Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-11-01 / 43. szám
ÚJ szó A LEGFONTOSABB - A BÉKE MEGVÉDÉSE 1981. XI. 1. öt világrész több mint 120 országából, különböző nőszervezetek, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek képviseletében mintegy ezer asszony és lány érkezett október elején Prágába. Itt rendezte meg a Nemzetözi Demokratikus Nőszövetség, más szervezetekkel együttműködve a nők Vili. világkongresszusát. A kongresszus jelmondata - Egyenjogúság, nemzeti függetlenség és béke - kifejezte a világtalálkozó fő mondanivalóját, a béke, a leszerelés, a népek barátsága melletti állásfoglalást. Bár a nők természetesen elsősorban saját problémáik tükrében, gyermekeik szempontjából ítélték meg korunk legfontosabb kérdéseit, abban pártállásra, fajra, felekezetre való tekintet nélkül egyetértettek: napjaink legfontosabb, halaszthatatlan tennivalója a béke megőrzése, mert béke és biztonság nélkül nincs nemzeti függetlenség, egyenjogúság, és nem oldhatók meg a nők gondjai sem. A nők egyenjogúságát a gyakorlatban megvalósító szocialista országok, fejlett tókés országok, fiatal, a közvélemény által még alig ismert országok, agresszióval fenyegetett és napjainkban is jogaikért harcoló nemzetek képviselői tanácskoztak hat napon keresztül a Kultúrpalotában. Talán van, akiben felmerül a kérdés: mit mondhatnak egymásnak az oly eltérő körülmények között élő nők, lehet-e közös problémája Madagaszkár és Olaszország, Angola és Bulgária, Japán és India asszonyainak? A plenáris tanácskozások és a hat bizottság munkája is tanúsította, hogy van. Mindenekelőtt a mindnyájunkat egyformán aggasztó háborús veszély, a gyermekeink iránt érzett felelősség. A közös veszély tudata az együttműködés erősítésére, cselekvésre ösztönöz és ezt a kongresszus záródokumentumai is kifejezték, határozottan elítélve a háborús erők törekvéseit, erélyesen visz- szautasítva minden olyan lépést, amely nukleáris katasztrófába sodorhatja az emberiséget. Másrészt a találkozó alkalmat adott a tapasztalatok kicserélésére, a nők nemzetközi évében és az azt követően jóváhagyott nemzetközi megállapodások, az egyes országokban hozott, a nők helyzetére vonatkozó új törvények gyakorlati alkalmazása során felmerülő problémák megvitatására. Bátorítást, útmutatást kaptak a gyarmati rendszertől örökölt elmaradottsággal, előítéletekkel küzdő fejlődő országok küldöttei, igazolást nyert a fejlett tőkés országokban a munkáért, szakképzettségért, óvodákért harcoló nők követelményeinek jogossága, de sok hasznosítható ötlettel gazdagodtak azoknak az országoknak a küldöttei is, amelyekben a nők a szocializmus építésének teljesen egyenjogú részvevői. Rengeteg élménnyel, tapasztalattal a tarsolyukban utaztak el Prágából a küldöttek. Felejthetetlen az a szívélyes, baráti légkör, amely a találkozón uralkodott. Ennek kialakításában nem kis része volt Freda Brown-nak, az NDN elnökének is. Ahol megjelent szerény kosztümjében, simán hátrafésült, rövid hajával, mindenütt szeretettel vették körül. Határozottságával, a béke és az emberi jogok melletti bátor kiállásával nagy tekintélyre tett szert. A megnyitó ülésen általa megütött közvetlen, baráti hangnem az egész tanácskozást végigkísérte. A különböző nyelveken beszélő, eltérő szokások és hagyományok szerint élő nők minden alkalmat megragadtak a barátkozásra, ismerkedésre. Tolmács segítségével vagy akár csak egy kézszorítással nyilvánították ki egymás iránti rokon- szenvüket, apró ajándékokat cseréltek, előkerültek szeretteik fényképei, és nem ritkán dalra fakadtak, ilymódon is kifejezve barátságukat, együvétartozásukat. FÉLELEMBEN ÉLÜNK öt képeslap fekszik előttem. Az egyik libanoni újságíró adta kezembe őket, miközben hazája képviselőjének felszólalását figyeltük a béke és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó kongresz- szusi bizottságban. A képek szenvedésről, megpróbáltatásokról, lebombázott lakóházakról, hidakról, sebesült gyerekekről adnak hírt. Erről beszélt a tanácskozás egyik szünetében Linda Matar, a Libanoni Nők Jogaiért Küzdő Liga elnöknője is.- Állandó félelemben élünk, szinte naponta bombázások, merényletek tanúi vagyunk. Családommal Bejrutban élek, mielőtt elindultam Prágába, közelünkben egy támadás következtében ötven ember halt meg, harminc épület semmisült meg és több mint százan megsebesültek. A cionisták és a libanoni fasiszták műve volt ez is. Azt mondtam, félünk, de azért nem adjuk fel a harcot, tudjuk, hogy győzni fogunk, hiszen nem vagyunk egyedül, velünk vannak a béke és haladás erői - mondta mély meggyőződéssel a törékeny, idős asszony. A közel-keleti háború rányomta bélyegét a nők életére, szervezetük tevékenységére is. - A háború előtt sem voltak megfelelőek a nők és a gyermekek életkörülményei, de amióta az amerikai imperialisták által támogatott Izrael városainkat, falvainkat támadja, még nehezebb lett a soruk - mutatott rá az elnökasszony. - Több ezer árva és rokkant él közöttünk, a gyermekek és a nők helyzete gyakran kilátástalan. Szervezetünk is csatlakozott az ellenség elleni harchoz, országunk védelmére keltünk. Közben erőfeszítéseket teszünk, hogy segítsünk a rászorulókon, de lehetőségeink sajnos korlátozottak. Amint befejeződik a háború, a kormány elé terjesztjük a nők jogainak nyilatkozatát - ezt a dokumentumot már évekkel ezelőtt kidolgoztuk -, amelyben követeljük a nők helyzetének javítását az élet minden területén. Sok problémát kell majd megoldanunk, de elsősorban békére, nyugalomra van szükségünk. A CSEHSZLOVÁK NŐK RÉSZVÉTELE A csehszlovák nők gondosan előkészítették a világtalálkozót, mindent megtettek a sikeréért. Tizenöttagú küldöttségünk tagjai tevékenyen részt vettek a tanácskozásokon, az eszmecserék során szót emeltek a nők jogaiért, a haladásért, a békéért. Jolana Janöoviőová, a Szlovákiai Nőszövetség KB Elnökségének tagja a nők társadalmi egyenjogúságának kérdéseivel foglalkozó bizottság alel- nöke volt. Nagyon pozitívan értékelte a bizottság munkáját. Elsősorban azért, mert a tőkés és a fejlődő országokból érkező nők, ugyanúgy, mint a szocialista országok küldöttei az egyenlőség kérdését összekapcsolták a békéért és a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelemmel. Jelentős előrehaladás ez az eddigi hasonló tanácskozásokhoz viszonyítva, melyeken sokszor a feminista nézetek, követelmények uralkodtak. Kiemelte a felszólalások nagy információs értékét, konkrétak, tartalmasak voltak, képet alkothatunk általuk az egyes országok életéről.- Igaz, hogy kevés az olyan ország, ahol nem törvényesítették még a nők egyenjogúságát, de bebizonyosodott, hogy a törvények elfogadása még nem oldja meg a problémákat. Főleg azokra az országokra vonatkozik ez, ahol a demokratikus jogokat sem respektálják, ott a nők egyenjogúsága is csak papíron létezik- mondta. Jolana Jancovicová a bizottságban a csehszlovák nők életének bemutatásával szemléltette, hogy a szocializmus, lényegéből fakadóan, teljes egyenjogúságot biztosít a nőknek, és megteremti a feltételeket sokoldalú fejlődésükhöz. - Társadalmi, politikai, gazdasági életüknek nincs olyan területe, ahol ne találkoznánk velük. Remélem sikerült rámutatnom, hogy a nők egyenjogúságának szavatolása a társadalmi rendszer függvénye - hangsúlyozta. VÁDIRAT AZ IMPERIALIZMUS ELLEN A sajtó, rádió és televízió naponta hírt ad háborús konfliktusokról, határsértésekről, népek jogainak sárba tiprásáról. Szinte közömbösen hallgatjuk a hírügynökségi jelentéseket, ritkán gondoljuk végig, mit is jelentenek ezek a támadások az adott ország lakossága számára. Annál merendülteb- ben hallgatjuk, ha valaki saját tapasztalatai alapján beszél a háborús borzalmakról. A kongresszuson külön bizottság foglalkozott a háborús konfliktusoktól, a népellenes rendszerek terrorjától szenvedő nők és gyermekek különleges nehéz helyzetével. Döbbent csendet, majd hangos tiltakozást váltott ki a teremben a libanoni, a namíbiai, a salvadori asszonyok Nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolókat, felszólalásokat (Könözsi felvételei) s családjaik sorsáról megrázó képet festő felszólalás, a dél-afrikai fejüldöző rendszer gaztetteiről, a békés angolai lakosság elleni irtóhadjáratáról szóló beszámoló. Minden egyes felszólalás vádirat volt az imperialista politika ellen, amely minden áron, akár gyermekek és nők meggyilkolása árán is, meg akarja akadályozni a haladó erők előretörését a világon. A találkozás Norma Guevarával és Márianella Garda Villasszal, a salvadori felszabadítási front képviselőivel sokunk számára felejthetetlen marad. - Borzalmasabb mint a hitleristák koncentrációs táboraiban készült felvételek - állapították meg többen a meggyilkolt salvadori hazafiakat ábrázoló fényképek láttán, amelyeket a két fiatal nő mutatott be. Saját tapasztalataik alapján tényeket sorakoztattak fel a junta vérengzéseiről. A terror még fokozódott, amióta ún. amerikai tanácsadók tartózkodnak az országban. Megcsonkított, a kegyetlen kínzás nyomait magán viselő holttesteket találnak reggelente a városok utcáin, az országutak mentén. célokra fordított kiadások csökkentése között - mondta Norma Spector. - Kampányt akarunk indítani az állami iskolák fenntartásáért, nálunk ugyanis az alkotmány nem szavatolja a tanulásra való jogot. Reagan megszüntette az oktatási minisztériumot és tulajdonképpen csak a magániskolákat támogatja, ezeket pedig csak a gazdag családok gyerekei látogathatják. Legnagyobb gondként emlegették az amerikaiak tájékozatlanságát. Alig tudnak valamit a rakétatelepítési tervek és a neutron- bomba elleni tiltakozásról, sokan nem is tudatosítják a békeharc szükségszerűségét. A békeerők nagy sikere volt a szeptember 19.-i békemenet - szervezésébe a nők is bekapcsolódtak -, amely a legnagyobb ilyen akció volt a vietnami háború óta.- A nők kongresszusa alkalom számunkra, hogy a világ tudtára adjuk: az Egyesült Államokban is vannak haladó erők, amelyek békét akarnak - mondták egybehangzóan. • Valentyina Tyereskova a kongresszus egyik legnépszerűbb küldötte volt. A junta módszeresen irtóháborút folytat: gyilkolja a nőket, akik életet adhatnának a szabadságharcosok új nemzedékének, gyilkolják a gyerekeket, akik átvehetik a fegyvert a mai harcosokól. Eddig 30 000 áldozata van az amerikai imperializmus által fenntartott katonai juntának.- Népünket a sok megpróbáltatás nem törte meg, sőt egyre nagyobb eltökéltséggel küzd, mivel tudja, hogy igazságos harca győzelemhez vezet - hangsúlyozta Norma Guevara, hozzátéve, hogy a nők teljes mértékben bekapcsolódnak a szabadságharcba, ott vannak a front vezetőségében, sokan illegalitásba kényszerültek, mások pedig részt vesznek az új élet megteremtésében a felszabadított területeken. - Leküzdöttük a félelmet, ideológiailag legyőztük a halált - hangzottak vádként a szavak a sok próbát kiállt, bátor fiatalasszony ajkáról. Ml IS BÉKÉT AKARUNK! Keveset tudunk az Egyesült Államok nőszervezeteiről. Pedig több is működik az országban, s közülük néhány Prágába is elküldte képviselőit. Norma Spector és Cheryl Craig a faji és a gazdasági egyenjogúságért küzdő szervezetet képviselte. Tőlük tudtuk meg, hogy szervezetük számbelileg nem nagy, de ennek ellenére nagy tömegeket befolyásolnak, mivel a faji megkülönböztetés ellen, a gazdasági függetlenségért és a békéért folytatott harcban számos szervezettel működnek együtt. Részt vesznek a béke védelmére rendezett akciók szervezésében, tiltakoznak a Reagan kormányzatnak a szociális kiadások korlátozására vonatkozó döntései miatt.- Meg kell magyaráznunk az embereknek, milyen az összefüggés a fegyverkezés és a szociális BARÁTI TALÁLKOZÓK A kongresszus után a küldöttek ellátogattak több városba, járásba, ismerkedtek országunk életével. Üzemek, óvodák, kórházak, iskolák baráti találkozók színhelyei voltak. Gajary, a Bratislava-vidéki járás kis falujának apraja-nagyja izgatottan várta négy latin-amerikai ország - Peru, Argentína, Kolumbia és Paraguay - küldötteinek látogatását. A távoli országokból érkezett vendégek, annak ellenére, hogy hat napos fárasztó tanácskozás állt mögöttük, szemlátomást frissen, nagy érdeklődéssel ismerkedtek a falu életével. Jártak az efsz irodaházában, a Texilanka Ipari Szövetkezet csarnokaiban, figyelmes női szemmel néztek körül három szövetkezeti tag lakásában. Meghatottan szorítottak kezet az aznap átadott, pompás új nyugdíjasklubban a legidősebb gajaryiakkal. A latin-amerikai népeket jellemző temperamentummal tapsolták végig az efsz fiataljaiból alakult táncegyüttes gyors polkáját, vidáman ízlelgették, próbálgatták a szlovák szavakat, amikor a falu megtekintése után Gajary vezetőivel találkoztak. Maria Cavassa de Valdes, a perui CENDIPP nőszervezet főtitkára így összegezte benyomásait: - Csodálatos, milyen körültekintően gondoskodik államuk a nőkről és a gyermekekről. Mi tetszett a legjobban Gajaryban? Nehéz lenne bármit is kiemelni, minden tetszett. Társaim nevében is elmondhatom azonban, hogy minden várakozást felülmúlt az a fogadtatás, az a szíves vendéglátás, amiben itt és általában egész csehszlovákiai tartózkodásunk alatt részesültünk. Felbuzdulva térünk vissza hazánkba, ahol éppen azt szeretnénk megvalósítani, amit önöknél láttunk. CSIZMÁR ESZTER
