Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-01 / 43. szám

K ezdhetném akár konkrét példákkal is. Ilyenekkel, hogy: a minap három vandál fiatalt láttam, amint borotvaéles késsel hasogatták föl a vonatfülke üléseit. Vagy: középkorú férfi ügyes mozdulatokkal (a hazulról hozott csavarhúzóval) pillanatok alatt leszerelte a mosdó­ban a tükröt. De a gyengébb nemet ki nem hagyván, személyes élményeimből elmesélhetném azt az esetet is, amikor néhány tizenéves az üléseken ugrálva-táncolva tombolta ki diszkómániáját az egyik kora esti vonatban... Az utazásról lesz tehát szó. Arról az évtizedek óta tartó kapcsolatról, amely az utas és szállító között alakult ki. Milyen ez a viszony, arról faggatom Emil Cviőela mérnököt, a bratislavai Vasútigazgatóság dolgozóját. Gondjaira töb­bek közt az utazás kulturáltsága, színvonalának megőr­zése van bízva.- Szélsőséges példákat már említettem, így kezdjük talán azzal, hogy vajon mi az, amire nemzetközi vonatko­zásban is büszkék lehetünk a vasúttal kapcsolatban?- A vasúti forgalmunk intenzitását illetően mindenkép­pen az élvonalba tartozunk Európában. A föntebb említett negatív példák sajnos eléggé általánosak. Viszont ebben a vasút is gyakran ludas. így például, a vonatok nem ritka esetben késnek. Télen előfordul, hogy egész szerelvé­nyek, jobbik esetben: csupán egyes kocsik, kifútetlenül közlekednek, nem működik megfelelően a megvilágítás sem. Mindez döntően befolyásolja az utasok közérzetét. Nem ritka, hogy épp ezek a hiányosságok váltják ki az emberből a haragot, s akiben kevés az önfegyelem, az perceken belül vandállá válik... Félre ne értsen, nem akarom a bajokért a felelősséget a vasútra hárítani. Tudjuk, fegyelmezetlen utasaink akkor is lennének, ha minden vonat pontosan közlekedne és a szerelvények csak úgy csillognának a tisztaságtól. Mi magunk vagyunk talán legkevésbé elégedettek a jelenlegi állapottal. Az utóbbi időben ugyanis nagyot ugrott a beérkezett pana­szok száma.- Milyen tanulságot vontak le ebből?- Nemcsak a tanulságot vontuk le, hanem fokozatosan konkrét változásokat eszközölünk. Miután őszintén megvi­tattuk a jelenleg uralkodó állapotot, intézkedéseket hoztunk Felméréseinkből például kiderült, hogy az elmúlt időszak­ban nem fordítottunk elegendő figyelmet a személyszállí­tásra. Ez a szakasz, úgymond, mellékvágányra került. Veszélyes jelenség ez, hiszen az utazás színvonala szo­ros kapcsolatban van az életszínvonallal. A nyomban megvalósítható intézkedések mellett, hosszú távon arra törekszünk, hogy dolgozóink tudatosítsák a felelősséggel végzett munka szükségszerűségét. Arról kell meggyőzni az összes dolgozót, hogy a technológiai folyamatok, vala­mint a különböző eljárások és ügyvitel pontos megtartásá­val növelhetik az utazás színvonalát, a tisztaságot és a rendet a vasúti közlekedés minden szakaszán.- Milyen eredményeket értek el ezzel a nagyszerű, de valljuk be, nem éppen mai módszerrel?- Imitt-amott már találkozhatunk a siker kimutatható jegyeivel. Egészében nézve viszont úgy látom, hogy nem eléggé gyors a szemléletváltozás. Ennek több oka is van. A lehangoló példák közül mondanék el egyet. A múltkor az egyik kitűnő karbantartó, akit sosem kellett jó munkára serkenteni, elkeseredve mesélte, hogy az általa nemrég rendbe rakott kocsi ismét úgy tért vissza, mintha bombata­lálat érte volna. Eltartott egy ideig, míg az említett karban­tartó ismét eredeti lendülettel, kedvvel végezte munkáját. Müveit, okos nemzedéknek és nemzetnek tartjuk magun­kat, így ismer a külföld is bennünket. Csakhogy, ha az idegen vasúton érkezik hazánkba, és ha történetesen nem a legtisztább kocsiban foglal helyet, máris módosítja véle­ményét vendéglátóiról. Ezzel csak azt akartam érzékel­tetni, hogy egy piszkos és rendetlen vagon kapcsán egy nemzet jó neve is kockán foroghat. Hiába szépíteném én a vasúton uralkodó állapotot, ha az emberek a napi utazási gyakorlatukban épp a fordítottját tapasztalnák. Hosszú távon veszítenénk el bizalmukat, és ennél rosszabbat el sem tudok képzelni.- Kulturáltan csak akkor utazhatunk, ha mi utasok is tartani akarjuk a rendet és a tisztaságot. Tavaly milyen évet zártunk, mi utasok?- Sajnos, ha gazdasági szóhasználattal kellene fogal­maznom, az elmúlt ötéves terv legrosszabb évét zártuk. Különböző lopásokkal és másféle károkozással 6 millió 300 ezer korona veszteség érte a vasutat Szlovákiában. Ami ennél még nyugtalanítóbb, ezen a téren évről évre növekedő tendenciát mutatunk ki. Mig 1976-ban „csak“ 2 millió 700 ezer korona volt a kárunk, 1977-ben csaknem ugyanannyi, 1978-ban már 3 millió 500 ezer korona, 1979­ben 4 millió 500 ezer korona, és a múlt évi adat már szinte riasztó. Az utóbbi két évben a növekedés 1 millió 800 ezer korona volt, ami egy komplett új személyszállító vasúti kocsi értéke. A legrosszabb mégsem az, hogy ez az érték szinte megsemmisült, hanem az, hogy a garázdák miatt számtalan kocsit ki kellett vonni a forgalomból, s ezek aztán valahol hiányoztak a szerelvényekből, az emberek összezsúfolva utazhattak, nőtt az elégedetlenség, csök­kent az utazás színvonala, és hogy az ördögi kör bezárul­jon, mindezért többen a vasutat szidták.- Országos viszonylatban hol helyezkedik el a Keleti Vasútigazgatóság a kárvallottak listáján?- Ismét csak azt kell mondanom, hogy sajnos, de az élen. Mi szenvedtük a legtöbb kárt. Ezért sem mindegy, hogy milyen intenzíven foglalkozunk ezzel a jelenséggel. Meg kell győznünk a közvéleményt arról, hogy a szerelvé­nyekre, illetve vasúti létesítményekre holnap, holnapután A jó tájékoztatáshoz a pontos idő is hozzátartozik (A szerző felvételei) és még sokáig szükségünk lesz. Magunknak ártunk, ha megrongáljuk ezeket.- Népgazdaságunk több szakaszán problémát okoz a munkaerőhiány. Vannak-e hasonló gondjai a vasútnak?- Vannak, s ennek leginkább az utasellátás szenvedi kárát. Nincs elég teljes létszámú mozdony- és szerelvény­személyzet, hiányoznak a karbantartók és takarítónők, de még sorolhatnám A Keleti Vasútigazgatóságnak 6008 munkaerőre lenne szüksége, a valódi létszám csupán 5058 fő, a szerelvényeket tehát képtelenek vagyunk ellátni megfelelő létszámú személyzettel.- Beszéltünk a rongálásról, ami ellen természetesen harcolni kell. Viszont azt is elmondtuk, hogy a vandaliz­must gyakran a nem éppen kecsegtető körülmények szülik. Tapasztalatból tudom, hogy ha tiszta fülkébe lépek, magam is jobban óvom ezt a környezetet. Mégis, hogyan fordulhat elő, hogy főleg a személyvonatoknál piszkos, takarítatlan kocsik futnak?- Ennek oka lehet a már említett munkaerőhiány, de lehet ez a nemtörődömség és hanyagság jele is. Most a hetedik ötéves tervidőszakban elsősorban a legfonto­sabb szakaszokon szeretnénk állandóan rendben tartani a szerelvényeket. Ilyenek például a Kassára, Zvolenba. Párkányba és Zilinára közlekedő vonatok. Ezeken a vasút­állomásokon új kocsimosó központokat építünk. Üzembe helyezésük után lényegében megoldódna a tisztán tartás kérdése a Keleti Vasútigazgatóság keretében. Viszonylag egyszerű megoldani a vagonok külső felületének mosását, tisztítását. Ennél sokkal igényesebb feladat az utastér takarítása. El kell mondanom, hogy a takarítást végző gárdánk 60 százaléka közvetlenül a nyugdíjkorhatár előtt áll. Többen már nyugdíjasok, de még mindig dolgoznak. Ha tehát a jövőben eredményeket akarunk elérni, akkor azt csak a gépesítés fokozásával tudom elképzelni. Ezt is jobbára a hazai piacról szerzett gépekkel, mert a külföldi tőkés behozatalra áldozható alapunk az utóbbi években nagyon megcsappant. Viszont az is elképzelhető, hogy Magyarországról vásárolunk nagyteljesítményű porszívó­kat, talajmosó gépeket Olyanokat, amilyeneket nemrég mutatott be Zlinán a Sympomech'81 kiállításon az egyik magyar kiállító vállalat.- Ezen a szakaszon tehát nem kis szerepe lesz a dolgozók kezdeményezésének is. Mostanában gyakran emlegetjük a déli vasútvonal építését. Ha elkészül, milyen szerepe lesz az utazás színvonalának növelésében?- Legfőbb küldetése az lesz, hogy tehermentesítse a fő vasútvonalakat a teherszállítástól. Kassáról, Losoncon, Leopoldovon keresztül Bredavig visz. Bratislavát kikerüli, hogy ez a gócpont ne legyen még jobban megterhelve.- Mikorra várható, hogy befejezik a déli vasútvonal építését?- Sajnos késésben vagyunk, nem tudom pontosan megmondani, mikorra készülünk el az építésével. A déli vasútvonal tehermentesíti a fő vonalakat - mutatja a térképen Cviőela mérnök- Gyakran tapasztaljuk, hogy az úgynevezett munkás­vonatok nem két fő állomás közt közlekednek. Például a logikus az lenne, hogy a személyvonatok Bratislava és Érsekújvár közt ingázzanak, de itt van előttem az idén májustól érvényes menetrend, miszerint a 14.35-ös sze­mélyvonat csak Vágsellyéig közlekedik, a 15.32-es Vág- tomócig, a 16. 12-es szintén Vágsellyéig, majd a 17.07-es és a 19.25-ös csupán Galántáig. Miért van ez így?- A menetrendet minden esetben az érintett terület járási nemzeti bizottságával, valamint az ott működő vállalatok­kal együttműködve készítjük. Tehát a munkásvonatok fő feladata munkába és haza szállítani az ingázó dolgozók zömét. Pillanatnyilag nem tudunk eleget tenni minden egyéni kívánalomnak. Ha a statisztika azt mutatja ki, hogy egy bizonyos időben Galántáról 300 ember indul mun­kába, de ugyanakkor Újvárból csupán húsz indulna, ért­hető, hogy gazdaságossági megfontolásból is Galántáról indítjuk a járatot. Ugyanez érvényes a fordított irányban is. Az új menetrendből kimaradtak a gazdaságtalan délelőtti és késő esti járatok is.- A jólértesültség nagy előnyt jelent az utazásnál. Főleg nyáron fontos, hogy az utasok megnövekedett tömege gyorsan és pontosan tájékozódjék. Találtak-e már erre megfelelő megoldást?- A hagyományos módszerek mellett, mint a menetren­dek kiragasztása, valamint a tájékoztató központok működtetése, megkezdtük az ún. Pragotron információs rendszer szerelését. Ezt nyilván sokan ismerik Bratislavá- ból. Újvárból és legújabban már Zilináról is. Előnye, hogy érthető, vizuális módszerrel gyorsan és zajmentesen tájé­koztat. A hangosbemondó szövege a pályaudvarok rossz akusztikája miatt félreérthető, de az Írott információ aligha. Nagyon fontos ez a külföldi utasok számára, akik gyakran nem is értik nyelvünket. A közeljövőben a fő gócpontokat minél előbb szeretnénk ellátni ilyen berendezéssel. Ez a feladatunk viszont már egybeesik a komplex intézkedé­sek valóra váltásával. Két fő szakaszra bontottuk a tenni­valókat. Egyik szakasz az üzemeltetéssel kapcsolatos, a másik a beruházásokat érinti. Ezen belül aztán már személyre szólóak és pontos időponthoz kötöttek a felada­tok. Mi bízunk abban, hogy így sikerül megtenni a döntő lépést a hiányosságok elhárítása felé is. KESZEU BÉLA * 1981. XI. 1. i i i, Mm ■

Next

/
Thumbnails
Contents