Új Szó, 1982. január (35. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-21 / 17. szám, csütörtök
ÚJ szó 3 1982. I. 21. A legfőbb feladat a béke megőrzése Az ENSZ főtitkárának nyilatkozata (ČSTK) - Javier Pérez de Cu- ellár ENSZ-főtitkár a Lityeraturna- ja Gazeta szovjet hetilapnak adott nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy új funkciójában legfontosabb kötelességének tartja, hogy a nemzetközi biztonság és a világbéke megerősítésén munkálkodjon. Kijelentette, hogy az ENSZ- tagországok közötti kölcsönös megértés elérésére törekszik. Legfontosabb feladatomat abban Vasutassztrájk Nagy-Britanniában (ČSTK) - Nagy-Britannia vasútjain tegnapra virradó éjszaka ismét leállt a forgalom, a mozdony- vezetők ugyanis újabb kétnapos sztrájkba léptek. Az első sztrájkokra a múlt héten került sor, és a mozdonyvezetők vasárnap sem dolgoztak. Az ASLEF, a mozdonyvezetők és fűtők egységes szakszervezeti szövetségének tagjai béremelést és munkakörülményeik javítását követelik. A brit államvasutak a tavaly megkötött szerződést nem hajlandók teljesíteni. Főleg azt követelik, hogy a mozdonyvezetők egyezzenek bele a műszakok megváltoztatott rendszerébe. Ez az eljárás nemcsak a bérmegállapodással van ellentétben, hanem közvetlenül is veszélyezteti a munkahelyek jelenlegi számának megtartását, vagyis elbocsátásokkal jár. látom - mondotta hogy mindent megtegyek a fegyveres konfrontáció megelőzéséért és az országok közötti vitás kérdések békés rendezéséért. Az ENSZ főtitkára hangsúlyozta a szovjet-amerikai konstruktív párbeszéd felújításának a szükségességét. Ugyancsak síkraszállt egy szovjet-amerikai csúcstalálkozó megtartása mellett, és annak a meggyőződésének adott hangot, hogy egy ilyen találkozó hozzájárulna a béke megszilárdításához. (ČSTK) - Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke hivatalba lépésének első évfordulóján washingtoni idő szerint tegnap hajnalban sajtóértekezletet tartott, melyen védelmébe vette a Szovjetunióval szemben elrendelt fehérházi „szankciókat“. Azt állította, hogy ez az akció „sikeresnek“ minősíthető. A valósággal ellentétben azt állította, hogy a „lengyel helyzet rosszabbodik“, és arrogánsán újabb „intézkedések“ foganatosításával fenyegetőzött. A kormányzata által szorgalmazott óriási mértékű fegyverkezést azzal igyekezett indokolni, hogy úgymond a korábbi amerikai kormányok elhanyagolták a katonai programokat. A helyzetet úgy próbálta feltüntetni, hogy a milliárdos Szovjet-angolai tárgyalások (ČSTK) - Moszkvában szerdán megkezdődtek a szovjet-angolai tárgyalások. A két küldöttséget Nyikolaj Tyihonov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, illetve Lucio Lara, az MPLA-Munkapárt KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, az Angolai Népi Gyűlés állandó bizottságának tagja vezeti. Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány az angolai küldöttség tiszteletére tegnap a Kremlben ebédet adott. Az ebéden Tyihonov és Lara pohárköszöntőt mondott. összegeket a fegyverek korszerűsítésére használják fel, amelyek ugyancsak a korábbi elnökök hibájából elavultakká váltak és nem fordítottak gondot korszerűsítésükre. Nem átallotta azt állítani, hogy az Egyesült Államok az utóbbi években egyoldalú leszerelést hajtott végre. A mindössze félórás sajtóértekezleten végezetül megerősítette, hogy a washingtoni kormány mindennemű fegyverzetellenőrzési tárgyaláson kizárólag az erő pozíciójából kíván tárgyalni, vagyis katonai erőfölényre törekszik szem előtt tartva, hogy később diktálhassa a feltételeket. A jelenlevő újságírók túlnyomó- részt az amerikai belgazdasági helyzettel kapcsolatos kérdéseket tettek fel. A nagyfokú munkanélküliséggel kapcsolatos kérdésre azt válaszolta, hogy a jelenlegi mintegy 10 milliós munkanélküliség „annak az irányzatnak az eredménye, amely 1980 utolsó hat hónapjában kezdődött“ ezért is Carter egykori elnököt tette felelőssé. Reagan szerint gazdasági programja, amely állítólag hosz- szabb távon a gazdasági aktivitás fokozódásához és a munkanélküliség csökkentéséhez vezet, még nem éreztethette hatását. Reagan aggodalommal szólt arról, hogy számos olyan információ kerül a sajtó hasábjaira, melyeket titokban kellene tartani. Az információk szellőztetése szerinte árt az amerikai külpolitikának. Azzal fenyegetőzött, hogy ezentúl megbüntetik a bűnösöket, és a hazugságot megállapító detektorok segítségével kiderítik, hogy a felelős beosztású kormánytisztviselők közül ki adott közre előre jóvá nem hagyott információkat. széljegyzet Mi van a talonban? Elnökségének második évében, is „hű“ marad tavalyi önmagához Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke. Válaszai, ecsetelt tervei is ezt támasztották alá a tegnapra virradóan, beiktatásának első évfordulóján megtartott sajtóértekezletén. Ám legközelebbi munkatársain, tanácsadóin kívül aligha akadnak nagyszámban olyanok, akik örülnének a washingtoni politika eme „folytonosságának“. Hiszen a Fehér Ház európai atlanti szövetségesei is a partneri viszonyból fakadó - és Washington feltétlenül elvárt - engedelmesség helyett rosszallással, aggodalommal figyelik a Reagan-kormányzat külpolitikai lépéseit. Csak a legfrissebb példát említsük: azt a nyugat-eu- rópai tétovázást, amely a decemberi határozott fehérházi felhívást követte, melyben a Reaganék szinte ultimátumszerűen követelték, hogy a lengyel fejlemények ürügyén meghirdetett Varsó- és Moszkva-ellenes intézkedésekhez csatlakozzanak a partnerek is. S hogy csorba ne essék a megjátszott jóviszonyon - Washington erőteljes nyomására - egy kikény- szerített közös nyilatkozatban szavakban elítélték a lengyel szükségállapot meghirdetését. De gyakorlati lépésekre, azonnali „büntető akciókra“ egyetlen nyugat-európai ország sem volt hajlandó. Sőt, az NSZK nevében Schmidt kancellár megerősítette, bármennyire is nem tetszik az USA-nak, Bonn nem áll el az évszázad üzletének nevezett szovjet-nyugatnémet földgáz-csőmeg- állapodástól. A másik hasonló példa: Belgium a héten közölte, hogy hajlandó nagy átmérőjű acélcsöveket szállítani a Nyugat-Euró- pának is pár év múlva szovjet földgázt adó vezetékhez. Történik pedig mindez a Washington által mesterségesen szított szovjetelle(ČSTK) - Kairóban szerdára virradó éjszaka megkötötték a Sí- nai-félsziget kiürítéséről szóló egyiptomi-izraeli megállapodást. Egyiptomi részről Kamal Hasszan Ali külügyminiszter, izraeli részről pedig Ariel Sáron hadügyminiszter látta el kézjegyével a dokumentumot. A megállapodás állítólag megoldja a Sínai-félsziget visszaadására és az izraeli települések kiürítésére vonatkozó valanes kampány légkörében, s ily módon lényegében meghiúsul az a szándék, hogy az egész tőkés világ engedelmesen beálljon a szocialista országok ellen tervezett szankciók megvalósítói sorába. Ha Nyugat-Európa eddig aggódott a Kelettel fenntartott kereskedelem felszámolására tett amerikai lépések miatt, ezután még inkább lesz oka rá. Reagan tegnap hajnalban ugyanis újabb gazdasági korlátozó intézkedéseket helyezett kilátásba s Szovjetunióval szemben. Mint mondotta, az USA még nem rukkolt ki mindennel, bizonyos „meglepetéseket“ rejteget a talonban. Azzal érvelt, hogy az USA megítélése szerint a „lengyel helyzet tovább romlik“ és a pápa is áldását adta az amerikai kormány lengyel- és szovjetellenes intézkedéseire. Ezekről részleteket nem árult el, de úgy hírlik, hogy küszöbön áll a gabonaszállítási tilalom elrendelése. Lám. amit pontosan egy éve helytelenített - hiszen, mint ismeretes, elnökségének harmadik hónapjában hatálytalanította a Carter által meghirdetett gabonaembargót -, most éppen ő az, aki ugyancsak a gabonafegyverhez nyúl. Még csak szóbeszéd tárgya a gabonaembargó bevezétése, de Clifton Lutrell, az Amerikai Szövetségi Bank mezőgazdasági ügyekben illetékes tanácsadója máris úgy véli, hogy az intézkedés inkább az USA-t károsítaná meg, mint a Szovjetuniót. Reaganék persze úgy látják, most - mivel az ismert okok miatt rossz évet zárt a szovjet mezőgazdaság - komoly nehézségeket okozhatnának a Szovjetuniónak. Pedig hogy mennyire pótolható az amerikai gabona, épp a Carter-embargó idején vásárolt spanyol, kanadai gabonaszállítmányok igazoltá«. A talonban tehát nincs semmi meglepetés: a washingtoni irányvonal eddig is jól ismert eszközei, a nyomás, a megfélemlítés, az embargó politikája. Reagan elnökségéből már egy évet elfecsérelt ezekre, de a jelek szerint a jövőben is ezt szándékozik tenni. mennyi vitás kérdést, és meghatározza azt az összeget is - tizenöt- millió dollár -, amelyet Egyiptom fizet Izraelnek a Sínai-félszigeten felépített objektumokért. Az izraeli csapatok kivonását a Sínai-félszigetről a Camp David-i különmegállapodások határozták meg. Mint ismeretes, az izraeli csapatoknak április 26-ig kell elhagyniuk a Sínai-félszigetet. Reagan: - Úgy vélem, hogy törvényesek. (A Middle East International karikatúrája) Kommentárunk Reagan újabb szankciókkal fenyeget Az elnök elődjét okolja a gazdasági bajokért Megállapodás - Camp David szellemében Washington már hetek óta minden erejével azon fáradozik, hogy Tel Aviwal megpróbálja elfeledtetni csöppet sem kedves karácsonyi ajándékát. A Golan-fennsík Izrael által történt bekebelezése ugyanis a nemzetközi közvélemény olyan mértékű felháborodását váltotta ki, hogy amikor az ügy a Biztonsági Tanács elé került, az amerikai képviselő is az elmarasztaló határozat megszavazására kényszerült. Tette ezt annál inkább, hogy a határozat január 5-ig haladékot adott Tel Avivnak lépése semmissé nyilvánítására, és nem követelt szankciókat ellene. Beginék még így is megsértődtek. Ha úgy vesszük, igazuk is van. Hogy jön ahhoz Washington, hogy elítéljen egy olyan politikát, amely hathatós támogatása nélkül egyszerűen nem létezne! Tudjuk persze, hogy Begin nem így gondolta. „Duzzogását“ az váltotta ki, hogy az elmarasztalással (még ha látszólagos volt is) az USA - szerinte - megsértette az éppen hogy megszületett stratégiai együttműködési megállapodást. Nyomban fel is mondta a szerződést - majd nyomban visszavonta ezt a döntését. Csak éppen annyit várt, hogy a Fehér Háznak legyen ideje meakulpázni, s - a szó legszorosabb értelmében - drága ígéreteket tenni. Vagyis bekövetkezett az, ami - ismerve az amerikai politika erkölcseit és módszereit - már kezdettől fogva nyilvánvaló volt. Washingtonban rögvest bejelentették, hogy ha a Golan-ügy ismét a BT elé kerül - márpedig ez is nyilvánvaló volt -, az amerikai küldött vétót emel minden olyan határozat ellen, amely szankciókkal akarja sújtani Izraelt. Ez késztette Jordániát arra, hogy a Golan-ügy BT- beli ismételt tárgyalásakor közvetlenül a már esedékes szavazás előtt levétesse a napirendről Izrael szigorú büntetését kilátásba helyező határozati javaslatát. A Közel-Keleten és az ENSZ székhelyén pedig folytatódik a lázas diplomáciai tevékenység az ügy rendezése körül. Haig amerikai külügyminiszter a hét végén befejeződött kairói és jeruzsálemi tárgyalásai során kiderült, hogy ha az ún. palesztin autonómia ügyében nem is sikerült kielégítő eredményeket elérnie, ami Izrael Golan-kalandját illeti. Washington nyugodt lehet: Egyiptom tétlenül fogja szemlélni a további fejleményeket is. Izrael április 25-én esedékes sínai kivonulása gúzsba köti Kairó kezét, tétlenségre kárhoztatja, ha tetszik, ha nem. Biztos, ami biztos alapon újabb garanciákért az egyiptomi fővárosba utazott Ariel Sáron izraeli külügyminiszter is. Viszont a másik fél sem tétlenkedik. Hafez Asszad szíriai államfő már december végén egyhetes mozgósító körutat tartott, melynek során tárgyalásokat folytatott a Perzsa-öböl és az Arab-félsziget hét országának vezetőivel. Valamennyien támogatásukról biztosították Szíriát, s arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a Golan-fennsík bekebelezése az egész arab világhoz intézett kihívás, s így egységes arab választ követel. Damaszkuszi hírek szerint az Asz- szad-körútnak folytatása is lesz, mégpedig az észak-afrikai arab államokban; s talán a Szíriát ért csapásnak lesz annyi haszna, hogy ismét egy csatasorba állítja az arab országokat. Erre pedig óriási szükség van, főleg most, a fezi csúcs kudarca után. Az elmúlt hétnek a közel-keleti bonyodalmakkal összefüggő legjelentősebb diplomáciai eseménye Abdái Halin Khaddam szíriai külügyminiszter moszkvai látogatása volt. A tárgyalásokon a szovjet fél ismételten megerősítette, Szíria számíthat együttműködésére politikai, gazdasági és katonai téren is. Változatlan a Szovjetunió hárompontos rendezési javaslata is, amely a megszállt arab területekről az izraeli csapatok kivonását, önálló palesztin állam megalakítását és a térség valamennyi országának - Izraelnek is - a békés létre való joga biztosítását követeli. Bármennyire is kilátástalan a jelenlegi helyzet, Szíria a Szovjetunió és az arab államok - remélhetőleg - egyöntetű támogatásával számíthat sérelmei orvoslására. Még annak ellenére is, hogy a Biztonsági Tanács ismételt összehívása esetében nagyon valószínű az amerikai vétóveszély. A BT-ben történő elutasítás után az Izrael elleni szankciók ügyében még mindig dönthet az ENSZ Közgyűlése. Tény viszont, hogy ha el is rendeli a szankciók bevezetését, azok nem lesznek kötelező jellegűek az ENSZ-tagállamok számára, de ennek ellenére is jelentősen sújthatják Tel Avivot. Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára pedig bejelentette, hogy - több arab államfővel a napokban folytatott konzultáció szerint - egyes arab országok a vétó esetében szankciókat helyeztek kilátásba az USA ellen. Lesz amerikai vétó vagy nem lesz, egy dolog mindenképpen világos: Izrael és amerikai pártfogói nem folytathatják a végtelenségig büntetlenül jogtipró politikájukat. GÖRFÖL ZSUZSA A vétóveszély ellenére ■
