Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-08 / 44. szám

Vasárnap 1981. november 8. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.34, nyugszik 16.05 Közép-Szlovákia: 6.42, nyugszik 16.13 Nyugat- Szlovákia: 6.50, nyugszik 6.21 órakor A HOLD kel - 14.59, nyug­szik 1.37 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ZSOMBOR ÉS BOHUMÍR nevű kedves olvasóinkat 1916-ban született Peter WEISS német drámaíró, esz- széíró, festő és grafikus • 1921-ben halt meg Pavol ORSZÁGH HVIEZDOSLAV kiemelkedő szlovák költő, a szlovák irodalom klasszi­kusa (szül. 1849). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL KIT IS MAGASZTALNAK? IRENA ROHÁÖOVÁ CIKKE NOSZTALGIAHULLÁM EGY ÜVEGGYÁRBAN SZABÓ G. LÁSZLÓ RIPORTJA A LELKI BETEGEK REHABILITÁCIÓJA KARDOS MÁRTA CIKKE NEMCSAK A HÚSZÉVESEKÉ A VILÁG TÖRÖK ZSUZSANNA ÍRÁSA ELTŰNNEK A FEHÉR FOLTOK NÉMETH JÁNOS RIPORTJA A TANULÓ ÉS A KÖNYV ZALABAI ZSIGMOND ÍRÁSA VÁLTOZATOK AZ ÁTTŰNÉSRE MÓZES ATTILA ELBESZÉLÉSE A Trencíni Megmunkálógépgyárban az év kilenc hónapja alatt 76 millió korona értékben gyártottak első minőségi osztályú felújított termékeket. Ez a tény is bizonyítja, hogy a vállalatban a termékek modernizálásának és a nyersanyagok minél jobb felhasználásának nagy figyelmet szentelnek. Az elmúlt ötéves tervidő­szakban hat új típusú megmunkálógépet gyártottak, s a hetedik ötéves tervidőszak­ban bevezetett prototípusok száma 22 lesz. Képünkön Jozef Martinka (balról) és Jozef Súdny méréseket végeznek az SV 18 RD esztergapadon. (Vlastimír Andor felvétele - ŐSTK) Gyűlés — kupaszerdán Amióta megszaporod­tak a kupák, meg különfé­le bajnokságokat, torná­kat rendeznek a hagyo­mányosakon kívül, no meg amióta tévé van, azóta - sok a foci. Néme­lyik héten három-négy mérkőzést is láthatunk, és nemcsak szombaton vagy vasárnap, hanem munkanapokon is, főként szerdán. Ennek a bőség­nek természetesen örül minden futballrajongó, akik zömükben persze dolgozó emberek. Tudják ezt régóta a mérkőzések szervezői is, ezért vannak már régóta késő délután vagy még gyakrabban este a mérkőzések. Va­gyis azért, hogy mindenki nyugodtan és idejében mehessen ki a pályára, ülhessen a képernyő elé; ne legyenek fölösleges konfliktusok a munkahe­lyen, kiesések a mun­kában. Igen ám, csakhogy gyűlés is van a világon. Gyűlés, melyet nem egy üzemben, intézményben éppen szerda délután tar­tanak, merthogy ott szer­da a gyűlések napja. Tudom, hogy vannak gyűlések, amelyeket nem rendezhetnek bármikor, vagy amelyeknek az összehívásával nem kés­lekedhetnek, mert gyor­san kell megoldani vala­milyen problémát, azon­nal kell és közösen ope­ratív intézkedést hozni valamilyen ügyben. Meccs ide, meccs oda, ennek meg kell lenni. Nem is ezekről a gyűlé­sekről beszélek. Hanem azokról, melyek ugyan­csak szükségesek, de ta­lán a hét más napján is lebonyolíthatók; meg azokról különösen, ame­lyek csak Tart pour Tart gyűlések, „no ez is meg­van, kipipálhatjuk“ féle gyűlések, vagyis idegesí- tően hosszúra nyúlnak és senkinek semmit, leg­alábbis semmi újat nem nyújtanak. Mit érnek ezek, mit ér­nek még a hasznosnak ígérkezők is olyan ese­tekben, amikor kupaszer­da van és a jelenlévők között sok a futballrajon­gó, aki szeretné látni ezt vagy azt a mérkőzést, pláne, ha a csapata ját­szik. Aligha tudnak zavar­talanul figyelni, hiszen a mérkőzésen jár az eszük, meg azon, hogy mikor ér véget a gyűlés, mennyit láthatnak vagy nem láthatnak a meccs­ből. Következésképpen: jelenlétük formális, és hát a gyűlés is azzá válik, és még jó, ha csak az ö szá­mukra. Ha lenne is mon­dandójuk nem szólalnak föl, mert ezzel is húz­zák az időt. Úgy gondolom, ha már a futballberkekben és a tévében is, mely sok­szor közvetít felvételről, igyekeznek mindent úgy rendezni, olyan időpont­ban, sokszor nehézségek ellenére, hogy a dolgozó ember nyugodtan és ide­jében mehessen ki a pá­lyára, ülhessen le a tévé elé, akkor - a lehetősé­gek szerint - a munkahe­lyeken is cselekedjenek hasonlóképpen,ezáltal is kerülve a bosszantó for­malizmust, fölösleges konfliktusokat. Megbe­csülve az embert, aki nem csak dolgozó és aki­nek sok esetben hetekig a foci jelenti az egyetlen szórakozást. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A párt mindig abból az elvből indult ki, hogy az eredményes szocialista mezőgazda­ság nélkül elképzelhetetlen a népgazdaság harmonikus fejlődése, a nép életszínvonalá­nak emelkedése. Mezőgazdasági politikája nagy tekintélyt szerzett és megnyerte a dol­gozók teljes támogatását. A lenini szövetke- zetesítési terv megvalósítása és a szocialista mezőgazdaság eredményes fejlesztése pó­tolhatatlan szerepet töltött be szocialista épí­tésünkben. A csehszlovák tapasztalatok tel­jes mértékben megerősítik annak az elvnek nemzetközi érvényességét, amely szerint a falvak szocialista átépítése jelenti a szocia­lista társadalom stabilitásának és fejlődésé­nek egyik alapvető feltételét. A CSKP állandó gondoskodása, az egész - szocialita társadalom támogatása és a me­zőgazdasági dolgozók aktív kezdeményezé­se eredményeként ebben az ágazatban alap­vető minőségi változások mentek végbe. A nagyüzemi termelés fejlődésével együtt társadalmunkban alapjában megváltozott a mezőgazdasági dolgozók helyzete és a fal­vak élete. Különösen a CSKP XIV. kongresz- szusa után, amely megkülönböztetett figyel­met fordított a mezőgazdaság fejlődésére és meghatározta feladatait a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszában, a me­zőgazdaság és falvaink jelentős előrehala­dást értek el. Ezt tanúsítja a szocialista ter­melési viszonyok megszilárdulása a mező­gazdaságban, a munkás-paraszt szövetség megerősödése, a szövetkezeti földművesek osztályának megszilárdulása, valamint a me­zőgazdasági termelés termelés-műszaki alapjának általános fejlődése és az elért eredmények... Pártunk, szocialista társadalmunk megbe­csüli a mezőgazdasági dolgozók munkáját, törődik életük állandó javításával. A szövet­kezeti földművesek helyzete és létbiztonsá­ga lényegesen javult a CSKP KB 1975. áprili­si határozata alapján, azáltal, hogy a népgaz­daság többi dolgozója által élvezett általános szociális és nyugdijbiztositási vívmányokat teljes mértékben kiterjesztették a szövetke­zeti földművesekre is. Az utóbbi tíz év alatt az állam jelentős támogatásával, az építés különböző formáit alkalmazva - az egyéni építkezést is beleszámítva - 116 700 lakást építettünk a mezőgazdasági dolgozók szá­mára. Falvainkban csaknem 80 százalékban korszerűsítették, illetve felújították a lakáso­kat. Amint a népszámlálás adatai is mutatják, gyakorlatilag nincs különbség a városi és a falusi háztartások ellátottsága között. Vidé­ken a lakosok jelentős hozzájárulásával a Z- akcióban több száz óvoda és bölcsőde, kul­turális létesítmény és korszerű bevásárló központ épült. Joggal állapíthatjuk meg, hogy nálunk lényegében megoldottuk a szo­cializmus fontos célját - a város és a falu életszínvonala és életmódja közötti különb­ség megszüntetését. (A CSKP KB 4. ülésén elhangzott beszámo­lóból) * HLiiy&BM­Egy pedagógus számára - gondolom nem lehet melen­getőbb érzés az egykori tanít­ványok meg-megnyilvánuló szereteténél és hálájánál. Testi fogyatékosságúak esetében az effajta emberi ragaszkodás apró jelei sokszor olyan tiszták és mélyek, hogy azokról alig tud meghatódottság és elérzé- kenyülés nélkül szólni még egy olyan tapasztalt pedagógus is, mint amilyen Rajszi Ferenc, a Losonci (Lucenec) Magyar Tanítási Nyelvű Gyógypeda­gógiai Alapiskola igazgatóhe­lyettese, aki a nehéz pályán eltöltött közel három évtized alatt testi sérült gyermekek százait irányította - sokszor kilátástalannak látszó esetek­ben is - a hallók társadalmába.- Amikor alig hároméves ta­nítói múlttal a hátam mögött 1954-ben a losonci hallássé­rültek és süketek intézetébe kerültem, még magam sem gondoltam, hogy ezek a rend­kívül érzékeny lelkivilágé gyer­mekek ennyire a szívemhez nőnek - mondja a halk szavú pedagógus. - Olyan munkába csöppentem, melyben minden pici eredményért keményen, kitartóan meg kellett dolgozni. Igaz, a sikerélmény is ennek arányában . gyarapodott. Ószintén bevallom: nem kis öröm, sőt büszkeség tölt el, amikor egy-egy volt növendé­kemről meghallom, hogy jól beilleszkedett a társadalomba, s az életben megtalálta egyéni boldogságát is. Mi itt az iskolá­ban már kicsi koruktól fogva - természetesen a fogyatékos­ságuk fokától és fajtájától füg­gően - különböző szakmákra készítjük fel a gyermekeket. A végzős növendékek túlnyo­mó többsége a körmöcbányai szakmunkásképzőben tanul tovább; a lányok általában a férfi és női szabás-varrás fortélyait sajátítják el, a fiúk pedig az asztalos, festö-mázo- ló, lakatos, könyvkötő és ker­tész szakmák között válogat­hatnak. Iskolánknak, mely az ország egyetlen ilyen magyar tanítási nyelvű intézete, és a körmöcbányai intézeteknek olyan a híre, hogy egyes üze­mek már jó előre leszerződtetik a végzős növendékeket. Á lo­sonci bútorgyárban például leg­alább hat-hét volt növendé­künk dolgozik asztalosként.- A siker, persze nem csu­pán egy-két pedagógus mun­kájának az érdeme - mondja, miután említést tesz az iskola eredményeiről hanem az egész, közel húsz tagú peda­gógus- s nevelői közösségé. Bennlakásos iskoláról lévén szó, a nevelői kollektíva is so­kat tesz annak érdekében, hogy a tanítási órákon szerzett ismereteket a növendékek a gyakorlatban kamatoztathas­sák; ezenkívül személyiségük formálásában is sokat tesznek, hiszen gyakran a szülőket is helyettesíteniük kell. Jelenleg negyvenhét tanuló alkot jó kö­zösséget. Olykor már szinte megható az a gondoskodás és szeretet, melyben a felsőbb osztályok tanulói részesítik ít a kicsiket; akár egy példás nagy család, olyan az intézet. A környékbeli gyermekek ál­talában hétvégeken járnak ha­za, a nagyobbak már teljesen önállóan utazhatnak, míg a tá­volabb lakók kéthetenként, ha­vonként látogatnak szüleikhez. A szülök aggódó levelei, tele­fonhívásai persze ennél jóval gyakoribbak; a leveleket min­dig nagy megértéssel válaszol­ják meg a pedagógusok, köz­tük nemegyet az igazgatóhe­lyettes, Feri Bácsi is. Amikor egykori és mai ked­venc növendékei felől kérde­zem, szemlátomást nehéz hélyzetbe hozom.- A mi pályánkon jóvátehe­tetlen pedagógiai melléfogás lenne kivételt tenni gyermek és gyermek között. Persze mindig az újak, a legkisebbek az „ügyeletes kedvencek“. Talán azért is, mert az a vélemény, hogy a fogyatékos gyermekek­kel való foglalkozást korán kell kezdeni, ekkor tudunk a leg­többet segíteni. Nagy felelős­ség terheli tehát azokat a szü­lőket, akik valamilyen oknál fogva késleltetik gyermekeik intézeti elhelyezését. Ahhoz persze, hogy a sok türelmet és nagy hozzáértést követelő szakma magaslatán álljon az oktató, s tényleg a legkorszerűbb módszereket alkalmazva végezze munkáját, mindenekelőtt önképzésre, is­meretei tárházának állandó bővítésére van szükség. Rajszi Ferenc ennek a követelmény­nek szinte pályakezdése óta eleget tesz, hiszen már az öt­venes évek vegén - intézmé­nyes képzés híján - magán­úton tanul, s tesz vizsgát a bra- tislavai Komensky Egyetemen defektológiából. Jelenlegi ve­zet# beosztásán kívül a gyer­mekek általános beszédfej­lesztésével, s munkára való képességük kialakításával fog­lalkozik. Közel három évtize­des gyógypedagógiai munká­jának elismeréseként az idén nagy megtiszteltetés érte, ami­kor az Érdemes pedagógus ki­tüntetésben részesült. Talán csak egykori tanítványai, azok szülei és hozzátartozói érez­hetik, hogy ezt mennyire meg­érdemelte. HACSI ATTILA 1981. XI. 8. ÚJ SZÓ ,l tt a szülőket is helyettesítjük*

Next

/
Thumbnails
Contents