Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-21 / 17. szám, csütörtök
ÚJ szú 5 1982. I. 21. Vlagyimir lljics Lenin maradandó hagyatéka Pártunk hűséges harcosa volt Karol Šmidke meg nem élt 85. születésnapjára ,,Mindaz; ami a proletariátusban valóban magasztos és hősies, a rettenthetetlen elme, a hajthatatlan, szívós, mindent legyőző vasakarat, a szent gyűlölet, a rabság és az elnyomatás elleni halálos gyűlölet, a hegyeket megmozgató forradalmi szenvedély, a tömegek alkotó erejébe vetett határtalan hit, a hatalmas szervező tehetség - mindez nagyszerűen testesült meg Leninben, akinek neve az új világ szimbólumává vált nyugattól keletig, déltől északig az egész földkerekségen ’ A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága a szovjet néphez intézett kiáltványában a többi között e szavakkal adta hírül a szomorú tényt, V. I. Lenin 1924. január 21 -én bekövetkezett halálát. Ez a hír kimondhatatlan fájdalommal töltötte el a szovjet embereket, az egész világ munkásait és elnyomott népeit. Csaknem egy egész hétig búcsúzott a nép Lenintől. A kemény fagy ellenére éjjel-nappal vonultak az emberek a Szakszervezetek Házának Oszlopcsarnokába, hogy végső búcsút vegyenek elhunyt vezérüktől. Hasonlóképpen búcsúztak a világ proletáriátusának nagy vezérétől számos tőkés ország munkásai is. V. I. Lenin életútja 1870. április 22-én indult Szimbirszkben, a mai Uljanovszkban. L. Ny. Uljanov, a haladó szellemű orosz pedagógus családjában született. Miután 1888-ban kitüntetéssel végezte el gimnáziumi tanulmányait, a kazanyi egyetem jogi karára került. Innét azonban a forradalmi diákmozgalomban való cselekvő részvételéért kizárták, majd bebörtönözték és később száműzetésbe küldték. A száműzetésből visszatérve, a pétervári egyetem jogi karán magánúton végezte el főiskolai tanulmányait, és letelepedett ebben a városban, ahol nemsokára a marxista körök egyik vezetője lett. A századfordulón Oroszország a nemzetközi forradalmi munkás- mozgalom központjává vált. Ilyen körülmények között elkerülhetetlen világosan megválaszolni a történelmi fejlődés által felvetett kérdéseket, helyesen rangsorolni a feladatokat, kidolgozni a proletá- riátus társadalmi felszabadításáért vívott harc .módszereit és megállapítani ennek a harcnak eszközeit. Oroszország és a világ munkás- mozgalma e kérdések helyes és idejében történő megoldását a forradalmi géniusznak, V. I. Leninnek köszönheti, aki forradalmi tevékenysége kezdetétől a marxizmus talaján állt és mélyrehatóan elsajátította célravezető, alkotó szellemét. Lenin legnagyobb érdeme, hogy a marxisták közül elsőként értette meg az új kornak, az imperializmus korának és a munkás- osztály előtt felmerült új forradalmi feladatoknak a lényegét. Látta, Oroszországban olyan feltételek alakulnak ki, amelyek munkásosztályát törvényszerűen a nemzetközi munkásmozgalom élére állítják. Lenin megállapította, hogy az orosz munkásosztályra a történelem által hárított feladat minden más ország proletáriátusa legidőszerűbb feladatai közül a legforradalmibb. Lenin megállapítása szerint a proletariátus által az összes dolgozó elnyomás és kiszákmányo- lás alóli felszabadításáért folytatott sikeres harc döntő előfeltétele a munkásosztály forradalmi pártjának létrehozása és megszilárdítása volt. Ennek a pártnak meg- akulását óriási eszmei és elméleti munkássága, az opportunizmus minden válfaja ellen viselt erélyes harca előzte meg. Az 1900-as esztendő elején külföldre ment, s itt megalapította az első össz- oroszországi marxista lapot, az Iszk- rát, amelynek nagy szerepe volt az új típusú marxista párt megalakításában, a reformisták és az opportunisták elleni harc során a párt első programja kidolgozásában. Az OSZDMP 1903-ban megtartott II. kongresszusán alakult meg a bolsevikok ilyen pártja, amely- élén Leninnel - Oroszország proletariátusát és dolgozó parasztságát harcba vezette az abszolutizmus megdöntéséért és a szocialista társadalmi rend megteremtéséért. Lenin nagy érdeme főleg az, hogy tekintetbe véve az új történelmi feltételeket, alkotó módon továbbfejlesztette a marxista tanítást, és azt az oroszországi forradalmak, valamint a Marx és Engels halála óta kibontakozott nemzetközi forradalmi mozgalom tapasztalatai alapján konkretizálta. A leninizmus alkotó szelleme megnyilvánult a szocialista forradalomról szóló lenini elméletben. Bebizonyította, hogy a szocializmus az új feltételek között először egy vagy néhány országban is győzhet. Továbbfejlesztette a proletariátus pártjáról, az olyan vezető és szervező erőről szóló tanítást, amely nélkül nem valósítható meg a proletárdiktatúra és nem építhető fel a kommunista társadalom. Lenin 1917 februárjában, az oroszországi polgári demokratikus forradalom győzelme után, visszatért Pétervárra. Az áprilisi tézisekben és az OSZDMP VII. össz- oroszországi konferenciáján kidolgozta a polgári demokratikus forradalomról a szocialista forradalomra békés úton való áttérés tervét. A mensevikek és az eszerek áruló politikája azonban meggátolta ennek megvalósítását, ami főleg 1917 júliusa után vált nyilvánvalóvá. Lenin abból kiindulva, hogy a politikai tapasztalatok alapján a tömegek felzárkóztak a munkásosztály haladó erői köré, 1917 szeptemberében a párt központi bizottságához intézett levelében megírta, hogy a bolsevikoknak át kell venniük a hatalmat. A bolsevik párt gyorsan erősödött és Lenin vezetésével közvetlenül hozzáfogott a fegyveres felkelés előkészítéséhez. A pétervári munkások és katonák 1917. november 7-én megdöntötték az Ideiglenes Kormányt, a burzsoázia és a nagybirtokosok hatalmát és megteremtették a szovjethatalmat, a munkások és a parasztok hatalmát. Oroszországban győzött a szocialista forradalom, a proletárdiktatúra történelmi tény lett. A II. összoroszországi szovjetkongresszus Lenin javaslatára elfogadta a történelmi jelentőségű Békedekrétumot és a földről szóló dekrétumot. Az emberiség történelmében ezen a kongresszuson jött első ízben létre munkás-paraszt kormány - a Népbiztosok Tanácsa, amelynek elnöke V. I. Lenin lett. Az ő kezdeményezésére a szovjet kormány 1918 tavaszán Breszt-Litovszkban békét kötött Németországgal. A szovjethatalom soron levő feladatai című művében kidolgozta az oroszországi szocialista építés tervét. A polgárháború és az intervenció kitörése után fáradhatatlan energiával szervezte az ország védelmét és fegyveres erőit. Az ő kezdeményezésére 1919 tavaszán megalakult a Kommunista Internacionálé, amelynek tevékenységében aktívan részt vett. A Kommunista Internacionálé kongresszusain elhangzott beszédeinek történelmi a jelentőségük és nagy hatással voltak a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődésére. A Baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége című, nagy jelentőségű művében 1920 tavaszán feltárta, hogy a kommunista mozgalomra milyen nagy veszélyt jelent a baloldaliság és a szektás- ság. Tovább fejlesztette a proletariátus forradalmi pártjáról szóló marxista-leninista tanítást. Jelentős mértékben hozzájárult Oroszország villamosítása tervének (GOELRO), valamint az új gazdaságpolitikának (NÉP) megvalósításához. Élete utolsó műveiben általánosította a szocializmus építése első éveinek tapasztalatait, körvonalazta egy elmaradott ország iparilag fejlett szocialista állammá való átalakulásának tervét. Ennek szerves része volt az ország szocialista iparosítása, a népgazdaság villamosítása, a falvakon a kisüzemi gazdálkodástól a szocialista szövetkezeti nagyüzemű termelésre történő átmenet megvalósítása. Lenin mélyen meg volt győződve a szocializmus végső győzelméről. Tudta, hogy a szocialista forradalom fejlődésével párhuzamosan a Szovjetunióban és nemzetközi méretekben is gyarapodni fognak a szocializmus erői. Ritka képessége volt az, hogy a jelenben is észrevette az emberiség jövőjének csíráit. Gondolatai sohasem szakadtak el az élettől, az adott történelmi szakasz valós feltételeitől, s mindig a jövőbe tekintett. Tanítása mindig tettekre szólított fel, és életműve, személyisége világszerte milliókat ihlető példává vált. Erről többek között az is tanúskodik, hogy műveit több mint hatvan országban, 125 nyelven, több százmilliós példányszámban adták ki. Korunk története az emberi tevékenység minden területén, a gazdaságban, a politikában, a tudományban és a kultúrában a lenini gondolatok megvalósulásának története. A létező szocializmus, a kommunista és a munkásmozgalom, valamint a nemzeti felszabadító mozgalmak tapasztalatai igazolják a marxista-leninista tanítás nemzetközi jelentőségét és időszerűségét. Büszkék és boldogok vagyunk, hogy hazánkban mi, csehszlovák kommunisták, a mi munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk és fiatal nemzedékünk is megvalósíthatja a lenini mű nagy hagyatékát, amelyhez mindig hűek voltunk és örökre hűek maradunk. RICHARD GROSZ Karol Šmidke munkásmozgalmunk, kommunista pártunk neves személyiségei közé tartozik. Egész életét a nép és a nemzet iránti szeretete jellemezte, ezt a szeretetet tanúsította céltudatos politikai tevékenységével is. 1897. január 21-én Ostraván született. Gyermekkorát a boszniai Kreka bányászvároskában töltötte. A munkásosztály iránti viszonya már kora ifjúságában kialakult - bányaasztalosnak tanult ki. Politikai aktivitását és elkötelezettségét tanúsította, amikor 1912-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba. Az Osztrák-Magyar Monarchia katonájaként rövid időn belül szót értett a hasonlóan gondolkozó katonatársaival és az igazságtalan háború miatti tiltakozását többek között azzal is kifejezte, hogy sztrájkot szervezett a punti- zeli katonai támaszponton. Karol Šmidke 1919 őszén visz- szatért Csehszlovákiába és Banská Štiavnicán telepedett le, ahol asztalosként dolgozott. Az ottani bányászok nagyon nehéz körülmények között éltek, gyákran tüntettek és sztrájkoltak. Karol Šmidke mint a Szociáldemokrata Párt helyi vezetőségének tagja, aktívan bekapcsolódott ezekbe az akciókba, így többek között az 1920. évi általános sztrájkhoz való csatlakozás megszervezésébe is. Részt vett 1921 májusában a CSKP alapító kongresszusán. A párt alapító tagjaként rendkívül széles körű munkát fejtett ki, sok embert nyert meg a kommunista eszmék támogatására. A Banská Štiavnica-i pártszervezet elnöke lett. A CSKP V. kongresszusa előtt a párton belüli viták idejében a Klement Gottwald vezette bolsevik szárny oldalán állt. Később a moszkvai Lenin Iskola elvégzése után több jelentős funkciót töltött be - a CSKP szlovákiai vezetőségének szervező titkára, a trenčíni és a Banská Bystrica-i terület titkára, valamint a fémmunkások szövetségének titkára s a Vörös Szakszervezetek szlovákiai titkára volt. 1935 májusában a nemzetgyűlés kommunista képviselője lett, ebben a funkcióban is következetesen a dolgozók érdekeit védte. Šmidke forradalmi tevékenységének kicsúcsosodását jelentette a fasizmus elleni harc időszaka. 1939-ben Moszkvába utazott. A CSKP moszkvai vezetőségének megbízásából 1943 nyarán visszatért Szlovákiába, ahol azonnal bekapcsolódott az illegális pártmunkába. 1943 szeptemberében Husák és Novomeský elvtársakkal megszervezték az SZLKP V. illegális vezetőségét, amely a nemzeti fasisztaellenes felkelés előkészítését és az egész ellenállási mozgalmat irányította. Az V illegális vezetőség kezdeményezésére 1943 decemberében megalakult a Szlovák Nemzeti Tanács, amelynek vezetőségében Šmidke aktív munkát fejtett ki. Az SZNT küldöttségének élén Moszkvába utazott, hogy tájékoztassa a CSKP és a szovjet állam vezetőit a szlovákiai fegyveres felkelés előkészítéséről és megállapodjon az akció összehangolásában a szovjet hadsereggel. A szlovákiai helyzet azonban augusztus végén annyira kiéleződött, hogy a szlovák klérofasiszta kormány nem tudta saját erőivel megvédeni hatalmát. A német fasiszta csapatok megszállták Szlovákiát, s ez a Szlovák Nemzeti Felkelés kitöréséhez vezetett. Šmidke elvtárs már a felkelő Szlovákiába tért vissza a Szovjetunióból. A Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, a partizánegységek vezérkarának főnöke, a Szlovákiai Védelmi Tanács tagja lett és az SZLKP, valamint a szociáldemokrata párt egyesítő kongresszusán megválasztották az SZLKP elnökévé. A felszabadulás után Karol Šmidke a Szlovák Nemzeti Felkelés szellemében dolgozott, számos jelentős párt és állami funkciót betöltve. 1945 szeptemberében a Megbízottak Testületének elnöke lett, ebben a tisztségben nagyon elvhűen érvényesítette a kommunista párt, konkrétan a Kassai Kormányprogam irányvonalát. Jelntős szerepet töltött be 1947 őszén, majd később 1948 februáriában a politikai válság megoldásában. Negyvennyolcban a megúj- hodott Szlovák Nemzeti Tanács elnöke lett. Programnyilatkozatában kiemelte az SZNT szerepét: ,,A Szlovák Nemzeti Tanács és szervei nem szolgálják többé a reakciót. Népünk magas fokú politikai öntudata és szilárd eltökéltsége szavatolja, hogy nem térünk le a szocializmushoz vezető útról“ - mondotta. Az ötvenes években Karol Šmidkét alaptalanul bírálták, majd félreállították a politikai életből. 1950 szeptemberében a bratislavai Tesla vállalat igazgatója lett. 1945-től 1952. december 15-én bekövetkezett haláláig a Nemzet- gyűlés képviselője volt. Az alaptalan rágalmak nem vetettek árnyékot Šmidke elvtárs, a fáradhatatlan forradalmár, a szerény áldozatkész tisztségviselő tetteire, a munkásosztály ügyének szentelt életére. A CSKP KB 1963 decemberi ülése elítélte a vádakat, tisztázta Karol Šmidke tevékenységét, visszaadta neki azt a helyet, amely pártunkban és társadalmunkban méltán megilleti. Karol šmidke elvhű kommunista volt, őszinte forró kapcsolatok fűzték a Szovjetunióhoz és népéhez. Bármilyen tisztséget is töltött be, mindig a Szovjetunióval való szövetség, testvériség, barátság és együttműködés elveinek érvényesítésére törekedett. Születésének 85. évfordulója jó alkalom, hogy tisztelettel adózzunk emlékének, értékeljük tevékenységét, amellyel jelentős mértékben hozzájárult szocialista jelenünkhöz. r-z A Mariánské Lázné-i Nyugat-csehországi Fafeldolgozó Üzemek plánéi fakombinátja nyolc éve működik. A kombinátban évente 130 ezer köbméter gömbfát dolgoznak fel. A múlt év első kilenc hónapjában az itt dolgozók 102,9 százalékra teljesítették időarányos feladataikat, ami 1,5 millió korona értékkel több a tervezettnél. A felvételen Jan Majer utasítást ad a darukezelónek a faáru összerakásánál. (Felvétel: ČTK - Jiŕí Vlach) Évente több ezer látogató keresi fel a Leninszkie Gorki közelében levő kastélyt - ma múzeum -, ahol Lenin élete utolsó évét töltötte, s itt halt meg 1924. január 21-én. Cs. J. felvétele
