Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-07-05 / 26. szám

ÚJ SZÚ A 1981 . VII. 5. A tésztanyújtást gépsor végzi, az embernek csak az ellenőrző szerep jut MÉZESKALÁCS K elet-Csehországi Sütő- és Cuk­rászipari Vállalat - egy kiragadott sor a telefonkönyv szórengetegéböl.- Hogy nálunk készül-e a mézeska­lács? Nem; itt az igazgatóság, jön a vá­lasz. De forduljon bármelyik üzemünk­höz; Havlickúv Brod, Hradec Králové, Jicín, Náchod, Pardubice vagy Vysoké Myto színhellyel. Mindegyikben készül mézeskalács. Csak a pardubiceibe akar menni? A hírneve miatt? Jó, üzenünk oda, várni fogják... Napokkal később Pardubicén. Éva No- votná, üzemtechnológus jön elém a vá­rosba, nehogy eltévedjek. Útközben mondom is neki, ismerős vagyok én erre­felé, könnyen odataláltam volna. A hely­színen egy pillanatra mégis meginog az önbizalmam. Ez lenne a mézeskalács­gyár? - szólalok meg kicsit csalódottan. Útbaigazító nélkül aligha találtam volna meg e kívülről elavultnak, lebontásra ítéltnek vélt épületet.- Nem gyár ugyan, csupán üzemrész­leg, de az egész várost innét látjuk el mézeskaláccsal. Az üzemünk hat cuk­rászrészlegének egyike; még négy pék­ség tartozik hozzánk. Ebben majdnem negyvenötén dolgoznak - gyűjti össze érvelései sorát kérdő tekintetem láttán a technológus. Alig várjuk már, hogy a hűvös, szitáló esőből a többemeletes épületbe érjünk. Egy szénlerakat mellett haladunk befelé, egyre közelebb kerülve a szebb napokra váró épülethez. Tatarozni kellene, de eddig még mindig megelőzte valami fon­tosabb. Az idén talán sikerül. Ennyit tu­dok meg az épületig érve kiegészítés­képpen a látottakhoz. Ahogy belépünk, meleg kalács-illatot árasztó levegő csap­ja meg arcunkat. Az egyik emeleten Vlas­ta Dusánková üzemrészlegvezetp ajtaján kopogtatunk, aki néhány perc múlva vég­telennek tűnő monológba kezd.- 1969-ben helyezték ide üzemrészle­günket. Addig pékség volt az épületben. Kicsit átalakították, felszerelték a beren­dezéseket és megkezdtük a termelést. Áruválasztékunk fokozatosan változott. Jelenleg csak fogyasztásra 12-féle mé­zeskalácsot készítünk, kisebb mennyi­ségben gazdagon díszített különböző alakúakat. Ugye, emlékszik még a tükrös mézeskalács-szívekre? Kamaszkorá­ban biztosan volt a kezében. Ma már higiéniai okok miatt nem készítünk ilyet. Csak kivételes esetekben, külön megren­delésre. Legutóbb például a Barrandovi Filmstúdió számára küldtünk. Vannak ám különös igények is. Nemrég nagy nem­zetközi büvésztalálkozó volt Pardubicén. A rendezők megkértek bennünket, hogy készítsünk valami ötletes dolgot erre az alkalomra. Mézeskalács-kalapokkal lep­tük meg őket. Persze ezek csupán kivé­teles esetek. A mézeskalács döntő mennyiségben a pardubicei vásárlók ré­szére készül. Legtöbb a pályaudvaron fogy el belőle. Az idén mintegy 400 tonna kerül ki e falak közül. Nagy a fogyasztás, kimondottan mézeskalács-idény van ka­rácsony és húsvét előtt. Ilyenkor minden esetben az ünnepnek megfelelő különbö­ző képeket teszünk a mézeskalács és az átlátszó csomagolóanyag közé. Még hangulatosabbá téve ezzel a portékát. A szakmánkról is szóljak valamit? Szól­nék én, ha létezne. Sajátos eset, de így igaz, a mézeskalácsosok manapság a cukrászok közül kerülnek ki, kimondot­tan ilyen szakma nincsen. Még szakiro­dalmunk sincs. Néhány imitt-amott elvé­tett írás az egész. És mégis híres messze országhatára­inkon túl a pardubicei mézeskalács. Ma is a világ 35 országába küldik kisebb-na- gyobb megrendelésekre. Tehát a világ­hírnév megvan. De hogyan történt a ha­gyományalapítás? Milyen a mézeskalács máig vezető diadalútja? Látszólag nehéz kérdésekkel faggatom vendéglátóimat. Egymást kiegészítő válaszaikból lassan mégis összeáll a múlt. Hogy mikor készült el az első mézes­kalács, azt nehéz lenne megmondani. Annyi azonban bizonyos, hogy az első fajtái akkor ,,születtek“ meg, amikor az ember a kenyér ízét mézes vagy édes A csomagológépről lekerülő mézeska­lácsot kartondobozokba rakják növénykívonatú adalékanyagokkal pró­bálta gazdagítani. E édes kenyeret már a rómaiak nagy tisztelettel készítették és jelentős ünnepeik alkalmából isteneiknek áldozták fel. Hazánkba a mézeskalács előállításának mikéntje a XIII. század végefelé Nürnbergből jutott el. Éspedig a Prágában letelepedett mézeskalácso­sok révén, akik termékeiket a fővároson kívül a környező nagyobb városok vásá­rain kínálták leginkább. Később néhá- nyuk ezeken a helyeken maradt: Kutná Horán, Kolínban, Pardubicén és másutt. Ekkortájt történt a pardubicei mézeska­lács több évszázados hagyományának létrehozása. Kitűnő ízének köszönve rö­vid idő alatt rendkívüli közkedveltséget szerzett és elsőbbségét sokáig nem en­gedte át. Fő alapanyaga már akkoriban a liszt és a méz volt. Ezekben fokozato­san mindig más növénykivonatot adagol­tak. Minden mézeskalácsosnak természe­tesen meg volt a saját „igazi“ receptje, ami nemzedékről nemzedékre öröklő­dött. A céhek felszámolása után még sokáig kis péküzemekben állították elő. Ma már Pardubicén a Kelet-Cseh­országi Sütő- és Cukrászipari Vállalat egyik üzemrészlegében készül, ahol az elavult, napjainkban kevésbé gazdasá­gos termelést gépesítették, és így a ter­melési műveletek nagy részét gépsoro­kon végzik el. A vállalat a pardubicei mézeskalácskészítés hagyományának továbbéltetője. Leginkább keresett árujuk az epres torta, a citromos mézeskalács, a mézesvirág-sütemény, a ribizlis kalács és a különböző alakú töltött mézeskalács. Mindegyik elsősorban a gyerekek köré­ben jellegzetes ízének köszönhetően vált közkedveltté. Fehér köpenyt öltve nézünk körül a termelésben.- Liszt, cukor, méz, víz és többfajta zamatosító fűszer szükséges a mézeska­lács előállításához - magyarázza Éva Novotná. - A tészta készítése, egy hétig tartó érlelése, majd puhítása - ott, azok­kal a Z-karú keverőkkel -, gyúrása és zamatosítása mind e helyiségben törté­nik. Fontos szakasza ez a mézeskalács­készítésnek; mondhatnám úgy is: itt dől el minden: - a tészta összetétele, íze, tartóssága... Bejárjuk az emeletek munkacsarnoka­it. Mindegyik visszatérő képében benne van a zsúfoltság, a dolgozók szűkösnek mondható mozgási tere. Az újjáépítés kérdésének megoldása csökkentené a gondokon. Teret adna az egyes gépso­rok szállítószalaggal való összekapcsolá­sának és az egy kis területre szűkült expedíciós részlegnek. Itt csak annyi mé­zeskalács fér el, amennyi egy nap alatt elkészül. Naponta szállítják az üzletekbe. Előnye, hogy friss süteményként kerül a pultokra; hátránya pedig az, hogy vá­lasztéka csak az aznap készítetteket tar­talmazza. További emeleten folytatódik az elké­szült mézeskalácstészta útja. Laposra nyújtják, kellő formákat vágnak ki belőle, amiket aztán megsütnek. Ahol csak lehet, szállítószalag és gép közbeiktatásával történik mindez. Elidőzünk a gázkemen­ce környékén. Éppen egy teljes adag sütéséhez készülődnek. A kemence az­napi hőmérséklete és az alatta lassan mozgó szállítószalag sebessége a vezérlőpultról könnyen leolvasható. Ezen értékek attól függően változnak, hogy milyén fajta mézeskalács készül. A mostani szalagra kerülők hét-nyolc perc múlva várhatók sülten a kemence túlsó végén. Közben be-bepillantunk az ellenőrző nyílásokon. Ritka látvány a sü­tés szemlélése. Szemmel követni, ahogy a magas hőfokú levegő látható áramlásai során a vékony tészta süteménnyé „da­gad“. A végén ügyeskezű ember kap­kodja le a szalagról, hogy polcos kocsira rakja rá és az adott helyre szállítva ládák­ba szórja a tepsin sült mézeskalácsot. A rugalmasságában gumira emlékeztető sütemény alapjában véve ezzel elké­szült. Most már csak a vásárlók érdeklő­dését felkeltő „külső ruházat ráadása“ és a csomagolás van hátra. Egy emelettel magasabban hat nő töl­telékkel ragaszt össze egy-egy darabot, majd a szállítószalag pótolhatatlan sze­repkörének szakasza következik. Az összeragasztott mézeskalácsot a márto- gatóhoz viszi. Alatta kétszer, folyékony „csokoládéfalon“ átjutva sötétbarna, „egyenruhát“ kap minden darab. Arrébb átlátszó üvegbúra látható; s ha netán a még képlékeny csokoládémáz felületét akarnák megváltoztatni, benne levegő fúvósával ezt megtehetik. Ezt követően a hűtőpulton rövid idő alatt csomagolásra alkalmas állapotba kerül a mézeskalács. A csomagológép „közjátéka“ után pedig kartondobozokba rakják és már csak a vásárló felé vezető útja van hátra. A híres pardubicei mézeskalács fogyasz­tásra kínálhatja magát. Innen legtöbb töltött állapotban kerül ki, ritkább a díszített. Pedig vonzóbb, több alakban készül. Ilyen és ehhez ha­sonló gondolatok ébrednek bennem, mi­kor a díszített mézeskalácsra terelődik a szó. A nagy felületű, árván hagyott asztalok közelében Jaroslav Dostál, üzemrészlegvezető-helyettessel próbá­lok vitába szállni. Szívesen megszólaltat­nám a díszítőket, akik fantáziája és kézügyessége dönt a mézeskalács-szí­vek és díszített „társaik“ külalakjáról. Helyettük a puszta tények áradatával találom magam szemben. Egyre ritkábban díszítik a mézeskalá­csot. A mai nap nam tartozik azok közé, amikor végignézhetném. Többségben korosabb asszonyok végzik, számuk fo­kozatosan csökken. Utánpótlás nem jön. Nagyon időigényes ez a munka. De nem­csak ez minden. Megtudom, hogy a mé­zeskalács-készítés egyes szakaszainak műveletei fontosabbak, mint a díszítők­nél. Nem véletlen, hogy senkit sem vonz. Pedig az egész folyamat elsajátítható műveletei mellett számomra a díszítés tűnik az egyedülinek, ahol a képzelőerő teljes egészében kidomborítható. A témát az üzemrészlegvezetö irodá­jában folytatjuk. Vlasta Dusánková hoz­záteszi, hogy a gépi berendezéseikhez viszonyítva a különböző alakú díszített mézeskalács-készítés számukra veszte­séges, ezért termelési programjukban csak kiegészítő szerepet tölt be. A terv minden évben adott. Teljesítése lehetet­len lenne a mézeskalács sorozatgyártása nélkül. A díszített mézeskalács hátránya e szempontból, hogy készítésének több műveletét csak ember végezheti el. így nem marad más hátra, mint az adott lehetőségeknek megfelelően hagyomá­nyos módon előállítani a tervezett és váratlan alkalmakra egyaránt. Hosszan­tartó gazdasági összefüggéseket feltáró beszélgetéssel végződik a mézeskalács jelenének felvázolása. xxx Mikor kilépek az épületből, sötét komor felhők úsznak a város felett. Az addig körülöttem, kellemes illat mámorából fel­ocsúdva, mintegy pótlásképpen, belehara­pok a táskám mélyéből kiemelt mézeska­lácsba. J. MÉSZÁROS KÁROLY Időigényes munka a díszítés, egyre kevesebben végzik (Archív felvételek)-MÜLT iS-JÍUN

Next

/
Thumbnails
Contents