Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-15 / 45. szám
> TUDOMÁNY TECHNIKA Körülbelül így jellemezhetnénk a mai modellvasutakat, amelyek joggal nevezhetők a finommechanika parányi óriásainak. A modell- vasút egyidős a nagyvasúttal, sőt egyes források szerint régebbi keletű annál. Ez hihető is, mivel könnyebb volt megtervezni a nagyvasutat, ha arról előbb modellt készített a tervező. Ma a modellezők ennek a fordítottját teszik, és a nagyvasutat másolják kicsiben. A méretarányok a második világháború előtt a nagy gazdasági válság idején kezdtek egyre csökkeni, és a nagy gyárak egyre kisebb, de megbízhatóbb modelleket kínáltak eladásra. Ez az irányvonal a mai napig fenntartotta A 475-ös mozdony HO-ás modellje (Modell és felvétel - Molnár) A nagy, a kicsi és a még kisebb... magát, és míg a háború előtt a legkisebb méretarány az 1:87 volt, ma az akkori úttörő Márkiin cég már az 1:220-as méretaránynál tart. Noha ez utóbbi modellvasút nyomtáva mindössze 6,5 mm, a mozdonyokban miniatűr villany- motor és világítás található. A háború után sor került az európai modellvasutak normalizálására (az amerikaiak már ezt korábban megtették), így aztán végre sikerült, ha nem is teljes, de legalább némi összhangot teremteni a gyártók között. Ez a normalizálás indította meg az egyéni modellkészítést is. A normák neve NEM, és meghatározzák az egyes méretekben a kicsinyítést, valamint több egyéb műszaki adatot, amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy azonos méretarányú modellek bármilyen más gyártmányú modellel összehasonlíthatóak legyenek, és azonos síneken járhassanak. Ma a legelterjedtebb méretarányok: a nyék több kategóriában zajlanak, hogy így olyanok is szóhoz juthassanak, akiknek nincs lehetőségük komoly gépi berendezések beszerzésére. A legtöbb modellező ennek ellenére munkája során lassan maga készíti el a szükséges szerszámokat. Egyes nagyobb városainkban klubok alakultak, amelyekben központilag képzett vezetők oktatják az ifjabb társaikat, és ismertetik meg velük a vasútmodellezés szépségét, alapjait. Az érdeklődők a járási pionírházakban, vagy a Honvédelmi Szövetség járási bizottságán kaphatnak pontos tájékoztatást. E klubokban főleg terepasztal építésével foglalkoznak, és helyet adnak a modellezők közötti szakmai megbeszéléseknek. Természetesen a vasútmodellezéssel együtt jár a vasút szere- tete, ezért a modellezők zöme vasútbarát is, így aktívan részt vesz régi gőzmozdonyok felkutatásában és azok felújításában. Sokan ezeket az alkalmakat használják fel, hogy pontos rajzot készítsenek egy-egy gépről, aminek alapján elkészíthetik annak kicsinyített mását. Akit a vasútmodellezés közelebbről is érdekel, annak ajánlhatom, hogy menjen el a legközelebbi kiállításra, és tekintse meg az ott bemutatott modelleket, így felmérheti, mire is képes egy elszánt modellező. TAKÁCS JENŐ Az 1981 -es országos verseny néhány modellje TT méretben (A szerző felvétele) A TT - 1350x1950 mm-es méretű terepasztal részlete (Modell és felvétel - Ladáni) Száz éve született ALEXANDER FLEMING AZ ANTIBIÓZIS Már a múlt századba leírták néhány speciális mikroorganizmus antibiózisét, az antibiotikus kísérletek történetét azonban Fleming megfigyeléséig szokták visszavezetni, aki azt észlelte, hogy a staphylococcus törzzsel oltott agar lemezen megszűnt a coccusok fejlődése ott, ahol egy véletlenül a levegőből odakerült gombatelep fejlődött ki. Később elvégezték a gomba azonosítását. Fleming 1929-ben kimutatta, hogy a folyékony táptalajon tenyésztett gomba-mycélium szűrlete is tartalmazza a hatóanyagot, melyet penicillinnek nevezett el. E nagyfontosságú antibiotikum felfedezéséért, gyógyító hatásának felismeréséért 1945-ben kapta meg a Nobel-díjat, munkásságával a kutatók és az ipari szakemberek ezreinek mutatott irányt. A tudomány már régóta ismeri a mikroorganizmusok anta- gonizmusát, a „szimbiózis" ellentétét, az „antibiózist“, azt a jelenséget, hogy egyes mikroorganizmusok olyan anyagokat termelnek, melyek már híg oldatban is képesek más organizmusok élettevékenységeit kisebb-nagyobb mértékben gátolni. Az antibiotikumok hatalmas fejlődése mégis csak a negyvenes évek során indult meg. Az első gyógyászatilag alkalmazott antibiotikum a Pyocy- nase, Németországban volt forgalomban 1935-ig. Dubos termőtalajból izolált néhány antibiotikum-termelő törzset, sőt a hatóanyagot is sikerült egyes esetekben elkülönítenie, viszont ezek az anyagok túlságosan toxikusnak bizonyultak. Ez és más kísérletek ösztönözték 1940-ben Chain-1, Florey-1, Heatley-1 és munkatársait, hogy gyógyászatilag alkalmazható, tehát nem toxikus antibiotikumok után kutassanak. Ekkor indítottak széles körű kutatómunkát a penicillin termelésére és izolására. Már a nyers kivonatokat is sikerrel próbálták ki, és a még nem teljesen tiszta terméket a gyógyászatban is alkalmazták. 1946-ban sikerült a tiszta hatóanyagot is elkülöníteni, majd szerkezetét felderíteni. Később szintézisét is meg- (1881-1955) oldották, ez azonban csak elvi jelentőségű volt. A továbbiakban egyre szélesedett az antibiotikum-kutatás. Waksman 1942-ben Gram-negativ, penicillinre nem érzékeny mikroorganizmusok ellen keresett szert. így találta meg a sztreptotricint, mely toxikusnak bizonyult, majd egy évvel később a sztreptomicint, mely a Gram-negativ mikroorganizmusokon kívül a TBC kórokozójára is hat. Az antibiotikumok kémiai szerkezete és tulajdonságai igen eltérőek lehetnek. A gyógyászatban sajnos nem mindegyik alkalmazható, mellékhatásai miatt. Ennek ellenére is olyan széles körű a felhasználásuk az embergyógyászatban, hogy jelenleg az egész világon előállított gyógyszerek több mint fele közülük kerül ki. Az utóbbi évtizedben terjedtek el a széles spektrumú antibiotikumok, ezek Gram pozitív és Gram- negativ kórokozókon kivül szalmonellákra, brucellákra, ri- kettsiákra és nagyobb vírusokra is hatnak. Ez tette lehetővé, hogy nagyon sok, korábban halálos betegséget tudunk ma már gyógyítani. Közismert tény, hogy a gyógyszerek 10 százaléka avul el évente. Ez azonban nem érvényes az antibiotikumra! Eddig mindössze 3 tűnt el, a többieket újabbak váltják fel. Elavulásukról belátható időn belül nem lesz szó, sőt ezeket helyettesítő más szerek sincsenek. Azonban előtérbe kerül a gazdaságosság, mind az ember- és állatgyógyászati, mind pedig a mezőgazdasági felhasználásban. Néhány egyszerűbb szerkezetű képviselőjük - gazdaságos nagyüzemi - szintézisét megoldották, de legtöbbjüket ma is fermentativ úton, egy-egy baktérium vagy gombafaj segítségével állítják elő. M. É. • Alexander Fleming i H0 (há-nulla) 1:87 16,5 mm nyomtáv n 1:120 12 mm nyomtáv N 1:160 9 mm nyomtáv Z 1:220 6,5 mm nyomtáv Hazánkban, sajnos, modellgyártó cég nem működik, ennek ellenére a Honvédelmi Szövetség keretein belül nagyon sok ügyes modellező gyártja mozdonyait és vagonjait. A modellek részére évente országos szintű versenyt rendeznek, amelynek győztesei lehetőséget kapnak modelljeiknek a szocialista országok nemzetközi versenyén való bemutatására. Az idén a nemzetközi versenyre Budapestre utaznak a vasúti modellezők, hogy onnan értékes babérokkal térjenek haza. (A verseny időpontja 1981. november 11. - 1981. december 1.) Azt mondanom sem kell, hogy egy-egy modell elkészítéséhez milyen műszaki felkészültségre van szükség, és még ez sem elég, ha nem biztosított a szerszámellátás, ezért a komoly modellezők köre csak nagyon lassan gyarapodik hazánkban. A modellépítésnek majdnem elengedhetetlen feltétele a pontos esztergapad, és ezzel már rá is mutattam arra, hogy miért nehéz egy kezdőnek eredményt elérni. Ezért aztán a verseÉRDEKESSÉGEK, ÚJDONSÁGOK EMBERSZABÁSÚ ROBOTOK Japán, miközben azon az úton halad, hogy a gyári robotok gyártásában szintén világelső legyen, újabban emberszabású háztartási, hivatali és kórházi robotok készítésébe vágott bele. Egy tokiói cég olyan autóakkumulátorral működtetett robotot fejlesztett ki, amely a padlón haladva söprűvel összesöpri a szemetet. A robotnak öt „ujja“ van, s ezekkel kitapintja a falakat, a bútorokat. Egy másik japán cég „háromkezú robottitkárnőt“ készít; ennek két „keze“ lapozza az iratokat, a harmadik rájuk pecsételi a főnök aláírását. E gépnek levél is diktálható. Végül a tokiói Waseda Egyetem mérnökei huszonöt „ujjú“ egészségügyi robotot fejlesztett ki. Ez egyebek közt kitapintja és egy központi számítógép segítségével diagnosztizálja a mellben található esetleges daganatokat. (New Scientist) „HIDROGÉNSÖRÉTES“ TÜZELÉS? A legutóbbi években a termonukleáris reaktor létrehozására irányuló kutatások világszerte olyannyira előrehaladtak, hogy már időszei üvé vált megvizsgálni, miként volna szavatolható, hogy a reaktor huzamosan működjön. Az egyik újabban vizsgált problémakör, hogy miképp pótolhatnák a reaktor működése során kiégő hidrogént és deutériumot. Ha gáz alakban próbálják pótolni, a mágneses tér miatt a hidrogén nem áramlik be kellő sebességgel a plazma belsejében levő reakciótérbe. Újabban az az ötlet támadt, hogy a termonukleáris reaktor plazmájában néhány kelvin hőmérsékletű, tehát-nagyon alacsony hőfokra fagyasztott hidrogénnek a szemcséit lőjék be. Azok fokozatosan fékeződve jutnak el a reakciótérbe, s ott elpárologva pótolják a kiégett fűtőanyagot. Szovjet kutatók számításai szerint a ma működő tokamak- berendezésekbe (toroidális plazmával működő kísérleti fúziós berendezésekbe) másodpercenként 10-20 darab, néhány milliméteres szemcsét kell belőni másodpercenkénti 2-10 km-es sebességgel. (Az Ukrán Tudományos Akadémia Harkovi Fizikai és Műszaki Intézetének beszámolójából) A SZÓRÓPALACKOK MÉLTATLAN BÜNBAKSÁGA Riasztó hírek érkeznek róla, hogy a szórópalackokban hajtógázként alkalmazott fluorozott szénhidrogének a légkör magasabb rétegeibe jutva szétroncsolják a légkör védelmező ózonpajzsát - több országban már be is tiltották az effajta palackok gyártását. Meddő dolog bűnbakká tenni a szórópalackokat, mert más forrásokból sokkal több fluorozott szénhidrogén jut a légkörbe - állapították meg az amerikai környezetvédelmi hivatal szakértői. Arra számítanak, hogy a következő évtizedben 9 százalékkal növekszik majd a fluorozott szénhidrogének ipari felhasználása. Hűtőközegként, ipari tisztító és szárítószerként, továbbá műanyaghabok előállítására használják a fluorozott szénhidrogéneket. A nyitott pórusú lágy habok gyártásakor például csaknem teljes egészében a légkörbe jut a felhasznált gáz. Egyedül 1977-ben 90 ezer tonna ilyen lágy habot állítottak elő a Német Szövetségi Köztársaságban. A stuttgarti egyetem szakértői megállapították, hogy 48 tonna poliuretánhab előállításakor 1200-5200 kilogramm fluorozott szénhidrogén jut a légkörbe. Ha a fluorozott szénhidrogének felhasználása ebben az ütemben folytatódik, 1990-ig jelentős sérülés érheti a Föld védelmező ózonpajzsát. Ennek következményei katasztrofálisak lehetnek: sok százezernyi bőrrákos megbetegedés. Egyelőre szakkörökben még hevesen vitatkoznak a légköri ózonréteg roncsolódásának mértékéről, kiterjedéséről, lefolyásáról. Abban azonban már a legtöbb szakértő egyetért, hogy az ipari felhasználásból a légkörbe kerülő fluorozott szénhidrogén mennyiségét kell döntően korlátozni. (D) 1981. XI. 15. i * ÚJ SZÚ
