Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-12-20 / 50. szám
- Persze aztán úgy intézem, hogy a viták során a tévedések, az ellentmondásos vagy bizonytalan megítélések tisztázódjanak. (Gyökeres György felvétele) EGY KIVÁLÓ PÁRTOKTATÓ PORTRÉJA Sajátságos egyéniségű ember dr. Milan Simoviő docens, a jogtudományok kandidátusa, az SZSZK Állami Döntőbíróságának vezetője. Kivételes szakértelme, nagyfokú politikai tudása, sokoldalú műveltsége már futólagos megismerkedés alkalmával is rögtön szembeötlik. Nem a jogi szaktekintéllyel, a központi hivatal vezetőjével kerestem kapcsolatot s beszélgettem, hanem a pártoktatóval. Bratislava legidősebb politikai előadója és pártoktatója, nem életkorát - hiszen még csak hatvanegy éves -, hanem tevékenysége időtartamát tekintve. Ha ilyen van, sorsszerűén vált azzá. Mindenesetre életkörülményei, fiatalkori érettsége, politikai tájékozottsága voltak a meghatározó tényezők. A Trencín környéki származású fiú családjával Nővé Mesto nad Váhomba költözve, tízéves korától munkásnegyedben nőtt fel, ahol nyiladozó értelme hamar felfogta, milyen irányban kell fejlődnie. 1932-ben a hazai kommunista ifjúsági szervezet, akkori nevén Komszomol, tagja lett, s már gimnazista korában a szervezet megbízásából két csoportban tanoncok és gimnazisták kommunista szellemű politikai nevelését végezte. Ugyancsak a munkáskörnyezetnek, a kommunisták befolyásának, nem utolsósorban korán kibontakozott politikai érdeklődésének, aktivitásának köszönhette, hogy fiatalon, 1936-ban, 16 éves korában felvették a kommunista pártba. Ettől kezdve nemcsak ifjúsági szervező és nevelő munkát végzett, hanem a felnőtt párttagok politikai oktatását is. A tanulókörökben Marx, Engels és Lenin műveit tanulmányozták, de főleg különféle brosúrákból a politikai gazdaságtan alapismereteivel foglalkoztak. Érdekelt, hogy negyvenöt év múltán hogyan tekint akkori politikai és propagandamunkája eredményeire.- Tanítványaim, főleg a munkásfiatalok, kiállták az idők próbáját, s ebben világnézeti meggyőződésüknek és politikai öntudatuknak döntő szerepe volt. Egyikük sem lépett a Szlovák Néppártba, vagy a Hlinka-gárdába, s más módon sem sodródtak az ún. Szlovák Állam fasiszta politikai áramlataival. Sőt, többségükben illegális pártmunkások, antifasiszta ellenállók voltak, vagy fegyverrel kezükben harcoltak a Szlovák Nemzeti Felkelés idején, néhányan pedig koncentrációs táborokban pusztultak el. Ma is büszke vagyok rájuk, szeretettel őrzöm emléküket, de a többiekét is, akik a fel- szabadulás után tettek vagy tesznek ma is értékes szolgálatokat pártunknak és szocialista államunknak. Dolgozószobájában folytatott beszélgetésünket elég gyakran szakította meg telefoncsengés, vagy egyik-másik munkatárs belépése. „Menet közben" is gyorsan, energikusan, de higgadt, udvarias hangnemben tárgyalt, intézkedett, utasított.- 1940-ben beiratkoztam a bratislavai egyetem jogi karára - folytatta az emlékezést. - Akkoriban már személyes kapcsolatban voltam, vagy együtt is dolgoztam sok illegális pártmunkással és funkcionáriussal, többek közt Ján Osoha elvtárssal is. Ók irányították további tevékenységemet. A Lafranconiba, a kommunista, baloldali s haladó szellemű főiskolai és egyetemi ifjúság internátusába sikerült kerülnöm. Az én időmben főleg bölcsész- s joghallgatók laktak ott - zömmel kommunista vagy baloldali, de mindenképp hazafias, antifasiszta érzelmű fiatalok. Az internátusbán illegális pártsejt is működött Jozef Magara elvtárs vezetésével. Ó bízott meg engem is a hallgatók fasisztaellenes szervezésével és kommunista nevelésével. Népes tanulókörünkben nagyon behatóan tanulmányoztuk a marxista-leninista műveket s az időszerű politikai kérdéseket. A szükséges irodalomhoz, forrásanyagokhoz dr. Karol Rebro professzor segített hozzájutni. Ö akkor még nem volt kommunista, de meggyöződéses antifasiszta, akivel folyton együtt hallgattuk a moszkvai rádió adásait. A csoport tagjai közé tartozott többek közt Milos Krno író, Milos Marko a Csehszlovák Televízió mostani bratislavai igazgatója, Martin Macúch, volt koreai csehszlovák nagykövet, Jozef Frano vezérőrnagy, dr. JreUx Vasecka, az SZSZK volt igazságügy-minisztere, dr. Ignác Rendek, aki hoszú ideig veze- töpártszervekben dolgozot, aztán pedig az Állami Tervbizottság, majd a Szövetségi Árhivatal elnökeként töltött be felelős állami tisztségeket, egészen nyugdíjas koráig. A klérofasiszta rendszer senkit sem tudott magával ragadni közülünk. Egyöntetűen távolmaradtunk minden állami rendezvényről, nem vettünk részt a különböző fasiszta és nacionalista ünnepségeken, sem a zsidó- és magyarellenes, lázító utcai felvonulásokon. Hogy mindebben ó is tevékenyen közreműködött, szerényen elhallgatja. Mint ahogy más érdemeit is csak vonakodva említi meg. Az illegális pártmunka természetes folytatásának tartotta, hogy a Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor azonnal önként jelentkezett fegyveres szolgálatra Nővé Mesto nad Váhomban, a 11. zászlóaljnál, amely a felkeléshez csatlakozva a 11. Úttörő zászlóalj elnevezést kapta. A felszabadulás után rögtön bekapcsolódott a pártmunkába, előbb Nővé Mesto nad Váhomban, majd Brati- slavában. Jogi tanulmányait ezért csak 1945-ben tudta befejezni. 1946-tól a párt szlovákiai központi bizottsága aktivistájaként dolgozott, később a párt megbízásából a különféle ipari üzemek államosítására létesített bizottságokban munkálkodott nagyon aktívan. Csak ezután térhetett vissza második élethivatásának felfogott tevékenységéhez, a politikai neveléshez. 1950-től a bratislavai városi pártbizottság politikai iskolájában az állam és a jog tanulmányi körének előadója, 1960-ban a Közgazda- sági Főiskola magántanára lett, ahol 1964-töl tanszékvezető tanárrá nevezték ki, s mintegy tizenöt éven át oktatta a hallgatók ezreit a gazdasági jogra. 1975-töl az SZLKP KB előadócsoportjának tagja, a bratislavai Politikai Nevelés Házában pedig a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének csoportvezető előadója. Közben képzettsége szerinti hivatását mint döntőbíró tölti be 1956 óta, a hivatali előléptetés emelkedő fokozatai szerint. 1970 óta az SZSZK Állami Döntőbíróságának vezetője. Az irányítása alá tartozó bírósági hivatal főképp a szocialista gazdaságirányítás rendszerében a mai bonyolult gazdasági kapcsolatokban felmerülő vitás ügyeket intézi, törvényes megoldásuk felett dönt. Tömérdek munka ez egy - nem is fiatal - embernek, gondolom magamban, a beszélgetést azonban csak pártoktatói, illetve más előadói tevékenységére korlátozom. A központi pártbizottság és az esti egyetem előadójaként egyaránt az állam és jog témakörével foglalkozik.- Nemcsak Bratislavában, hanem szinte az egész országra kiterjedően. A nyugat-szlovákiai kerületben, Kosicén vagy Banská Bystricában is tartok előadásokat. Például legutóbb Brnóban is. A hallgatóim különben - valami kétezren - mind magas fokon képzett és széles politikai látókörű gazdasági vezetők, funkcionáriusok, ezért nekem ehhez mérten kell felkészülnöm és előadnom. Tehát rendkívül szakszerűen, tudományos igénnyel, s mégis közérthetően. Évente előadások és beszámolók százait tartom, szemináriumokat és vitaesteket vezetek, amellett minden tanévben átlagosan 8-10 előadási témát kell kidolgoznom, nem számítva a gyűjteményes kiadások anyagait.- Érdekelne, hogyan tartja előadásait, milyen sajátszerú stílust alakított ki, vagy milyen egyéni módszert alkalmaz? - kérdezek rá előadói tevékenysége lényegére.- A politikai gazdaságtan, a párt gazdaságpolitikája, de még az általános politikai-gazdasági termelési ismeretek elsajátítása is elképzelhetetlen a lenini gazdaságpolitikai tézisek megértése, felfogása nélkül, amelyek többek közt a jogtudomány bizonyos elemeit is magukba foglalják - válaszolt. - Napjainkban egyre nő általában a jogi, főleg az államjogi és a gazdasági életre vonatkozó jogi tudnivalók, jogszabályok, rendeletek - legalább általános - ismeretének szerepe. Munkám alapjának a minden részletre kiterjedő alapos felkészülést tartom, amely forrásanyagok tüzetes tanulmányozását, rengeteg olvasást követel. Mindenekelőtt meghatározom előadásom célját, felépítem a tartalmát, tehát a fő gondolatok csoportosítását és logikus elrendezését, végül kiválasztom a megfelelő módszertani eljárást. Az előadás folyamán már arra összpontosítom a figyelmemet, hogy a hallgatók ne pasz- szív alanyai, hanem gondolkodó részvevői legyenek az előadásnak. Ezért előadásom tárgyát elemző módszerrel fejtem ki, aztán az anyag fő tudnivalóit összefoglalom, a végkövetkeztetéseket, főleg a gyakorlatban érvényesíthető legfontosabb tanulságokat pedig a hallgatókkal közösen vonjuk le. Az előadásnak ebben az analitikus-szintetikus felépítésében semmi új nincs, csak következetesen kell alkalmazni, mint az oktatás bevált módszerét.- Az egyéni módszerem az, hogy előadás közben helyenként tudatosan hagyok olyan gondolati hézagokat, összefüg- gési hiányokat, amelyeket a hallgatóknak kell kitölteniük. Ezzel önálló gondolkodásra, véleményalkotásra, sőt még ellenvetésre is késztetem őket. Akkor is, ha azok olykor tévesek is. Mert úgy vélem, tévedni szabad, de gondolkodni kell. Persze aztán úgy intézem, hogy a viták során a tévedések, az ellentmondásos vagy bizonytalan megítélések tisztázódjanak. Messzemenően kerülöm a mentorkodás, az atyai leereszkedés vagy a kioktatás önérzetet sértő, iskolás megnyilvánulásainak még a látszatát is. A kölcsönös tisztelet és megbecsülés légkörében, partnerekként vitázunk. Arra azonban ügyelek, hogy egyetlen nyitott probléma, tisztázatlan vagy megválaszolatlan kérdés se maradjon utána. A felelős pártoktató egyetlen kérdést sem zárhat le formálisan, a párt tekintélyére hagyatkozva s valamilyen általános érvényű megállapítására hivatkozva, hanem csakis konkrét, meggyőző érvekkel. Bámulatra méltó a munkabírása. Meg is kérdezem, hogyan győzi ezt a rendkívüli életerőt és rengeteg időt igénylő tevékenységet folytatni az ö korában.- Még nem érzem magamat fáradtnak, ha a vitalitásomra gondol. Ma is főleg az a tudat ad erőt feladataim és funkcióm ellátásához, hogy azt a munkát végezhetem, amire főiskolás koromban vágytam, amit élethivatásomnak elképzeltem. Még most is átlagosan tíz órát dolgozom naponta, persze ésszerű időbeosztással és életvitellel. Az elóadásáimra például rendszerint este készülök, amikor a feleségem és a lányom a televíziót nézik. Rendszeresen korán hajnalban kelek, kisétálok levegőzni, aztán munkához látok, s csak azután megyek be a hivatalomba. Hogy hivatásommal, munkámmal elégedett, életvidám embernek lát ön is, őszintén mondhatom, a pártunknak köszönhetem. A kapitalizmusban proligyerek az én beosztásomba nem kerülhetett. S ez nem frázis - a legteljesebb igazság. Értékes munkásságát pártunk és társadalmunk többek közt különböző fokú kitüntetésekkel is elismerte, amelyek közül különösen a Munka Érdemrend, a Szlovák Nemzeti Felkelés Emlékérme, valamint A szocializmus javára végzett áldozatkész munkáért kitüntetés tölti el jogos büszkeséggel. Legutóbb a bratislavai városi pártbizottság tüntette ki, több évtizedes áldozatos pártoktatói tevékenysége elismeréséül. Méltán. Kevés szabad idejét, rendszerint a hétvégeken, a kertjükben vagy a Zer- gehegyre kirándulással tölti, egyetemi tanár feleségével és orvos lányával. MIKUS SÁNDOR EGY RÉGI BOLSEVIK Leonyid Suspanov leningrádi nyugdíjas nyolcvanegy esztendős. Egyike a Szovjetunió legrégibb kommunistáinak. 1917-ben lépett be az Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspártba, annak is a bolsevik frakciójába, az SZKP jogelődjébe. Mindez két hónappal a petrográd- ban kitört októberi fegyveres felkelés előtt történt. A mozgékony, erős testalkatú, hófehér hajú Suspanov éppen beszélgetett valamiről hozzá hasonló öregekkel, akik egyébként roppant fiatalosakvoltak, mindannyian tagjai a Lenin-múzeum veterántanácsának. Suspanov végre el tudott szabadulni a társaságtól, és a Néva-part felé vettük utunkat. A beszélgetést ezzel a kérdéssel kezdtem:- Gyönyörű az idő, minden városlakó a természetbe igyekszik - maguk, nyugdíjasok pedig ilyen időben a városban keresnek maguknak elfoglaltságot. Mi az, ami ennyire fontos?- Nem akarunk lemaradni a világ eseményeitől. Tudja, az én szakmám kohómérnök. Hosszú évekig dolgoztam a leningrádi Kirov Gyárban, aztán tudományos és oktatómunkát végeztem a műszaki főiskolán. A szakmai tapasztalatok természetesen ma is lehetővé teszik számomra, hogy hozzászóljak iparunk problémáihoz, részt vegyek a gyártás megtervezésében. Időnként az ifjúsági klub vitaköreibe is meghívnak. Amikor mai húszévesekkel beszélgetek, gyakran mesélek nekik a szovjethatalom első éveiről, arról a légkörről, amelyben a megújuló Oroszország polgárainak nevelési elvei születtek. 1920-ban az a megtisztelés ért, hogy küldött lehettem a Kdmszomol III. kongresszusán. Itt hangzott el Lenin emlékezetes beszéde az ország fiataljai előtt álló feladatokról. A lenini gondolat lényege abban áll, hogy kommunistává csak akkor lehetünk, ha elsajátítjuk mindazt a tudást, melyet az emberiség felhalmozott. Ennek az állandó tanulásra, önképzésre szóló felhívásnak véleményem szerint ma is változatlan a politikai ereje. Enélkül nem oldhatók meg a gyakorlat problémái.- Mi a titka az ön frisseségének, ener- gikusságának?- Egészen fiatal koromtól vitorláztam, műkorcsolyáztam.- Milyen reményekkel néz a holnap elé?- Nagy a családom: gyerekek, unokák, dédunokák. Azt szeretném, ha egészségesek lennének, boldogok és nem ismernék a háborút, amiben az én nemzedékemnek bőven volt része. És én magam is nyugodt, békés öregséget szeretnék JURIJ SNYITNYIKOV 1981. XII. 20. N in
