Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-29 / 24. szám, péntek

Az aktív életfelfogás dialektikája a szocialista társadalomban A februári párttaggyűlések előtt a mezőgazdasági üzemekben ÚJ szó 5 1982. I. 29. A fejlett szocialista társadalom építésének összetett folya­mata naponta rengeteg időszerű gazdasági, politikai-erkölcsi és esztétikai kérdést vet fel, ezek megoldása minden dolgozótól magas fokú társadalmi aktivitást követel. Már Lenin is hangsúlyoz­ta, hogy az emberek történelmet formáló erejének növekedésével arányosan kell gyarapodnia a la­kosság történelmet formáló töme­geinek is. Nagyzolás nélkül el­mondhatjuk, hogy szocialista tár­sadalmunkat éppen a lakosság öntudatos tömegeinek nevelésé­ért folytatott szívós harc jellemzi, az emberek aktív életfelfogásáért küzdünk a társadalmi élet minden területén. Ez a tény tükröződik a kommunista pártok dokumentu­maiban. Ezek hangsúlyozzák és sürgetik, hogy ki kell fejleszteni az emberek aktív életfelfogását és olyan öntudatos viszonyt kell kia­lakítani a társadalmi kötelezettsé­gek iránt, hogy a szavak és tettek egysége a cselekvés szilárd és megingathatatlan formájává vál­jon. Elsősorban a kommunista párt törekszik a szocialista élet­mód megszilárdítására és célul tűzte ki, hogy kialakítja a sokolda­lúan fejlett személyiségű embert; ennek érzés és gondolatvilágát, a szocialista eszmények, erkölcsi normák szellemében formálja, hogy benne teljesedhessenek ki társadalmunk építőjének és gaz­dájának legnemesebb vonásai. A szocialista társadalmi rend­szerben, a társadalmi viszonyok jellegénél fogva - mivel felszámol­ta az embernek ember által való kizsákmányolását - szerves egy­ség alakult ki a szocialista vívmá­nyok és a tudományos-technikai forradalom eredményei, a szocia­lista demokrácia fejlesztése, a tár­sadalmi élet jogi alapjainak meg­szilárdulása közt, s mindez kedve­ző feltételeket teremt az aktív élet- felfogás fejlesztéséhez. Viszont az objektív és a szubjektív dialektiká­ja megmutatta, hogy a társadalmi viszonyok bármily kedvezőek is, önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy automatikusan kifej­lesszék az emberek aktív cselek­vőkészségét. A társadalmi és az individuális, az objektív és szub­jektív átalakulása olyan folyamat, amelybe a befolyásoló és megha­tározó tényezők egész skálája be­lejátszik, s ezek hatását feltétlenül figyelembe kell venni az irányító és nevelő munkában. Az életfelfogás, mint a gyakor­lati és az elméleti értékek egysé­ge, attól függ, hogy az ember hogyan ismeri és érti meg a szo­cialista társadalmi viszonyokat, milyen színvonalon azonosul ve­lük, s ezek mennyire válnak részé­vé az egyén belső világának. Más szóval attól függ, az ember ho­gyan alakítja ki értékrendszerét, mennyire értékeli azokat a tárgya­kat és létesítményeket, amelyek­kel találkozik. E bből következik, hogy az aktív életfelfogás kialakításának alapfeltétele az ember viszonya magához a szocialista valóság­hoz, amely az értékítélet olyan szilárd rendszerébe torkollik, amely előnyben részesíti a kom­munista eszményeket és szük­ségleteket, új anyagi és szellemi értékek létrehozására törekszik a társadalmi élet minden területén. Ha az értékrendszer haladó világ­nézettel és erkölcsi tartalommal párosul, az aktív életfelfogás fon­tos tényezőjévé válik, meghatá­rozza stabilitását és integritását, A szocialista ember aktív élet- felfogása az ember értékrendsze­rével összhangban fejlődik, bizo­nyos kiválasztott értékek öntuda­tos elsajátítására és létrehozására irányul. Ha azt akarjuk, hogy az értékrendszer a szocialista érté­kekre irányuljon, elkerülhetetlen az emberek új értékrendszerének kialakítása oly módon, hogy ezek szabályozzák az emberi tevé­kenységet, a célokat és szükség­leteket. Az aktív életfelfogás fej­lesztése viszont megköveteli, hogy az értékrendszer megfelelő és korszerű legyen minden ember tevékenységében. Ehhez kedvező szociális feltételeket kell biztosíta­nunk, amelyek összehangolják az értékrendszert, a személyiség te­vékenységét, belső és külső akti­vitását, fokozzák az életfelfogás fontosságát és egységét. A gondolkodás és a munka egységét elsősorban a szociális környezet, a szocialista közössé­gek harmonikusan fejlődő és mű­ködő szervezeti felépítése, az egyforma lehetőségek befolyásol­ják. Érvényesül a kollektív véle­mény szabályozó hatása az össz­társadalmi szocialista értékek kol­lektív tartalmára, az ember egyéni értékrendszerére és ennek gya­korlati megnyilvánulására. A szocialista közösségi viszo­nyok lehetővé teszik azt is, hogy hatékonyan harcoljunk a kispolgá­ri, individualista életfelfogás ellen, mivel társadalmi következményei viszonylagossá teszik a társadal­mi értékeket, a felhalmozott tár­gyak hamis ragyogását állítva ki közcsodálatra. Bár e jelenség kriti­kai elemzésének újságaink ha­sábjain kellő figyelmet szentelnek, mégis hangsúlyoznunk kell, hogy ezek az abszolutizált fogyasztói ér­tékek, ha a tevékenység legfonto­sabb és meghatározó motívumát jelentik, egy negatív életszemlélet megnyilvánulsai, amely nemcsak hogy nem fejleszti a személyisé­get, hanem még az önzés lég­mentesen szigetelt csigaházába is bezárja; nem véve figyelembe a társadalmi érdekeket, minden érdeklődés csak a hamis, selejtes értékekre korlátozódik. Az aktív életfelfogás kialakítása és fejlesztése összekapcsolódik a burzsoá, antikommunista ideoló­gia ellen folytatott harccal, amely a szocialista ember életfelfogásá­nak bomlasztására és viszonyla­gossá tételére, társadalmi aktivitá­sának fékezésére, a társadalmi kötelezettségek elhanyagolására irányul. N agyon gondosan kidolgozták azokat a módszereket, ame­lyek a szocialista társadalom pol­gárait ráveszik, hogy elutasítva a szocializmus értékeit, legyenek közönyösek, passzívak, szociális szempontból pesszimisták, amint ezt a Lengyel Népköztársaság el­len irányuló antikommunista köz­pontok működése is bizonyította. Az ideológiai harc középpontjá­ban jelenleg a szocialista értéke­kért, a helyes életfelfogásért folyó harc áll; ebben a harcban nem lehet visszakozni, sem kompro­misszumot kötni. A szocialista er­kölcsi normák felületes, formális elsajátítása az aktív életvitel fej­lesztése szempontjából nemcsak kevés, hanem egyenesen káros. A szavak és tettek között tátongó szakadék, a szociális nihilizmus, a társadalmi értékek merev eluta­sítása, a társadalmi érdekekről hangoztatott demagóg frazeológia megzavarja az aktív életvitel egyensúlyát, aláássa a szociális optimizmust, a haladásba, a szo­cialista fejlődésbe vetett bizalmat. A szocialista beállítottságú, aktív életfelfogásnak, amely a társadal­mi és az egyéni érdekek szerves egységén alapul, a marxista-leni- nista világnézetből kell kiindulnia. Ez a világot mint egészet ábrázol­ja és gyakorlatias szemléletével az egyén értékrendszerét a társadal­mi élet valós értékeire irányítja, segít kitűzni a reális életcélokat, megválogatni az elérésükhöz szükséges eszközöket, kielégíti az ésszerű szükségleteket, mozgó­sítja az alkotó erőt. A marxista-le­ninista világnézet összekapcsolja az emberek aktív életfelfogását a munkásosztály forradalmi, tár­sadalmat átformáló aktivitásával, amely az alkotó erő és az alkotó képességek hatalmas forrása, fel­használja a tömegek forradalmi tapasztalatait, megtestesíti a szo­cialista eszme és a humanista er­kölcs egységét. Gustáv Husák elvtárs a CSKP XVI. kongresszu­sán hangsúlyozta, hogy csakis a társadalmi tulajdonnal és a szo­cializmussal azonosuló munkás- osztály képes közös nevezőre hozni a dolgozó nép érdekeit és elvezetni az osztálynélküli társa­dalomhoz, a szocializmus és a kommunizmus nemes eszméi­nek megvalósításához Ebben az értelemben a munkás- osztály aktív életfelfogása példa­ként és társadalmi ideálként szol­gálhat a fiatal nemzedék előtt, megmutatva, hogyan kapcsolód­jon be a társadalom megváltozta­tása tudományos programjának megvalósításába. Ebben a vonat­kozásban pótolhatatlan szerepe van a családnak és az iskolának, mert az egységes oktató-nevelő hatás kialakítja a fiatal emberek­ben azt a képességet, hogy reáli­san és a tényeknek megfelelő 3n értékeljék a szocialista valóságot, saját életük értelmét és helyüket a kommunista eszmék megvalósí­tásában. A fiatalok életfelfogásá­nak alakítása és fejlesztése nem­csak felelősségteljes, hanem na­gyon bonyolult és nehéz feladat is. A külvilág és az egyén egymással szemben álló és egymásra ható egész (objektum és szubjektum egysége). Ha ezt az egységet megzavarják vagy felületesen le­értékelik, a formalizmus és volun- tarizmus gyakran nagyon megsérti a fiatal emberek finom és érzé­keny értékrendszerét és azt a fel- készültségét, hogy gyakorlatilag megvalósítsa elképzeléseit. M ár hangsúlyoztuk, hogy az ak­tív életfelfogás kialakulása és fejlődése nem mentes az el­lentmondásoktól és nem egyenes­vonalú. A régi és az új harca, az ember szociális képzése, az alap­vető életszükségletek biztosítása nemcsak a személyiség magas fokú egyéni aktivitását követeli meg, hanem a szocialista társada­lom valamennyi összetevőjének együttes aktivitását, is. E folyama­tot a kommunista párt irányítja és hangolja össze, mivel a párt tudo­mányosan alátámasztott program­ja kifejezi a társadalmi fejlődés objektív törvényszerűségeit, és amely, Lenin tanítása szerint ké­pes elvezetni a népet a szocializ­mushoz, megszervezni és irányí­tani az új rendet. A párt tanító, irányító erő, a dolgozók és a ki­zsákmányoltak vezére, a burzsoá­zia nélküli társadalmi rendszerért, a burzsoázia ellen folytatott harc szervezője. A pártalapszervezetek közvetlenül részt vesznek a párt­tagok társadalmi aktivitásának fej­lesztésében, irányítják őket a szo­cialista építés legfontosabb fela­datainak teljesítése, az újítások bevezetése során. A kommunisták együttműködése, a kölcsönös se­gítségnyújtás, a bírálat és önbírá­lat, a jó légkör szilárdítják az aktív életfelfogás elemeit, s a haladás szolgálatába állítják. Az aktív élet- felfogás fejlesztése, a kommunis­ták ideológiai nevelő munkájának, a pártszervezetek akcióképessé­gének egyik alapvető kritériuma. Az aktív életfelfogás fejlesztésé­nek lényeges előfeltétele - első­sorban a munkában, a társadalmi és a politikai életben - a vezető dolgozók lenini munkastílusa, kez­deményező magatartása. Ez biz­tosítja, hogy teret és kedvező fel­tételeket kap az aktív cselekvés, érdem szerint, igazságosan érté­kelik a valódi, szocialista aktivitást, kipellengérezik a felelőtlenséget, a hanyagságot, a passzivitást. A lenini munkastílus szavatolja, hogy az aktív életfelfogás fejlesz­tése megfelel a szocialista társa­dalom fejlődési törvényszerűsége­inek, hogy itt nem lesz helye a fe­lületességnek és a rutinmunkának, épp ellenkezőleg, kihasználjuk a sokoldalúan fejlett személyiségű szocialista ember nevelésének és önnevelésének hatékony módsze­reit. A CSKP XVI. kongresszusán nem ok nélkül hangsúlyozták: „Nem szabad megengedni, hogy az aktivitást és az önfeláldozást tönkretegye a formalizmus, a bü­rokrácia, a munkaszervezés és irányítás alacsony színvonala.“ A társadalmi fejlődés dinamiká­jával és a fejlett szocialista társadalom építésével egyidejűleg jelentkezik a szocialista ember ak­tív életfelfogása kialakításának az igénye is. Ez nagyon időszerű, nagyon fontos feladat. Megvalósí­tása hozzájárul a gondolkodás- mód és az életmód egységének kialakításához, a nézetek és a gyakorlati tevékenység, az ideo­lógiai-politikai nevelés és a munka egységéhez. JAROSLAV ERNEKER Az alapszervezetek egy részé­ben már a januári párttaggyűlésen mérlegelték a múlt évi munkát és meghatározták az idei feladatokat, míg más szervezetekben ezt a munkát a februárban sorra kerü­lő gyűlésen végzik el a kommunis­ták. Ekkor értékelnek-terveznek a mezőgazdasági üzemek párt- alapszervezetei is. Mi mindenre összpontosítják majd figyelmüket az érsekújvári (Nové Zámky) járás­ban, erről beszélgettünk František Remiášsal, a járási pártbizottság titkárával.- Mezőgazdasági üzemeinkben gondos és alapos előkészítő mun­ka után kerül sor a februári taggyű­lésekre. A mezőgazdasági osztály, a járás földműveseire váró felada­tokkal összhangban részletesen ki­dolgozta azokat az alapelveket, amelyek szellemében egyrészt komplex módon értékelni kell a XVI. pártkongresszus határozataiból adódó feladatok teljesítésében elért eredményeket, másrészt a CSKP KB 4. ülésén elhangzottak­kal összhangban, fel kell készülni az 1982-es tervmutatók teljesíté­sére. Az osztály dolgozói szemé­lyes védnökséget vállaltak egy-egy mezőgazdasági üzem felett. így már az előkészületek során min­dent megtehettünk, hogy az alap­szervezetek kommunistáinak so­ron következő tanácskozása való­ban tárgyszerű és konkrét legyen. Mindenekelőtt a kommunisták­nak a termelési feladatok teljesíté­sét elősegítő munkáját és a párt­alapszervezetek ilyen irányú fele­lősségét részletezte. A tavalyi év két szempontból is nehéz volt. A földműveseknek maximális erő­kifejtéssel kellett ellensúlyozniuk a kedvezőtlen időjárás okozta ki­eséseket, s párhuzamosan meg kel­lett teremteni a feltételeket a térme- lés kívánt szerkezeti átalakításá­hoz. A feladatokat a nehézségek ellenére lényegében sikerült telje­síteni. A járásban a tervekkel összhangban mintegy ötödével csökkent a vágósertések száma, és ugyancsak az előírt ütemben növekedett a szarvasmarha-állo­mány. A tej, baromfi, tojás és hús eladási tervét száz százalékon fe­lül teljesítették.- Ez persze a járási összkép, ezen belül lényegesek az eltéré­sek. Amíg ugyanis az egyik oldalon vannak élenjáró, illetve egy-egy ágazatban jó eredményeket elérő mezőgazdasági üzemek, addig saj­nos, akadnak olyanok is, ahol ala­csonyak a mutatók, s rosszabbak az eredmények, mint a velük azo­nos feltételek között gazdálkodó földművesszövetkezetekben, álla­mi gazdaságokban. Mivel az egyre igényesebbé váló feladatok csakis az összes mezőgazdasági üzem hathatós közreműködésével telje­síthetők, szükséges és fontos, hogy a gyengék felzárkózzanak a jók mögé. Hogyan, milyen módon, erre kell keresni és megtalálni a le­hetőségeket és megteremteni a fel­tétéleket az év eleji taggyűléseken hangsúlyozta a párttitkár. Az ügy érdekében egyre inkább tudatosítják a járásban, hogy a pártalapszervezetek gazdasági­politikai feladatainak csak úgy tud­nak eleget tenni, ha az ideológiai, valamint a politikai nevelő és szer­vező munka területén eredményes tevékenységet fejtenek ki. Az is fontos, hogy a célok valóra váltásá­ért dolgozó pártalapszervezet olyan gazdasági vezetőkre tá­maszkodhasson, akik feladatkörük ellátásához megfelelő szakmai, ideológiai és politikai ismeretekkel rendelkeznek. Nem véletlen tehát, hogy a soron következő év eleji taggyűlések a lemaradó mezőgaz­dasági üzemekben káderváltozá­sokat is hoznak, s minden bizony­nyal hasonló elhatározásra jut a tagság az évzárókon is.- Szeretnénk, ha a februári tag­gyűléseiken azt is felmérnék a me­zőgazdasági üzemek kommunis­tái, hogy milyen szinten végzik politikai szervező munkájukat, kellő mértékben érvényesül-e a párt ve­zető szerepe. Ilyen vonatkozásban is „kitippeltük“ azokat a problémá­kat, amelyek járásunkban is nehéz­ségeket okoznak. így például a ta­valy bekövetkezett számottevő ja­vulás ellenére sem kielégítő a párt­tagok aránya az egyes termelő szakaszokon. Különösen az állat- tenyésztésben dolgozók között ke­vés a kommunisták száma, tehát épp azon a területen, ahol a szerke­zeti átalakítás és a takarékossági intézkedések nyomán talán a legigé­nyesebb feladatokat kell teljesíteni Hasonlóan kiemelt téma a párt cso­portok tevékenysége Nem titok, hogy a mezőgazdasági üzemek­ben a párttaggyűléseken sokszor még nyíltabban és önkritikusabb hangot megütve vitatkoznak, mint az ipari üzemekben. Jó lenne ezt a bíráló szellemet átvinni a pártcso­portokba is. A kis közösségek ugyanis a legjobban ismerik egy­egy munkahely problémáit, nehéz­ségeit, a közvetlenül ott dolgozók látják a legjobban, hogy hol vannak még értékesíthető tartalékok. Te­hát ahol sikerül aktívvá tenni a párt­csoportokat, ott a gazdasági veze­tők - munkájuk segítségében - na­gyon értékes háttérhez jutnak. Még két, nagyon lényeges részt említett a párttitkár, amiről a párt- szervezet tevékenységével kap­csolatosan a februári taggyűlése­ken törvényszerűen szólni kell. Az egyik a szocialista munkaverseny. Új módszerekkel kell hatékonyab­bá tenniük. Egyrészt úgy, hogy a földművesek vállalásaikban a ki­emelkedő sikereket elérőket tekin­tik példaképüknek, módszereiket és technológiai eljárásaikat általá­nossá téve hasonló eredmények elérésére kötelezik magukat. A ga­bonatermesztésben például a hat tonna búzát termesztő szövetkeze­teket kell követni, a kukoricater­mesztők az üzbég földművesek sikereit, a cukorrépatermesztők pedig ajampoli módszereket veszik majd alapul. Ugyancsak új vonás lesz a vállalásokban a közös fel­ajánlás Szeretnék általánossá ten­ni, hogy a termelésben dolgozók vállalásaikat azonnal együtt tegyék meg, akiknek szintén részük van a végső eredményekben. Tehát az ál lattenyésztők' szocialista vál látá­sát az állatorvosi szolgálat, vagy a takarmánykeverékeket gyártó üzem dolgozói közvetlenül támo­gassak.- A végére hagytam, de minden bizonnyal a legtöbb szó esik majd a februári párttaggyü léseken a tervszerű népgazdaság-irányítá­si rendszer tökéletesítését célzó intézkedések bevezetéséről. Úgy igyekeztünk irányítani azelőkészü- leteket, hogy az emberek mindenek­előtt a hozrascsot lényegével is­merkedjenek meg. Az önálló elszá­molási alapelvek érvényesítése nem ismeretlen járásunkban, hi­szen két-három mezőgazdasági üzemünkben egyes válfajait már alkalmazták. Most az a fontos, hogy a koltaiak, szőgyéniekés udvardiak tapasztalatait máshol is hasznosít­sák. Rugalmasan igazodjanak az újszerű követelményekhez, hiszen anyagi ösztönzésről csak akkor beszélhetünk, ha mindenki ponto­san ismeri feladatait. Tudja, hogy mit várnak tőle, milyen minőség­ben, és azért mit kap. Ott, ahol eddig az egyenlósdi szellemében gazdálkodtak és jutalmaztak, ahol a feladatokat nem bontották le egészen az egyénekig, mindezt nem lesz könnyű bevezetni. A diffe­renciált jutalmazás ugyanis nagyon sok olyan dolgot igényel, elsősor­ban a vezetők részéről - hogy csak a felelősségteljes tervezést és a tel­jesítmények naponkénti pontos számontartását említsem - ami eddig nem volt általános. Ehhez az első lépéseket már most, a párt­alapszervezetek év eleji taggyűlé­sein kell megtenni. EGRI FERENC Felelősségtudattal és tárgyszerűen

Next

/
Thumbnails
Contents