Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-03 / 1. szám, vasarnap

á j szó 3 1982.1. 3. Kevesebb hulladék - nagyobb nyereség Az üveg hu lladék-gy ű jtés A cipőiparban és a bőrfeldolgo­zó ipar többi ágazatában használt természetes bőr többnyire beho­zatalból származik. S ahogy a töb­bi nyersanyag és anyag ára, a bőr világpiaci ára is egyre magasabb­ra emelkedik. Éppen ezért érthető, hogy a bőrfeldolgozó ipari ágaza­tok nagy figyelmet fordítanak az anyaggal való gazdálkodásra. Az Augusztus 29 Partizánskei Cipőgyár 09-es számú Zlaté Mo- ravce-i üzemében a legnagyobb anyagmegtakarítást a szabászok érik el, akik a feldolgozásra szánt bőrből szabják ki a majdani cipő egyes részeit. A szabász egy-egy cserzett bőrdarabból egyszerre különböző formájú és nagyságú darabokat vág ki, oly módon, hogy a használhatatlan hulladék a lehe­tő legkevesebb legyen. A cserzett bórdarabon tehát úgy „kombinál­ja“ a lehetőségeket, hogy a norma által megszabott anyagfelhaszná­lás mértékén belül maradjon. Mi­vel a bőr nem olcsó, ezért a terme­lőnek ugyancsak érdeke, hogy a szabászokat érdekeltté tegye gazdaságos felhasználásában. Az üzemben bevezették a megtakarí­tások egyéni számláját. A jó minő­ségű munkára és a hatékony anyagfelhasználásra ösztönzi őket a jutalmazási rend is, amely­nek értelmében a szabász 25 szá­zalékos, vagyis teljes prémiumban részesül abban az esetben, ha a teljesítménynormát 90 százalék­ra teljesíti, s ugyanakkor a megta­karítások egyéni számláján a tel­jesítménynek arányos összeg szerepel. Ebben az esetben 17 százalékos prémiumban részesül­het akkor is, ha a teljesítménynor­máját 90 százalékon alul teljesíti. Az ilyen anyagi ösztönzési feltéte­lek megteremtésekor abból a tényből indultak ki, hogy az a dolgozó, aki a lehető legna­gyobb anyagmegtakarításra tö­rekszik, az több időt szentel a sza­básra, mint az, aki az egyes ré­szeket úgy jelöli be kivágásra, hogy nem veszi tekintetbe a kelet­kező hulladék mennyiségét. A Zlaté Moravce- i üzem dolgo­zói a múlt év első tíz hónapjában például ily módon 1 115 000 koro­na értékű anyagot - kidolgozott bőrt takarítottak meg. Hogy ebből mit nyert az üzem és mit a szabá­szok? Az üzem 110 szabásza a 10 hónap alatt összesen 210 268 ko­rona jutalmat kapott. Itt viszont azt is meg kell jegyezni, hogy az üzem azokat a szabászokat, akik pazar­lóan bánnak az anyaggal, megbír­ságolja'. így a szóban forgó idő­szakban 23 szabász összesen 17 ezer korona prémiumtól esett el. Persze, a megtakarított anyag értéke növelte az üzem nyeresé­gét is, mégpedig nem is kis mér­tékben. A tíz hónap alatt a terve­zett 1 millió 207 ezer korona he­lyett 3 millió 425 ezer korona nye­reséget értek el. A komplex intéz­kedések alapelveinek értelmében a nyereség ilyen mértékű túltelje­sítése további előnyöket jelent az üzem dolgozói számára. Tehát, amint a fenti példa is bizonyítja, az anyagmegtakarításra irányuló kezdeményezés mindenki számá­ra kifizetődő. Persze, egyetlen termelési fo­lyamat sem zajlik simán, teljesen zavartalanul. Az üzem dolgozói­nak a múlt évben gondot okozott termékeik gyenge minősége, amely a reklamációk megengedett számának jelentős túllépésében jelentkezett. E szempontból a leg­több mulasztással a téli lábbelit gyártó részleg vádolható, amely­ből az említett időszakban a meg- engedéttnél 2027 pár lábbelivel került ki több. ehhez minden bizonnyal neki is volt némi köze.- Az eredmény titka nagyon egyszerű - mondja Emil Chren. - Gondolom, nem mondok semmi újat, ha elárulom. Csupán a minő­séggel való rendszeres törődésre, a munkafegyelem és főleg a tech­Minden művelet számít a minőségben A reklamálás általában az áru útra indítása után hat hónappal várható. A téli lábbelikre már az év kezdetétől a megengedettnél lé­nyegesen több kifogás érkezett, a második félévben azonban szá­muk erőteljesen csökkenni kez­dett. Például míg a múlt év máju­sában a kereskedelem 1329 pár téli lábbeli ellen emelt kifogást, szeptemberben már csupán 115 pár ellen. A javulás okaként néhá- nyan egy-egy részleg vezetősé­gének megváltozott összetételét hozzák fel. A múlt év elején példá­ul a téli lábbeliket gyártó részleg élére új vezető került, aki a szó szoros értelmében vett szakem­ber. Emil Chren, mert róla van szó, ezenkívül képes a kollektíva sike­res vezetésére, irányítására is. S mivel az előbb említett példa szerint a termékek minősége megközelítőleg fél éven belül je­lentős javuláson ment keresztül, Még egy végső ellenőrzés, és a téli lábbeli útnak indulhat (A szerző felvételei) nológiai fegyelem megtartására van szükség. Naponta többször is végigmegyek a részlegen, s ugyanakkor valamelyik munka­helyen alaposabban is szemügyre veszem, miként tartják meg a dol­gozók a technológiai előírásokat. Bármilyen eltérés esetén figyel­meztetem a dolgozót, tanácsot adok, hogy miként végezze a meghatározott műveletet, és azt, hogy óvakodjon a hibák elköveté­sétől. De nem csupán erre figyel­meztetem őket. A dolgozókkal ott, helyben beszélgetek eredménye­inkről, arról, hogy a rossz minősé­gű munka olyan károkat okoz, amelyek következményeit saját zsebén is megérzi. Az emberek hallgatnak a jó szóra, jobb munká­ra törekednek, ami már az utóbbi hónapok eredményeiben is lecsa­pódott. A minőség javítását célozza az üzemben kialakított prémium-rend is. Egy részleg napi teljesítménye 1300 pár lábbeli. Az előírások sze­rint 25-28 pár harmadosztályút gyárthatnak ebből a mennyiség­ből, s ha ezen belül maradnak, akkor minden pár lábbeli után, amelyet magasabb minőségi osz­tályba sorolnak, 8 korona prémiu­mot kapnak. S ez fordítva is érvé­nyes. ha túllépik a megengedett keretet, akkor megvonják a prémi­umot. A részlegvezető is ösztö­nözhet a jó munkára a saját jutal­mazási alapjából. A téli cipőt gyártó részleg dol­gozói tehát a saját bőrükön ta­pasztalták, hogy jobb a hibákat megelőzni, mint azokat utólago­san helyrehozni. Ha nem fordul­nak elő a fentiekben említett hi­bák, akkor az üzem gazdasági eredményei még jobbak lehettek volna: nagyobb hasznot hajtottak volna a társadalom és saját ma­guk számára egyaránt. MARIÁN FUSEK jelentősége Hazánk mostani ötéves tervidő­szakában az anyagi források ki­használása terén jelentős szere­pet kapnak a másodlagos nyers­anyagok. Közéjük tartozik az üvegcserép is, melynek begyűjté­se és újbóli értékesítése jelentős megtakarításokat eredményez az üvegiparban. És nemcsak nyers- anyag- és energiamegtakarításról van szó, hanem ezáltal növelhető az olvasztó berendezések élettar­tama is, miközben egy tonna üveg legyártásával 3 ezer koronát taka­ríthatnak meg. E néhány alapin­formáció ismeretében látogattam meg Koloman Tichýt, a bratislavai Hulladékgyűjtő Vállalat igazgató­ját, hogy választ kérjek a téma időszerű kérdéseire.- Igazgató elvtárs, miben látja az üveghulladék begyűjtésének előnyeit?- Lakosaink tudatában az vert gyökeret, hogy az üveggyártás nálunk hazai nyersanyagbázison alapszik. Ez részben igaz, de csak az alapvető üvegipari nyersanya­gokra érvényes. Homokból, mész­kőből, dolomitból és földpátból önellátóak vagyunk. Van azonban egy csomó olyan nyersanyag, me­lyet importálunk és megérezzük árának állandó emelkedését. Az iparágban az anyagi ráfordításuk majdnem 19 százalékát a nyers­anyagok (bórsav, minium, víz­mentes szóda stb.) behozatalára szánják. Népgazdasági szem­pontból vitathatatlan, hogy az üveggyártás legjelentősebb má­sodlagos nyersanyaga az üveg­cserép. A kulcsprobléma azonban a begyűjtésben van. Ugyanis eb­ben az esetben szintén érvényes: az üvegcserép felhasználásának szintje azonos felvásárlásának mennyiségével. Ez 1980-ban 35 ezer tonnát tett ki, ami az össz- mennyiség nem egészen 12 szá­zaléka. így aztán évente átlago­san 200-260 ezer tonna üvegcse­rép marad másodlagos feldolgo­zás nélkül, pedig tonnánkénti érté­ke mintegy ezer korona. Ha ehhez hozzáadjuk az olvasztás közbeni fűtőanyag- és energiamegtakarí­tás feltételezett nagyságát, rögtön milliókat kitévő veszteséget okoz az üvegcserép kis mértékű felvá­sárlása.- Nálunk mennyi üveghulladé­kot hasznosítanak?- A termelés az üvegcserép körülbelül 8 százalékát dolgozza fel. A cserépfelhasználás azonban még növelhető a síküveggyártás­ban, s begyüjthető az összmeny- nyiség 35 százaléka is, ami éven­te 105 tonna üvegcseréppel egyenlő. Ezek azonban nem vég­leges arányok.- Úgy mutatkozik, hogy az üvegcserép hasznosítása előnyös és az iparág lényegében készen áll az eddigieknél nagyobb meny- nyiségű feldolgozására.- Szükséges, hogy a másodla­gos nyersanyagok felvásárlásá­ban ezeket a növekvő követelmé­nyeket követni tudjuk. Olyan elv szerint dolgozunk, mely kimondja: azt a hulladékot fontos megmen­teni, melyben a legnagyobb nyers­anyag- és energiatartalék rejlik. A másodlagos nyersanyagok klasszikus felvásárlása ugyan ésszerűsíthető, de bizonyos korlá­tok között mozog. Ilyenek a felvá­sárló helyek száma, a lakosok készsége a hulladékot ezekre a he­lyekre szállítani, jelentős beruhá­zási költségek a begyűjtőhelyek kiépítésére és még sorolhatnám. Most a másodlagos nyersanyagok begyűjtésének új módszerével pró­bálkozunk. Lényege, hogy az ösz- szekeveredés előtt az üvegcsere­pet külön konténerekbe szedjük össze.- Itt álljunk meg egy pillanatra. Milyenek az ilyen begyűjtés eddigi tapasztalatai?- Ezt a módszert csupán Bratis- lavában alkalmazzuk, s az itteni tapasztalataink jó eredményekről vallanak. A lakosság fegyelme­zettsége már kezdettől fogva hoz­zájárul a sikeres begyűjtéshez. Hisz alapjában véve önkéntessé­gükön és öntudatosságukon mú­lik, hogy ingyenesen ugyan, de megfelelő konténerbe dobják az üvegcserepet. Az egész kísérlet újdonsága abban van, hogy míg más országokban e begyűjtési for­mának már hagyományai vannak és csupán néhány tucat konténert használnak, addig Bratislavában számuk háromezer. A színtelen és színes üvegcserép begyűjtésére alkalmas konténerek a szemétlá­dák mellett találhatók minden la­kótelepen. Fontos annak megtar­tása is, hogy a kék színűekbe a színtelen üveg, a zöld színűekbe pedig a színes üveg kerüljön.- Végezetül néhány konkrét eredményre és távlati elképzelé­seikre lennék kíváncsi?- A másodlagos nyersanyagok gyűjtésének - ide tartozik az üveg is - sikere függ ugyan a lakosok megértésétől és jóakaratától, de kell, hogy jó szokássá erősödjön. Biztató jele ennek, hogy az új begyűjtési módszer alkalmazása óta 2082 tonnával több üvegcse­repet szedtünk össze. Az ötéves tervidőszak hátralevő éveiben szeretnénk azt elérni, hogy lako­sonként legalább 5 kilogramm üveget gyűjtsünk be az említett módon. Ismeretes, hogy az üveghulla­dék iránti kereslet egyre nagyobb. A csehszlovák üveggyártók ilyen irányú igényeit csupán 47 száza­lékra tudják kielégíteni. Ezért he­lyénvaló a követelmény: továbbra is bővíteni kell az üveghulladékok gyűjtését! (nn) Üveghulladék-gyűjtő konténerek Szlovákia fővárosában (Jozef Suran felvétele) Munkában a szabász

Next

/
Thumbnails
Contents