Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-19 / 28. szám

AZ ÚJÍTÓMOZGALOM EGYIK SAJÁTOS FELLEGVÁRÁBAN • FÖLDMŰVESSZÖVETKEZETÜK ÉS MÁSOK JAVÁRA • KEVESEBB MUNKAERŐVEL, OLCSÓBBAN ÉS TÖBBET Tágas műhelycsarnok, nagyságával, magasságával a legtekintélyesebb torna­termek sorában is előkelő helyet foglalna el. Innenső bejáratán belül rakterének oldalfalaitól megfosztott pótkocsi parkolt le, az ellenkező vég kétszárnyas kapujá­nak nyitott részén pedig egy önjáró hidra­ulikus rakodó dugta be „ormányát“. Ennek végéről a kanalas merítöt már korábban levették, hogy helyébe egy tel­jesen újszerű, saját tervezésű és a mű­helyben készített villás markolót szerel­hessenek.- Ezzel fogjuk a vasúti vagonokból kirakni a gömbfát. így biztonságosabb lesz a munka, mint daruval, és a korábbi öt ember helyett csak kettőre lesz hozzá szükség.- Természetesen nem a semmiből született az ötlet - teszi rövid szünet után még hozzá magyarázatához Vladimír Harmady, a műhely vezetője. - Az erdő­gazdaságok a fakitermelésben használ­nak hasonló célú és hasonló elven műkö­dő hidraulikus karú gépeket. De azt meg­venni a mi kis melléküzemágunk számá­ra, nem lenne gazdaságos. Ezért tervez­tük meg ezt a HON rakodóra szerelhető kart. Ha nincs gömbfa, visszakerül a ka­nalas merítő és végezheti a gép szoká­sos munkáját. A műhelyvezető, egyébként kitanult lakatos, az egyik közeli gyárban kezdte pályafutását. Elárulja, a jelenlegi munka­helyén a korábbiaknál lényegesen szeré­nyebb körülmények között is szíveseb­ben dolgozik. Mert itt nincs adott tervrajz alapján adott munka, hanem csak megol­dásra váró feladat. A többit ki kell dolgoz­ni, lerajzolni, megalkotni. A műhely egyik legrégibb dolgozójának, Stefan Simicka lakatos szavaival élve; munkájuk alapja, hogy az ember maga elé tudja képzelni a gondolatot. Michal Éindel hegesztő szavai is ha­sonló vonzalmat rejtenek.- Érdekes amit csinálunk Korábbi munkahelyemen megadott menet szerint esetleg heteken keresztül ugyanazokat a darabokat hegesztettem ugyanazzá a formává. Most az egyik órában teljesen mást csinálok mint a másikban, és sok­szor nekem kell dönteni arról, hogy miként lehet a legcélszerűbben megcsi­nálni valamit. Mutatja az U alakú vasrudakat, amiket üreges csővé hegeszt össze. A gömbfát szállító pótkocsi oldalfalait fogják helyet­tesíteni. Úgy készítik el, hogy a fát köny- nyü legyen leszedni a pótkocsiról. Stefan Zemancik ugyancsak beleme­rült a munkába. Egy jókora és meglehe­tősen vastag vaslemezből vagy két te­nyérnyi nagyságú fül alakú formákat vág lángívvel.- Négy darab kell, ezekkel erősítjük fel a markolószerkezetet a hidraulikus karra - mondja, miközben az áttüzesedett vas­darabot belemártja a hideg vízzel telt vödörbe, hogy az sisteregve kiadja hőjét. Milan Tmík csak ezt várja, s már veszi is kézbe az első példányt, és próbaképpen odailleszti rendeltetési helyére.- A csapszögeket akarom elkészíteni, de jobb, ha látom, hogy milyen is lesz ez a valóságban. Egyébként ez ebben a munkában a vonzó. Itt nemcsak ponto­san kell dolgozni, hanem azt is ki kell gondolni, hogy a precízen megmunkált darab milyen formájú is legyen. Még szerencse, hogy kellő gyakorlat után jöt­tem ide. Ebben a műhelyben kezdeni talán nem is lehetett volna. A műhelyvezető kérésére megmutatja a csarnokból nyíló kisebb helyiséget. Ez az ö fellegvára a féltve őrzött esztergapa­dokkal. Várja az időt, amikor majd maró­gépet is kap. Az ellenkező végen rendez­ték be a kovácsmühelyt, a kettő közötti terem pedig a tervezőiroda, egy hatalmas állítható rajztáblával és a szükséges kel-' lékekkel. A rajztáblán félig elkészült terv­rajz.- A mi műhelyünkhöz ez is hozzátarto­zik. Miután végiggondoltuk a dolgot, megbeszéltük és megvitattuk, milyen is legyen az elképzelt szerkezet, megrajzol­juk. így aztán valamivel könnyebb a munka.- És minden sikerül? A műhelyvezetőt nem lepi meg a kér­dés, a legnagyobb természetességgel feleli.- Nem minden, legalábbis nem az első alkalommal. A gömbfák szállítására ké­szült pótkocsi első változatát például át­csináltuk. De ez már munkánk velejárója, hiszen sokszor majdnem a semmiből kell. kiindulnunk. Mint például az év egyik legnehezebb­nek és legizgalmasabbnak ígérkező fela­datának. Tudják, mert látták valahol, hogy van egy ügyes szerkezet, amely helyette­síti a kézi kalapácsot. Amolyan légkala- pácsszerü valami ez, a rakodólapokat készítő műhelyükben bizony nagy hasz­nát vennék. Egy személy ugyanis jelen­leg naponta 22-25 darab 80 x 120 centi- méteres rakodólapot képes elkészíteni. A teljesítmény meghatározója a lapon­ként felhasznált hetvenöt darab százas szög. Kézzel, kalapáccsal többet beverni nem lehet. A „szögverö géppel“ viszont ennek legalább tízszeresét is elkészíthet­né egy dolgozó.- Tudjuk tehát, hogy miért és mire van szükség, most már „csak" meg kell ter­vezni és el kell készíteni. Valahogy ez a mi munkánk lényege - kapcsolódik be a beszélgetésbe Lőrincz Lajos, a mellék­üzemág vezetője, azzal a céllal, hogy megismertesse ennek a sajátos felleg­várnak küldetését. Mert mindabból, amit ebben a tőrei (Turá) műhelyben eddig láttunk, hallottunk, az is következhetne, hogy vajmi kevés köze van a mezőgazda­sági termeléshez. Pedig a valóság ennek épp az ellenke­zője. Puszta véletlen ugyanis, hogy láto­gatásunk napján a fa körül folyt az élet. A rakodón és a pótkocsin kívül ugyanis a gépműhelyben előállított évi közel egy­milliós korona értékű gép és berendezés minden további darabja a növényter­mesztést és az állattenyésztést szolgálja. Azt, amiért a sárói (Sárovce) Béke Egy­séges Földmüvesszövetkezet keretében 1979-ben tulajdonképpen létrehozták, és fejlesztési műhelynek nevezték el a szó­ban forgó központot.- Az itt dolgozó hattagú gárda feladata segíteni a mezőgazdasági jellegű újítá­sok gyakorlati hasznosítását. Úgy, hogy az egyes gépeken, szerkezeteken elvé­gezzük a szükséges átalakításokat, illet­ve legyártjuk azokat a gépeket, amelye­ket bonyolultságuk miatt a mezőgazda­sági üzemek gépjavító műhelyeiben ne­héz lenne elkészíteni, s amelyeknek gyártását a gépipar nem vállalja. Mindezt nemcsak saját használatra, hanem a já­rás valamennyi mezőgazdasági üzeme számára. A könnyebb érthetőség kedvéért az üzemvezető felvázolja az idei feladato­kat. Dél-Morvaország egyik állami gaz­daságában látták az ömlesztett szalma szállítására átalakított és hidraulikus ra­kodókarral ellátott tehergépkocsit. Szö­vetkezetük számára két darabot már el­készítettek. Ezek egy-egy emberrel hat traktoros és ugyanannyi rakodót kezelő ember munkáját képesek helyettesíteni. E tehergépkocsi egy további változata a takarmánybekészítést szolgálja, s ugyan­csak jelentős munkaerő-megtakarí­tást tesz lehetővé. Az eredeti terv szerint az idén további hidraulikus utánfutókat készítenek nagy­traktorokhoz a munkagépek felfüggeszté­sére. Ezekre hat helyett például tizenegy borona akasztható. Újszerű feladat - a Hronfrukt rendelte - egy háromsoros répakiszántó átalakítása úgy, hogy az alkalmas legyen a gyökérzöldség beta­karítására. Es a tervben szerepel még egy további, munkaerőt megtakarító „do­hányberakó szerkezet“ amellyel egysze­rűbb a szárító megtöltése.- Semmi rendkívüli amit végzünk, de annál hasznosabb tevékenység, amely­nek alapja a cselekvést hajtó teremtő szenvedély. Egy gondosan összeváloga­tott, megértő gárdával, szakmájukat mes­terien értő emberekkel dolgozunk. Abban a szellemben, hogy amit lehet, azt ma kell megtenni. Az üzemvezető szavaihoz pedig már csak annyit: sajnálatos, hogy a Szlová- kia-szerte hasonló céllal és a mezőgaz­dasági üzemek védőszárnya alatt műkö­dő gépműhelyek összeszámolására ke­zünk ujjai is soknak bizonyulnának. EGRI FERENC Miként is fog kinézni a valóságban? Töprengés a villás markoló felszerelésének módjáról T ermelésének megkezdése után csaknem másfél évtizeden keresztül eléggé sok volt a bizonytalansági tényező a losonci (Luőenec) gépgyár termékprofilját illetően. Az igazgatósági és a vállalati átszervezése­ket követően csupán 1977-ben határozták el az UNC típusú homlokrakodógépek gyártá­sát. Ha visszapillantunk az elmúlt három esztendő eredményeire, jól érzékelhető a termékváltás haszna. Míg a gyártás első esztendejében csupán 129 darab gép ké­szült, egy esztendővel később már 468 hagyhatta el a gyárkaput, tavaly pedig 521 nagy teljesítményű, s megbízhatóságáról közismert rakodógépet értékesítettek. Az elmúlt évi termelést elemezve megálla­píthatjuk, hogy bár a-késztermék nagy része hazai piacra került, mégsem tudták kielégíte­ni a belföldi keresletet. Az összprodukció 38 százaléka került szocialista országokba, s mindenképpen sikert jelent a gyártók szá­mára, hogy aránylag rövid időn belül a ter­mékeknek több mint 9 százalékát értékesítet­ték tőkés piacokon. Szerencsére a nógrádi gyár dominánster­mékének kelendősége nem tette kényelmes­sé, önelégültté sem a gyár, sem a vele szorosan együttműködő zvoleni kutatási-fej­lesztési csoport dolgozóit. Tulajdonképpen már az első géptípus sorozatgyártásának megkezdésekor gondolkodni, dolgozni kezd­tek egy új, még tökéletesebb rakodó meg­EREDMÉNYES TERMÉKVÁLTÁS szerkesztésén, s a tervező asztaltól az új termék megvalósításáig a mi viszonyaink között meglepően kevés idő telt el. Az elmúlt esztendőben ugyanis a losonci üzemben a gépcsalád első termékén kívül már 20 darab UNK 320-as típusú gépet is legyár­tottak. Erdélyi Zoltán mérnök, műszaki igazgató- helyettes az innovációs program keretében kifejlesztett csukóvázas univerzális rakodó­gépről elmondotta, hogy az minden szem­pontból megfelel a követelményeknek, s a vi­lágpiacon feltétlenül versenyképes lesz. En­nél a terméknél ma a nemzetközi élvonalat jelentő osztrák és amerikai rakodógépgyár­tók sem tudnak sem árban sem minőségben jobbat kínálni. Az UNK 320 teljesítménye 30- 60 százalékkal nagyobb a 151-es típusú gépnél. Az üzem büszkeségének, a rakodónak az emelökarja préselt acéllemezből készül, s munkaigényesebb ugyan az előző típusnál, de minden gépen 200 kilogrammos anyag­megtakarítást érnek el. Működtetése egy­szerű, sokkal kisebb energiakifejtést igényel, mint bármelyik korábban forgalmazott hazai és külföldi rakodógép. Ezt mindenekelőtt a két áttételes, úgynevezett szervokormánya teszi lehetővé, ami leegyszerűsíti a vezérlő­kar működését. Jól áttekinthető a műszerfala is, s az igazán könnyűvé teszi a gép működte­tését. Az sem mellékes, hogy a részegységek 95 százaléka hazai iparunk terméke, s import­ból csupán a futómű, a keréktárcsák, a belsőgumik és a vezérlőkar származik. De­vizamegtakarítás érdekében- az utóbbi idő­ben már a futóművet is a detvai üzem keretében készítik. A világszínvonalat jelentő paraméterek is­meretében nem is számított különösebb meglepetésnek, amikor az elmúlt évi brnói nemzetközi vásáron aranyéremmel jutal­mazták a terméket. Az első helyre helyezett minőségi követel­mények mellett a gyár eleget tesz a mennyi­ségi követelményeknek, a tervfeladatoknak is. Ezt azért is hangsúlyozzuk, mert a múlt­ban bizony gondot okozott az előirányzott követelmények teljesítése. A gyárvezetés­ben eszközölt változtatások ma már minden vonatkozásban éreztetik hatásukat. Az idei első negyedévi tervet például 100,5 száza­lékra teljesítették, s a közös kötelezettség­vállalásból arra következtethetünk, hogy éves viszonylatban sem jelent gondot a fela­datok teljesítése. A minőségi és a mennyisé­gi munka javulását csupán két olyan szám­adattal szeretnénk illusztrálni, mely hatással volt, s a jövőben is lehet a gyár termelésére. A mennyiségi és minőségi előrelépés egyik tényezője a szocialista munkabrigád-mozga- lom, melynek keretében 20 kollektíva ver­seng hétről hétre a jobb eredmények eléré­séért. A másik tényező a gyárban nevelke­dett új szakmunkásgeneráció, mely szilárd bázist, kitűnő műszaki hátteret teremtett. A műszakiak és a szakmunkások csupán az elmúlt esztendőben 152 újítási javaslatot nyújtottak be. A megvalósított javaslatok ré­vén már az elmúlt esztendőben 900 ezer koronán felüli önköltségmegtakarítást értek el az üzemben. A hangsúly az elkövetkezők­ben azon lesz, hogy ez a minden kétséget kizáróan pozitív fejlődési folyamat a szigo­rúbb gazdálkodási körülmények között is megmaradjon, erősödjön. HACSI ATTILA ■X 1981 VII. N C/3 1 ti fl I l> 0) I V. **­i R *0 1 *5 N I 'S s 5 N I * cn I *<5 S I C I 3 I -Q I s 5 <* Jc 0 •t: a a 1 ] a S3 S 0 c <3 1 I o> »t

Next

/
Thumbnails
Contents