bi­zottsága elfogadja, abban az eset­ben május 29. - 30-án kell az elhalasztott mérkőzést lebonyolí­tani. Június elején tehát lezárul a csehszlovák ökölvívósport törté­netének legfurcsább bajnoksága. A háromidényes bajnokság után az 1982-83-as bajnokságban már 10 csapat rajtol. Hogy ez mennyire szolgálja a sportág javát az tehát csak 1983-ban derül ki. Ha kiderül... (MÉSZÁROS) ÚJ SZÓ 6 1982.1.3.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents