Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-07 / 5. szám, csütörtök

A lehetőségek többet kínálnak A vállalatok, intézmények vagy reszortok közti nemzetközi gazda­sági együttműködés olyan terüle­teit képez, amely állandóan válto­zik, szinte napról napra új eleme­ket hoz magával. Olykor ötletek, javaslatok teszik gazdagabbá, máskor új szerződések látnak napvilágot, vagy a régebbi kelte­zésűek állnak a múlt idézőivé. E mozgásban gazdag világ éltető ereje a nemzetközi munkameg­osztás fokozatos elmélyülése. Ez alapfeltétel a világméretű, és ezen belül a KGST-államok közti együttműködés egyre nagyobb ki­bontakoztatásához. Vajon hogyan sikerül bekapcsolódnia a több irányban alakuló folyamatba az SZSZK Iparügyi Minisztériuma ál­tal irányított tárcának? Erre a kér­désre keresünk legalább részben választ az alábbiakban. Ha a mögöttünk levő időszak tapasztalatait és eredményeit vesszük alapul, akkor kedvező helyzetről beszélhetünk, főleg olyan értelemben, hogy mindezek létrejöttében domináló szerep ju­tott a többet akarásnak, a gazda­sági kapcsolatok még szerteága­zóbb kiépítésére való törekvés­nek. Meghatározó, döntő jelentő­sége a jövőben is megmarad, hi­szen továbbra is hajtóerőként ér­vényesül majd az együttműködési lehetőségek gyakorlati lebontásá­ban. Egészében véve azonban e lehetőségek többet kínálnak a kapcsolatok kiépítésében máig elért szintnél. Ebben van jelenleg a KGST-államok közti együttmű­ködés talán legnagyobb tartaléka. Szlovákia vegyi- és fafeldolgo­zó ipara az elmúlt években hat több- és tizenkettő kétoldalú együttműködési szerződés teljesí­téséből vállalt feladatokat. Legna­gyobb partnerük e téren a Szovjet­unió, melyet az NDK követ a sor­ban. A többi KGST-állam neve mellett meglehetősen kicsi része­sedési arány szerepel. Készülő­ben van azonban egy újabb töb­boldalú egyezmény, mely megala­pozhatná a mostani ötéves tervi­dőszakban e két hazai iparág KGST-én belüli együttműködésé­nek jelentős részét (legalább 50 százalékát). A könnyűiparra eddig elsősor­ban a hazai piac ellátása hárult, mostanában termékeiből már töb­bet juttat a kapitalista országokba és a sorozatgyártás „éltetése“ rá­vezeti a KGST-én belüli kölcsö­nös árucsere kibővítésére. Igaz, ez több akadállyal jár, de még ezek ismeretében sem kielégítő az iparág részvételi aránya a nem­zetközi együttműködésben. Ugyanez kisebb-nagyobb kivé­telekkel problémaként más KGST- államban is felvetődhet, mert a gyártmányszakosítás és a koo­peráció eddigi eredményei sok, eddig fel nem tárt tartalékról ta­núskodnak. Mindez talán már elő­jele a könnyűiparon belüli együtt­működés alakulófélben levő újabb fejlődési szakaszának. Ennek il­lusztrálására néhány jelenség se­gítségünkre szolgálhat. A múltban egyetlen ország sem rendelkezett ilyen jellegű árufölösleggel, elsőd­leges céljuk a hazai igények kielé­gítése volt. Ma más a helyzet: a fogyasztók szükségletei a szo­cialista országokban is annyira megváltoztak, hogy a hazai ipar képtelen teljes választékban elő­teremteni minden közszükségleti cikket. Ezért vetődik fel - más ágazatokhoz hasonlóan - a köny- nyűipar KGST-n belüli közös pia­cának létrehozása. Az elképzelés megfelel a kor követelményeinek, azonban gyakorlati érvényesítése nem egy akadályba ütközik, me­lyek közül az egyes országok könnyűipara közti különbség a legszembetűnőbb. Mégis figye­lemre méltó momentumként említ­jük a mai helyzetet, amikor a köny- nyűipari együttműködés problé­máit a KGST legmagasabb szer­vei elemzik, és megoldást keres­nek több nyitott kérdésre, ugyan­úgy, mint a vegyi- vagy fafeldol­gozó iparban. íme a reszort néhány elképze­lése, mely a közeljövőben akár konkrét együttműködési felada­tokká léphet elő. A gyapotot to­vábbra is a szocialista és fejlődő országokból hozzák be, és szeret­nének hozzájárulni az ottani ültet­vények fejlesztéséhez; számíta­nak a textilipar alapanyagául szol­gáló műszálak hazai gyártására; az ágazat fokozatos átépítése so­rán a könnyűvegyipar kaphatna szabad utat. Mindez csak néhány a megvalósításra váró elképzelé­sek közül. Sikeres végrehajtásuk sok hasznot hozhat a reszortnak és népgazdaságunknak egyaránt. J. M. K. Elkészült az RS 24-27-es folyosóvágógép prototípusa, amely az első csehszlovák gyártmányú ilyen gép. A prágai metró építésén kezdik meg a próbaüzemeltetést, ahol 1300 méter hosszú, 2,7 méter átmérőjű alagutat vágnak vele. A felvételen Stanislav Šimek (balról) és Pavel Šlapák mérnök ellenőrzi a vágógép fúrófejét a folyosó első méterének kivágása után. (Felvétel: ČTK - Jiŕí Šourek) A kommunisták felelőssége A párt összetételének fejlesztése, javítása, állandó feladata az alapszervezeteknek. Mégis vannak időszakok - közéjük tartozik a mostani is - amikor céltudatosabban kell foglal­kozni ezzel a kérdéssel. A rangjelöltek kiválasztásánál, felvé­telénél ma a minőségre, gyárakban a fiatal dolgozók, szak­munkások, falvakban a szövetkezeti tagok, traktorosok, állat- gondozók arányának növelésére, a párt munkásmagvának szilárdítására kell helyezni a hangsúlyt. Bár az utóbbi években - országos viszonylatban - jelentős előrehaladás történt e téren, a munkások részaránya egyes pártalapszervezetekben mégsem kielégítő. Ezt a tényt az érsekújvári (Nové Zámky) járási pártbizottság ülésén is alátámasztották. Ezenkívül konkrét példák felsorolásával bizonyították, hogy a kommunisták termelési ágazatonkénti elosztódása sem felel meg a pártmunka követelményeinek. A húli szövetkezetben ugyanis, ahol noha 20 százaléka tagja a pártnak, az állattenyésztésben dolgozó 148 szövetkezeti tag közül csupán nyolc, a növénytermesztésben pedig 116 közül öt a kommunista. A létszám fejlesztését, összetételének javítását a CSKP KB 3. ülésén az alapszervezetek politikai munkájának szerves részeként jelölték meg. Pártunk élő szervezet, elsősorban tagjai cselekvő egysé­gével, öntudatos fegyelmével, áldozatvállalásával és példa- mutatásával hat a pártonkívüliekre, érvényesítheti politikáját a dolgozó tömegek körében. Ez önmagában is fokozza a pártalapszervezet és a kommunisták kollektív felelősségét azokért, akik a párt soraiba kerülnek. Legyünk igényesek és nagyon körültekintőek a tagjelöltek kiválasztásában. Az alapszervezetek értékelő taggyűlésein nem ritka jelen­ség, hogy statisztikai adatokat sorolnak fel dicsekedve, hogy hány tagjelölttel gyarapították soraikat. Esetenként a felvett új párttagok száma valóban magas az alapszervezetekben. Sajnos a pártmunkában ez nem mindenütt tükröződik. A párt­gyűléseken és a pártoktatáson sem kielégítő az új párttagok aktivitása. Több pártszervezetben nem esik elég szó arról, hogy milyen pártfeladattal bízták meg a tagokat, hogyan gondoskodnak eszmei-politikai nevelésükről, milyen az ellenőrzés. Ezen a jövőben feltétlenül változtatni kell. Az igényeket mindenkivel szemben az alapelvek szerint, de személyre szólóan kell érvényesíteni. Ez szükségessé teszi, hogy a fiatal párttagok nevelésével többet foglalkozzanak. A pártbizottság legyen rugalmasabb a feladatok kijelölésé­ben és következetesebb az ellenőrzésben. Építsen többet a SZISZ szervezeteire, legyen ez a munka is céltudatosabb. A társadalmi szervezetekben dolgozó kommunisták ugyan­csak nagy tartalékot jelentenek. Több figyelmet érdemelnek a veterán párttagok is, akiknek helytállása, osztályharcos múltja és mozgalmi tapasztala sokat segíthet az új párttagok nevelésében, jellemének formálásában. SZOMBATH AMBRUS Tudományos-műszaki fejlődés Kelet-Szlovákia mezőgazdaságában SOHA NEM TAPASZTALT FEJLŐDÉSNEK, nagy jelentősé­gű, a gyakorlatban is hasznosítha­tó tudományos-műszaki felfede­zéseknek vagyunk tanúi. Közele­dünk ahhoz a határhoz, amelynél már úgyszólván a lehetetlen is lehetségessé válik. A tudomá- nyos-technikai forradalom teljesen megváltoztatja a termelés jellegét és az életmódot. E téren is érvé­nyes a lenini megállapítás: ,,A for­radalom olyan átalakulás, amely a legalapvetőbb és leglényege­sebb vonatkozásban semmisíti meg a régit.“ Hazánk mezőgazdaságában csak a szövetkezetesítést követő­en kezdtek érvényesülni a tudo­mányos-műszaki haladás vívmá­nyai. Az ezt követő első időszak­ban az energetikai-gépesítési fej­lesztésé volt az elsőség, ez tette lehetővé az emberi munka gépek­kel való helyettesítését. Ekkor te­remtettük meg mezőgazdasá­gunk anyagi-műszaki alapját, ami­nek eredményeként jelentős számú munkaerőt szabadítottunk fel fal- vainkon az ország iparosítása számára. A mezőgazdaság tudományos- műszaki fejlődésének második időszakában a biológiai-műszaki haladásé volt a főszerep. Az inten­zív fejlesztés fontos tényezőjévé vált a vegyipar, illetve a hatékony biológiai anyagot előállító fajtane­mesítés. Mindez felelet volt arra, hogy növekedett a lakosság élel­miszerigénye. A jelenlegi - harmadik - fejlesz­tési szakaszban a tudományos- műszaki fejlesztés fő feladata a hagyományos erőforrások haté­kony hasznosítása, az élelmisze­rekből való önellátás mértékének növelése, az importkorlátozó in­tézkedések színvonalas végrehaj­tása, a tudomány és a technika vívmányainak a szó legszorosabb értelmében termelőerőként való hasznosítása. A mezőgazdaság fejlesztésének első két szakaszát energetikai-gépesítési, illetve bio­lógiai-műszaki fejlesztésként ér­telmeztük, ezzel szemben a jelen­legi szakaszt méltán nevezhetjük a szervezési-gazdasági jellegű feladatok végrehajtása korszaká­nak. Persze, az is tény, hogy a gé­pesítés, a fajtanemesítés nyújtotta lehetőségek kiaknázása sem min­denütt problémamentes. A szervezés és a gazdálkodás tökéletesítésének jellegzetes megnyilvánulása: a mezőgazda- sági termelés szerkezeti átépíté­se, a koncentráció és a szakosítás vállalati, illetve vállalatközi bázi­son való kibontakoztatása és az iparszerű termelési rendszerek meghonosítása. Bizonyára sokan felteszik a kérsdést: most már milyen fejlő­dési szakaszok következnek? Hogy a fejlődés nem torpan meg, az teljesen nyilvánvaló. Hogy milyen lesz a fejlődés iránya, arra a jelenlegi eredményekből, a biológiai tudományokban és egyéb tudományágakban elért si­kerekből következtethetünk. Hogy az adottságokat hogyan tudjuk hasznosítani, az nem utolsósor­ban a holnap és holnapután szak­embereinek felkészültségétől függ. A TUDOMÁNYOS-MŰSZAKI FEJLESZTÉS komplex feladatait a CSKP KB 1974 májusi ülése jelölte ki Hogy az elképzelésekből a kelet-szlovákiai kerületben mit és hogyan kell valóra váltani, azt a SZLKP Kelet-szlovákiai Kerületi Bizottságának 1974. június 21-i ülése határozta meg. Az ezen az ülésen elfogadott határozat ma is érvényes. A mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak - olvashatjuk a határozatban - hatékonyabban ki kell aknáznia a kerületi mező- gazdasági igazgatóság tudomá- nyos-műszaki fejlesztési tanácsá­val való együttműködésben rejlő lehetőségeket, hogy így össze- hangoltabbá váljék a tudományos­fejlesztési bázis és a gyakorlati munkahelyek tevékenysége. A ke­rület mezőgazdasága számára fontos feladat az anyagi-műszaki bázis átépítése koncepciójának megvalósítása. Az élelmiszer- iparban és a mezőgazdasági szol­gáltatásokban működő igazgatók számára feltételeket kell teremteni ahhoz, hogy vállalati kutatási-fej- lesztési munkahelyeket hozzanak létre az új ismeretek gyakorlati érvényesítésének előmozdításá­ra. A kerületi pártbizottság ülése meghagyta, fejlesszék teljessé a kerületben működő kutatási munkahelyeket, és hozzanak létre újakat. Ugyanakkor a főiskolákon folyó szakemberképzéssel kap­csolatban is kijelölték a végrehaj­tandó feladatokat (új tanulmányi szakok létrehozása). Milyen eredményeket értünk el 1974 óta? A kérdésre a kerületi pártbizott­ság 1979. október 11-i ülésén ad­tak választ. A határozatok végre­hajtásának ellenőrzése során meg­állapították, hogy 5 év alatt jelen­tősen fejlődött a kerület mezőgaz­dasága. Ugyanakkor azonban még jobban ki kell domborítani a tudományos-műszaki fejlesztés szerepét a termelés hatékonyab­bá tétele érdekében. A kerület fej­lődését elemezve a pártszervek azt tapasztalták, hogy miközben az élenjáró vállalatok nagy érdek­lődést mutatnak az új ismeretek érvényesítése iránt, a gyengén gazdálkodó vállalatokban nem ta­pasztalható, hogy igénylik a tudo­mányos-műszaki ismeretek nyúj­totta lehetőségek gyakorlati kiak­názását. Nem helyes, hogy a járá­si, illetve a kerületi mezőgazdasá­gi igazgatóságok nem találták meg a helyzet jobbra fordításához vezető utat. A CSKP XVI. KONGRESSZU­SÁNAK HATÁROZATA kimond­ja, hogy a társadalmi munkater­melékenység növelésének leg­főbb hajtóereje a tudomány és a műszaki haladás. A tudomá­nyos-technikai forradalom végre­hajtása - eQész társadalmunk számára forradalmi feladat. Már­pedig társadalmunknak a mező- gazdasági szféra is rendkívül fon­tos területe. A tudomány, az összes új kuta­tási ismeret tárgyiasítására van szükség. A folyamatot nem tehet­jük a mezőgazdasági vállalat haj­landóságának vagy idegenkedé­sének függvényévé. Az ügy érde­kében közösen, társadalmi eszkö­zök és ösztönzés igénybe vételé­vel kell fellépni, miközben megha­tározó szerepük lesz a kutatóinté­zeteknek, a fejlesztési, szerkesz­tési, műszaki tervezési munkahe­lyeknek. A lehetőségek kiaknázá­sát a komplex intézkedések rend­szere is elősegíti. Ezeket az intéz­kedéseket a mezőgazdaság 1982. január 1-től kezdi végrehajtani. Újévtől kezdve egészen új mó­don kezeljük a mezőgazdaságban a tudományos-műszaki ismeretek érvényesítését. Az SZSZK Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztériuma által jóváhagyott terv értelmében konkretizálhatok a szolgáltató és a termelő vállala­tok ilyen jellegű feladatai. A kuta­tási-fejlesztési eredmények nyo­mán összesen 40 alapvető felada­tot határoztak meg a növényter­mesztésben és az állattenyész­tésben. A Talajtani és Növényápo­lási Kutatóintézet által kidolgozott, megvalósítható tudományos ered­ményekből kiindulva pl. megálla­píthatjuk, hogy talajjavítással a bruttó növénytermesztési érték 5000 koronával növelhető hektá­ronként. Konkrétan ez azt jelenti, hogy a kerületben a tudományos eredmények felhasználásával 1981-ben 7000 hektár földet tet­tünk termőbbé. Ez azonban csak a kezdet, mert 1985-ben már 29 000 hektáron érvényesítjük a kutatók által megfogalmazott el­járásokat. A tömegtakarmányter- melés fejlesztésében is nagy lehe­tőségeket biztosít a tudományos eredmények gyakorlati érvényesí­tése. Ha a kutatóintézetek által kidolgozott módszereket alkal­mazzák a vállalatok, a vetett füfé- léknél - persze, megfelelő öntö­zéssel - 100-120 tonna zöldanyag produkálható hektáronként. 1981- ben 3000 hektáron, 1985-ben pe­dig már 8000 hektáron alkalmaz­zuk a tudományosan kidolgozott tömegtakarmány-termesztési eljá­rásokat. Az Állattenyésztési Kuta­tóintézet által összegezett tudo­mányos ismeretek is erőteljesen előrelendítik a termelést. Ha a fe­ÚJ SZÚ 4 1982.1.7. , r < KOMMENTÁLJUK

Next

/
Thumbnails
Contents