Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-08 / 44. szám

> 1981. XI. 8. GYŐZZÖN A JÓZAN ÉSZ BESZÉLGETÉS A KÖRNYEZETVÉDELMI EURÓPA-DÍJ KITÜNTETETTJÉVEL Első szín: A svájci Basel határváros melleti Mainau sziget kastélyának Fehér terme, 1981. április 11-én. A Johann Wolfgang Goethe alapítvány gondnoki testületének elnöke, Lennart Bernardotte tiszteletbeli doktor adja át a tájvédelem kimagasló eredményeiért évről évre, im­már tizenharmadszor odaítélt Európa- díjat. Először a svájci Franz Webernek, majd hazánkfiának, Vlastimil Vanícek egyetemi tanárnak, a tudományok dokto­rának. Taps, majd a konstanzi Schmitt- Bonn vonósnégyes előadásában fel­csendül Antonín Dvorák A-Dur keringője. A professzor kissé elszorult torokkal hall­gatja hírneves honfitársának még a szo­kottnál is szebbnek tűnő muzsikáját. Meghatódottságát nem szégyenli. Ün­nep, életében ritka pillanat számára tudo­mányos munkásságának ez a nemzetkö­zi elismerése... Második szín: Egy félévvel később Brno, a Mezőgazdasági Főiskola Agro­nómiái Kara tájvédelmi tanszékén a pro­fesszor kis dolgozószobája. Kezemben a bőrkötésű díszes diploma. Művészie­sen írott betűi a kitüntetett helyett is vallanak. A legnagyobb fokú elismeréssel szólnak munkásságáról, amellyel első­sorban a vízgazdasági létesítmények, továbbá az utak építésével kapcsolatban jelentősen hozzájárult a környezetvédel­mi alapelvek alkalmazásához. Különös­képpen pedig a földalap jobb mezőgaz­dasági hasznosításához. Szülőföldjén, Morvaországban, egyik nagy érdemeket szerzett úttörője a tájvédelemnek. Tudo­mányos tevékenységét fémjelzi mintegy százötven kisebb-nagyobb lélegzetű ta­nulmány. A Nemzetközi Természetvédel­mi Szövetség, az IUCN környezetterve­zési bizottság tagjaként és a kultúrtájak környezetfejlesztési munkacsoportja el­nökeként - ennek tevékenysége felöleli a közép- és a kelet-európai országokat - nemzetközileg is nyugtázzák érdemeit. x Közlékeny, közvetlen, szerény ember. ,Hatvanhárom éves és soha sem zárkó­zott a tudomány fellegvárába, elefánt- csont tornyába. Személyében, egész ed­digi életében harmonikus egységgé ötvö­ződött a gyakorlati dolgozó, a pedagó­gus, a tudós.- Még az első köztársaságban kezd­tem ef főiskolai tanulmányaimat, de a ná­ci megszállás miatt csak 1947-ben fejez­hettem be. Közben péknek tanultam és építkezési munkás is voltam. Nem ma­radtam az iskolában. Az akkori morvaor­szági tartományi nemzeti bizottság me­ző- és erdőgazdasági osztályán dolgoz­tam. De azért nem szakadt meg a kap­csolatom a főiskolával sem. Külső tanár­segédje voltam Rudolf Dostál professzor­nak, a neves botanikusnak.- S a környezetvédelemmel mikor ke­rült kapcsolatba?- Tulajdonképpen ezzel egyidejűleg. Ehhez nem kis mértékben hozzájárult az a körülmény, hogy a területi átszervezést követően a knb úgynevezett tájvédelmi biológusának tisztjét bízták rám. Gondja­imhoz tartozott a mélyépítkezések tájba szervesen történő beilleszkedésének szavatolása. Ez a szerepkör akkoriban a környezetvédelem első fecskéinek egyike volt. S az igazat megvallva, sok helyütt manapság is csak a hasznunkra válna, ha rendszeresítenénk ezt a beosz­tást. Nem csak állami szolgálatban, ha­nem egyes nagyobb vállalatoknál is. Dol­goztam különben a közlekedésügyi mi­nisztérium szakembereként is és kivet­tem a részemet a vízgazdasági fejleszté­si tervek kimunkálásán, míg csak jó két- évtizede ide nem kerültem a főiskolára. Fő területem a talajjavítás volt. Teljes tíz évig vezettem a talajvédelmi tanszéket.- Ezzel természetesen összefügg pe­dagógiai tevékenységes is. Előadásai milyen témákat érintenek?- A táj- és a környezetvédelmet, ennek elméleti függvényeit. Ettől a tanévtől kezdve az olomouci Palacky Egyetemen is ilyen témájú előadásaim vannak. Lé­nyegében korábbi gyakorlati és későbbi elméleti-pedagógiai tevékenységemnek is amolyan vezérfonala, tartalma éppen a környezetvédelem.- E tekintetben, a kérdés intézményes megközelítésében, a szemlélet vonatko­zásában tapasztalható-e fejlődés?- De még mennyire. Eleinte még a csipkelődés, évődés sem volt ritka. Kevesen voltunk, akik ezzel foglalkoztunk és gyakran ütköztünk olyan nézetekbe, amelyek nem akarták tekintetbe venni a termelési követelmények, az emberi munka kötődését és kölcsönhatását a természeti viszonyokkal. Akkor még sok mindenért harcolnunk kellett. Ehhez képest fantasztikus az előrelépés. Hiszen az illetékes szervek intézményesen anyagilag és erkölcsileg egyaránt támo­gatják a környezetvédelmi törekvéseket. Persze, mi tagadás, szeretnénk, ha ez a fejlődés még gyorsabb lenne...- Minden tekintetben fejleszteni, gaz­dagítani az országot és egyidejűleg meg­gátolni a környezeti viszonyok romlását, a talaj, a víz, a levegő elszennyezését, olyan kettős feladat, amelynek teljesítése sokszor szinte áthidalhatatlanoknak tűnő ellentmondásokba torkoll...- Valóban így van. Az egyik oldalon anyagi életünk fejlődése törvényszerű követelmény, amelyről nem mondhatunk le. Ebben a megvilágításban természete­sen tarthatatlanok az olyan ökológiai el­képzelések, amelyek a természetet, a tá­jat valamiféle érinthetetlen múzeummá akarnák varázsolni. A másik oldalon azonban tisztán kell látnunk azt is, hogy környezetünk megóvásától nemcsak - mondjuk - a ma és a jövő nemzedékei­nek egészsége függ, hanem nemkülön­ben civilizációnk fejlődése is. Vagyis elfo­gadhatatlan az olyan elképzelés is, hogy a természet, a föld csak valamiféle gyár. Tudományos munkáimban a szükséges egyensúly megóvását vagy helyreállítá­sát célzó koncepciót a környezetvédelmi mérnökség fogalmával jelölöm. Ez a ter­mészeti kincsek és erőforrások hasznosí­tásának az egyes tájelemek, vagyis a megművelt terület, települések, építmé­nyek, utak összehangolásának olyan tu­dományos és gyakorlati módját körvona­lazza, amely hozzájárni a természet sok­rétűségének, környezeti egyensúlyának és életadó egységének megőrzéséhez. Másszóval a környezetvédelem a mi ér­telmezésünkben nem passzív, hanem al­kotó és dinamikus törekvés. Ez a felfogás teljesen magától értetődően magába ol­vasztja és alkalmazza az egészségvédel­mi, lélektani, etikai és nem utolsósorban az esztétikai igényeket.- Professzor úr, ebben az összefüg­gésben mit tesz a Nemzetközi Termé­szetvédelmi Szövetség?- Nagyjelentőségűnek tekintem, hogy három évvel ezelőtt a szovjet Ashabad- ban megtartott XIV.. közgyűlésén jóvá­hagyta az ún. Természetvédelmi világ­stratégia tervezetét. Ezt a nyílt dokumen­tumot háromévenként kiegészítik. Ez idén erre Új Zélandon kerül sor. A dokumen­tum számos megállapítása és követel­ménye azt a célt szolgálja, hogy világvi­szonylatban minél hamarabb és nagyobb mértékben hatásosan védjék a termé­szeti forrásokat, amelyektől az egész em­beriség további élete és egészsége függ. S ez a stratégia is úgy jellemzi a termé­szetvédelmet, mint a bioszféra és kör­nyezeti viszonyai irányított és szabályo­zott felhasználását, összhangban a jelen és a jövő nemzedékei létfontosságú ér­dekeivel. Másszóval, a természetvédel­met az általános tartós fejlődés szerves részének tekinti. Szükséges, hogy min­den egyes ország is kidolgozza saját természetvédelmi stratégiáját, amely ré­szévé válna az állami gazdasági és fej­lesztési terveknek és kedvezően hatna megvalósításukra. Ennek érdekében már hazánkban is megtettük az első gyakor­lati lépéseket.- Mik a sarkalatos feltételei az ilyen elképzelések következetes megvalósítá­sának?- Eltekintve a tennivalók messzemenő jelentőségének teljes felismerésétől, el­sősorban az, hogy béke legyen. A nem­zetközi helyzet rosszabbodása, a fegy­verkezési verseny ugyanis semmiképpen sem kedvez a környezetvédelemnek. Nemcsak az eszközöket vonja el tőle, hanem a figyelmet is. Én derűlátó va­gyok. Szilárdan hiszek abban, hogy győzni fog a józan emberi értelem. GÁLY IVÁN H eten kezdték, ma tízen vannak. Hírnevük eljutott a járás határain túlra is. A közelmúltban kapták meg a ki­váló szolgáltató részleg megtisztelő cí­met. Hogy kikről is van szó? A dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda) Ister Járási Ipari Vállalat háztartási villamosgépeket javító részlegéről. Minden dolgozója fele­lősséget vállal munkájáért, a megrendelő név szerint tudja, hogy ki végezte el a javítást, összeszokott kollektíva dolgo­zik itt. Heten megkapták a szocialista munkabrigád arany jelvényét.- Tizenöt évvel ezelőtt a SZISZ üzemi szervezetének az elnöke voltam. Akkor alakítottuk meg az ifjúsági kollektívát, amely 1967-ben versenyre kelt a szocia­lista munkabrigád címért, - mondja Maj- tényi Kornél a részleg és a Csehszlovák- Szovjet Barátság Szocialista Munkabri­gád vezetője. MEGÉRDEMELT ARANY JELVÉNYEK Lépésről lépésre haladtak előre. Már 1976- ban a helyi ipari vállalatok közül elsőkként megkapták az arany jelvénye­ket. Ám, ezután sem lazítottak, még ma­gasabbra emelték a mércét. Hogy helyt­álltak, azt bizonyítja az is, hogy a kerület több mint negyven hasonló üzemrészle­gének versenyében 1968-ban a harma­dik, az ezt követő két évben pedig a má­sodik helyen végeztek. Náluk reklamáció jóformán nem is fordul elő.- Lényegesen lerövidítették a várako­zási határidőt - újságolja Marák Róbert, üzemgazdász, a CSSZBSZ üzemi szer­vezetének elnöke. - A háznál történő javításoknál négy-öt napra, a műhelyben pedig hat-hét napra. Nehéz ezt megtarta­ni, annál is inkább, mivel a pótalkatrész­ellátás nem a legjobb. Havonta több mint 140 000 korona forgalmat érnek el s meg kell hogy mondjam, jó haszon­kulccsal dolgoznak. A mindennapi munka mellett természetesen tanulnak is, hiszen újabbnál újabb elektromos háztartási gé­pek kerülnek forgalomba. A nevüket 1977- ben megérdemelten Írták be a csehszlovák-szovjet barátság arany- könyvébe. Az átvevőpult mögött Bognár Zoltán látja el a teendőket. Átveszi a javítani valót, kiadja a megjavított villamosgépet. Minden darabot ellenőriz, nehogy rossz munka kerüljön ki a műhelyből. O veszi fel a telefonon érkező megrendeléseket is. Ha nincs megrendelő, akkor a papír­munkát végzi, vagy a polcokon sorakozó gépeket rendezgeti.- Jómagam 1967-től dolgozom itt. Megkaptam a bronz jelvényt is, aztán itthagytam a fiúkat. Két évig energetikus­ként dolgoztam a vásárúti szövetkezet­ben, majd újra visszajöttem - vallja ma­gáró/. - Jó a munkakollektiva, termé­szetesen ez nem jelenti azt, hogy nincse­nek problémáink. Ezeket azonban, ha csak nem pótalkatrészekről van szó, igyekszünk kollektíván megoldani.- A szakmát az üzemnél tanultam ki - veszi át a szót Slíz Károly, aki Nagy József harmadéves ipari tanulóval a ki­sebb villamosgépeket javítja. - Hogy itt maradtam, azt a szakmaszeretetnek kö­szönhetem. Megfelelő mérőberendezé­seink vannak, különleges kulcsokat pedig magunk készítünk. Az újítási mozgalom nem idegen nálunk, évente két-három újítást vezetünk be. Ebbe a korszerű műhelybe három évvel ezelőtt költöztünk. Ha valami közbe nem jön, talán innen megyek majd nyugdíjba is. A tervüket mindig 100 százalékon felül teljesítik. Társadalmi munkát végeznek, az idén a városhoz tartozó egyik telepü­lés művelődési házába szerelik be a fű­tést. Évente legalább öt esetben adnak vért, többen közülük tisztségviselők. A brigádvezető például lakóhelyén, Do- borgazon (Dobrohosf) a hnb képviselője és a futballcsapat edzője. Kosár Lajos nemrég lett FIFA futballbíró, Slíz Károly az üzemi szakszervezeti bizottság tagja.- Ha a munkában megakadunk, egy­mástól kérünk tanácsot, kölcsönösen se­gítjük egymást - egészíti ki az elhang­zottakat László Lajos, aki 1966 óta dolgo­zik az üzemben. - összeszoktunk, no meg érdekünk, hogy jó munkát végez­zünk. Jólesik az embernek, ha az utcán azzal állítják meg, hogy kiváló munkát végzett. Bíró György tíz éve van velük. Szak­munkástanulóként kezdte, s ittmaradt. Villanymotort tekercsel, vagy mosógépet javít, de más munkához is ért. Amint mondja, nem mindennel elégedett, mégis maradt, mert tudja, hogy a hibákat orvo­solni lehet, főleg ha folyamatos a pót­alkatrészellátás.- Három dolgozónk műhelyen kívül van. Tóbl Zoltán az automata mosógépe­ket, Kovács István pedig a villanykályhá­kat javítja a járásban. Kosár Lajos, a jnb-n világítótesteket szerel, s majdnem elfe­lejtettem: Oláry László katonai gyakorla­ton van - viszi tovább a szót a brigádve­zető. - Navrátil László huszonöt éve dolgozik az üzemben, ebbe a műhelybe azonban három hónappal ezelőtt került. A tíz szakemberen kívül, tizenöt szak­munkástanuló is dolgozik a műhelyben. Frívald Karcsi villanymotor felett szorgos­kodik, meg-megáll, gondolkodik, majd új­ra hozzáfog a munkához. Egyszer majd ö is és a többiek is elmondhatják, hogy jó tanítóik voltak, olyanok, akik mestereik szakmájuknak. Ezekben a napokban a mindennapi munka mellett a barátsági hónapra ké­szülnek, díszítik a műhelyüket. A CSSZBSZ üzemi alapszervezetének többi tagjával ellátogatnak az egyik szov­jet katonai egység harci hagyományok múzeumába.- Nekik is érdemük van abban, hogy üzemünk 1978-ban megkapta A kiváló munkáért kitüntetést - mondja búcsúzóul Marák Róbert, majd hozzáteszi. - Rajtuk kívül még nyolc kollektíva viseli a cseh­szlovák-szovjet barátság munkabrigádja elnevezést. Ez a kollektíva munkájával bizonyítja: a lakossági szolgáltatások terén is lehet jó eredményeket elérni. Titkos vágyuk, hogy ebben az évben a kerületi verseny­ben megszerezzék az első helyet. NÉMETH JÁNOS László Lajos is az alapító tagok közé tartozik Slíz Károly munka közben (A szerző felvételei) A brigádvezető Bognár Zoltán átvevő

Next

/
Thumbnails
Contents