Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-28 / 23. szám, csütörtök

•WJnrani v.*­Hasznos elégedetlenség A VÁROSFEJLESZTÉS A PÁRTMUNKA RÉSZE • A KOMMUNISTÁK MUTASSANAK PÉLDÁT • ÚJ PÁRTBIZOTTSÁGOT VÁLASZTOTTAK £ KOMMENTÁLJUK Bár Zseliz (Želiezovce) város­képe most sem ejti csodálatba a látogatót, az idetévedő csakha­mar észreveszi, hogy új fejlődési folyamat kezdődött a Garam menti táj e fontos központjában. A nyá­ron poros, télen sáros mezőgaz­dasági jellegű város peremén új gyárak, korszerű lakótelepek épül­nek, amelyek munkaalkalmat, megélhetési lehetőséget biztosíta­nak és új otthont nyújtanak a kör­nyék lakosságának is. De ne vágjunk az események elébe, mert a városi nemzeti bi­zottság pártalapszervezetének ja­nuári értékelő taggyűlésén nagy felelősséggel tanácskoztak a fej­lesztés gondjairól és az időszerű tennivalókról. Már az alapszervezeti pártbi­zottság jelentése is kiemelte, hogy a választópolgárok bizalmából ve­zető posztra került képviselők fe­lelősségteljesen fogtak hozzá a városfejlesztés új koncepciójá­nak, távlati tervének kidolgozásá­hoz. A cél az, hogy a 6635 lakosú város fejlesztése a népgazdaság teljesítőképességét és igényeit fi­gyelembe véve lépést tartson az épülő gyárak ütemével és szük­ségleteivel. Ennek jegyében foly­nak már a 483 család elhelyezésére alkalmas új lakótelep, valamint 35 férőhelyes bölcsőde, 60 férőhe­lyes óvoda és egy elárusítóköz­pont építésének munkálatai is, ahol ez év első felében 32 mun­káscsalád talál új otthonra. A vnb kommunista képviselői a választások után számtalan népgyűlést tartottak, és tájékoztat­ták a lakosságot az elképzeléseik­ről. így alakult ki aztán, hogy 190 ezer órányi társadalmi munka el­végzésére vállaltak kötelezettsé­get, és senkit sem kellett noszo­gatni, ha munkára szólították.- A városfejlesztésből a vnb munkatársai, kommunistái is ki­vették részüket - mondja Kajtár Zsuzsanna - közös erőfeszítéssel csaknem 10 ezer korona értéket hoztunk létre. Ezután arról beszélt, hogy a nemzeti bizottság képviselői, szervei hatékony tömegpolitikai, nevelő és szervező munkát vé­geznek a lakosság körében. A pol­gári ügyek testülete pedig a csalá­dok örömében, bajában egyaránt osztozik. Ennek is köszönhető, hogy az esküvők, temetések je­lentős részben az egyházi szertar­tások nélkül mennek végbe a vá­rosban. ' Vladimír Ličko, a vnb elnöke a beszámolóval foglalkozott, mely bíráló igényességgel adott számot a pártalapszervezet és a kommu­nisták tevékenységéről.- Törekvéseinket az igazolja a legjobban - hangsúlyozta hogy taggyűlésünk pártos légkör­ben folytathatja tanácskozását. Egyébként az a célunk, hogy a kommunista nevelés iskolájává tegyük taggyűléseinket, ez sar­kallhat bennünket, a város irányí­tóit alkotásra, új munkaformák ke­resésére. Köztudomású, hogy bel­ső gazdálkodási feltételeink igé­nyesebbek lettek, s bár sok gon­dot okoz a fejlődés ütemének biz­tosítása, nem várhatunk ölhetett kézzel a csodákra. Ha a szükség megköveteli nem riadunk vissza a bírálattól sem. Ám ugyanakkor meg kell mutatnunk a kivezető utat, ki-ki őszintén elmondja, ho­gyan léphetnénk előre eredmé­nyesebben. A párt érdekeinek azonban csak az a vita felel meg, amely ténylegesen elősegíti a kér­dések tisztázását, az egységes cselekvést. Az a vita, amely sem­mit sem old meg, kifejezetten káros. Ezzel kapcsolatosan fejtette ki véleményét Adamček Dezső a párt vezető szerepének és a de­mokratikus centralizmus elvének következetes érvényesítéséről:- Városfejlesztési feladataink nagyságához, bonyolultságához nem férhet semmi kétség. Sikeres teljesítésük azonban megköveteli, hogy működési területünkön kö­vetkezetesebben érvényesítsük a párt vezető szerepét, minden kommunista példamutatóan vé­gezze munkáját, teljesítse a reábí­zott feladatokat. Nem mellékes az a tény sem, hogy a pártmunkánk­ban mindinkább ragaszkodjunk a demokratikus centralizmus elvé­hez. Ez kezeskedik arról, hogy tagjaink az alapszervezet határo­zatait és pártmegbízatásaikat a kötelesség rangján teljesítsék. Sok munka vár ránk. A terveknek megfelelően korszerűsítjük a kul­turális otthont. Rendbe hozzuk az elhanyagolt Schubert-parkot, a szódói kastélyt. Bővíteni igyek­szünk az üzlet- és a szolgáltatá­sok hálózatát is. Az igény tehát a cselekvési egység kialakítása. Ez az a kötelesség, amely alól alapszervezetünk egyetlen tiszt­ségviselője és egyetlen tagja sem vonhatja ki magát. A beszámoló névre szólóan érintette a pártcsoportok és a kommunisták tevékenységét is. Ez alkalmat adott arra, hogy Gulis Vilmos átfogóan ismertesse a kul­turális otthonban működő pártcso­port munkáját, a népművelésben elért eredményeit. Politikai és szakmai előadásokat szerveznek, bemutatókat tartanak, ünnepélyek alkalmával időszerű és mozgósító jelszavakkal díszítik a várost, az iskolák diákjai állandó vendégei az ifjúsági klubnak. Ám a munkásfia­talokra annál kevésbé van hatá­suk, mindenesetre a bekapcsoló­dásuknak keresik az útját-módját. Dobrovicky László, a vnb titkára a pártélet kérdéseire terelte a je­lenlevők figyelmét. Elmondotta, hogy a pártmunka nemcsak az alapszervezeti pártbizottság fel­adata, hanem mindannyiuk köteles­sége.- A hibák gyökereit abban lá­tom - folytatta -, hogy a pártcso­portok nem dolgoznak önállóan, kezdeményezóen. Bizonyára köz­rejátszik ebben az is, hogy a párt- bizottság kevés segítséget nyújt a munkájukhoz, nem vonja be őket eléggé a taggyűlések előké­szítésébe sem. A csoportok mű­ködési területük gazdái, pártmeg­bízatásokat adhatnak tagjaiknak, közvetlenül is ellenőrizhetik azok teljesítését. Oda kell hatnunk, hogy jobban bevonjuk őket közös problémáink megoldásába. A vitában természetesen sokan az ügyintézés egyszerűsítését és az irányító, közigazgatási munka korszerűsítését is hangsúlyozták. A lakosság, mely az idén újabb 12 millió korona értékű kötelezettség­vállalással igyekszik támogatni a város fejlesztését, megérdemli, hogy az eddigieknél fokozottab­ban vonják be a közügyek intézé­sébe és a problémák megoldá­sába. Az előterjesztett jelentés és a tanácskozáson elhangzott ja­vaslatok alapján az értékelő tag­gyűlés új pártbizottságot válasz­tott; az eddig dolgozó vezetőség teljesítette feladatait. A zárszó el­hangzása után azonban az alap­szervezet új pártbizottsága, kivált­képpen Adamček Dezső új pártel­nök elégedetlen volt. önmagát is hibáztatta, hogy kevés volt az ön­bírálat a tanácskozáson.- A hibákból okulunk, tanulunk, hogy valóban megértsük, merre akarunk tartani, igazán képesek legyünk magunkkal ragadni a vá­lasztópolgárokat - így összegezte végül is az értékelő taggyűlés ta­nulságát a pártbizottság. Mindenképpen örvendetes, hogy Zselízen megtört a jég, a kommunisták előmozdították a város fejlődését a holtpontról. Ám sokat kell tenniük még, hogy elérjék céljukat. SZOMBATH AMBRUS A pártmunka szervezéséről A politikai igényesség, a gazdagasági és társadalmi élettel szemben támasztott követelmények parancsolóvá teszik a pártmunka színvonalának javítását és mindenekelőtt a fele­lősségvállalást. A hangsúly a tennivalók konkrét megjelölé­sén van. Ezt ma már a pártbizottságok döntő többsége megértette, és ezt szem előtt tartva végzik munkájukat. Viszont a tapasztalatok azt is mutatják, hogy több pártbizott­ság munkájában sok még a formális elem, gyakori a szerve­zetlenség. Ez azt mutatja, hogy időszerű ma is e kérdéssel foglalkozni, s hogy a jövőben nagyobb figyelmet kell szentel­nünk a pártmunka szervezésének. Az utóbbi időben több pártelnökkel és pártbizottsági tag­gal beszéltem e kérdésről. Azzal mindenki egyetértett, hogy a pártmunka szervezésében és irányításában meghatározó a politikai fejlettség és felkészültség. A leleszi (Leles) falusi pártalapszervezetben a feladatok szétosztásakor például a politikai fejlettség mellett figyelembe veszik a végzettséget, a munkaköri beosztást is. Más feladattal bízzák meg például az értelmiségit, mint a fizikai dolgozót, a veterán kommunis­tát, mint a fiatal párttagot. Itt a legtöbb esetben - nem várva a felsőbb pártszervek utasítására - a pártbizottság maga határozza meg és dönti el, hogy egy-egy időszakban mire irányuljon a politikai munka. A januári pártgyűlésen egyebek között szó esett az életszín­vonal várható alakulásáról is. A kommunisták megértettek, hogy az életszínvonal megőrzése csak körültekintő szerve­zéssel, becsületes, jó munkával érhető el, s ezt ki-ki saját munkahelyén igyekszik a pártonkívül munkatársakkal is megértetni. Az alapszervezet kommunistái a tömegek közt dolgoznak, felismerték, mennyire fontos a pártmunkában a rugalmasság és a kezdeményezőkészség. Nem dolgozhat jól az a pártszervezet, amely minden döntést „felülről“ vár. Gyakran merül fel a pártmunkával kapcsolatban a pártonki- vüliek tájékoztatásának fontossága, a határozatok ismerteté­sének és megmagyarázásának módszere. A tájékoztatásnak és meggyőzésnek hagyományosan jól bevált formája a sze­mélyes beszélgetés és a nyilvános pártgyűlés. Hasznosít­ható e célra a szemléltető agitáció is. Ezzel a lehetőséggel ma már majdnem minden munkahelyen élnek. A komáromi (Komárno) Steiner Gábor Hajógyár villanyszerelő részlegén például nemcsak a jó példákat népszerűsítik a szemléltető falitáblákon, hanem a munkában, a termelésben lemaradozó- kat is figyelmeztetik, mi a kötelesség. A pártelnök tájékozta­tása szerint, akit egyszer ilyen formán elmarasztaltak, az igyekszik úgy dolgozni, hogy erre még egyszer sor ne kerülhessen. A jó pártmunka alapja, hogy a párttagság bizonyos politikai és gazdasági kérdésekről idejében megkapja a rész­letes és objektív tájékoztatást. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a párttagok egyes kérdésekre érdemben tudjanak választ adni a pártonkívülieknek, megmagyarázni bizonyos jelenségeket, határozatokat, intézkedéseket. Ehhez nyilván­valóan hozzátartozik az aiapszervezetek jó légkörének kiala­kítása, amelyben a kommunisták természetes kötelességük­nek tartják a kapott információk hasznosítását a pártonkívüli munkatársakkal folytatott eszmecserékben. Akad tehát bőven tennivaló a pártmunka területén is. Ám, ha reálisan értékeljük erőnket, ha tisztán látjuk és tudjuk, mit miért teszünk, könnyebben megbirkózunk a tennivalókkal. Óvni kell magunkat az önbizalomhiánytól, a kishitűségtől, de hiba lenne békét kötni az önelégültséggel. TOROK ELEMÉR Becsületes munkával Visszaszerezték a KOVOSMALT jó hírnevét A decemberi párizsi autókiállításon mutatta be Csehszlovákia az YB50A típusú emelőtargoncát, a chrudimi Transports termékét. A targonca két tavalyi nemzetközi vásáron is aranyérmet nyert. Sorozatgyártását az idei év közepén kezdik meg. A képen: Bohumil Vaníček (baloldalt) és Miroslav Holub az YB 50 A targonca kísérleti útja után a targonca elosztóközpontjának hőmérsékletét méri. (M. Kalina fevétele - ČTK) A közép-szlovákiai kerület ipari termelését irányító párt- és állami szervek a közelmúltig hosszú időn át a sereghajtók között tartották számon a füleki (Fiľakovo) KO­VOSMALT vállalatot. Nem alapta­lanul volt ez így. A nagy múltú zománcgyárban szinte már szűnni nem akaró módon egymás után veszteséges gazdasági mérleggel zárultak a hatvanas, majd főleg a hetvenes évek.- Nagyon fájó volt számunkra ez a helyzet - mondja visszaemlé­kezve a hetvenes évekre Darabos József elvtárs, az SZLKP vállalati bizottságának elnöke. - Kedvező változást ígérő fordulat csak há­rom évvel ezelőtt kezdődött a gyárban, amikor Ján Becher mérnök személyében új vállalati igazgató, majd rátermett és ta­pasztalt emberekből álló új gazda­sági vezetőség került a KOVO­SMALT élére. Szakmailag jól kép­zett, egyazon célokért törekedő kommunista és pártonkívüli káde­rek kaptak megbízást a felelős­ségteljes vezetői posztok betölté­sére. Az új gazdasági vezetőség és a vállalati pártbizottság első fontos közös lépéseként egy rész­letes konszolidációs programot dolgoztunk ki, amely mintegy ve­zérfonálnak szolgált mind a terme­lés mennyiségi fokozása, mind a gyártmánymi nőség lényeges ja­vítása érdekében elkezdett gigá­szi munkában. A SARKALATOS FORDULAT ÉVE UTÁN Az akkori legégetőbb gazdálko­dási, munkaszervezési, műszaki és szociálpolitikai kérdéseket tag­laló vállalati szakszervezeti konfe­rencián az új vezetőség a pártbi­zottság kezdeményezésére ko­moly felhívással fordult minden dolgozóhoz. A terv valamennyi mutatójának következetes teljesí­tésére mozgósító „Tettekkel bizo­nyítsuk a gyárhoz és a szocializ­mushoz való viszonyunkat!“ jelszó­val kezdett felhívás nagy vissz­hangot keltett. Annál is inkább, mert akiknek címezték - a 10 alapszervezetben tevékenykedő kommunisták és a pártonkívüli dolgozók legnagyobb létszámú csoportjai - korántsem csak hang­zatos ünnepi deklarációnak értel­mezték a lelkesítő gondolatokat. Tudatában voltak annak, hogy csakis mindennapos becsületes munkával és a felgyülemlett szer­vezési nehézségek, visszásságok végleges felszámolásával érhető el sarkalatos fordulat a gyárban.- Jól tudtuk, hogy lelkes össze­fogással akár csodákra is képes lehet az itteni több ezres létszámú kollektíva - folytatja a pártelnök. - Az összefogást azonban előbb meg kellett teremteni. Ránk, kom­munistákra várt az a feladat, hogy újra hinni tudjanak az emberek a vállalat jövőjében. Pártbizottsá­gunk kezdettől fogva teljes mér­tékben támogatta az új gazdasági vezetők elképzelését. A konszoli­dációs program első feladatainak végrehajtásakor ugyanis bizo­nyossá vált, hogy már valóban nem csak egy újabb és az addigi­akhoz hasonlóan eleve kudarcra ítélt vállalkozásba fogtunk. 1979 végére meghozta első gyümölcse­it a gyártmányminóség javításáért és ezzel együtt az elveszett hírnév visszaszerzéséért indított küzde­lem. Egy éven belül négy termé­künk állta ki az I. minőségi osztály­ba való besorolás szigorú próbáit, de 1979-ben már egyetlen olyan árudarab se került le a szerelősza­lagokról, amely a legrosszabb, a III. minőségi osztályba tartozott volna. KÖVETELMÉNY A JÓ MINŐSÉG- Jogos büszkeséggel tekinthe­tünk vissza az eddig megtett útra - szögezi le a legfrissebb gazdál­kodási mérlegmutatók ismerteté­sébe fogva Ján Becher ménök vállalati igazgató. - Az elmúlt há­rom évben 30 százalékkal nőtt a füleki KOVOSMALT árugyártá­sa. Megváltozott a termékszerke­zet is. Olyan újdonságok képezik a mostani gyártmányválaszték fe­lét, amelyeket az említett időszak­ban soroltunk be a gyár termelési programjába. Ezek közül már öt gyártmányunk, a 3-, a 4,5- és a 6 kilowattóra teljesítményű Fl- KOTERM hőtárolós villanykályha, valamint a hagyományos fűtő­anyagok jó hatásfokú hasznosítá­sára szerkesztett FIKO 69-es és FI KO 90-es típusjelzésű konyhai tűzhely összes tulajdonsága meg­felel a legjobb minőségi osztály követelményeinek. Évente csak ennek köszönhetően 19,5 millió korona átlagos haszontöbblethez jut a vállalatunk. Most ugyancsak a nyereséget gyarapítja az az 1- 2,2 millió korona, ami a korábbi III. osztályú termékek miatt minden DJ SZÓ 4 1982. I. 28

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents