Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-22 / 18. szám, péntek

ÚJ szú 5 1982. I. 22. A kommunisták fontos tanácskozásai írta: Mikuláš Beňo, a CSKP KB titkára A CSKP Központi Bizott­ságának Elnöksége tavaly novemberben határozatot hozott a pártalapszervezetek 1982. év eleji taggyűléseinek tartalmi irányzatáról és poli­tikai-szervezési előkészíté­séről. A napokban több mint 46 000 alapszervezetben be­fejeződik a kommunisták fontos tanácskozásának elő­készítése. Gyakorlatilag az összes munkahelyen mű­ködnek pártalapszervezetek, gyűléseik fontos szerepet töltenek be, mint a pártmun­ka bevált formái, mint a kom­munisták mozgósításának jelentős eszközei minden te­rületen az új év feladatainak teljesítésére. 1982 sajátos év. A 7. ötéves tervi­dőszak második éve, a XVI. párt- kongresszus, az általános válasz­tások és pártunk megalapítása 60. évfordulója éve után következik. Már az év elején nyilvánvalóvá vált, hogy nem áll előttünk könnyű időszak. Küzdelmet kell folytat­nunk a XVI. pártkongresszus határozatainak további megva­lósításáért. Ez az év a társadal­mi fejlődés minden területén, elsősorban azonban gazdasági téren sokkal bonyolultabb és igényesebb lesz. A kongresz- szus által kitűzött feladatok, amelyeket a központi bizottság és a CSSZSZK kormánya lebon­tott az 1982. évi tervben a haté­konyság növelésével, a takaré­kossággal, az általános gazda­ságosság követelményével kapcsolatos nagyon igényes tennivalókra irányulnak. A gazdasági-műszaki és az irá­nyító tevékenység, valamint a po­litikai-szervező és a nevelő munka és a kezdeményezés fejlesztése szempontjából rendkívül fontos, hogy az újratermelési folyamat jel­lemző vonásaiból induljunk ki. El­sősorban arról van szó, hogy a népgazdasági terv a gazdaság dinamikus fejlődésének folytatását és a források kialakításának növe­lését feltételezi, miközben a na­gyon igényes feltételek között ala­csonyabb lesz a növekedés üte­me, gyakorlatilag nem nő a fel­használható alapanyag, nyers­anyag és tüzelőanyag-energia mennyisége. Ezeknek az igényes felada­toknak a realitását az a tartalék támasztja alá, amely az összes alap gazdaságosabb kihaszná­lásában rejlik, annak feltételé­vel, hogy nagyobb mértékben kell tökéletesíteni a tervszerű irányítást, a gazdasági eszkö­zök hatását s ki kell bontakoz­tatnunk a szubjektív tényező - az ember óriási erejét a terme­lés minden területén. A gazdasági és szociális fejlő­dés így megfogalmazott terve na­gyon igényes, megvalósítása egész folyamatában. A megvaló­sítás során nem elegendő a ha­gyományos hozzáállások alkal­mazása. Az összes tényező egy­séges hatása és teljes mértékű fejlesztése rendkívül nagy igé­nyeket támaszt a párt vezető szerepének sokoldalú érvénye­sítésével, ellenőrző, szervező és nevelő hatásával, valamint a dolgozókkal való szoros kap­csolatával szemben. Általános érvényű a kitűzött stratégiai feladat - jelentős for­dulatot kell elérni a gazdaság intenzív fejlesztésében, haté­konyságában és mindennemű munka minőségében. Minden pártalapszervezet és tevékeny­ségének valamennyi területe bi­zonyos módon befolyásolja az újratermelést és a társadalom értékeinek hatékony kihaszná­lását. Érinti a társadalom összes területét, az irányítás minden szintjét, az egész politi­kai rendszert. Magába foglalja a termelés területét és a fo­gyasztást, a társadalmi tevé­kenység összes formáját. Tág teret biztosít a párt és az egész politikai rendszer széles körű hatásához. Ez lehetővé teszi, de egyúttal meg is követeli, hogy minden kommunistát, és állam­polgárt bevonjunk e stratégiai cél teljesítésébe. x Az 1982-ben előttünk álló fela­datok jellege, nagysága, nehézsé­ge és sürgőssége meghatározza a pártszervezetekkel szemben tá­masztott követelményeket is. A társadalmi feladatok minden munkahelyen, minden alapszer­vezet hatáskörében konkrétan tükröződnek. Ebből indul ki a tag­gyűlések tartalmáról hozott hatá­rozat is. A Központi Bizottság az egész párt és társadalom figyel­mét azokra a kulcsfontosságú kér­désekre irányítja, amelyeknek a XVI. kongresszus határozatai gyors megvalósítása érdekében fokozott figyelmet kell szentelni. Kiemeli, hogy mindenütt elvsze- rűen kell megvalósítani a párt politikáját, mindenütt ki kell ala­kítani a bíráló igényesség lég­körét, nem szabad megtűrni a fogyatékosságokat, a követ­kezetlenség megnyilvánulásait, a problémák megoldásának elo­dázását. Ez szükségessé teszi, hogy alapvető fordulatot érjünk el minden területen és minden szinten a munka irányításában, tovább mélyítsük a párt vezető szerepét, ellenőrző tevékenysé­gét, megszilárdítsuk az egész ellenőrzési rendszert, fejlesz- szük az ideológiai nevelő mun­kát, és szüntelenül erősítsük a párt és a dolgozók kapcso­latát. A kitűzött feladatok teljesítése megkívánja a pártszervek és szer­vezetek akcióképességével szem­ben támasztott igények növelését, a kommunisták alkotó aktivitását, kezdeményezését és harci el­szántságát, a párt stratégiai irány­vonalának érvényesítését. Amint azt a CSKP KB 3,4. és 5. ülésének határozatai is tanúsítják, az alapszervezetek év eleji tag­gyűléseire nagyon fontos feladat hárul: bírálóan értékelniük kell hozzájárulásukat a XVI. párt- kongresszus programjának tel­jesítéséhez, s ki kell tűzniük az alapszervezet fő feladatait 1982 re. A taggyűlések előkészítése és a tulajdonképpeni tanácskozás eredményeként konkrét intézke­déseknek kell születniük az 1982- es év fő feladatainak megvalósítá­sára. Az a követelmény, hogy tár­gyilagos, konkrét határozatokat kell hozni, azt a célt szolgálja, hogy jó alapot sikerüljön kialakíta­nunk a hatékony politikai, szerve­ző, ideológiai, nevelő és tömegpo­litikai munkához. A taggyűlések megvitatják, milyen kérdésekkel foglalkozik majd az alapszervezet bizottsága és taggyűlései is. A legfontosabb feladatokat rög­zíteni kell a pártszervezet tervé­ben és meg kell határozni, hogy a gazdaságban, a nemzeti bi­zottságokon, a szakszerveze­tekben, az ifjúsági szervezetek­ben és a többi társadalmi szer­vezetben dolgozó kommunisták közül ki felelős teljesítésükért. Az alapszervezetek tagsági gyűlésein most elsősorban azokat az alapvető feladatokat vitatják meg, amelyek hatáskörükben a kongresszusi határozatokból és más párthatározatokból eredően előttük állnak. Ebből nyilvánvaló, hogy fokozott figyelmet kell szen­telni a gyűlések tartalmi előkészí­tésének, annak, hogy jó alapanya­gokat dolgozzanak ki a tanácsko­zásokra. Ezeket a gyűléseket né­ha röviden - de tartalmuk szem­pontjából nagyon találóan - érté­kelő tagsági gyűléseknek nevez­zük. Annak ellenére, hogy nem­csak mérlegvonásról van szó, a gyűlés értékelő részének - amely során elemzik a múlt évi tevékenységet, levonják a tanul­ságokat a sikerekből és fogyaté­kosságokból fontos szerepe van. Az eddigi munka alapos, bíráló és igényes értékelése nélkül fennáll az a veszély, hogy formálisan, általánosságban, rutinszerűen viszonyulunk a fel­adatokhoz, hogy újból elkövet­jük a múltban is előforduló fo­gyatékosságokat és hibákat, amelyek csökkentették a párt­munka hatékonyságát, gyengí­tették eredményeit. A hatékony ellenőrzés, a fela­datok ellenőrzése a pártmunka örök érvényű lenini alapelve. Ezért ennek az alapelvnek a következe­tes érvényesítése nélkül nem zár­hatjuk le egy időszak munkáját, nem tűzhetjük ki a következő idő­szak feladatait. A konstruktív bí­rálat szellemében végrehajtott ellenőrzés szavatolja a szavak és tettek egységét, segít abban, hogy kerüljük a nagy szólamo­kat a problémák megoldásában, a kitűzött feladatok teljesítésé­ben, megakadályozza a rugal­matlanságot, a bürokráciát és a felelőtlenséget. Elősegíti, hogy megértsük a jelenségek okait s jobban lássuk a megol­dás módját. Ilyen értelmezés­ben az ellenőrzés, a feladatok teljesítésének ellenőrzése nem jelent egyszeri, rendkívüli intéz­kedést, hanem az irányító tevé­kenység fejlesztésének és el­mélyítésének állandó szükség­szerű folyamatát. Rendkívül jelentős, hogy bíráló­an értékeljük az előző tevékeny­séget. így többek között ez teszi lehetővé, hogy elmélyítsük, kiegé­szítsük, vagy egyszerűen a párt- szervezet 1982. évi munkatervébe is belefoglaljuk az előző jó határo­zatokat és intézkedéseket, ame­lyek a mai időszakban is érvénye­sek. A gyakorlatból tudjuk, milyen fontos, hogy az önellenőrzés so­rán alkalmazzuk munkánk haté­konyságának legfontosabb kritéri­umait - az elért, konkrét eredmé­nyeket. Mint ismeretes, egyes szervezetekben éppen a határo­zatok, döntések és intézkedések teljesítésének következetlen ellenőrzése alapozza meg a for­malizmust, a felületességet, s nem egy esetben passzivitáshoz vezet. A pártbizottság, vagy a tag­sági gyűlés éppen a tárgyilagos ellenőrzés hiánya miatt - egy és ugyanazon problémával kapcso­latban - új határozatot fogad el, rendszerint ismét olyat, amely nem konkrét, nem kötelező jellegű és így eleve az előző határozat sorsára van ítélve. A további tevékenység irány­vonalának céltudatos meahatá- rozása szempontjából rendkívül fontos, hogy az új feladatokat az eddigi munka nem formális, bí­ráló értékelése alapján határoz­zuk meg. Ezáltal el kell érnünk, hogy a pártszervezetek munká­ja az év elejétől bírálóan és al­kotó módon az elmúlt időszak tevékenységének folytatását je­lentse. Ez azt jelenti, hogy ke­rülni kell a hibákat és fogyaté­kosságokat, tovább kell fejlesz­teni mindazt a pozitívumot, ami bevált és komplexen kell keres­ni a választ arra, hogyan oldha­tók meg a legeredményesebben az előttünk álló feladatok, x A tagsági gyűlés csak akkor teljesítheti feladatát, ha a párt­élet további fejlesztésének, a gazdaságpolitikai, politikai, szervező és ideológiai, az esz­mei, nevelési tevékenység to­vábbi fejlesztésének fő irányvo­nalát összekapcsoljuk a döntő fontosságú munkafeladatok megvalósításával, azon felada­tok megvalósításával, amelyek a pártszervezetek hatáskörében dolgozó munkakollektíva előtt állnak. Az idei gazdasági tervek kidolgozása során nem kis nehéz­ségek merültek fel. Nem lesz problémamentes teljesítésük sem. A pártszervek és szervezetek szé­les körű politikai szervező tevé­kenységet fejtenek ki annak érde­kében, hogy mindenki mindenütt aktívan viszonyuljon az 1982. évi tervhez és az egész 7. ötéves tervhez. Jól tudjuk, hogy a dolgo­zók bevonása a tervek kimunkálá­sába és a termelés intenzifikálása útjainak keresésébe az egyes munkahelyeken eltérő volt. Egyes esetekben alaptalanul az ún. komplett tervre várakoztak, ami azt tanúsítja, hogy nem értették meg a követelményt: a kommunis­táknak elkötelezetten támogatniuk kell a párt politikáját, elsősorban a döntő fontosságú gazdasági te­rületeken. Sok pártszervezet pél­dát mutat abban, hogyan kell fej­leszteni a kezdeményező hozzá­állást a terv lebontott feladataihoz, hogyan kell keresni a tartalékokat és lehetőségeket a nyersanyagok jobb hasznosításában. Amint a területi pártszervek ta­pasztalatai mutatják az üzemek­nek és vállalatoknak csak egy ötö­dé, vagy egy negyede érvényesí­tette a kezdeményező tervezés eszközeit. Számos üzemben az idei terv kidolgozását nem vitatták meg idejében tárgyilagosan a pártbizottság, a széles párt és gazdasági aktíva részvételével. Az idei év tervének előkészítésé­vel és teljesítésével kapcsolatos ismereteink azt jelzik, hogy a tag­sági gyűléseknek bírálóan, kompromisszum mentesen el kell ítélniük az ilyen hozzáállást, le kell vonniuk a következteté­seket, rá kell mutatniuk e súlyos fogyatékosság kiküszöbölésé­nek módjára és arra, hogyan érhetnek el döntő fordulatot a tervfeladatok komplex és ha­tékony teljesítéséért folytatott küzdelemben. x A párt vezető szerepének a gazdaságpolitika területén való érvényesítése mély elemzésének a tagsági gyűléseken érintenie kell az eredményeket, a műszaki, ter­melési, gazdasági és szociális kérdések megoldását, a megfelelő munkastílus, formák, módszerek és eszközök fejlesztését, amelyek segítségével a pártszervezet ér­vényesíti vezető szerepét. A gaz­daságpolitikai célok megvalósí­tásának alapvető eszközei közé tartozik a kádermunka - az em­berekről való gondoskodás, az emberek nevelése, bevonása a feladatok megoldásába és ter­mészetesen a kommunisták elosztása a döntő fontosságú szakaszokon. Az alapszerveze­teknek az egyes problémák megoldására gyakorolt hatását gyakran az az élő, mindennapi munka feltételezi, amelyet a kommunisták körében és az ö közvetítésükkel az egész munkakollektívában is kifej­tünk. Nagyon sok függ attól, hogy a pártbizottság milyen mértékben támaszkodhat a szakszervezeti tagokra, az if­júsági szervezet tagjaira, a szakszervezeti tagok széles aktívájára. A gyakorlatból tudjuk, milyen alkotó erőt képvisel a kom­munisták és pártonkívüliek széles rétegeinek részvétele a problémák megoldásában, a határozatok és intézkedések kidolgozásában. A pártszervezetek mindezt fi­gyelembe véve készítik elő a nyil­vános pártgyűléseket, amelyeken megismertetik a munkakollektívá­kat a tagsági gyűlésen hozott in­tézkedésekkel s egyúttal közösen keresik majd a feladatok és tervek megoldásának leghatékonyabb útjait, kiegészítve a terveket a dol­gozók javaslataival és tapasztala­taival. Ezen a téren érvényesíte­ni kell a párthatározatok megva­lósításának jelentős eszközét - a kommunistákat konkrét, el­lenőrizhető feladatokkal kell megbízni. Amikor elsősorban a gazdaság- politikai feladatokról beszélünk, ezzel nem csökkentjük az életünk többi területén előttünk álló felada­tok fontosságát. A gazdasági fej­lődés céljainak elérése elkép­zelhetetlen az emberek között végzett munka politikai eszkö­zeinek fejlesztése, a szervező és a nevelő munka nélkül. A párt központi bizottsága el­nökségének határozata ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a pártszervezeteknek a párt bel- és külpolitikájának, az új bonyolult feltételek ma­gyarázására, valamint arra kell irányítaniuk figyelmüket, hogy megszilárdítsák a dolgozóknak a pártpolitika iránti bizalmát s elmélyítsék részvételüket e politika gyakorlati megvalósí­tásában. A kommunistáknak mindennap politikai hatást kell gyakorolniuk a munkakollektí­vában, nyíltan kell magyarázni­uk az embereknek a mai problé­mákat úgy, hogy megértsék a párt irányvonalának céljait. Az év eleji taggyűlések megva­lósításával kapcsolatban emlé­keztetni kell arra, milyen fontos, hogy a mindennapi feladatokhoz politikusán, a széles összefüggé­sek és az adott feltételek figyelem­be vételével, az eddigi és a jövő­beli fejlődés, valamint a nemzet­közi folyamatok figyelembe véte­lével viszonyuljunk. A reális szo­cializmus történelmi előnyei, al­kotó ereje, forradalmi távlatai, a Szovjetunió vezette szocialis­ta közösség egysége a döntő feltétele békés életünknek, sok­oldalú fejlesztésének és elvá­laszthatatlan része szocialista építésünknek. ^ A jó eredmények elérése az emberek jó munkájától, a jó szer­vező és irányító munkától függ. Ez a tagsági gyűlések előkészítésére és lefolyására is vonatkozik. A gyűlések megvalósítása első­sorban az alapszervezetek bizott­ságaitól és elnökeitől függ. Ebből indul ki a CSKP Központi Bizottsá­ga is, amikor osztályai, valamint a kerületi és járási pártbizottságok figyelmét elsősorban az alapszer­vezeteknek nyújtott közvetlen se­gítségre irányította. Az alapszer­vezetek munkája színvonalának emeléséhez jó feltételeket teremt az a tény, hogy bizottságai ta­pasztalt, politikailag és szakmailag fejlett 300 ezres választott aktívát képviselnek. Ez azonban nem zár­ja ki azt a jogos követelményt, hogy differenciált, konkrét, haté­kony segítséget nyújtsanak a fel­sőbb szervek, elsősorban a járási bizottságok, a nagyobb pártszer­vezetekben az üzemi és vállalati bizottságok az alapszervezetek­nek. Meg kell követelnünk, hogy jól ismerjék az adott alapszerve­zetek munkáját és a hatáskörükbe tartozó egész terület tevékenysé­gét. Tapasztalatból tudjuk, hogy for­mális szempontból magas szinten szervezhetők meg a tagsági gyű­lések. Természetesen ezt nem el­lenezzük, sőt éppen ellenkezőleg. Elsőrendű fontosságot tulajdo­nítunk azonban a tartalomnak, a tagsági gyűlés politikai minő­ségének, hatékonyságának, erejének, a tagok és tagjelöltek elkötelezett részvételének. Mint ismeretes, mindez már az előké­születektől, a széles aktíva, a pártcsoportok bevonásától, a munkakollektívák észrevételei­nek és javaslatainak kihaszná­lásától függ. A pártbizottság be­számolójának, a javasolt intézke­déseknek és a vitának nyíltan rea­gálnia kell az adott munkahely időszerű kérdéseire, rá kell mutat­niuk a problémák lényegére, a ki­vezető utakra, arra, hogy a kom­munisták hogyan akarják megol­dani a felvetett problémákat. A tagsági gyűlések jó előké­szítésétől függ elsősorban, hogy a tanácskozások után jo­gosan állapíthassuk meg: a gyűlés jó volt, a legfontosabb döntő kérdésekre konkrétan rea­gált, világosan rámutatott a pártmunka fejlesztésének irányvonalára, névre szólóan és konkrétan határozta meg a fela­datokat. A kommunistáknak ez a fontos tanácskozása csak így teljesítheti hatékonyan a CSKP XVI. kongresszusa által kitűzött feladatokat, valamint a Központi Bizottság többi határozatait. Csak így valósítjük meg a CSKP KB 4. és 5. ülésének a kommu­nisták azon kötelességére vo­natkozó határozatát, hogy a munkakoll$ktívák törekvésé­nek élére kell állniuk, meg kell nyerniük a dolgozókat a felada­tok teljesítésére, kezdeménye- zően és úttörőként érvényesíte­niük kell a leghaladóbb munka­formákat.

Next

/
Thumbnails
Contents