Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-21 / 17. szám, csütörtök

Ismerik és becsülik az energia értékét Egy kilowattóra villamos energiával 88 kg kenyeret lehet megsütni, 30 csirkét lehet a tojásból kikölteni, 10 méter ruhaanyagot lehet megszőni, 7 kg acélt lehet olvasztani, vagy pedig a külszíni bányákból 75 kg szenet lehet jöveszteni és a felszínre hozni. Ezért hát takarékosan bánjunk az energiával - olvashatjuk a Vresovái Február 25. Tüzelőanyag-kombinát egyik ötletesen megrajzolt röplapján. Tény, hogy azok tudják a leg­jobban megbecsülni és értékelni az energiát, akik azt termelik. A Sokolovi Barnaszénbányák és Brikettgyárak konszernhez tartozó vresovái kombinátban pedig az energiatermelés számos alapvető ágazatával foglalkoznak, éspedig a szén külszíni jövesztésétől kezdve, a brikettek és a világító­gáz gyártásán át egészen a villa- mosenergia termeléséig. A nyugat-csehországi kerület­ben, a Karlovy Vary-tól nyugatra elterülő sokolovi szénmedence az ország barnaszén termelésének körülbelül a húsz százalékát adja. A sokolovi bányászok becsülettel teljesítik feladataikat, a 6. ötéves tervidőszakban előirányzott 97 millió tonna helyett 99 779 195 tonna szenet hoztak a felszínre, s egyre magasabb csúcsteljesít­ményekkel járulnak hozzá az or­szág energiaszükségletének biz­tosításához. E szénmedence egyik sajátos­sága, hogy a jövesztett szén mi­nősége nem elég egyenletes, gyengébb, vagy közepes kalória- értékű, ezért ezt nem kifizetődő eredeti formájában nagyobb távol­ságokra szállítani. így inkább a helyi feldolgozás kerül az előtér­be, vagyis a gyengébb minőségű szénből főleg brikettet, különböző ipari nyersanyagokat, világítógázt és villamos energiát termelnek. A barnaszén sokoldalú feldol­gozásának és hasznosításának egyik kiemelkedő jelentőségű nagy­üzeme a csaknem öt és fél ezer dolgozót foglalkoztató Vresovái Február 25. Tüzelőanyag-kombi­nát. Amint azt Jan Kroužecký mér­nöktől, a konszernvállalat műszaki igazgatóhelyettesétől megtudtuk, a konszernhez tartozó Družba és Jirí külszíni bányákból nyert szén fütőértéke 2000 és 3200 kilokaló­ria között mozog, ami azt jelenti, hogy az itt kitermelt szénnek csak mintegy 35 százaléka képez ener­getikai célokra hasznosítható tü­zelőanyagot, a többi 65 százalék csak kísérő ballasztanyag. Tény, hogy nagyon célszerűtlen és gaz­daságtalan lenne ezt a nagy töme­gű ballasztanyagot az ország kü­lönböző részeibe szállítani, ezért bevezették és fokozatosan tovább fejlesztik a kis fűtőértékű szilárd tüzelőanyagok nemesítésének kü­lönböző formáit. Az egyik legjelen­tősebb irányzat például a világító­gáz gyártása, amiből csaknem az egész nyugat-csehországi kerület szükségleteit fedezik. MEGTAKARÍTÁSOK - MÁSOK SZÁMÁRA A kitermelt szén homogenizálá- sában, a brikett gyártásban, továbbá a gázgyártás és a többi termelési folyamat melléktermékeinek hasz­nosításában olyan új technológiai eljárások érvényesülnek, amelyek továbbfejlesztése és tökéletesítése széles lehetőségeket nyújt az újítók és a feltalálók, valamint a komplex racionalizációs brigádok számára. Ezzel magyarázható, hogy a Cseh­szlovák Tudományos Műszaki Tár­saság helyi csoportja rendkívül élénk tevékenységet folytat a kombi­nátban. , Az újítók és a feltalálók munkája elsősorban arra irányul, hogy a szén jövesztése és feldolgozása során maximális mennyiségű energiát ta­karítsanak meg a népgazdaság töb­bi ágazata számára. A termelési terv például csak a megfelelő fűtőértékű szén kiterme­lésével számol. A kombinát dolgozói azonban az előírtnál gyengébb mi­nőségű szenet is feldolgozzák, s így terven felül további energiaforrások­hoz juttatják a népgazdaságot. A múlt évben például hetvenezer tonna terven kívüli szén feldolgozá­sára vállaltak kötelezettséget, amit magasan túlteljesítettek. Az energia megtakarításának azonban itt más értelme van, mint általában a fogyasztóknál. Itt ez el­sősorban az energiatermelés növe­lését jelenti, vagyis a takarékosság alapjában véve a fogyasztók és az egész népgazdaság jobb energiael­látását szolgálja. A kombinát dolgo­zóinak alkotó és kezdeményező munkáját olyan akciók fémjelzik, mint az 1978-ban meghirdetett vre­sovái felhívás, amelynek ugyan nem volt nagy sajtóvisszhangja, de azóta is él, s a felhívásban vállalt mutatók teljesítését a versenyben résztvevő vállalatokban rendszeresen ellenőr­zik és értékelik. BÍZNAK AZ ÚJ GÉPEKBEN Az újítók és az ésszerűsítők moz­galmára természetesen az is ösz­tönzően hat, hogy közvetlenül látják és tapasztalják az energiatermelés­sel járó óriási erőfeszítéseket, a ha­talmas méretű beruházásokat, va­gyis meg tudják becsülni az energia minden alapegységének az értékét. Közismert például, hogy állandóan romlanak a szénbányászat geológiai feltételei, ami a külszíni fejtés eseté­ben főleg azt jelenti, hogy a mélyeb­ben fekvő szénrétegek feltárásához egyre vastagabb fedőréteget kell el­távolítani. A vresovái kombináthoz tartozó Jirí Bányában például a 45 méter vastag Antonín szénréteget 125m magas föld- és kőzetréteg fedi. Erről a bányáról Karéi Rofflík mérnök, a kombinát termelési főfelügyelője a helyszínen nyújtott tájékoztatást. A Jirí Bánya az aránylag fiatal és perspektív bányák közé tartozik, ami azt jelenti, hogy még növekedni fog az innen jövesztett szén mennyisé­ge, amit további gépi beruházások­kal kell elősegíteni. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a bánya fejlesztése egyelőre több területet von el a me- zö- és az erdőgazdaságtól, mint amennyit visszaad. Eddig körülbelül 300 hektárnyi területet rekultiváltak, amit főleg tűlevelű facsemetékkel ültettek be. Ezen a vidéken ugyanis főleg erdők esnek áldozatul a bá­nyaművelésnek, tehát elsősorban ezeket kell felújítani. A fedőréteg és a szén elszállítása ebből a hatalmas kráterből kéthar­mad részben iparvágányokon, egy- harmad részben pedig szállítósza­lag-rendszerrel történik. Az utóbbi főleg az elmúlt évben üzembe he­lyezett KU 800-as forgótárcsás óriás kotrógéphez tartozik, amely egy­szerre 35 méter vastag szintet vág le a fedőrétegből. Ez azt jelenti, hogy 3-4 ilyen szintet kell levágni, amíg megközelítik a sötétszürke szénré­teget. Alojz Nevedel, a TC 2-es üzem­részleg, vagyis a kotrógép, a szállí­tórendszer és a lerakó berendezés vezetője alapjában véve elégedett a gépek működésével. Ez persze nem azt jelenti, hogy ezek hibátlanul és pontosan működnek, hanem in­kább azt, hogy tisztában van mind a műszaki fogyatékosságaikkal, mind pedig az esetenként előforduló üzemzavarok okaival, tehát elsősor­ban ezekre a területekre összponto­sítja a figyelmet, és a hibák megelő­zésére törekszik. Szavaiból kiérez­hető, hogy a gyakori gondok és bosszúságok ellenére lelkes híve ezeknek a korszerű berendezések­nek, tudja, hogy most állják ki a tűz­keresztség nehéz próbáit, s azt is tudja, hogy nélkülük megoldhatatlan probléma lenne a szénjövesztés előirányzott feladatainak teljesítése, s ezzel az ország energiaellátásá­nak a biztosítása. Ebben a bányában, valamint a körzet többi bányájában is egé­szen sajátos szempontokat is figye­lembe kell venni. Elsősorban a Kar­lovy Vary-i gyógyvízforrások közel­ségét, ezért itt a bányák nyitására és művelésére különleges előírások vonatkoznak, amelyek meghatároz­zák a megengedhető mélységet, s a feltöltés feladatait is szigorúbban szabályozzák. A bányászoknak egyébként is elég sok gondot okoz a fejtés folyamán felgyülemlő talaj— és forrásvizek eltávolítása. A vresovái. kombináthoz tartozó bányákban egyébként körülbelül negyven évre tervezik a szénkészle­tek kitermelését. A geológiai felmé­rések szerint további készletek is vannak még a környéken, ezek ki­termelése azonban az említett termé­szetvédelmi okokból aligha jöhet szá­mításba. Egyébként az is az igaz­sághoz tartozik, hogy a helyi feldol­gozás, főleg a világítógáz gyártása jelentős levegőszennyeződéssel jár, ami főleg a környék mező- és erdő gazdaságának az ökológiai feltéte­leit rontja. A kombinátban kibontako­zó tudományos-műszaki fejlesztés­nek egyik igen jelentős feladata az ilyen káros hatások fokozatos korlá­tozása és megszüntetése. A vreso­vái energetikai dolgozók tehát elég sok szempontot vesznek figyelem­be, amikor saját vállalatuk műszaki fejlesztése és az egész népgazda­ság jobb energiaellátása érdekében további újítások és ésszerűsítések megvalósításán fáradoznak. MAKRAI MIKLÓS KOMMENTÁLJUK Aki keres, talál A téli időszakban az állatok takarmányozása a múltban is gondot okozott a földműveseknek. A tavaszi, a nyári és az őszi sok fehérjét tartalmazó zöldtakarmány egy részét abrak­takarmánnyal kellett pótolni. Persze, amikor még jóval keve­sebb sertést, szarvasmarhát és más állatot tartottak, keve­sebb gonddal járt az átteleltetés. Abban az időszakban, amikor külföldről olcsón és korlátlan mennyiségben hozhat­tunk be gabonát, különböző takarmánykomponenseket, szin­tén jók voltak a lehetőségek az átteleltetésre. Most azonban, amikor rosszabbodtak a behozatali feltételek és a mezőgaz­dasági üzemek gabonából nem érték el a tervezett hektárho­zamokat, előtérbe kerül a takarmánygazdálkodás javítása, a szemes takarmány fogyasztásának csökkentése. Az év elején megtartott párt- és gazdasági értekezleteken, a vezető tisztségviselők és állattenyésztési dolgozók szá­mára megszervezett tanfolyamokon tehát indokoltan foglal­koznak az abraktakarmány pótlásának különböző lehetősé­geivel. Elsősorban az etetési technika javításáról van szó. Számos mezőgazdasági üzemben bevezetik, vagy tökéletesí­tik a nedves etetési módszert, hogy ily módon is a lehető legtöbb mellékterméket etethessék fel az állatokkal. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium termelési osztá­lyának értékelése szerint az élelmiszeripari melléktermékeket szinte teljesen feletetik. Az eredmények biztatóak, mert azokban a mezőgazdasági üzemekben, amelyekben ilyen mel­léktermékeket etetnek, egy liter tej előállításához, csak 25 dekagramm abraktakarmányt használnak fel. A sertéshús- termelésben szintén kedvezőek az eredmények. Az első sikerek után a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatósá­gok javaslataira minden mezőgazdasági üzemben napirendre tűzték a meglevő abrak- és tömegtakarmány lehető leggaz­daságosabb etetésének kérdését. Az érsekújvári (Nové Zámky) és más járásokban takarmánypépet készítő üzemek építését kezdték meg. Értékelve a korábban szerzett tapasz­talatokat, úgy dolgozzák fel a melléktermékeket, hogy azok állategészségügyi és higiéniai szempontból is megfeleljenek a követelményeknek. Újabban ígéretes kísérletek történnek a tömegtakarmá­nyok gazdaságos felhasználására is. Az Udvardi (Dvory nad Žitavou) Efsz-ben például központi tömegtakarmány-előké- szítőt létesítettek. Az értékelések szerint magas fokú a taka­rékosság és csökkentek a veszteségek. Az udvardi példát a javaslatok szerint az új évben számos mezőgazdasági üzemben követik. Amint a példák is bizonyítják, nagyarányú kezdeményezés bontakozott ki az abraktakarmány pótlására. Vezetők, beosz­tottak egyaránt igyekeznek jó gazda módjára gazdálkodni készleteikkel. Előkészítő csoportok - ahol nincs megfelelő berendezés - kézi erővel teregetik, ízesítik a takarmányt. Az irányítószervek a kezdeményezés fokozása céljából erkölcsi és anyagi ösztönzőket is felhasználnak. A nagykürtösi (Veľký Krtíš) járás néhány mezőgazdasági üzemében a takar­mányelőkészítők, gondozók, fejők a megtakarított takarmány értékének meghatározott százalékát prémium fejében kapják meg. Ez is jobb munkára serkenti őket. A téli időszak egyik legfontosabb feladata, hogy minden mezőgazdasági üzemben a lehető legjobban osszák be a takarmányt, és ahol csak lehet, tömegtakarmánnyal pótol­ják az abraktakarmányt. BALLA JÓZSEF A KOMPLEX INTÉZKEDÉSEK A GYAKORLATBAN A tervszerű népgazdaságirányítási rendszer tökéletesítését célzó komplex intézkedések a múlt év január 1-én léptek érvénybe. Egy esztendő nem nagyon hosszú idő ahhoz, hogy végleges következtetése­ket vonjunk le az ilyen nagy horderejű intézkedések hatékonyságával kapcsolatban. Erre utalt a párt- és a gazdasági vezetés is, amikor hangsúlyozta, hogy a komplex intézkedések gyakorlati érvényesítése nem egyszeri akció, hanem éveken keresztül érvényesülő folyamat. Persze, ahhoz egy esztendő is elegendő, hogy megítéljük: ott, ahol következetesen alkalmazták a komplex intézkedéseket, ott a tapasztala­tok is kedvezőek. A komplex intézkedések első esztendei alkalmazása során ki­tűnt, hogy nem minden vállalat és termelési-gazdasági egység ké­szült fel kellőképpen érvényesíté­sükre. A különböző színvonal egy­részt abból adódott, hogy néhány termelési-gazdasági egység már a hatékony és minőségi termelés komplex tapasztalati módszeré­nek érvényesítése során a gya­korlatban megismerkedhetett a komplex intézkedések alapelvei­vel, másrészt viszont az előkészí­tés eltérő színvonalából következ­tek az eltérő eredmények. Ez utóbbi még a tapasztalati mód­szert alkalmazó vállalatoknál is megmutatkozott. Különböző mó­don reagáltak a gazdasági veze­tők a komplex intézkedések beve­zetésére, volt aki alkotó módon fogadta és bontotta le ezeket a sa­ját vállalatának feltételeire, bizo­nyítva, hogy gazdasági gondolko­dásmódja megfelel a követelmé­nyeknek. Voltak viszont olyan gazdasági vezetők, akikből hiány­zott az előrelátás, és az ebből eredő felkészületlenség már nem azonos azzal, hogy egy-egy válla­lat részt vette-e a tapasztalati módszerek alkalmazásában, vagy sem. Sok múlott egy-egy vállalatnál, termelési-gazdasági egységnél azon, hogy milyen eredménnyel mérték fel legalább egy évtizedre előre azt, hogy az adott szakaszon milyen fejlődési irányzat várható. Aki előrelátó és következetes volt, annak észre kellett vennie, hogy az olcsó energia és nyersanyagok korszaka már lényegében 1973- ban véget ért. Ázóta szüntelep áremelkedésnek lehetünk tanúi a világ energia- és nyersanyag- piacán. Ez kényszerített bennün­ket is arra, hogy véget vessünk az extenzív fejlesztés korszakának, és rá térjünk az intenzív fejlesztés­re a népgazdaság minden szaka­szán. A komplex intézkedések be­vezetése felelet a megváltozott gazdálkodási feltételekre. Fő fela­data, hogy népgazdaságunkat rá­vezesse az intenzív fejlesztés út­jára. Egy év után elmondhatjuk, hogy az új játékszabályok kezdik éreztetni hatásukat. A dolgozó kollektívák figyelme egyre jobban a minőségre irányul. Többet törőd­nek azzal, hogy mi kerül a bér­alapba, az anyagi ösztönzésre. A múlt év első 11 hónapjában elért eredmények azt bizonyítják, hogy a komplex intézkedések elősegítik a költségcsökkentést, hogy a gaz­dasági gondolkodásmód, a gaz­dasági tevékenység valóban az intenzifikálás követelményeinek megfelelő. Tavaly a kollektívák a saját fize­tésükön érezték meg, hogy a fö­lösleges készletek, a túlméretezett szállítási költségek, a reklamáci­ók, tehát a nem megfelelő irányí­tás és a rossz munka minden következménye a kollektívák és az egyének érdeke ellen fordul. Intő példa lehet minden vállalatve­zető számára a bútoripar helyzete, amelybe tavaly kerültek nem ép­pen előrelátó gazdálkodásukkal, tervezésükkel. Felhalmozódott készleteik bizonyítják, hogy a ha­zai és a külföldi vásárlót egyaránt lebecsülték. Lebecsülték a rend­szeres gyártmányfejlesztés köve­telményét és lebecsülték a komp­lex intézkedések idevonatkozó fe­jezeteit egyaránt. Bizonyos bútor­típusokból eladhatatlan készletek halmozódtak fel, másokból pedig hiány volt az üzletekben. Az új évben kemény munka vár rájuk: innoválniuk kell a választékot és javítani a minőséget, hogy bebizo­nyíthassák: idehaza és külföldön egyaránt eladható; kedvező áron értékesíthető bútorokat tudnak gyártani, hogy a komplex intézke­dések szellemében magukra ke­reshessenek. A komplex intézkedések érvé­nyesítésének első esztendei ered­ményeit bizonyára minden irányí­tási szinten nagyon gondos elem­zésnek vetik alá. Az első tapaszta­latok már adottak, de még sokat kell tenni a termelési-gazdasági egységeknél, a vállalatoknál azért, hogy a komplex intézkedéseket megfelelő tételekkel gazdagítsák tovább. Fokozatos érvényesítése során elérjük, hogy a kedvező ta­pasztalatokat országszerte nép­szerűsítsék, és hogy mindenütt ér­vényt szerezzenek az intenzív népgazdaságfejlesztési követel­ményeknek. KAROL DOBOŠ ÚJ szú 4 1982. I. 21. Ésszerű technológiai eljárások a Vresovái Február 25. Tüzelőanyag-kombinátban

Next

/
Thumbnails
Contents