Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-19 / 28. szám

illllllllllllllllllllllll!lllllll!llll!l!ll!llllllllllllllllll!lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!llllllllllllllllllllllllllllllllllllllll!lllll A kipróbált úton Több mint egy harmad évszázad óta a szocializmus ellenségeinek akciói, a bonyolult nemzetközi helyzet közepette is a szocializmus erőinek sikerült meg­őrizniük a békét, biztosítaniuk a világszoci­alizmus és a haladás pozícióinak meg­szilárdításához szükséges feltételeket. Ez azért vált lehetővé, mert a szocializ­mus és a béke elválaszthatatlan. Ezt az igen fontos tételt igazolja jelenünk, a szovjet állam története. A Szovjetunió­nak és szövetségeseinek, a szocialista testvérországoknak az a történelmi kül­detés jutott osztályrészül, hogy a béke legfőbb támaszpontjai legyenek a Föl­dön. És ők sikeresen teljesítik ezt a kül­detést. Minden ember számára nyilván­való, hogy a szocializmus erői korunkban a világméretű társadalmi fejlődés hatal­mas tényezőjévé váltak. A béke megőrzése az SZKP és a szovjet állam legfőbb külpolitikai célja. A szovjet kommunisták pártja ezt a törté­nelmi feladatát a legfontosabb feltételnek tekinti a szovjetországban folyó sikeres kommunista építéshez, ahhoz, hogy a szovjet nép teljesítse ennek békés alkotó terveit. A párt XXVI. kongresszusa s annak határozatai igazolják, hogy Lenin pártja, ennek központi bizottsága, a KB politikai bizottsága következetesen síkra- száll a béke megszilárdításáért, az eny­hülés elmélyítéséért, a nemzetközi együttműködésért. Az SZKP-nek és a szovjet államnak ebben az elvi politikai irányvonalában, világosan megfigyelhető a szovjetország lenini kül- és belpolitikájának kölcsönös kapcsolata, dialektikus egysége. Ez a po­litika teljesen megfelel a szovjet nép létérdekeinek, más országok népei, a bé­ke és a haladás érdekeinek. S a szocia­lizmus ellenségei, az imperializmus és a reakció erői bármennyire igyekezzenek is „a Szovjetunió agresszivitását“ bi­zonygatni, a „szovjet fenyegetéssel“ ijesztgetni a világot, azonkívül még azzal is, hogy ebbe a szennyes provokációs ügybe bekapcsolják a szocializmus áru­lóit, elsősorban a pekingi vezető :et - a szovjetországnak és népeinek béke- szeretetére vonatkozó igazság a hazug­ság mindenféle függönyén áttör. A szocializmus és a kommunizmus létrehozásán munkálkodó embereknek békére van szüksége, nincs szükségük háborúra. De nem csupán akarják a bé­két. Kommunista pártjuk vezetésével har­colnak is érte. A tőkés országokban vagy az imperialista rabszolgaságtól megsza­badult államokban élő, minden elfogulat­lan ember számára egyre világosabb, hogy a béke megszilárdítását szorgalma­zó politikája révén a Szovjetunió a nem­zetközi szintér élvonalában áll, és a szo­cialista testvérországok: hűséges szövet­ségesei a közös ügyben. Ok a másik társadalmi rendszerhez tartozó orszá­gokkal való békés egymás mellett élésre, az enyhülés meaőrzésére és elmélyíté­sére törekvő, változatlan irányvonalukat összekapcsolják azzal, hogy határozott visszautasításban részesítik az agresszió erőit, az imperializmus és a reakció erőit. Éppen ezek a tényezők vezérlik a Szovjetuniót, más szocialista országo­kat, amikor tovább harcolnak a nemzet­közi helyzet radikális orvoslásáért. Ebben a harcban megbízható iránytű az a bé­keprogram, amelyet az SZKP XXIV. és XXV. kongresszusa hirdetett meg. Ezt a programot továbbfejlesztette az SZKP KB beszámoló jelentése, amelyet L. I. Brezsnyev terjesztett elő az SZKP XXVI. kongresszusán. A Szovjetunió új kezde­ményezései a nemzetközi helyzet egész­ségesebbé tételére és a béke megszi­lárdítására, a kérdések széles körének rendezésére irányulnak. A hadászati fegyverzetek és minden más fegyverzet­fajta korlátozását egyaránt érintik, továb­bá az európai katonai enyhülés és le­szerelés kérdéseit, azt szorgalmazzák, hogy e célból összeurópai konferenciát kell összehívni, foglalkoznak a közel- közép- és távol-keleti helyzettel és egész sor, a nemzetközi biztonság megszilárdí­tásával összefüggő kérdéssel, azokkal is, amelyeket a Szovjetunió az Egyesült Nemzetek Szervezetében terjesztett elő és amelyek mindmáig időszerűek. Lenin pártjának legfőbb célja, mint L. I. Brezs­nyev hangsúlyozta: „Nincs jelenleg fon­tosabb feladat nemzetközi téren pártunk, népünk számára, és bolygónk valameny- nyi népe számára, mint a béke megvé­dése“. Az agresszió és a háború imperialista doktrínájával a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szovjet állam a békének, vala­mennyi állam békés egymás mellett élé­sének és egyenjogúságának doktrínáját állítja szembe. Azt, hogy a Szovjetunió ragaszkodik a béke és a társadalmi hala­dás ügyéhez, a népek biztonságának, és szabadságának ügyéhez, valamint a szovjet külpolitika tisztánlátását és böl­csességét - mindezt az egyszerű embe­rek százmilliói lelkesen helyeslik. Ugyanakkor mindinkább felismerik azt, hogy a szovjet nép mit végzett a háború utáni ötéves tervek alatt, milyen óriási ugrást tett a szovjetország a szocializmus és a kommunizmus építésének útján, különösen a fejlett szocialista társadalom viszonyai között. A szovjetország a kom­munizmus anyagi-technikai alapja meg­teremtésének valamennyi irányában lé­nyeges előrehaladást tett. Minőségileg új szintet értek el a szovjet társadalom ter­melőerői. A legutóbbi ötéves tervek során jelentős méretű szociális program való­sult meg. Mélységben és szélességben egyaránt fejlődik a tudományos-technikai forradalom, és sok üzem és iparág arcu­latát megváltoztatja. A szovjet tudomány vezető helyet foglal el az ismeretek leg­fontosabb területein. A szovjetország gazdasági ereje szavatolja a további ha­ladást a kommunista építés útját. Mintegy az ország által megtett utat, eredményeit összegezve, a XXVI. kong­resszuson előterjesztett beszámoló je­lentés megállapítja: „És ma, ha visszate­kintünk az elmúlt évekre, teljes joggal mondhatjuk: óriási munkát végeztünk. Erősebb, gazdagabb, szebb lett nagy hazánk!“ A párt XXVI. kongresszusa, miután megvizsgálta és az össznépi megvitatás után jóváhagyta a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének fő irányait az 1981 -1985-ös évekre és az utána követ­kező időszakra, meghatározta az új fela­datokat: ezek nagyszabásúak és bonyo­lultak. Erről a történelmi távlatról találóan állapította meg az SZKP XXVI. kongresz- szusán L. I. Brezsnyev: „Minden erőnket két, kölcsönösen összefüggő irányban szándékozunk összpontosítani. Az egyik - a kommunista alkotás, a másik - a bé­ke megszilárdítása“. Az alkotás és a bé­ke a szovjet nép számára elválaszthatat­lan fogalmakká vált. Béke és alkotás - ez az az út, amelyen a Szovjetunió immár 63 éve rendületlenül halad. I. MEDVEGYEV 1981. VII. 19. Mit jelent az atomháború? Az embereknek joguk van tudni: egy korszerű, egy megatonnás atombomba, amelyet a stratégiai rakéták képesek akár a nyugati, akár a keleti féltekén a megadott célba juttatni, rommá változtathat akár egy egymillió lakosú várost is. Elpusztítja az ott élő lakosság felét, a másik felét pedig hosszas halál­hoz vezető szenvedésre ítéli; a világon nem száz, hanem több ezer efféle bomba áll kilövésre ké­szen. Ez azt jelenti, hogy egy atom­háború kirobbantása esetén, mind a támadó, mind a válaszcsapásra kényszerített országra olyan meny- nyiségü bomba hull, mely az adott ország lakosságának több mint a felét is képes elpusztítani. Meg­semmisíti az alapvető iparágak mintegy 70-90 százalékát, lerom­bolja a táv- és hírközlési rendszere­ket, a villamos hálózatot,megbénít­ja az ország gazdasági életét és éhínséget okoz; a nukleáris fegyver minőségileg különbözik a korábbi háborúkban alkalmazott fegyverektől, mivel óri­ási romboló erején túl, hőhatásával képes a robbanás helyétől több tucat kilométernyire is mindent fel­égetni. S mindezen felül a robba­náskor keletkező sugárzás is halált hordozó. Azok az emberek, akiknek sikerül megmenekülniük a robba­nás és a gyújtóhatás elöl, a sugár­zás következtében pusztulásra vannak ítélve, s hetek, hónapok vagy akár évek múltán elpusz­tulnak; a nukleáris robbanás - akár atom-, hidrogén, vagy neutron- bomba révén jön létre - környeze­tünket radioaktív sugárzással fer­tőzi meg. Egy atomháború után a környezet radioaktív szennyező­dése olyan magasra szökik, hogy eléri azt a szintet, amelyen meg­szűnnek az életfeltételek. Az atom­háború túlélői a genetikai pusztálás áldozataivá válnak; a legkisebb, egy kilotonnás ne­utronbomba felrobbantása mint­egy egy kilométeres körzetben el­pusztítja az ott levő embereket. A két kilométeres körzetben tartóz­kodók pedig tartós betegségeket okozó sugárfertőzést kapnak. ALEKSZANDER KUZIN, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja, az ENSZ Atomsugárzást Vizsgáló Tudományos Tanácsának szovjet képviselője (MOSZKOVSZKUE NOVOSZTYI) Bolgár-szovjet együttműködés A szocialista Bulgária belépett a 8. ötéves tervbe. Ez az 1990-ig terjedő gazdasági, társadalmi és szellemi fejlődés első foka. Az új ötéves terv nagy ipari üzemek, a második atomenergia-komplexum megépítésének terveivel, az ország északi és déli részét átszelő, két autópálya újabb szakaszainak átadásával köszöntött be. Ha a jelenlegi tízéves időszakban végbemenő valamennyi változást százalékba foglaljuk, akkor ezek a kétszer nagyobb munkatermelékenység­ben és az 50 százalékkal megnövekedett nemzeti jövedelemben fejeződnek ki. Jelen­tősen növekszik az acél, a villamos energia, a cellulóz, a gépek, a vegyi termékek, a gyü­mölcs, a zöldség és a gabona termelése. Nagymértékben fejlődik a tudomány, az ok­tatás, a kultúra, a művészet. Honnan veszi a szocialista Bulgária az erőt és a szilárd hitet, hogy eléri az új csúcsokat? Erőnk: az új rendszer, amely óriási akotó energiát ébreszt a népben, mely megismerte a szabadság örömét, az akotás és a haladás örömét. Hitünk a testvérországok hatalmas közös­ségéből fakad, amelyek a szocializmus kö­zös történelmi céljainak megvalósítása je­gyében kovácsolódtak egybe. Bulgária: a KGST egyik alapító tagja, a szocialista gazdasági integráció tevékeny résztvevője. A Kozloduj bolgár falu melletti atomerőmű építésében tevékenyen részt vesz az INTER ATOMENERGO nemzetközi egyesülés. Ez végzi az atomerőmű kiszolgálásához szük­séges, legfontosabb technikai berendezések tervezését és gyártását. Bárki könnyen el­képzelheti, milyen jelentőségű az ország, valamint szakemberei és energetikusai szá­mára ennek az egyesülésnek a létrehozása. Ez a tudományos-technikai haladás jelenlegi szintjének egyik zsinórmértéke, a nemzet termelési kultúrájának fokmérője. Tovább folytatjuk a devnyai nagy kald- náltszóda-kombinát építését. Épülettömbjei fölött jelenleg három zászló leng: bolgár, szovjet és magyar - e három ország együtt építette ezt az ipari üzemet, s termékeiből évente 1200 ezer tonnát használ fel. Dev- nyában kezdődik a közösség egy más* egyedülálló objetuma: a Szovjetunió és Bul­gária közti tengeri kompjárat vonala, amely rendkívül nagy jelentőségű e két állam kö­zötti közlekedés és gazdasági csere fejlesz­tése szempontjából. E kompjárat forgalmá­nak első eredményei bebizonyították rendkí­vüli hatékonyságát. De százalékkal, haszon­nal, időmegtakarítással egyáltalán nem min­dent lehet kifejezni. Sumenben nagyméretű gyár kifejlesztése folyik - futószalagjairól a csehszlovák Skoda gyár és a bolgár Mada­ra üzem közös márkáját viselő teherautók kerülnek ki. Országunk minden zugában találhatóak példák arra a nemzetközi együttműködésre, amelyet 10 évvel ezelőtt jelölt ki egy jól ismert okmány - a szocialista gazdasági integráció Komplex Programja, a közösen elfogadott és állandóan gazdagodó, hosszú távú együttműködési célprogramok kere­tében. A bolgár ipart, energetikát és mezőgazda­ságot túlnyomórészt a testvéri szocialista államok technikai segítségével hozták létre. A Belmeken-Szesztrimo energetikai vízlép­csőrendszerben csehszlovák turbinák mű­ködnek, az építőiparban lengyel technikai felszerelést akalmaznak, a vegyiparban NDK-berendezéseket használnak, Bulgária útjain a szocialista országok ismert márkájú autói közlekednek. A testvérországokkal folytatott együttmű­ködés a bolgár külkereskedelmi forgalomnak több mint 80 százalékát teszi ki. Ebben a Szovjetunióra jut a legnagyobb hányad. A sokoldalú közeledés irányvonala, amelyet a két testvérpárt, az SZKP és a BKP kezde­ményezésére fogadtak el, telkes támogatás­ra telt a nép körében. Az akotó tevékenységhez és a harchoz új impulzusokat nyújtott számunkra az SZKP XXVI. kongresszusa. A BKP XII. kongresz- szusa lelkesítő feladatokat szabott meg a 8. ötéves tervre és a legközelebbi tízéves idő­szakra. Még mélyebb értelemmel telnek meg Leonyid Brezsnyev szavai, az „internaciona­lizmus a gyakorlatban“ - így nevezte ugyan­is az SZKP főtitkára a Bulgária és a Szovjet­unió közötti kapcsolatokat. Új magaslatokat értünk el, mert összetar­tunk, mivel egyetértünk és a közös nagy cél — a kommunizmus felé haladunk. K. KOLEV A Rabotnicseszko Delo főszerkesztő-helyettese

Next

/
Thumbnails
Contents