Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-04 / 4. szám, szerda

ÚJ szó 5 1982.1.6. Figyelő fiatal arcok Párttagjelöltek oktatása a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban Már harmadik napja folytak az előadások. Ezen a délutánon Fe­hér Gábor, a sokat próbált kom­munista adott elő. A két világhábo­rú közötti időszakról, a tömegek - főleg a munkásság - nyomorú­ságos helyzetéről beszélt. Arról, hogy ő maga - először az ifjúsági mozgalomba bekapcsolódva, majd párttagként - hogyan vette ki ré­szét az osztályharcból; a röplapok, a kommunista sajtó terjesztésé­ből, a tüntetések, sztrájkok szer­vezéséből, a néptömegek ember­ségesebb életéért folyó küzdelem­ből. Amiért - sok más társával együtt - üldöztetés volt az osztály­része. A teremben figyelő fiatal arcok. A jelenlevők érdeklődéssel hall­gatják a dunaszerdahelyi (Dunajs­ká Streda) járás legrégibb párttag­jának szavait. Az előadó érzékle­tesen beszélt a felszabadulás utá­ni időkről is, amikor szívós harcot kellett folytatni a falu szocializálá­sáért, a szocialista mezőgazdasá­gi termelés alapjainak lerakásáért, az új iskolarendszer kiépítéséért stb. Mindezért már a járási pártbi­zottság titkáraként dolgozott. Az előadás végén kérdések hangzottak el; miért vállalta a ne­héz küzdelmet, a sok megpróbál­tatást. Egy mezőgazdasági mér­nök arra volt kíváncsi, emlékszik-e Fehér elvtárs arra, milyen körül­mények közepette alakult meg az a szövetkezet, melybe ő két évvel ezelőtt munkába lépett. Az előadás és az előadó sze­mélye iránt megnyilvánuló érdek­lődés a fiatalok öntudatosságának a bizonyítéka volt. Az öntudatosságé, amelynek már munkahelyükön is tanújelét adták. Erre figyeltek fel a pártalap- szervezetben, ezért kerültek a párttagjelöltek soraiba. Ebben a minőségben vettek részt az egy­hetes politikai tanfolyamon, ame­lyet a járási pártbizottság politikai nevelés háza rendezett számukra. Sokan voltak, megtöltötték a nagy termet. A dunaszerdahelyi járásban is egyre több fiatal lép be a pártba. Ez szemléletesen mutatja, hogy a párt erőforrásai itt is kimeríthe- tetlenek, s hogy a fiatal nemzedék mily odaadással küzd a kommu­nizmus eszméinek megvalósulá­sáért. Mint ahogy az is igaz, hogy a párt csak azokat veszi fel sorai­ba, akik tetteikkel bizonyították, hogy méltók erre. Az előadás után hármukkal be­szélgettem; arra voltam kíváncsi, vajon ők mivel bizonyítottak. Azt mindjárt az elején láttam, hogy eszes, talpraesett fiatalok. Lukovics Marianna az Ekecsi (Okoč) Egységes Földmüvesszö- vetkezetben adminisztrátorként dolgozik. Elmondotta, hogy amikor jelentkezett a pártba, a közös gaz­daság pártalapszervezetében he­lyeselték az elhatározását. Ők is úgy ítélték meg, a párt soraiban a helye. Bizonyára arra figyeltek fel, hogy az irodai munkaerő szo­cialista munkabrigádjának tagja­ként társadalmi munkát végez.- Hétvégeken segítünk a mező- gazdasági csúcsmunkákban - mesélte. Ősszel szőlőt szed­tünk, hagymát pucoltunk. Az érte járó pénzt a helybeli óvodának adtuk, vegyenek belőle játékokat a gyerekeknek. Egy korábbi hét­végi keresetünkből a nyugdíjasok klubjába vettünk rádiót. Kiss Károly, a felsőpatonyi (Horná Potôň) Vörös Csillag Efsz traktorosa. Munkahelyének párta- lapszervezete többek között jó munkáját méltányolta, továbbá azt, hogy erőfeszítéseket tesz a helybeli ifjúsági szervezet mun­kájának fellendítésére.- Bosszant - mondotta -, hogy művelődési ház is van a faluban, ami azt jelenti, hogy a SZISZ- munka tárgyi feltételei adottak, még sincs, aki szervezze a fiatalok szervezeti életét. A fiatalok részé­ről nagy érdeklődés nyilvánul meg a kulturális, szakköri tevékenység iránt. Elhatároztam, teszek valamit azért, hogy megmozduljon az ál­lóvíz. Molnár Tibor ugyancsak a fel­sőpatonyi szövetkezetben dolgo­zik. Miután a Brnói Mezőgazdasá­gi Főiskolát elvégezte, a 107 hek­táros gyümölcs- és szőlőtermelői részleg vezetésével bízták meg. Munkába lépése után rövidesen szocialista munkabrigádot szerve­zett, amelynek tagja lett a részleg valamennyi dolgozója.- A brigádtagok kötelezettséget vállaltak, hogy az egyes munkála­tokat, a szőlómetszést, permete­zést, növényápolási munkákat, a szüretelést időben elvégzik, s a munkaidő után társadalmi munkát végeznek, társas összejö­veteleket szerveznek. Mennyi tettrekészség, többet- akarás a részükről, s bizonyára azok részéről is, akik velük együtt részt vettek a pártoktatásban, s akik szintén azért lehetnek a párttagjelöltek soraiban, mert többletmunkát végeznek. A tagje- löltségi idő a további bizonyítás időszaka. No meg a tanulásé. Az egyhetes oktatáson értékes ismereteket gyűjtöttek. Fehér Gá­bor mellett további huszonkét pártfunkcionárius, előadó, propa­gandista, agitátor, aktivista vette ki részét az akcióból, járult hozzá a fiatalok eszmei-politikai ismere­teinek gyarapításához, összesen tizenhárom előadás hangzott el a marxizmus-leninizmus témakö­réből, a békeharc szükségességé­ről és időszerűségéről, a pártalap­szabályzat jelentőségéről, az ide­ológiai munka feladatairól, a párt vezető szerepéről stb. Vajon a fiatalok miben látják a pártoktatás hasznát?- Bővült a politikai látókörünk - mondották. Az előadások érde­kesek voltak, s ehhez az előadók közvetlensége is hozzájárult. Az, ahogyan például Bufla Miklós gaz­daságpolitikai céljaink valóra vál­tásának feltételéről, a hangya- szorgalom szükségességéről be­szélt. Vagy ahogy Plavy Dezső a serdülő ifjúság körében tapasz­talható káros jelenséget ostorozta. Rámutatva arra, hogy az iskolák­ban sok esetben nem a szerény, jól tanuló, osztálytárs az eszmény­kép, hanem a vagánykodó, ha­nyag, hangoskodó ifjú. De, mint az előadó is megjegyezte, a szembe­ötlő, szélsőséges esetek általáno­sítása nem helyes, és szerencsé­re nem is jellemző az ifjúság egé­szére. Hogy is volna jellemző, hiszen a hallgatók is fiatalok. S azért jelentek meg azokban a napokban az előadásokon, hogy tanuljanak az előttük járó nemzedékről, merít­senek az előadásokból, minél töb­bet szívjanak magukba a mai élet, az új társadalom építésének tudo­mányából. KOVÁCS ELVIRA SZÁMADÁSRA KÉSZÜLNEK A KOMMUNISTA PEDAGÓGUSOK ÉS A DIÁKOK ÉRDEKAZONOSSÁGÁRÓL nyebbik végét. Egy brigád va­gyunk, közös a feladatunk, és ha felmerül valamilyen probléma, ne­hézség, például valamelyikünk megbetegszik, családi okból a szolgálatát másik napra kell át­tennie, vagy szabadságra megy, akkor egymást helyettesítjük. Nem futunk azonnal a főnök után, hogy jöjjön, oldja meg a problémát. Megoldjuk azt saját magunk meg­értésben és becsületesen, egy­más között. A főnök, a baromfitelep vezető­je, Szőcs László mosolyogva int igent, valóban így van, de útban a tojóházak felé még szóban is visszatér a témához.- Az 5-tagú brigád az év folya­mán eleget tett 80 000 korona ér­tékű vállalásának. Nagy része van abban, hogy túlteljesítjük tojásela­dási terveinket, hogy az egy tojós tyúkra számított évi tojáshozam és az egy darab tojás kitermeléséhez szükséges abraktakarmány mennyiségével mind a kerületi, mind a szlovákiai szintnél jobbak az eredményeink. A telep többi brigádjához hasonlóan gyermek- intézményt patronálnak, a med- vei (Medvedóvo) intézetet segítik. És amit itt lát, a baromfiépületek körül, a parkosított, rendezett kör­nyezetet, a két hektár szőlőt és az 1600 gyümölcsfát, ez is a brigádok tagjait dicséri, hiszen társadalmi munkában tartják rendben és mű­velik. Én a brigádokkal kapcsola­tosan mindenekelőtt mégis egy más tényt emelnék ki. Azt, hogy a brigádok megalakulásától az el­múlt 5-6 év alatt a telep 7 tagú vezetősége mindössze 2 emberre zsugorodott. És mégis fegyelme­zett a munka, sőt pontosabb, jobb, mint annak idején volt. Miért, hogyan? A választ Tóth Irén, Németh Ilona szocialista munkabrigádjának tagja, Takács László karbantartó, a Cafik Dezső vezette brigádból és Udvarhelyi Zsuzsanna, a tojásraktárban dol­gozók brigádjának vezetője segít megtalálni.- Felelősséget érzünk munkán­kért és egymásért. Régebben pél­dául a szolgálatosok az őket fel­váltónak a telepvezető jelenlété­ben adták át a tojóépületet. Most a teljes felelősség a szolgálatot végzők és az azt átvevők, ponto­sabban a brigád ügye. Mert úgy érezzük, hogy elsősorban nem a vezetőnek, hanem a brigádnak kell számot adni munkánkról.- Hasonló a helyzet nálunk is. Nincs a telepen technikus meg altechnikus, a feladatokat elvégzi helyette a karbantartó brigádveze­tő is. Ha nincs jelen, és elromlik valami, akkor egyszerűen saját magunknak adjuk ki a parancsot. S mivel vállalásainknak olyan ré­sze is van, amelyet csakis a többi brigád közreműködésével tudunk teljesíteni, így az ő munkafeltéte­leik javítása is érdekünk. Például, amikor a tojóházban módosítottuk az etetővályú rögzítését, hogy ke­vesebb takarmány szóródjon el, nemcsak a tojók gondozóinak se­gítettünk a takarmány-megtakarí­tásban, hanem ilyen célú vállalá­sunk teljesítését is lehetővé tettük.- Talán én is ezt emelném ki. A raktározás, az osztályozás és a csomagolás során vigyázunk, hogy ne törjenek a tojások, sőt vállalva a nehezebbet, a jércék betelepítése után egy-két hónapig nemcsak szemmérték, hanem pontos mérés alapján osztályoz­zuk a tojásokat. Mindezzel a saját vállalásaink teljesítésén túl lega­lább annyit teszünk a más szaka­szokon dolgozókért, mint például a tojóházakban dolgozók értünk, amikor ügyelnek arra, hogy a gyűj­tőszalagról lekerülő tojások a le­hető legtisztábbak legyenek. Néhány száz métert kell csak megtenni, hogy teljesen más „vi­lágba“ jussunk. A fehér munkakö­peny helyett kék munkaruhát, he­lyenként bizony olajosat és ma- szatosat viselnek az emberek, ami érthető, hiszen nem kotkodáló jó­szágra, hanem dübörgő masinák­ra felügyelnek. Közülük is az el­romlottakra, amelyekhez javítás­kor nemegyszer szorosan oda kell állni, sőt esetenként derékig belé­jük bújni. Talán mondani is felesleges, hogy a gépjavítók birodalmában járunk, pontosabban a balonyi (Balon) központi műhelyben. Vida Zoltán műhelymestert, a gépjaví­tók brigádjának vezetőjét is meg­kérdezem. A brigádon belül vajon könnyebb-e szót érteni az embe­rekkel, s ha igen, miért? Gondolkodik, mit is feleljen, s a közvetlen válasz helyett fela­dataikról és azok teljesítéséről be­szél. A rendkívüli műszakokról egy-egy szezonmunka idején és az éjszakai munkáról, ha a délután vagy estéfelé elromlott gépre másnap reggel szükség van. Az alkatrészhiányt is részletezi, de csak azért, hogy elmondhassa, hány és hány újításuk van, ame­lyek lehetővé teszik, hogy hazai alkatrésszel helyettesítsék a drá­gább külföldit, és évről évre milyen rohamosan növekszik a felújított alkatrészek mennyisé­ge. Mindez náluk magától értető­dő. Szinte hihetetlen, hogy esetleg vannak mezőgazdasági üzemek, ahol az ilyesféle dolgok problémát okoznak. Tény viszont, hogy bri­gádvezetői minősítésében gyak­rabban kéri számon a feladatok teljesítését, mint műhelyvezetői beosztásban. Hatékonyabb munka, jobb mi­nőség, a termelési eredmények alakulásáért érzett felelősség és őszinte cselekvőkészség. Mintegy belső elhatározás a dolgozókban, hogy többet és igényesebbet adja­nak, mint amennyit a munkabérért elvárnak tőlük. Annak tudatosítá­sa, hogy tisztességesen dolgozni, pontosan járni munkába és eleget tenni a minőségi követelmények­nek kötelesség, a versenyben részt vevőknek ennél többet kell nyújtaniuk. Ezek a főbb szempontok, ame­lyeket a szocialista munkabrigá­dokról beszélgetve Tánczos Ti­borral, az üzemi pártbizottság el­nökével rangsorolunk. Továbbá körutunk olyan tanulságait, ame­lyekről közvetlenül vajóban nincs szó a brigádnaplóban, de a nap­lókban felsoroltakból törvénysze­rűen következnek.- Brigádmozgalmunknak kö­szönhetjük, hogy az egyes terme­lési részlegeken olyan csoportok kovácsolódtak össze, amelyekre építeni lehet. A közösségek a poli­tikai, a társadalmi munkában és a termelésben egyaránt példát mutatnak. Legyen az üzemanyag­takarékoskodás, a gépek maximá­lis kihasználása, az érdem szerinti jutalmazás, vagy a legújabb isme­retek gyakorlati alkalmazása, az emberek megértésével, akaratá­val találkozunk. Az elnök szavai után az új év céljai, feladatai a brigádmozgalom továbbfejlesztésében egyértelmű­ek. A pártbizottság igyekszik oda­hatni, hogy minőségileg és meny- nyiségileg is erősödjenek a brigá­dok. Hogy a jelenlegi 40 százalék helyett a dolgozóknak több mint a felét tömörítsék. Mindez alapja, feltétele a szocialista munka szö­vetkezete megtisztelő cím elnye­résének. EGRI FERENC a munkát irányító járási törzskar­tól. A diákok közül is ketten. Mé­száros Gyula és Hutura Ágnes érmet kaptak kitüntetés gyanánt, nyolc további diák pedig elismerő oklevelet kapott. És mivel a törzs­kar értékelése szerint a Lévai (Le­vice) Közgazdasági Középiskola diákjainak munkacsoportjai első, a zselízieké második helyezést ér­tek el a munkaversenyben, vázá­kat, lemezeket kaptak a zselíziek is, s mindezt - joggal-, társadalmi elismerésnek minősítik.- és a negyedik akció? - kérdi Júlia.- Vegyük csak elő azt a levelet!- biztatja a tanárnő - hiszen az iskolai étkezde és a tornaterem építésén dolgozó fiatalok munká­jukért nem kaptak bért, viszont társadalmi szempontból... Előkerül a városi nemzeti bizott­ság tanácsának köszönő levele, melyből kitűnik, hogy Fašanga Já- nosné és Trnavszky Béla pedagó­gusok vezetésével negyven diák dolgozott a Z-akcióban épülő tor­naterem és étkezde építésénél, s ott 20 000 korona értékű munkát végeztek. Utána az eszmei és politikai nevelés helyzetét, tényeit veszik számba: minden rendben van, az elsősök és a másodikosok idejé­ben megkezdték ,,A SZISZ az én szervezetem” című téma csopor­tos tanulmányozását, az időseb­bek felkészültek a „Kis Társadal­mi Érettségi” elnevezésű akcióra, az ifjú ateisták körének tevékeny­sége rendszeres, szeptember óta öt beszélgetést szerveztek vete­rán pártharcosokkal és a szocia­lista munkabrigádok képviselőivel.- Munka a tanulás is - mondja a tanárnő és felteszi a kérdést:- Mivel bizonyíthatjuk - természe­tesen, az előmenetelen, az osz­tályzatokon kívül, hogy a munkánk eredményes?- Számítottam erre a kérdésre- válaszol Júlia -, feljegyeztem egyet és mást. A kerületi pedagógiai központ legutóbbi, számítógépes felméré­se és a diákok dolgozatának érté­kelése alapján a nyugat-szlovákiai kerület 34 gimnáziuma közül a második helyezést érték el. A „Poznaj slovenskú reč!” vetél­kedő kerületi fordulójában Jeskó Mária második, a magyar nyelv országos kiejtési versenyén Zsidó Hedvig negyedik volt. Legutóbb a középiskolások tudományos dolgozatírásának értékelésekor az országos döntőben Sál Erika díjat nyert. Bényi Zoltán a Zenit alkotó­verseny brnói döntőjében kapott tanulmányáért dicséretet.- Most pedig a mezőgazdasági irányzatú negyedik osztályból ti­zennégyen készítenek tudomá­nyos dolgozatot, tanulmányt, de ne feledkezzünk meg a sportolók­ról sem, mert a szocialista életstí­lus fontos alakítója, formálója a sport. Erre is számított a SZISZ iskolai szervezetének elnöke, előveszi hát a kimutatást, mely szerint: a rátermettségi versenyen Varga József lll/B osztályos tanuló arany­érmet, ketten ezüstérmet, száz- tizenheter* pedig bronzérmet nyertek. További feljegyzések kerültek sorra: az énekkar Horváth Géza népművelő vezetésével díjat nyert, Drenka Gáborné, a pionírok csapatvezetője tíz gimnazistát nyilvános dicséretre.javasolt.- Egyaránt fontos ez diáknak és pedagógusnak - kérdem tőlük.- Minden kommunista pedagó­gusnak, de általában minden pe­dagógusnak fontos - válaszol a tanárnő-, mert a számadás megmutatja, hogyan érvényesül­nek társadalmilag akiket ránk bíz­tak. Valójában igazi pedagógusi érdek ezt tudni.- Mi, diákok, cselekvő ismeret- szerzésnek tartjuk az ifjúsági munkát, a szervezett tevékenysé­get - mondja a SZISZ iskolai szer­vezetének elnöke - saját önbe­csülésünk is megkívánja, hogy tudjuk miként feleltünk meg az elvárásoknak. HAJDÚ ANDRÁS Künn már sűrűsödik a sötétség, bent pedig a csönd, mert a Zselízi (Želiezovce) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium téli vakációra készülő diákjai a szokottnál gyor­sabban hazasietnek. Nyustyin Fe- rencné matematika szakos tanár­nő, aki pártfeladatként megbíza­tást kapott az ifjúsági szervezet tevékenységének irányítására, és Varga Júlia, lll/B osztályos tanuló, a SZISZ iskolai szervezetének el­nöke, munkához látnak. Könyvek, képletek, memoriterek közül ér­kezve most szinte pihenésnek számít munkájuk: számadást ké­szíteni arról, hogy mit végeztek. Kezdik a legfontosabb adatok megállapításával: az ifjúsági szer­vezetnek 211 diák és 7 pedagó­gus a tagja, mind a hét osztályfő­nök, tehát mind a hét ifjúsági osz­tályszervezet felnőtt bizalmija kommunista. A jelentések,kimuta­tások rendben vannak, nem hi­ányzik egyik sem. Az értékelésben szó esett a társadalmi munkáról is.- Társadalmunkat elsődlege­sen a munka alakítja, formálja, munkára nevelni munkával kell. Mi is komoly hangsúlyt helyezünk a munkára való nevelésre - mond­ja Nyustyin Ferencné. Majd így folytatta: - Az idén a Zselízi Állami Gazdaság telepén két csoport di­ák dolgozott Urbán György és Gu- bik Jenő kommunista pedagógu­sok vezetésével. A Virágzás Efsz oroszkai (Pohronský Ruskov) tele­pén is egy csoport, Mácsady Já­nos tanár elvtárs vezetésével. Há­rom csoport idénymunkát vállalt az Oroszkai Cukorgyárban. Sipos Béla tanár, és két pártonkívüli pe­dagógus Viglas Tibor és dr. Nagy Béla volt a vezetőjük.- A gyárban dolgozók munkája külön említésre méltó - állapítja meg Varga Júlia, - hiszen az el­végzett munka értéke több, mint harmincegyezer korona.- Az eredményesség mással is kifizethető, nemcsak koronával - figyelmezteti a tanárnő - a mun­ka társadalmi jelentőségével is.- Azt pedig a kapott kitünteté­sek bizonyítják. A tanárok közül ketten, Sipos Béla és Mácsady János kommunis­ta pedagógusok kaptak kitüntetést

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents