Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-22 / 46. szám
A A NYOLCÉVES KISLÁNY IGAZSÁGA A francia filmes igazságszolgáltatás nagy mestere, kínos ügyek filmes „újratárgyaló- ja“, a politikai krimi nagy úttörője, André Cayatte hosszú szünet után ismét filmet forgat. A Mindnyájan gyilkosok vagyunk, a Nem zörög a haraszt nálunk is ismert alkotója egyszerre két produkciót jegyez. Az első, Az ördög ügyvédje a televízió számára készül, a főszerepben a francia film új kedvencével, Laurent Malet- val és Michel Auclairrel. A történet főhőse ezúttal az igazságszolgáltatás egyik olyan képviselője, akit azzal vádolnak, hogy fegyvert csempészett egy halálra ítélt cellájába... Cayatte ezúttal arra kíváncsi, hol kezdődik a főhős ügyvéd erkölcsi züllése, amikor a vádlott védelme helyett inkább a vádlott cinkosává válik. A cselekmény az algériai háború idején játszódik, A másik új Cayatte-produk- ció a gyermekek boldogságához való jogát elemzi. A Jószándékok (a cím ideiglenes) ugyancsak Laurent Malet főszereplésével kerül a stúdiókba, partnere Dominique Laffin lesz. A férfi gépkocsiszerelő, az autók bolondja, aki képes két évet is áldozni egy öreg Rollsra, csakhogy rendbehozza, eladja egy gyűjtőnek. Az asszony sűrűn váltja munkaadóit, keresi helyét az életben. Kettejük nyolcéves kislánya, Clementine viseli a felborult házasság terhét. Aztán az anya új élettársra talál, s a nagyszülők valóságos hadjáratot indítanak, hogy megmentsék, visszaszerezzék unokájukat az általuk erkölcstelennek ítélt anyától. „Az érdekel leginkább - nyilatkozta Cayatte vajon a környezet csakugyan Clementine igazi boldogságát tartja-e szem előtt? Ez az a kérdés, amire válaszolni szeretnék ebben a filmben, amely a kislány szemén keresztül figyeli a világot. És így máris más lett, mint a Kramer kontra Kramer. Az igazság akkor is igazság marad, ha mindössze egy törékeny, nyolcéves kislány igazsága..." (n) 1 Hónapok óta állandó csomagolás az élete, mert nyakába vette a fél világot. Filmezik. Egyszer a svájci hegyekben, máskor Berlinben, majd Moszkvában és Vietnamban. Két felvétel közt ruhákat mos, ha több ideje van, akkor meg hazarohan. Aztán minden kezdődik elölről: a kapkodás, a cipekedés, az utazás és újra újra a forgatás. S a felvevőgép előtt már Sonjának hívják... Tarján Györgyi tavasztól télig egy NDK-film főszerepét játssza, amelynek címe: Sonja jelentése. A film Ruth Werner önéletrajzi regénye alapján készül. A hetvennégy éves írónő korán kapcsolatba került a munkásmozgalommal, bejárta Európát, Ázsiát és álnéven kommunista újságokba publikált. Tehát Sonja nem más, mint maga Ruth Werner.- Hogy hogyan kaptam meg a főszerepet? Azt hiszem, ezúttal jóval nehezebben mentek a dolgok, mint máskor. Bemard Stephantól, a film rendezőjétől tudom, milyen nagy előkészületek előzték meg a forgatást. Sonja életre keltőjét például két évig keresték, s mivel otthon nem találtak színészt erre a szerepre, bejárták a környező oszágokat is. Aztán egy filmben, nem is tudom, melyikben, engem is meglátott a rendező és próbafelvételre hívott. Egyszer, kétszer, háromszor, aztán újra meg újra; bevallom, ehhez nem voltam hozzászokva. Már vagy hatodszor utaztam ki a Defa műterébe, de még mindig nem tudtam, hogyan dönt a rendező és Ruth Werner, aki önmagát kereste bennem. Mindketten a vállam veregették, de nem mondtak sem igent, sem nemet. Három vagy négy hónapom csupán azzal telt, hogy a válaszra vártam. De nem jött üzenet. Közben nem tudtam, mi tévő legyek. Vállaljak valamit a tévében vagy a kaposvári színházban? De mi lesz, ha játszani kezdek és akkor jönnek értem? Fogtam hát magam, s kimentem Berlinbe. Potyára. Mert még akkor sem tudták, ki játssza majd a szerepet. Aztán néhány hét múlva felhívtak és közölték, hogy mellettem döntöttek.- Most már belejöttem, egészen belejöttem, A munkába is, az utazgatásba is. Nem zavar már, hogy kofferok között alszom és az sem, hogy állandóan úton vagyok. Fél éve tart a forgatás, de egy-két napnál több szünetet talán nem is tartottunk még. Nyár elején Moszkvában dolgoztunk, ott sikerült minden percet kihasználnom. Chagallra és Piacassóra is jutott elég időm a Tretyakov Galériában, utána végigtáncoltam a fél éjszakát, mert ki- kapcsolódásra vágytam. Aztán Ogyessza, Jalta, Szocsi, Batumi és Dagesztán következett, ahol a legforróbb napokat fogtuk ki. Egy be- lámpázott kupében forgattunk; rajtam kalap, kosztüm és harisnya, kinn harminc fok, benn legalább tízzel több. Úgy éreztem, elolvadok... A Káspi-tengeren úgy filmeztünk, hogy közben ötméteres hullámok dobálták a hajónkat, a Fekete-tengeren meg úgy utaztam, hogy alig voltam a fedélzeten. Perzselt a nap és attól féltek, hogy kijönnek a szeplőim. Más választásom nem maradt, csak az, hogy vizes törülközővel a fejemen a kabinomban senyvedtem.- A múlt héten Svájcban dolgoztunk. Fél napokat vártunk, hogy felszálljon a köd és elöbújjanak a hegyek, mert csak akkor forgathattunk. Tíz nap alatt mindössze kétszer kaptam szabadot. És mert kíváncsi voltam, hogyan élnek a svájci fiatalok, diszkóba is elmentem. Tényleg szokatlan az ottani látvány: lézer, villogó fények, illatok, füstök, vetítések, de a divat is meglepett: combközépig érő trikó, bő nadrág, tornacipő... én nem láttam ott hivalkodó gazdagságot.- Ha dühös vagyok a forgatáson, csak a sok üresjárat miatt, ötkor keljek fel, mert hatra maszkban kell lennem. Aztán smink, frizura, nyolckor kezdés. Ha engedi az idő. Mert gyakran megesik, hogy vagy a felhőkkel, vagy a nappal bújócskázunk, s ilyenkor magam sem tudom, mivel töltsem a várakozást. Olvasnék, de nem megy, mert azon jár az eszem, hogyan tudnám még jobban megoldani a feladatom. Ám ha a gondolataimba merülök, akkor azt hiszik, unatkozom és mindenki rám száll. A rendező? Bemard Stephen mindent rám bíz, minden ötletemet tetszéssel fogad. Éppen ezért nagyon izgulok a film miatt, hiszen érzem, itt minden rajtam múlik. Pedig nekem csak az a dolgom, hogy játsszak. SZABÓ G. LÁSZLÓ H árom héten át keresztül-ka- sul járt a városban... Voltak, akik valahol a peremkerületben látták, mások éppen a központban figyeltek fel rá, de amint felbukkant, már el is tűnt az utca forgatagában, pedig nem volt megállója, csak egy, az is a bratisla- vai filmgyár udvarán. Utasa annál több! És volt szeme is, orra is, szája is. Sőt Kacsintani is tudott! Mert egy csodabusz sok mindenre képes. Főleg, ha a mesében közlekedik. Georgisz Szkalenakisz musicalje, A csodabusz elsősorban azoknak készül, akik mesés elemekkel átszőtt habkönnyű komédiára, fülbemászó zenére és pergő ritmusú táncra vágynak. A görög vendégrendező mindent szem előtt tartott, ami egy szórakoztató filmben elengedhetetlen. Színészeit is úgy választotta meg, hogy azok énekesként is helytálljanak, a táncos szerepeket pedig a legtehetségesebb bratislavai baletttáncosokra bízta. Közülük most Libor Vaculík számol be a forgatási élményeiről:- Meglepődtem, persze, hogy elcsodálkoztam a felkérésen - mondja - hiszen ez volt az első filmszerepem. Tulajdonképpen még most sem tudom, miért éppen én kaptam meg a szerepet. Lehet, a film koreográfusa tanácsolta a rendezőnek, hogy engem hívjon meg a vőlegény szerepének megformálására, de az is lehet, hogy egy este beült a színházba és a látottak alapján döntött mellettem. A másik meglepetés akkor ért, amikor megtudtam, hogy a filmbeli menyasszonyomat legkedvesebb partnerem, Soha Romanová játssza, akivel hosz- szabb ideje együtt táncolok. Ha ő Carmen, akkor én Don Jósé vagyok, ha ő Anna Karenina, akkor én Vronszkij herceg, ha meg Júlia, akkor Rómeót táncolom.- A csodabusz egészen más feladatot hozott. A tánc az maradt, bár a jelmezem nem engedett sok mozgást. A lakodalmi asztalnál ugyanis, -amikor a gyerekektől kottacsokrot kapunk, hangszerekké változunk. Soha gordonka lesz, én meg fagott. Aztán egy emelő segítségével felszállunk, és a tánc hatvan méteres magasságban folytatódik. Emlékszem, alig hogy lenéztem, máris forgott velem a világ. És ráadásul többször is megismételtük a „felszállást“. Hol a fátyollal volt elakadásból a tekintetünkkel, mert a félelemtől egyikünk sem tudott mosolyogni. Másnap szerencsére egy hajón forgattunk, ott meg órákon át édességgel tömtek bennünket, amíg filmszalagra nem került a jelenet. A végén azt hittem, föl sem tudok kelni az asztaltól... (sz) A CSODABUSZ-*■ A mióta a film film eiképzelhetetlen karriertörténetek nélkül. Persze, azért a világ változik, és amíg korábban a vezérigazgató-titkárnő-románc alkotta a cselekmény gerincét, ma már sokkal inkább az egyszerű, ám tehetséges, feltörő ember meséje fogja meg az embereket. Korábban Michael Apted filmje, A Szénbányász leánya elképzelhetetlen lett volna az amerikai álomgyárban, hiszen ebben nyoma sincs látványos táncjeleneteknek, pompás kastélyoknak, flít- teres nagyestélyiknek, szmokingoknak. Ellenben van benne szegénység, nyomor, egy eldugott bányászfalu sok gyötrődése és egy furcsa, szabálytalan szépségű, majdnem csúnya lány, Loretta Lynn, azaz Sissy Spacek.. .. A történet ugyanis a legendás country-énekes- rtö, Loretta Lynn élettörténete, felemelkedése. A sztori az amerikai közönség előtt csöppet sem ismeretlen, hiszen a népszerű énekes sztár életrajza hónapokon keresztül vezetett az amerikai olvasnivalók népszerűségi listáján. Ez az első country-könyv, amely a bestsellerek világába bejutott. Senki sem jobb nálam! i Lynn, de hozzátette - én sem vagyok jobb Ebből a szempontból közelít az Universal is az eseményekben korántsem gazdag. nagy, látványos fordulatoktól mentes pályafutáshoz. Loretta Lynn és George Vecsey forgatókönyve mégis eredetinek, frissnek hat, talán nem utolsósorban azért, mert hallatlan divat ismét a country-zene. (Éppen ezért az sem véletlen, hogy a szénbányász leánya zenealbuma nemcsak a country-zenészek szövetségének kü- löndíját kapta meg, hanem az év aibuma címmé! is kitüntették.) A SZÉNBÁNYÁSZ LEÁNYA Lynn egy Kentucky állambeli nyomorúságos körülmények között tengődő sokgyermekes szénbányász leánya, aki tizennégy éves fejjel házasságot köt és sok megpróbáltatás után férje unszolására, szinte észrevétlenül kerül az énekesi pályára. Eleinte csak önmagának dúdolgat, gyermekeit szórakoztatja, majd impresszáriójának felcsapott férjével elkészíti első lemezét, és ezzel járja be a környék valamennyi kis rádióállomását. Lynn neve egyre sűrűbben hangzik el az éterben, hangját egyre többen ismerik fej, meghívja a televízió, majd hosszú turnéra indul. Közben azonban úgy tűnik, egyre távolabb kerül családjától, férjétől, sőt, talán önmagától is. Michael Apted angol rendező korábban a Vanessa Redgrave és Dustin Hoffman kettőssel forgatta Agatha című filmjét a híres krimiirónőről; voltaképpen az első zenés filmje, amely számára is meghozta a világhírt. Apted elsősorban remek színészválasztásával vívta ki a kritikusok elismerését, női főszereplője Sissy Spacek, aki ezzel megszerezte magának az Oscar-díjat. Spissy Spacek ezúttal egész különleges feladatot kapott, hiszen mint tizenhárom éves kislányt ismerjük meg a film első kockáin, s a történet végére már negyvenévesnek kell lennie. Ráadásul végigénekli a filmet, méghozzá a forgatókönyvíró filmhős Loretta Lynn stílusában, ami annál nehezebb dolog, hogy Lynn Amerika egyik legnépszerűbb country-sztárja. Mellette Tommy Lee Jones, a country-énekes Levon Helm, valamint a kitűnő Beverly D’ Angelo játsszák a film főszerepeit. (pm) 1 1981. XI. 22. 14 „...végigtáncoltam a fél éjszakát..." (Sipos Géza felvétele) TARJÁN GYÖRGYI egy NDK-film főszerepében
