Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-08 / 44. szám
ÚJ szú A MULTINACIONÁLIS MONOPÓLIUMOK ÉS AZ INFORMÁCIÓ SZABAD ÁRAMLÁSA 1981. XI. 8. A XX. század második felében a töke és a termelés koncentrációjának talán a legjelentősebb eredménye a multinacionális monopóliumok keletkezése a bur- zsoá tömegtájékoztató eszközök terén. Ez ugyanis ideológiai következményeket von maga után. A következő 5-10 évben további gyökeres változásokra számíthatunk az információ és a kommunikáció fejlődésében. Ezzel kapcsolatban említsük meg legalább az elektronikus kommunikációt, azon belül pedig elsősorban a mesterséges holdakat és a számítógépeket. A mesterséges holdak fejlesztése jellemzi az egész nemzetközi rádió- és televíziós közvetítést. Néhány nyugati ország már készen áll arra, hogy a közeljövőben mesterséges holdakkal magánte- levíziós-programokat terjesszen külföldön. Míg a nemzetközi államjogi normákat érvényre juttatni - ahogy azt a reális szocializmus országai követelik, és egyre több fejlődő ország támogatja -, az állammonopolista kapitalizmusban minden új találmány az elektronikus kommunikáció terén lehetővé teszi, hogy a magánmonopóliumok uralma alatt álló tömegkommunikációs eszközök megsértsék az államhatárokat, álláspontokat és döntéseket. Ez év február 25-én az NSZK sajtókiadóinak szövetsége úgy határozott, hogy a töke harminc százalékával járul hozzá a Compagnie Luxembourgeoise de Telef- fusion keretében kommersz tévétársaság létrehozásához. Az említett társaság körülbelül 1985 közepétől saját mesterséges holdjának segítségével német, francia és holland nyelvű tévéműsorokat közvetít. A gazdasági hatalom alapján történő kiválasztás szükségszerűen ahhoz vezet, hogy néhány kiadómágnás fog dönteni a mesterséges hold által közvetített program jellegéről. Az ilyen irányvonal kétségkívül ahhoz vezet, hogy: 1. az NSZK-ban az alkotmánnyal ellentétben felszámolják a közjogi rádió- és tévérendszert, s az a szélsőségesen reakciós erők irányítása alá kerül. Ezek az erők azt akarják, hogy nyíltan konzervatív irányvonalat kövessen; 2. kommersz tévé- és rádióműsorok születnek, amelyekben túlsúlyban lesz a reklám, ezenkívül a szex, a szadizmus, a szenzáció és a szórakozás más bur- zsoá formái. Ezeknek fontos küldetésük van. Feladatuk, hogy a kapitalista országokban leplezzék a szociális problémák tényleges okait. A LEGERŐSEBB TRÖSZTÖK ÉS KONSZERNEK TERJESZKEDÉSE A nyolcvanas évek elején a tömegtájékoztató eszközök monopolizációjának fokozódását többek között a következő tények bizonyítják: az Egyesült Államokban 1985-ben a napilapok és folyóiratok körülbelül 95 százaléka néhány monopólium tulajdonába kerül. Ezek a monopóliumok az alapvető kérdésekkel kapcsolatos egységes és közös kapitalista állásponton kívül hatalmas potenciállal rendelkeznek, amellyel képesek ideológiailag irányítani a közvéleményt, korlátozni a bírálat terjedését és kitérni gazdasági és politikai hatalmuk ellenőrzése alól. Az NSZK-ban a Springer-konszerrel együtt erősen terjeszkedik a nemzetközi Bertelsmann-konglomerátum, mely 26 ezer embert alkalmaz, ebből 16 800-at az NSZK-ban. A konszern érdekei a folyóirat-kiadók ellenőrzésétől a korszerű klubok tulajdonjogán keresztül a zenei kiadványokkal való kereskedelemig nyúlnak. Nagy-Britanniában a Murdoch-kon- szern a Times-csoport birtoklásával a brit napilapok és hetilapok példányszámának harminc százalékát ellenőrzi. Az említett sajtómágnás nemzetközi tájékoztatási impériuma 93 napilapól, 15 magazinból és 4 tévéállomásból áll. Magas fokú koncentráció jellemzi az időszaki sajtó struktúráját Olaszországban is, ahol a nyolcvanas évek elején a napilapok 35 százaléka, a hetilapok 75 százaléka három sajtómonopólium kezében volt: A Ftizzoli-, a Mondadori-Carac- ciola-, valamint a Rusconi-monopólium kezében. Aki ma a kapitalista világban lapot akar kiadni, és be akar kapcsolódni a rádióvagy tévéközvetítésbe, több millió dollárra, font sterlingre, márkára, frankra, vagy jenre van szüksége. A kapitalista országok sajtója, rádió- és tévéállomásai több milliárdos értéket képviselnek. Ez maroknyi kapitalistának óriási nyereséget hoz. A nyereség nagyságáról és növekedéséről tanúskodik többek között az a tény is, hogy az Egyesült Államok 12 vezető sajtómonopóliuma tiszta nyereségét az 1970-es 145,6 millió dollárról 1977-ben 431,1 millió dollárra emelte. Ez 196 százalékos növekedést jelent. A sajtóipar ezzel előkelő helyre került a nagy nyereségű amerikai vállalatok között. Az NSZK legnagyobb sajtómonopóliumának, a Springer-konszernnek pénzforgalma 1979-ben 14,5 százalékkal növekedett, vagyis csaknem 2 milliárd nyugatnémet márkára emelkedett. Az említett társaság nyeresége 1978-hoz viszonyítva 28,9 százalékkal emelkedett, ami 38,3 millió márka növekedést jelent. A Springer- tröszt így nemcsak az NSZK legnagyobb részvénytársaságai közé emelkedett, hanem a legjobban jövedelmező nyugatnémet vállalatok közé is. A monopóliumok a burzsoá sajtószabadság nevében kegyetlen harcot vívnak a gyengébb vetély- társak ellen. Ez a harc többnyire a gyengébb partner „elnyelésével“ vagy megsemmisítésével ér véget. A monopoltőke a tömegtájékoztató eszközökön kívül uralja a sajtószállítmányozó vállalatokat, a hirdetőirodákat, papírgyárakat stb. így a kapitalista világ sajtójának nagyobbik részébe nem kerül olyan hír, amely ellenkezne a kapitalista társadalmi rendszerrel. SZABADSÁG - MAROKNYI TÁJÉKOZTATÁSI MONOPÓLIUMNAK A kapitalista országok többségében ugyan nincs állami cenzúra, amire a burzsoázia állandóan hivatkozik is. Ez a cenzúra többnyire fölösleges lenne. A cenzor szerepét a tömegtájékoztató eszközök tulajdonosai vették át. Természetes, hogy amikor a néptömegek elnyomók ellen lépnek fel, a burzsoázia egy percig sem habozik: minden eszközt- kezdve a cenzúrától egészen a koncentrációs táborokig és a kivégzésekig- bevet a nézetek szabad terjedése ellen. Számos burzsoá ideológus állandóan azt állítja: az imperialista országokban a munkásosztály, sőt a kommunista pártok sajtószerveinek megjelenése azt bizonyítja, hogy ott sajtószabadság van. Ez azonban egyáltalán nem helytálló állítás. A valóságban az a helyzet, hogy a L ’Hu- manité Franciaországban, az Unita Olaszországban, a le Drapeau Houge Belgiumban, a Morning Star Nagy-Britanniá- ban, a Daily World az Egyesült Államokban, az Akahata Japánban nem a burzsoázia szabad gondolkodásának köszönheti létét, hanem kizárólag a munkásosztály és marxista-leninista pártja önfeláldozásának és gyakran rendkívül nehéz küzdelmének. A monopóliumok fejlődésének jelenlegi szakaszában a tömegtájékoztató eszközök koncentrációjának új formáit és a monopóliumokon kívül álló tömegtájékoztató eszközök tevékenységének további korlátozását figyelhetjük meg. Az imperialista országokban az események az ágazati konglomerátumok létrehozása felé mutatnak. Ezek magukban foglalják a tömegtájékoztató eszközöket is. így az Egyesült Államok rádiójának és televíziójának három óriási: a CBS, az NBC és az ABC, az amerikai hadiipari komplexumhoz tartozó trösztök kezében van. 1980 végén a fegyvergyártással foglalkozó Matra-társaság ellenőrzése alá vonta a legnagyobb francia könyvkiadót és az időszaki sajtót szállító vállalatot, valamint az időszaki sajtó második legnagyobb kiadóját, a Hachette-csoportot. Az említett ágazati konglomerátumok létrehozásában azt lehet felfedezni, hogy a burzsoá sajtót, rádiót és televíziót még szorosabb és közvetlenebb kapcsolat és alárendeltségi viszony fűzi a nagytőke érdekeihez. Az üzletivállalkozásban és a tömegtájékoztató eszközök monopóliumának megnyilvánuló internacionalizáció tükrözi a kapitalista államok vezető erőinek azon törekvését, amely nemzeti és nemzetközi szinten a tömegtájékoztató eszközök egyre nagyobb koncentrációjához vezet. E folyamat célja az, hogy intellektuális gátat alkossanak a haladó erőkkel szemben - a kapitalista társadalom alapvető érdekeivel összhangban. Ennek az irányvonalnak nemzetközi szintre történő emelkedése azt bizonyítja, hogy elmélyül a kapitalizmus általános válsága, erősödik agresszív és expanzív lényege. A tömegtájékoztató eszközök monopóliumainak rendkívül kis száma dönt arról, hogy mi kerül az éterbe, milyen lapok jelennek meg, mit láthatnak a nézők a mozikban és mit hallhatnak a fiatalok a diszkóban. A nemzetközi monopóliumok határozzák meg az információáradat tartalmát és terjedelmét, s a monopóliumok ezt nevezik szabadnak. A valóságban azonban saját nyereségérdekeiket és céljaikat tartják szem előtt és úgy irányítják a tájékoztatást, hogy az a kapitalista rendszert szolgálja, hogy megerősítse a kapitalizmus befolyását. Lényegében tehát a gazdaságilag legerősebbek a leghatalmasabbak információs szabadságáról van szó. TÁJÉKOZTATÁSI DIKTÁTUM' AZ ÚN. SZABAD INFORMÁCIÓÁRADAT LEPLE ALATT Az említett tényekből kitűnik, hogy az ún. szabad információáradat szükségességével kapcsolatos elvet elsősorban úgy kell értelmezni, mint a monopóliumok uralma alatt álló tömegtájékoztató eszközök részéről a nemzeti határok és nemzeti szuverenitás megsértését. A tömeg- tájékoztató eszközök beavatkozásának problémája más államok belügyeibe az ún. szabad információáradat leple alatt a huszas években, a rádió születésével merült föl. A hitleri fasiszták voltak azok, akik a rádiót agresszív céljaikra először Ausztria ellen, később pedig a burzsoá Csehszlovákia ellen vetették be. Az ún. szabad információáradatra való hivatkozás 1946 után, Churchill ismert fultoni beszéde után vetődött fel ismét. Az említett jelszó jegyében diverzáns rádióadók keletkeztek, amelyek a mai napig is működnek. Ilyen a Radio Liberty (Szabadság) vagy a Szabad Európa. A szabad információáradat kifejezés tehát a hidegháború éveiben alakult ki. Ma is szorosan kapcsolódik ehhez az időszakhoz. Tekintettel arra, hogy a kapitalista világban a tömegtájékoztató eszközök döntő többsége a monopóliumok kezében van, illetve létezésénél fogva kénytelen a nagytőke érdekeit szolgálni, az ún. szabad információáradat valójában a sajtó- és éter-monopóliumok számára jelent szabadságot. Ennek értelmében terjesztik az imperialista propagandát a szocialista és a fejlődő országokban, megsértik más államok szuverenitását, beavatkoznak belügyeikbe, röviden: megsértik a békés egymás mellett élés elvét. Az említetteket igazolja az UNESCO bizottságának az a elemzése is, amely megvizsgálja a tömegtájékoztatás és kommnikáció problémáit. A bizottságot Mac Bride, volt ír külügyminiszter vezette s a jelentés rámutatott többek között arra, hogy a kommercionalizáció, a maximális nyereség utáni hajsza és a tömegtájékoztató eszközök koncentrációja olyan gátat jelent, amely megakadályozza demokratikus és szabad rendszerek létrejöttét a tájékoztatás és a kommunikáció terén. Az imperialista multinacionális monopóliumok tevékenysége az ún. harmadik világ országaiban, elsősorban három területen vált a bírálat célpontjává. Ezek: 1. az információs-politikai uralom és az ezzel összefüggő ideológiai, politikai, kulturális és lélektani hatás. 2. gazdasági és technológiai uralom és az ebből adódó gazdasági, technológiai és tudományos-műszaki következmények, amelyek a gazdaságilag kevésbé fejlett országok, elsősorban tömegtájékoztató eszközeik függetlenségét sújtják; 3. a fejlődő országok szellemi-kulturális befolyása tanfolyamok szervezésével és helyi szakemberek képzésével és azzal, hogy az emberek tudatába csempészik a burzsoá gondolkodásmódot és értékkategóriákat. Az információ valóban szabad mozgása megköveteli: az információs szabadság feleljen meg a nemzetközi nyilatkozatokban és konvenciókban rögzített demokratikus elveknek, ne engedje meg a lélektani hadviselés semmilyen formáját, szilárdítsa a fiatal államok információs-politikai egyenjogúságát, korlátozza és számolja fel a nem szocialista világban a tömegtájékoztató eszközök monopóliumainak uralmát. Ezt az álláspontot juttatják érvényre a szocialista országok minden, a tájékoztatással foglalkozó nemzetközi fórumon. Álláspontjuk egyre nagyobb visszhangra talál, s a világ demokratikus közvéleménye is támogatja. A felsorolt elvek gyakorlati alkalmazása azt jelentené: minden állam, de elsősorban a fejlődő országok előtt megnyílna az út ahhoz, hogy egyenjogú és egyenrangú partnerként vegyen részt a nemzetközi információs és kommunikációs folyamatban. A haladás és a demokrácia erői tehát egyáltalán nem az információáradat beszűkítését szorgalmazzák, ahogy azt az imperialista propaganda állítja, hanem az áradat kibővítését. A következetesen demokratikus erők és szövetségeseik célja tehát nem a tájékoztatási szabadság korlátozása, hanem a vele való visszaéléssel szembeni hatékony védelem. IVAN TOMASOV a bratislavai Komensky Egyetem Bölcsészettudományi Kara újságírói szakának docense A Zilinai Vegyi Cellulózgyár fejlesztési programjának első részét, az új, mechanizált raktár építését már 1976-ban befejezték. A napokban fejezik be a kassal (Koéice) Nehézgépipari Művek és más vállalatok szerelői a cellulózgyár felújítását. A felújított gyár 80 ezer tonna cellulózt fog előállítani. Felvételünkön Vladimír Hodas (balról) és Anton Daníéek (Vladimír Gaböo felvétele - CSTK) X
