Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-05 / 26. szám
A gazdasági mechanizmus tökéletesítése az európai KGST-tagországokban címmel cikk jelent meg a Voproszi Eko- nomiki szovjet gazdasági lap 1981. 4. számában R. Jevsztyig- nyejev tollából. A cikket alább . rövidítve ismertetjük. A jelenlegi szakaszban az európai KGST-országokban, a Szovjetunióban is, a figyelem középpontjában azok a feladatok állnak, amelyek a termelésnövekedés intenzív tényezőinek erősítésével, a tudományos-műszaki haladás adta lehetőségek teljesebb kihasználásával, a népgazdaság jobb egyensúlyának elérésével és végső sojcn a lakosság élet- színvonalának további emelésével kapcsolatosak. E feladatok realizálásának legfőbb eszköze a gazdasági mechanizmus tökéletesítése. A szocialista országok gazdasági mechanizmusaiban lezajló változások lényegét egyfelől úgy lehet jellemezni, mint a központi tervirányítás szerepének fokozását a társadalmi-gazdasági fejlődés stratégiájának kidolgozásában, az irányítás szűk tárcaszerü megközelítésének felszámolásában, és a népgazdasági érdekek biztosításában a legfőbb kérdéseket illetően. Másfelől növekszik a gazdasági szervezetek, *a helyi szervek önállósága, felelőssége, megszűnik az áru-pénz és az önelszámolási viszonyok ismert lebecsülése, a dolgozók szélesebb körben kapcsolódnak be a termelés irányításába. Mindezek a kérdések az európai KGST-országokban már másfél-két évtizeddel ezelőtt felmerültek, de a mai feltételeknek megfelelő gazdasági mechanizmus kialakulását egyetlen országban sem lehet befejezettnek tekinteni. Egy sor probléma sikeres megoldása mellett egyelőre nem sikerült például kellően hatékony mechanizmust kidolgozni a tudományos-műszaki haladás meggyorsítására, a beruházások szétforgácsoltsá- gának felszámolására. Ezért a gazdasági mechanizmus tökéletesítése mindenütt folytatódik. A tagországokban hozott intézkedések kisebb-nagyobb mértékben a gazdasági mechanizmus három alapvető blokkjának mindegyikét érintik: a tervezést, az önelszámolási viszonyokat és az irányítás szervezeti struktúráját. TERVEZÉS, IRÁNYÍTÁS Minden európai KGST-országban tovább folyik a tíz-tizenöt évre szóló távlatok kidolgozása, ami a legfontosabb társadalmi-gazdasági problémák megoldására irányul. Az utóbbi időben különleges figyelmet fordítanak komplex célprogramok kidolgozására, amelyek előmozdítják az erők és az eszközök hatékonyabb koncentrálását a különösen fontos népgazdasági problémák megoldására, hozzájárulnak a tárcaszemlélet és a bürokratikus tendenciák gyengüléséhez. A tervezés területén jelentkező másik tendencia: az ötéves terv szerepének fokozódása az irányítás legfőbb eszközeként. E terv mélyebb mérlegezett kidolgozása folyik, ahol a mérlegek egész rendszerében észrevehetően növekszik a pénzügyi mérlegek jelentősége. Számos KGST-ország nagy figyelmet fordít az úgynevezett közvetett irányítási módszerekre (egységes gazdasági normatívába és szabályokra) a közvetlen módszerekkel szemben (konkrétan címzett mutatók és normatívák). Magyarországon az ötéves terv és az éves tervek teljesítése úgy folyik, hogy nem adnak kötelező tervfeladatokat a vállalatoknak, amelyek gazdasági tevékenységét alapvetően központilag megállapított egységes normatívák és szabályozók irányítják, amelyeket állandóan korrigálnak. 1980-ban a legnagyobb korrekcióra a termelői árak rendszerében került sor, amelyeket a világpiaci árviszonyokra orientáltak. Ennek eredményeként az ipari termékek kb. 70 %-át a külkereskedelmi árak figyelembevételével kezdték termelni, ami érezhetően ösztönzi a termelés hatékonyságának emelkedését és a magyar ipar versenyképességének fokozódását a világpiacon. Bulgáriában az új gazdasági mechanizmus keretében nagy arányban csökkent a gazdasági szervezetekre lebontott kötelező tervmutatók száma. Az iparban például a mutatók száma az ötödrészére csökkent.A gazdálkodó szervezetek most csak a következő mutatókat kapják: realizált termék naturális egységben; a tiszta termék volumene; exportból származó valutabevételek és importlimit; limitek a nyersanyagokkal, az anyagokkal, a tüzelőanyagokkal, az energiával, a hiányzó gép- és berendezésfajtákkal való ellátás terén; a foglalkoztatottak összlétszámá- nak limitje. Néhány becslés szerint az ipari termelésnek kb. 40 %-át nem tervezik központilag. A TERVMUTATÓK JELLEGE Az NDK-ban, Csehszlovákiában és Romániában nem tapasztalhatók lényegi változások a közvetlen és a közvetett irányítási módszerek viszonyában. Ugyanakkor nem lehet azt mondani, hogy a tervmutatók jellege változatlan marad. Így, az NDK-ban, amellett, hogy az új ötéves tervben valamelyest szűkítik a di- rektív mutatók körét, és egyidejűleg bővítik a számítási mutatók számát, észrevehetően növekszik a minőségi mutatók szerepe (1980-ban például az értékelési mutatókat az árutermelés mellett kiegészítették a tiszta termékkel és a 100 márka árutermelésre jutó alapanyag-ráfordítással). A kombinátok önállósága alapvetően a termelés szférájában lesz nagyobb - az igazgató felszabadul a felesleges hatósági gyámkodás alól, és maga visel felelősséget a termelés folyamatosságának biztosításáért és a kutatástól az értékesítésig tartó ciklus lerövidítéséért stb. A népgazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesítésére irányuló intézkedés-komplexumot jellemezve - ennek bevezetésére Csehszlovákiában 1981 -tői került sor - a CSKP Központi Bizottsága 1980. márciusi plénuma hangsúlyozta, hogy ,,nem valamiféle új irányítási és tervezési modellről van szó, hanem a meglevő rendszer olyan tökéletesítéséről, amely a felelősség fokozódásához vezet minden irányítási láncszemben, dolgozókollektívában és minden egyes dolgozót tekintve, s döntő jelentőségűnek kell lenniük a hatékonyság és a munkaminőség javulását meghatározó mutatóknak“. Az ötéves terv teljesítésének értékelése nem csupán a folyó tervhez viszonyítva történik majd, hanem az ötéves terv elejétől fogva elért összetett eredményekhez képest is. Általában a gazdasági mechanizmus tökéletesítését célzó elvi irányok és számos konkrét intézkedés Csehszlovákiában igen közel áll azokhoz, amelyeket most a Szovjetunió megvalósít. Romániában a vállalatokra lebontott kötelező tervmutatók száma az elmúlt ötéves tervben valamelyest nőtt. A központilag tervezett termékek nomenklatúrája az iparban a termelés teljes volumenének több mint 90 %-át öleli fel, és mintegy 900 fajta termékre és termékcsoportra terjed ki. A tervezésben, különösen a tervmutatók és a normatívák rendszerében végrehajtott módosítások sokban eleve meghatározzák a gazdasági önelszámolás jellegét. A fontos vízválasztó itt az, hogy mire irányul - a „színvonal“ vagy a „terv“ ösztönzésére. AZ ANYAGI ÉRDEKELTSÉG Magyarországon a béralap képzésénél következetesen valósítják meg az érte való megdolgozás elvét, azaz összekapcsolják a vállalati munka tényleges önelszámolási eredményeivel. Az összekapcsolás módjait szüntelenül pontosítják. Jelenleg az iparvállalatok 70 %-ánál a béralap növelésének normatív szabályozása van érvényben a tiszta termék növekményétől függően (á vállalatok döntő többségénél a munkabéralap 0,4 %-kal növekszik minden százaléknyi tisztatermék-növekmény után). Ez a módszer - alkalmazási szférája az utóbbi években számottevően kiszélesedett - a többinél jobb, s mint a tapasztalat mutatja, hozzájárul a felesleges munkaerő csökkentéséhez. A többi vállalatnál a béralapot vagy központilag határozzák meg, vagy átlagbér-szabályozás útján. Mindegyik variánsban, ha az alapot a megállapított normatívákon felül növelik, progresszív adót kell fizetni a nyereségrészesedési alapból. Másként közelítették meg az ösztönzők összekapcsolását a gazdálkodás végső eredményeivel Bulgáriában. Itt úgyszintén a tényleges eredmények elérését ösztönzik, nem pedig a tervmutatók teljesítését. De amíg Magyarországon a béralap képzését a tiszta termékhez x kapcsolják, más alapok képzését pedig a nyereséghez, addig Bulgáriában az összes alap, a fejlesztési és műszaki tökéletesítési, a szociális és kulturális, a tartalék- és végül a béralap képzésének egyetlen kritériuma van: a bruttó jövedelem. Az NDK-ban, Romániában és Csehszlovákiában a bélalapra, afoglalkoztatot- tak számára, a havi átlagos munkabérre vonatkozó tervmutatók vagy limitek, továbbá néhány egyéb mutató fennmarad a gazdálkodó szervezetek számára kötelező mutatóként. Az eredménymutatók, amelyek alapján meghatározzák őket: az NDK-ban az árutermelés és a tiszta termékek bizonyos kombinációja; Romániában a tiszta termékek értéke és annak választéki összetétele; Csehszlovákiában 1981 óta a tiszta termékek értéke és a jövedelmezőség mértéke. Ezekben az országokban a többi vállalati alap képzése is valamilyen tervmutató teljesítéséhez kapcsolódik. SZERVEZETI KORSZERŰSÍTÉS A végső eredményekre való orientálás az utóbbi években megmutatkozik az irányítás szervezeti struktúrájának fejlődésében is. Itt néhány új probléma merül fel, amelyekre még nincs végleges válasz. A kutatás két irányban folyik. Egyfelől javaslatok vannak az ágazati minisztériumok megszüntetésére és a központi funkcionális szervek vezető szerepének erősítésére s az egész operatív irányítási munka átadására a nagy gazdasági szervezeteknek. Véleményünk szerint éppen ebben az irányban fejlődik az irányítás struktúrája Magyarországon, ahol 1981- től új egységes ipari minisztérium kezdett működni, amelyet három ágazati minisztérium bázisán hoztak létre (kohó- és gépipari, nehézipari és könnyűipari). Másfelől további szervezeti átalakulás megy végbe, amely nem érinti a központi ágazati irányítás elvét, de bizonyos mó- dbsításokat visz ennek az elvnek a realizálásába. Bulgáriában például a korábbi mezőgazdasági és élelmiszeripari minisztérium helyére a BKP Központi Bizottsága 1979. márciusi plénumának határozata alapján létrehozták az ország agráripari komplexuma irányításának új formáját - az országos agráripari szövetséget. Az NDK-ban az utóbbi években az állami egyesülések helyett a kombinátok kerültek előtérbe, amelyek elsődlegesen a technológiai szakosodás elve alapján jöttek létre. A kombinátok egyetlen egészben egyesítik a tudományos kutatásokat és fejlesztéseket, a termékek gyártását és értékesítését, sőt a legnagyobbak közülük a külkereskedelmi műveletek is. A kombinátok hatalmas saját pénzügyi bázisa lehetővé teszi számukra, hogy önállóan oldják meg a fejlesztési problémákat, a dolgozókollektívák szociális kérdéseit, az oktatással és a szakmai képzéssel kapcsolatos kérdéseket. A kombinátok sajátos funkciója a velük együttműködő jelentős számú kisvállalat tevékenységének koordinálása. Csehszlovákiában a folyó ötéves terv közepére tervezik a konszernek kialakításának lezárását. Létrehozásuknál nemritkán használják a „kombinátelvet“, azaz a konszernbe tartozó vállalatok maximális technikai-technológiai kölcsönös kapcsolódásának elvét bizonyos fajta végtermékek gyártása céljából. Magyarországon 1980-ban kezdődött meg az átszervezés a gazdasági szervezetek szférájában. Máris számos tröszt típusú horizontális egyesülést tagoltak kisebb egységekre. Tekintetbe kell venni, hogy a részleges újjászervezések nem jelentik általában a nagyvállalatok megszüntetését, amelyek a jövőben is a szocialista ipar alapját alkotják. A KIS VÁLLALATOK Nem vonva kétségbe a nagyvállalatok- mint a szocialista termelés alapjai- szerepét, néhány KGST-országban egyre többen jutnak arra a meggyőződésre, hogy fejlett szocialista gazdaságban is fontos szerep hárul a kis- és a középvállalatokra. Mindenekelőtt kiegészítik a nagyok munkáját, magukra vállalva azokat a tevékenységfajtákat, amelyekre ésszerűbben tudnak szakosodni a kisvállalatok. A kis méretű vállalat könnyebben alkalmazkodik a változó piaci követelményekhez, számos esetben pedig sokkal alkalmazkodóbbnak mutatkozik az idejében történő újításokra is. Ezzel kapcsolatosan sajátos probléma a kis magánszektor fejlődése a szolgáltatási szférában (Magyarország, Bulgária), a kiskereskedelemben (NDK, Bulgária), a kézműiparban (NDK, Csehszlovákia). Ezt a szektort az említett országokban az állam bizonyos támaszának tekintik a lakossági szolgáltatásokban, az élelmiszer- és közszükségleticikk-ellátásban. A gazdasági mechanizmusok tökéletesítésére tett intézkedések az európai KGST-országokban, annak ellenére, hogy már igen sok minden történt, egyelőre inkább a fogyatékosságok elhárítására irányulnak, mint a fejlett szocializmus feltételeinek megfelelő mechanizmus kialakítására, amely képes a gazdaságot határozottan az intenzív fejlődés vágányaira terelni. EURÓPAI KGST-ORSZÁGOK A GAZDASÁGI MECHANIZMUSRÓL A felvétel a plzeni Skoda szakágazati vállalat kohászati üzemében készült (Felvétel: ŐTK) | 1981. VII. 5. ozsrn M M A VOPROSZI EKONOMIKI CIKKE
