Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-01 / 43. szám
CSAK ELEMER •< A nnak, aki eltekint a múlttól és először látja Susenszkojét, az a benyomása támad, hogy egyszerre két községbe érkezett. Az egyik kétszintes, faragott kereskedőházakból áll, nagy szérűvel, tágas udvarral; a másik Susenszkoje, ugyanennek az utcának a túlsó oldalán - földbe lapult, alacsony gerendaházak, „izbák“ sora, amely élő illusztrációul szolgálhatott Leninnek az oroszországi kapitalizmusról itt írt művéhez. De tulajdonképpen van egy harmadik Susenszkoje is - immár a XX. század terméke, innen szintén néhány lépésnyire. Ez az a rész, amelynek egyszer várossá kell majd válnia. Ez az „átmenet" a falu és a múlthoz méltó város között - aszfaltozott utcákkal, étteremmel, szállóval, üzletekkel. Mondják, volt egy időszak, amikor a község és a megye vezetői restelkedtek amiatt, hogy a forradalom vezérének száműzetési helye szegényes, elhanyagolt volt, és igyekeztek mindent mielőbb átépíteni, átrendezni - akaratlanul is meghamisítva ezzel a történelmet. Szerencsére az a néhány tucat ház, amit még idejében védettnek nyilvánítottak, eredeti formájában és hangulatában őrzi azt a falut, ahová Vlagyimir Uljanov 1897. május 8-án érkezett, s amelyet így jellemzett; „A falu nagy kiterjedésű, de csak néhány piszkos, poros utcája van. Mindenütt sztyepp, kertet és növényzetet sehol sem látni. A falut... trágyadomb veszi körül, mert a trágyát errefelé nem viszik ki a földekre, hanem kiöntik a falu végén, s az ember csak trágyadombokon át juthat ki a faluból." Krasznojarszkban Lenin március 4-én lépett ki a vonatból, 58 napot töltött a városban, s ott-tartózkodása alatt írt kérvényt a helytartóhoz, hogy száműzetése helyéül - tekintettel egészségi állapotára - a kormányzóság déli részét jelölje ki. Susenszkojéba hajón indult el, a Jenyiszejen közlekedő 18 kerekes gőzös egyikén. Vagy 350 kilométerrel lejjebb azonban a gőzös elakadt a sekély vízben, ezért az út hátralévő részét lovon kellett megtenni. A hajó azonban így is történelmi ereklye lett. A Szvjatoj Nyikolaj (azaz Szent Miklós) ma a krasznojarszki mólónál áll, kikötve, bizarr látvány a tatján lobogó cári trikolor. A forradalom után a hajót egy ideig uszályként használták, aztán úgy döntöttek, hogy helyreállítják és múzeumnak rendezik be. Az ötlet jónak bizonyult: tíz esztendő alatt több, mint egymillió látogató nézte meg a Wolf- rendszerű kéthengeres gőzgépet, a szalont, ahol Vlagyimir Uljanov teázott és a nyolcszemélyes kajütöt, amelyben 8 rubel 10 kopejkáért száműzetése színhelyére utazott. Lenint egy gazdag paraszt, bizonyos Zirjanov fogadta be a házába. A kis szobácska, amelyben Uljanov száműzött lakott, tágasnak tetszik - oly kevés bútor van benne: faágy, durva posztótakaróval, apró asztal, négy masszív, falusi szék és könyvespolc. A szovjethatalom első éveiben gondosan feljegyezték a kortársak visszaemlékezéseit; így maradt fenn Lenin egykori háziasszonyának az elbeszélése is.- Gyors mozgású ember volt, keveset aludt - emlékezett Lenin háziasszonya. - Gyakran egész éjszakára nyitva hagyta az ablakot. Időnként szóltam neki: „Hogyan hagyhatja nyitva egész éjszakára az ablakot, Vlagyimir lljics? Valaki bedobhat valamit. Ö erre azt válaszolta: „Amikor maga felkel, én épp lefekszem, úgy hogy senki sem tud semmit bedobni". A száműzetés két és fél éve alatt Lenin több, mint harminc művet írt meg. Itt fejezte be „A kapitalizmus fejlődése Oroszországban" című tudományos munkáját és itt írt több tucat, a forradalmi mozgalom aktuális kérdéseivel foglalkozó cikket, tanulmányt. Mint száműzöttnek, havi nyolc rubel járt, a szűkös ellátásra azonban leveleiben nem panaszkodott. Az anyjának, testvéreinek, barátjainak írt sorok jó lelki- állapotról tanúskodnak. Dmitrij öccsét egyik levelében meg is hívja: „Ha jó három hét elteltével ilyen szibirjak lettem, hogy »Oroszországból« ide hívlak, mi lesz három esztendő múltán?" A második, Susenszkojéban töltött év közepén azonban beismeri húgának: „A száműzetés kezdetén, ha szétterítettem a térképeket és elkezdtem nézegetni a különböző fekete pontokat, időnként úgy elfogott a szomorúság, hogy elhatároztam: nem veszem kezembe az európai Oroszország és Európa térképét". 1898 májusában a faluba érkezett Na- gyezsda Krupszkaja és édesanyja. Azzal a feltétellel tölthették együtt a száműzetést Leninnel, hogy Krupszkaja törvényes házasságot köt Vlagyimir Uljanowal. A gyűrúváltás 1898. július 10-én történt a susenszkojei templomban. A rézgyűrűket egy finn száműzött, Oszkár Engberg készítette... Ekkor költöztek át Petrova parasztasszony tágasabb házába. Szomszédjuk, Praszkovja Szemjonov- na Alikina és háziasszonyuk lánya így emlékezett vissza Leninre:- Sokat írt, az biztos. Amúgy nem látszott rajta, hogy tudós ember. Szóba- állt akármelyik muzsikkal vagy asszonynyal, megkérdezte, mennyi állatjuk van, hogyan élnek. Szívélyes, tisztelettudó ember volt.- Vasárnaponként Vlagyimir lljicsnél összegyűltek a parasztok. Elmondták panaszaikat. Vlagyimir lljics maga nem írt, csak diktált, a parasztok maguk vetették papírra panaszukat Akinek kellett, Vlagyimir lljics tanácsot adott. Egy alkalommal a jogi végzettséggel rendelkező Leninhez fordult segítségért az aranybányának egyik munkása, akit munkaadója elkergetett, ki sem fizetve a bérét. Meg is nyerte a bányatulajdonos ellen indított pert. Ezek után még jobban megnőtt Lenin népszerűsége a helyi lakosság körében. Már nemcsak Susensz- kojéból fordultak hozzá a parasztok, hanem az egész környékről is. Sokszor a sértettnek csak azt kellett mondania, hogy panaszt tesz Uljanovnál, s a sértő fél máris meghátrált. Később Lenin erre így emlékezett vissza: „Huszonöt évvel ezelőtt, szibériai szárrtűzetésem alatt néha az ügyvéd szerepét kellett betölte- nem. Illegális ügyvéd voltam, mert száműzöttnek ez tilos volt, de más ügyvéd hiányában hozzám jöttek az emberek, és elmondtak egyet s mást". Lenin, mint „politikai", nem írhatott hivatalos okmányokat, ezért aztán diktált. És véleménye, állásfoglalása, a helyi ku- láksággal szembeni ellenszenve a parasztok petícióiban jutott kifejezésre. A helybéliek rokonszenvét, bizalmát természetesen Lenin nem egyik napról a másikra szerezte meg. A boltos, a pap azt terjesztette róla, hogy istentagadó, aki nem tartja meg a böjtöt és a cár atyuska ellen tör... Ez persze mind megfelelt a valóságnak, ám a parasztok ugyanakkor azt tapasztalták, hogy a pogány jövevény mindenkinek messziről megemeli a kalapját, szerény és előzékeny és csak akkor emeli fel a hangját, ha a jegyző durváskodik a falusiakkal. A visszaemlékezések szerint Uljanov száműzött akkor nyert először csatát, amikor felvilágosította a parasztokat a pópa szemfényvesztéseiről. Szokás volt Susenszkojéban, hogy ha már nagyon elhúzódott a szárazság, a pap imádkozni hívta az embereket. S ennek az imának mindig volt eredménye, mert másnap-harmadnap eleredt az eső. Egyszer Lenin behívta szobájába házigazdáját és barométerére mutatva közölte: másnap a pap közös imára szólítja majd a híveket. Úgy is lett, s attól kezdve a parasztok Zirjano- vékhoz jártak, a barométert lesték, nem pedig azt várták, hogy a légnyomásméró- vel ugyancsak rendelkező szentatya szólítsa imára őket. Hálás feladat lenne összevetni, mit változott a Lenin látta Susenszkoje napjainkig, felmérni, nyomon követni, miként hatott a nagy gondolkodó szellemisége ebben az elmaradott kis szibériai faluban és milyen adatokkal, tényekkel illusztrálta Lenin téziseit a Jenyiszej-parti település valósága. A múltba való visszacsatolásra lépten-nyomon mód is nyílik, csupán kalauzomra kell figyelnem a kora esti sétán:- Tudja, Lenin építette nálunk az első korcsolyapályát; ma: Susenszkoje a vidék sportcentruma, jégkorong-csapatunk pedig első a bajnokságban.- Hát azt olvasta-e, hogy annak idején az egész volosztynak, azaz 14 településnek hét újság járt; most ezer főre 1420 példány jut sajtótermékekből.- Nézze ezeket a virágos udvarokat! Nálunk 1898-ig csak csalán nőtt. Vlagyimir lljics és Krupszkaja asszony ültetett először virágot.- Krup>szkaja jegyezte fel, hogy az a Sztarodubcev tanító, aki korábban csak a pappal ivott, meg kártyázott, 1904-ben azért veszítette el az állását, mert forradalmi tevékenységet folytatott...- A susenszkojei prarasztok festményt csak a húsvéti körmeneten láttak; most nálunk él és az ország legnagyobb repró- gyűjteményének a tulajdonosa és a Reh- lov-féle kiállításokra rendszeresen járnak a falusiak. Rehlov nyugdíjas öntömester itt, Susenszkojéban már idegenforgalmi látványosság. És intézmény, öten társadalmi munkában vannak segítségére, köztük menye is, aki hivatásos művészettörténész, egy mindenest predig saját státuszára vett fel az immár hetvenen túl járó Ivan Varlamovics. A gyűjteményben nagy a rend, a képek országonkénti, tematikai, illetve stíluskorszakok szerinti osztályozásban vannak elhelyezve a polcokon, hogy időről időre útnak induljanak és időszakos kiállításokon gyönyörködtessék a nézőket az ország minden részén. A kollekciónak azonban itt sincs raktárjellege, már csak azért sem, mert a küldetéstudattal teli öreg képiéi között él; a képtárba behallik a konyhai zaj, az előszobában gombával púprozott vödrök, a szobaszekrény alatt predig zöldparadicsom vár befőzésre. Ivan Rehlov időközben belekóstolt az eredeti alkotások gyűjtésébe és azóta még állhatatosabban ostromolja a potenciálisnak tetsző mecénásokat. Kollekciója újabb Lenin-p>ortrékkal gazdagodott, amelyeknek Susenszkoje sajátos erkölcsi értéket is kölcsönöz: alig van hét, hogy ne kérnék valahonnan kiállításukat. Legutóbbi szerzeményeinek egyikét mutatja, a budapesti Műcsarnok grafikáit - kortárs művészek eredeti műveit. A magyarokat különösen nagyra becsüli és emlékeztet: első kiállítását norilszki lakása ablakaiban magyar reprodukciókból rendezte, 1958-ban.- Mutasson meg néhány különlegességet! - kérem az idős gyűjtőt, és ő - papucsában csoszogva - sorra veszi elő Willy Brandt és Todor Zsivkov ajándékát, Enver Hodzsa levelét, Csou En-laj küldeményét, egy selyemmel hímzett Hrus- csov-pxrrtrét, Sztálin arcképeinek lenyomatait...- Soha senki sem tagadta meg az adakozást?- Nagy ritkán előfordul - feleli és kihúz a fiókból egy levelet: „Monsieur Rechloff! Ha én mindenkinek ajándékoznák reprodukcióimból, sikkor nem lennék milliomos" Aláírás: Gue Spitzer, Paris. (Folytatjuk) Rehlov mester repróival szerző felvételei) SZENT MIKLÓS BEKERÜL A BOLSEVIK PÁRT TÖRTÉNETÉBE Naplemente Susenszkojéban
