Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-15 / 45. szám
Je Kosztümös alak lovagol előttünk a falu főutcáján. Alighogy megelőzzük gépkocsinkkal, egy másik is föltűnik, de már a töltésen, melynek két oldalát üdezöld fűszőnyeg borítja, ameddig a szem ellát. Rövidesen kezdődik a forgatás. Balra Quittner János, előtérben a rendező, Cyril Valsik Mindenhová veled megyek FŐSZEREPBEN: A SZŐTTES Megyünk még vagy kétszáz métert, aztán megállunk, közvetlenül a televíziós közvetítőkocsi mellett, ahonnan vezetékek futnak a töltés túloldalára. Süt a nap, de hűvös van, csípős szél fúj, ott futkározik á magas fűzfák alatt is, ahol tűz ég, sátoros és szénás szekér áll, meg két sárga színű, foltokkal tarkított sátor. Körülöttük cigány népviseletbe öltözött lányok, fiúk, gyerekek várják, hogy kezdődjék a forgatás, illetve folytatódjék, hiszen kezdődni már tegnap elkezdődött és csaknem éjfélig tartott. De lássuk most már, miről is van szó. A Szlovák Televízió Sa pala tute phirav (Mindenhová veled megyek) címmel negyvenperces filmet készít, mely a cigányok életének egy-egy mozzanatát idézi meg, a tizenkilencedik század második feléből. A forgatókönyvet Heda Meliche- rová és Quittner János írta; vezetőoperatör Lubomir Vladár, rendező Cyril Valsik. A szereplők pedig: a Szőttes népművészeti együttes tagjai, Quittner János művészeti vezetővel az élen, aki korábban már többször is közreműködött hasonló jellegű televíziós műsorok létrehozásában, koreográfusként és szereplőként. Mielőtt indulna a forgatás, elmondja, hogy az ötlet Heda Melicherovától származik, a Szőttes egyik műsora nyomán. A forgatókönyv megírását alapos kutatómunka előzte meg, melyet részben levéltárakban folytattak, részben „terepen“. Quittner János maga is sok cigány családot keresett föl Szlovákia különböző területein, a mában érdeklődve régmúlt idők szokásai - dalai, táncai, szövegei - iránt. Ebben a munkában segítségükre volt a cigány folklór egyik jeles magyarországi szakértője, a cigány nyelv - az egymástól olykor lényegesen eltérő nyelvjárások - kitűnő ismerője. A műsorban megelevenedő dal, tánc, szöveg, zene történetre épül. Az oláhci- gány-táborba zenész vándorcigányok érkeznek, akiket a vajda befogad; szívességét muzsikával viszonozzák. Majd teknőfaragó cigányokat fogad be a vajda; lány is jött velük, aki beleszeret a tábor egyik ifjú legényébe. A befogadáshoz, a szerelemhez is szertartások kötődnek. Végül a két fiatal elhagyja a tábort, elindulnak egy új világba. Nyitva marad a kérdés, miért, de sejthető: hogy új életet kezdjenek együtt. Időközben megérkezett a két lovas, meg a képernyőn. kikkel idejövet találkoztunk. Most Quittner János ül nyeregben, le-föl futtatja lovát a töltésen. Aztán a rendező hangja hallatszik: kezdünk. Kérdések, utasítások. Ekkor kiderül, hogy mégse kezdhetnek, a forgatócsoport és a szereplőgárda ógyallai (Hurbanovo) szálláshelyén maradt néhány kellék, érte kell menni Addig Cyril Valáík rendező kérdésünkre elmondja, hogy a cselekményre helyezi a hangsúlyt, merthogy szerinte a cselekményen keresztül ábrázolhatók és nyújthatók érzelmek a tévénéző számára; érzelmek nélkül csak információkról beszélhetünk, ibár nem tagadja, hogy ezek is lehetnek hasznosak, szépek. Közben a lányok a buszba mentek a hideg szél elől, a fiúk közül néhányan a tűz körül foglalatoskodnak, mások a lovakkal, van aki a szekérkerékhez kötött tyúkokat és a kutyát bámulja. És megérkeznek a kellékek, most már valóban indulhat a forgatás, melynek eredménye - a népi hagyományairól és e hagyományok ápolásáról híres Martoson (Martovce) készített film - a tervek szerint karácsony és újév között jelenik- bor Érkeznek a vendégek (Gyökeres György felvételei) Persze, ma is nevetésre késztet, amikor házépítés közben elfűrészeli maga alatt a deszkát, nagy magasságban repülve kilövi „maga fölül" a léggömböt, noha a léggömbön ülő madár volt a célja. És az sem kutya, amikor fából készült csónakban rak tüzet, ott akar halat sütni, ráadásul teniszütőn tartva azt a lángok fölibe. Majd amikor testével tömi be a keletkezett rést, a sekélyebb részeken kiemelkedik a vízből, derekán a csónakkal. Aztán amikor felborul, és a parton álló hölgy úgy dobja feléje a mentőkötelet, hogy nem fogja meg a végét, mármint a hölgy. Hogyne kacagnék ma is, amikor atlétaként csuklójára köti a kalapácsot, és néhány rogyadozó fordulat után magával rántja a súlyos golyó. Vagy amikor tisztté avatják és végre elnyerheti a szeretett lány kezét: úgy csó- kolózik vele, hogy közben egyfolytában szalutála mellettük elvonuló katonáknak. azután ö is észreveszi, csakhogy ö nem fordul vissza. Figyeljük csak. Ö egyenesen szembe rohan a rendőrrel, a hatalom megtestesítőjével, és vagy, egy testcsellel játssza ki, vagy átsurran a lába között. És amikor elfogja az öt üldöző rendőrök seregét, pontosabban bezárja - a rendőrlaktanyába, rendőr egyenruhában?! Figyeljük csak, egy másik kép. Puskájával mókust vesz célba, is a világ, mely a nevetés közben nem mindig vette és veszi észre, hogy Buster Keaton számos filmjében több volt nevetséges bugyutánái, akrobatikus gégék csodálatos művelőjénél, sajátos stílusban futó örökké üldözöttnél, a nagy hasreesőnél, aki sose tanul a saját kárán, aki akaratlanul is bajt szerez magának, bosszúságot okoz másoknak. asc egyben a tiszta szívű kisA nagy kőarc Derülök megannyi pillanatán, de ma már, valamivel több tapasztalat birtokában, nem lehet nem észrevennem, hogy itt többről van szó, mint pusztán a nevettetés érdekében (noha ez sem kevés) született remek ötletek remek színészi és képi megvalósításáról. Figyeljük csak. Ö még fut az elrabolt mozdony után, amikor társai már rég visszafordultak, látván, hogy úgyis hiába. Persze, közben a háta mögött hatalmas medve közeledik feléje. És ő az is, aki forgó hajókerékbe kerül, gyorsuló léptekkel megy, majd fut benne végtelenül, egy helyben, majd a lapátokban próbál megkapaszkodni, lóg, zuhan, pörög - tehetetlenül. Ó Buster Keaton, a faarcú művész. A nagy kőarc (The great stone face), hogy annak az amerikai dokumentumfilmnek a címét is idézzem, melyet nemrégiben mutatott be a Csehszlovák Televízió a némafilmek korának e nagy alakjáról, születésének nyolcvanötödik évfordulója alkalmából. Köztudott róla, hogy soha nem nevetett. Illetve egyszer, egy pillanatig, még az elején, a Fatty a Coney lsland-en című filmben. Többé soha. Annál inkább derült és derül rajta ma ember is volt, őszinte emberi vágyakkal, kis lapos kalapjában. Nem voltak nagy ambíciói, nem akart hős lenni, és ha mégis azzá lett olykor-olykor a véletlenek összjátéka folytán, akkor is csak olyan hős, akit pillanatok alatt elfelejtenek, mellőznek. És ő ilyenkor csendesen félrevonult. Ő, aki Kártyatévé Évezredeken keresztül a háztartási és munkaeszközök nagy részét otthon készítették, de a vásárolt eszközök megjavítása, karbantartása sem jelentett különösebb gondot. A múlt század ipari forradalma teremtett új helyzetet e téren, századunkban az elektronika fejlőcése tetézte be ezt a folyamatot. Míg egy régebbi mezőgazdasági kisgéphez meghibásodás esetén úgy- ahogy hozzányúlhatott a gazda, addig a „csodadoboz“, a rádió fölött bizony csak értetlenül hummöghetett, ha a készülék felmondta a szolgálatot. Amennyivel nehezebb feladat az élő szón kívül mozgó képet az éteren keresztül továbbítani, annyival bonyolultabb a tévékészülék a rádiónál. Bár lelkes hozzá nem értők esküsznek a saját módszerükre a tévéjavítást illetően, általában sokkal több kárt okoznak a készülékben, mint amennyi hasznot hajtanak. Kialakult a hozzáértők, rádió- és tévészerelők kasztja, akik nagyrészt élni is tudtak kiváltságos helyzetükkel. Ez új vonást hozott a készüléktulajdonos és a szerelő /iszonyába: az egyoldalú függőséget. Nemcsak abban az értelemben, hogy a tévészerelő érkezési idői-ontjától vált függővé a műsor további élvezete, de a hozzáértő helyzeti előnyének kiaknázásából is. Elcsépelt ugyan a vicc, de nagyszerűen rátapint a lényegre: a tulajdonos sokallja a két percnyi munkáért a szerelő által kért százast, mire ő visszavág: „A pénzt azért kapom, mert tudtam, hova kell nyúlni". A kapcsolat egyoldalúságára mi sem jellemzőt o, mint hogy a beavatat- lan nemcsak hogy megjavítani nem tudja a hibát, de még csak felbecsülni sem képes az elvégzett munka értékét. A készülékek a továbbiakban sem lettek egyszerűbbek, sőt a színes tévék jóval bonyolultabbak fekete-fehér társaiknál. De az építési elv megváltoztatása nemcsak egyszerűbbé teszi a hibafelismerést, hanem laikus számára is lehetővé válik a meghibásodott egység kiszűrése. mindent komolyan vett, aki nem ismert lehetetlent, ha számára nagy célokról volt szó, egyszerű emberi boldogság eléréséről, szerelemről. Hányszor volt fájdalmat, komikus helyzetekben is tragikumot tükröző az arca, mely rezze- néstelenségével nem egyszerűen formai eszköz volt, mint mondjuk Ben Turpin kancsal szeme, és nem is csak kontra- punkt volt a tréfacsinálásban. Változatlanságában, mozdulatlanságában is ott volt rajta az emberi és gépi hatalmaknak kiszolgáltatott kisember belső világa, örömei, szenvedései, törekvései. Azé a kisemberé, aki mókusra céloz, miközben a hatalmas fekete medve már egészen a közelébe ér - hátulról. Azé a kisemberé, akinek nagy cselei vannak, de ezekkel többnyire csak menekülnie sikerül, a világ folyásába nincs beleszólása. Pedig akkoriban, amikor ezek a Keaton által is csodálatba ejtően rendezett és szerkesztett filmek. készültek, az „amerikai állam“ idejét írták. De miért a sok múlt idő, miért a sok volt? Jelenidöben kell szólni Buster Keatonról (is), aki ugyan több éve halott már, de filmjeiben - és elsősorban a tévé jóvoltából - időről időre föltűnik közöttünk. Szórakoztat, nevettet, miközben megmutatja, hogy ő bizony nem adja fel a harcot és nem adja meg magát. BODNÁR GYULA Mint oly sok nagyszerű találmány, ez is pofon- egyszerű és a számítástechnikában kezdték először alkalmazni. Egy nagyméretű számítógép sok ezer áramkörében a hibát megtalálni gigantikus feladat, amit egy ügyes ötlet aránylag egyszerűvé tett: ez a kártya- (moduli) rendszer bevezetése. A gyakorlatban ezt úgy valósították meg, hogy a gépet működési egységei szerint felosztották, egy-egy kártyára csak meghatározott funkciót betöltő áramkörök kerültek. A modul elülső lapjára szerelt kis hibajelzö izzó felgyulladása jelezte az áramkörök meghibásodását. Ezzel a számítógép egy hatalmas fiókos szekrényhez vált hasonlatossá, amelyben a fiók-modulok áramkörei konnektorokkal csatlakoztak a gép többi részéhez. Meghibásodás esetén a hiba könnyen felismerhető', é vált, a modult kicserélve a gép tovább működhetett, a szerviz szakembereinek volt idejük a kiiktatott egységben megkeresni a hibás alkatrészt. Bár a kártyaelv a számítógépeknél vagy két évtizede elfogadott elv, csak jóval később kezdett más területeken is elterjedni. Az első kártyás“ tévék egy évtizede jelentek meg, de csupán a nyolcvanas évek elején vált ez általánosan elfogadott elvvé, különösen a színes készülékgyártásban. Az elv azonos a számítógép kártyarendszerével: egy-egy funkciót betöltő áramkörök egyetlen kártyán vannak, hibajelzö izzóval. A készülék hátlapját lebontva az egymás mellett sorakozó élre állított kártyákat látjuk, amelyek „százlábú“ kontaktusokkal csatlakoznak az aljzathoz. Hiba esetén az izzó felgyulladása jelzi, melyik kártyát kell kiemelni. Ezzel egycsapásra megváltozik a szerelő feladata. A továbbiakban nem a hibaeltávolító szerepében jön házhoz, csupán a hibás modult cseréli ki. Az átalánydíjas tévékölcsönzéshez hasonlóan semmi akadálya, hogy a modul értékétől függőéi tekintet nélkül a hiba jellegére a tulajdonos átalánydíjat fizessen a cseréért. A hibás kártyát a szervizben megjavítják, következő alkalommal egy másik tévékészülékbe beültethető. így a házhoz jövő tévészerelő az üzletek reklamációs osztályának mintájára csupán kicseréli a hibás „terméket". A kártyatévé előnyei nyilvánvalóak: a tulajdonos maga is képes a hibás modul megkeresésére, így a szervizt értesíteni tudja, milyen egységre van szüksége. Egyszerűsödik az ügyfelekkel való érintkezés, ami sok időt, bosszankodást takarít meg. A megjavított kártya egy másik készülékbe beszerelhető. Mivel a különböző tévétípusok között nincsenek nagy eltérések, lehetővé válik, hogy az azonos funkciót betöltő modulok az egyes típusok között cserélhetők legyenek, ami a gyártási költségek nagymértékű csökkenéséhez vezet. A kártyatévé elterjedése nem jelent különösebb műszaki újítást, kihatásai mégis rendkívül nagyok. Gyökeresen megváltoztatja a tulajdonos-szerelő viszonyt, a készülék nagyfokú bonyolultsága ellenére laikus számára is kiismer- hetővé teszi a „masinát“. Ezután már nem áll olyan értetlenül a készülék fölött, hiszen az árulkodó fény egycsapásra világossá teszi előtte, hogy melyik kártyát kell kiemelni a „pakliból“ OZOGÁNY ERNŐ i 1981. XI. 15. ozsrn m m
