Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-11-01 / 43. szám

ÚJ szó A LEGFONTOSABB - A BÉKE MEGVÉDÉSE 1981. XI. 1. öt világrész több mint 120 országából, különböző nőszervezetek, szakszervezeti és ifjúsági szervezetek képviseletében mintegy ezer asszony és lány érkezett október elején Prágába. Itt rendezte meg a Nemzetözi Demokratikus Nőszövetség, más szervezetekkel együttműködve a nők Vili. világkongresszusát. A kongresszus jelmondata - Egyenjogúság, nemzeti függetlenség és béke - kife­jezte a világtalálkozó fő mondanivalóját, a béke, a leszerelés, a népek barátsága melletti állásfoglalást. Bár a nők természetesen elsősorban saját problémáik tükrében, gyermekeik szempontjából ítélték meg korunk legfontosabb kérdéseit, abban pártállásra, fajra, felekezetre való tekintet nélkül egyetértettek: napjaink legfonto­sabb, halaszthatatlan tennivalója a béke megőrzése, mert béke és biztonság nélkül nincs nemzeti függetlenség, egyenjogúság, és nem oldhatók meg a nők gondjai sem. A nők egyenjogúságát a gya­korlatban megvalósító szocialista országok, fejlett tókés országok, fiatal, a közvélemény által még alig ismert országok, agresszióval fenyegetett és napjainkban is jo­gaikért harcoló nemzetek képvise­lői tanácskoztak hat napon ke­resztül a Kultúrpalotában. Talán van, akiben felmerül a kérdés: mit mondhatnak egymásnak az oly el­térő körülmények között élő nők, lehet-e közös problémája Mada­gaszkár és Olaszország, Angola és Bulgária, Japán és India asszo­nyainak? A plenáris tanácskozá­sok és a hat bizottság munkája is tanúsította, hogy van. Mindenek­előtt a mindnyájunkat egyformán aggasztó háborús veszély, a gyer­mekeink iránt érzett felelősség. A közös veszély tudata az együtt­működés erősítésére, cselekvésre ösztönöz és ezt a kongresszus záródokumentumai is kifejezték, határozottan elítélve a háborús erők törekvéseit, erélyesen visz- szautasítva minden olyan lépést, amely nukleáris katasztrófába so­dorhatja az emberiséget. Más­részt a találkozó alkalmat adott a tapasztalatok kicserélésére, a nők nemzetközi évében és az azt követően jóváhagyott nemzet­közi megállapodások, az egyes országokban hozott, a nők helyze­tére vonatkozó új törvények gya­korlati alkalmazása során felmerü­lő problémák megvitatására. Báto­rítást, útmutatást kaptak a gyar­mati rendszertől örökölt elmara­dottsággal, előítéletekkel küzdő fejlődő országok küldöttei, igazo­lást nyert a fejlett tőkés országok­ban a munkáért, szakképzettsé­gért, óvodákért harcoló nők köve­telményeinek jogossága, de sok hasznosítható ötlettel gazdagod­tak azoknak az országoknak a kül­döttei is, amelyekben a nők a szo­cializmus építésének teljesen egyenjogú részvevői. Rengeteg élménnyel, tapaszta­lattal a tarsolyukban utaztak el Prágából a küldöttek. Felejthetet­len az a szívélyes, baráti légkör, amely a találkozón uralkodott. En­nek kialakításában nem kis része volt Freda Brown-nak, az NDN elnökének is. Ahol megjelent sze­rény kosztümjében, simán hátra­fésült, rövid hajával, mindenütt szeretettel vették körül. Határo­zottságával, a béke és az emberi jogok melletti bátor kiállásával nagy tekintélyre tett szert. A meg­nyitó ülésen általa megütött köz­vetlen, baráti hangnem az egész tanácskozást végigkísérte. A kü­lönböző nyelveken beszélő, eltérő szokások és hagyományok szerint élő nők minden alkalmat megra­gadtak a barátkozásra, ismerke­désre. Tolmács segítségével vagy akár csak egy kézszorítással nyil­vánították ki egymás iránti rokon- szenvüket, apró ajándékokat cse­réltek, előkerültek szeretteik fény­képei, és nem ritkán dalra fakad­tak, ilymódon is kifejezve barátsá­gukat, együvétartozásukat. FÉLELEMBEN ÉLÜNK öt képeslap fekszik előttem. Az egyik libanoni újságíró adta ke­zembe őket, miközben hazája képviselőjének felszólalását fi­gyeltük a béke és a leszerelés kérdéseivel foglalkozó kongresz- szusi bizottságban. A képek szen­vedésről, megpróbáltatásokról, le­bombázott lakóházakról, hidakról, sebesült gyerekekről adnak hírt. Erről beszélt a tanácskozás egyik szünetében Linda Matar, a Liba­noni Nők Jogaiért Küzdő Liga el­nöknője is.- Állandó félelemben élünk, szinte naponta bombázások, me­rényletek tanúi vagyunk. Csalá­dommal Bejrutban élek, mielőtt elindultam Prágába, közelünkben egy támadás következtében ötven ember halt meg, harminc épület semmisült meg és több mint szá­zan megsebesültek. A cionisták és a libanoni fasiszták műve volt ez is. Azt mondtam, félünk, de azért nem adjuk fel a harcot, tudjuk, hogy győzni fogunk, hiszen nem vagyunk egyedül, velünk vannak a béke és haladás erői - mondta mély meggyőződéssel a törékeny, idős asszony. A közel-keleti háború rányomta bélyegét a nők életére, szerveze­tük tevékenységére is. - A háború előtt sem voltak megfelelőek a nők és a gyermekek életkörülményei, de amióta az amerikai imperialis­ták által támogatott Izrael városa­inkat, falvainkat támadja, még ne­hezebb lett a soruk - mutatott rá az elnökasszony. - Több ezer ár­va és rokkant él közöttünk, a gyer­mekek és a nők helyzete gyakran kilátástalan. Szervezetünk is csat­lakozott az ellenség elleni harc­hoz, országunk védelmére kel­tünk. Közben erőfeszítéseket te­szünk, hogy segítsünk a rászoru­lókon, de lehetőségeink sajnos korlátozottak. Amint befejeződik a háború, a kormány elé terjeszt­jük a nők jogainak nyilatkozatát - ezt a dokumentumot már évek­kel ezelőtt kidolgoztuk -, amely­ben követeljük a nők helyzetének javítását az élet minden területén. Sok problémát kell majd megolda­nunk, de elsősorban békére, nyu­galomra van szükségünk. A CSEHSZLOVÁK NŐK RÉSZVÉTELE A csehszlovák nők gondosan előkészítették a világtalálkozót, mindent megtettek a sikeréért. Tizenöttagú küldöttségünk tagjai tevékenyen részt vettek a tanács­kozásokon, az eszmecserék során szót emeltek a nők jogaiért, a ha­ladásért, a békéért. Jolana Janöo­viőová, a Szlovákiai Nőszövetség KB Elnökségének tagja a nők tár­sadalmi egyenjogúságának kér­déseivel foglalkozó bizottság alel- nöke volt. Nagyon pozitívan értékelte a bi­zottság munkáját. Elsősorban azért, mert a tőkés és a fejlődő országokból érkező nők, ugyan­úgy, mint a szocialista országok küldöttei az egyenlőség kérdését összekapcsolták a békéért és a nemzeti függetlenségért folyta­tott küzdelemmel. Jelentős előre­haladás ez az eddigi hasonló ta­nácskozásokhoz viszonyítva, me­lyeken sokszor a feminista néze­tek, követelmények uralkodtak. Ki­emelte a felszólalások nagy infor­mációs értékét, konkrétak, tartal­masak voltak, képet alkothatunk általuk az egyes országok életéről.- Igaz, hogy kevés az olyan or­szág, ahol nem törvényesítették még a nők egyenjogúságát, de bebizonyosodott, hogy a törvé­nyek elfogadása még nem oldja meg a problémákat. Főleg azokra az országokra vonatkozik ez, ahol a demokratikus jogokat sem res­pektálják, ott a nők egyenjogúsá­ga is csak papíron létezik- mondta. Jolana Jancovicová a bizott­ságban a csehszlovák nők életé­nek bemutatásával szemléltette, hogy a szocializmus, lényegéből fakadóan, teljes egyenjogúságot biztosít a nőknek, és megteremti a feltételeket sokoldalú fejlődé­sükhöz. - Társadalmi, politikai, gazdasági életüknek nincs olyan területe, ahol ne találkoznánk ve­lük. Remélem sikerült rámutat­nom, hogy a nők egyenjogúságá­nak szavatolása a társadalmi rendszer függvénye - hangsú­lyozta. VÁDIRAT AZ IMPERIALIZMUS ELLEN A sajtó, rádió és televízió na­ponta hírt ad háborús konfliktu­sokról, határsértésekről, népek jo­gainak sárba tiprásáról. Szinte kö­zömbösen hallgatjuk a hírügynök­ségi jelentéseket, ritkán gondoljuk végig, mit is jelentenek ezek a tá­madások az adott ország lakossá­ga számára. Annál merendülteb- ben hallgatjuk, ha valaki saját ta­pasztalatai alapján beszél a hábo­rús borzalmakról. A kongresszu­son külön bizottság foglalkozott a háborús konfliktusoktól, a népel­lenes rendszerek terrorjától szen­vedő nők és gyermekek különle­ges nehéz helyzetével. Döbbent csendet, majd hangos tiltakozást váltott ki a teremben a libanoni, a namíbiai, a salvadori asszonyok Nagy érdeklődéssel hallgatták a beszámolókat, felszólalásokat (Könözsi felvételei) s családjaik sorsáról megrázó ké­pet festő felszólalás, a dél-afrikai fejüldöző rendszer gaztetteiről, a békés angolai lakosság elleni irtóhadjáratáról szóló beszámoló. Minden egyes felszólalás vádirat volt az imperialista politika ellen, amely minden áron, akár gyerme­kek és nők meggyilkolása árán is, meg akarja akadályozni a haladó erők előretörését a világon. A találkozás Norma Guevarával és Márianella Garda Villasszal, a salvadori felszabadítási front képviselőivel sokunk számára felejthetetlen marad. - Borzalma­sabb mint a hitleristák koncentrá­ciós táboraiban készült felvételek - állapították meg többen a meg­gyilkolt salvadori hazafiakat ábrá­zoló fényképek láttán, amelyeket a két fiatal nő mutatott be. Saját tapasztalataik alapján tényeket sorakoztattak fel a junta vérengzé­seiről. A terror még fokozódott, amióta ún. amerikai tanácsadók tartózkodnak az országban. Meg­csonkított, a kegyetlen kínzás nyomait magán viselő holttesteket találnak reggelente a városok ut­cáin, az országutak mentén. célokra fordított kiadások csök­kentése között - mondta Norma Spector. - Kampányt akarunk in­dítani az állami iskolák fenntartá­sáért, nálunk ugyanis az alkot­mány nem szavatolja a tanulásra való jogot. Reagan megszüntette az oktatási minisztériumot és tulaj­donképpen csak a magániskolá­kat támogatja, ezeket pedig csak a gazdag családok gyerekei láto­gathatják. Legnagyobb gondként emle­gették az amerikaiak tájékozatlan­ságát. Alig tudnak valamit a raké­tatelepítési tervek és a neutron- bomba elleni tiltakozásról, sokan nem is tudatosítják a békeharc szükségszerűségét. A békeerők nagy sikere volt a szeptember 19.-i békemenet - szervezésébe a nők is bekapcsolódtak -, amely a legnagyobb ilyen akció volt a vietnami háború óta.- A nők kongresszusa alkalom számunkra, hogy a világ tudtára adjuk: az Egyesült Államokban is vannak haladó erők, amelyek bé­két akarnak - mondták egybe­hangzóan. • Valentyina Tyereskova a kongresszus egyik legnépszerűbb küldötte volt. A junta módszeresen irtóháborút folytat: gyilkolja a nőket, akik életet adhatnának a szabadságharcosok új nemzedékének, gyilkolják a gyerekeket, akik átvehetik a fegyvert a mai harcosokól. Eddig 30 000 áldozata van az amerikai imperializmus által fenntartott ka­tonai juntának.- Népünket a sok megpróbálta­tás nem törte meg, sőt egyre na­gyobb eltökéltséggel küzd, mivel tudja, hogy igazságos harca győ­zelemhez vezet - hangsúlyozta Norma Guevara, hozzátéve, hogy a nők teljes mértékben bekapcso­lódnak a szabadságharcba, ott vannak a front vezetőségében, sokan illegalitásba kényszerültek, mások pedig részt vesznek az új élet megteremtésében a felszaba­dított területeken. - Leküzdöttük a félelmet, ideológiailag legyőztük a halált - hangzottak vádként a szavak a sok próbát kiállt, bátor fiatalasszony ajkáról. Ml IS BÉKÉT AKARUNK! Keveset tudunk az Egyesült Ál­lamok nőszervezeteiről. Pedig több is működik az országban, s közülük néhány Prágába is el­küldte képviselőit. Norma Spector és Cheryl Craig a faji és a gazda­sági egyenjogúságért küzdő szer­vezetet képviselte. Tőlük tudtuk meg, hogy szervezetük számbeli­leg nem nagy, de ennek ellenére nagy tömegeket befolyásolnak, mivel a faji megkülönböztetés el­len, a gazdasági függetlenségért és a békéért folytatott harcban számos szervezettel működnek együtt. Részt vesznek a béke vé­delmére rendezett akciók szerve­zésében, tiltakoznak a Reagan kormányzatnak a szociális kiadá­sok korlátozására vonatkozó dön­tései miatt.- Meg kell magyaráznunk az embereknek, milyen az összefüg­gés a fegyverkezés és a szociális BARÁTI TALÁLKOZÓK A kongresszus után a küldöttek ellátogattak több városba, járásba, ismerkedtek országunk életével. Üzemek, óvodák, kórházak, isko­lák baráti találkozók színhelyei voltak. Gajary, a Bratislava-vidéki járás kis falujának apraja-nagyja izga­tottan várta négy latin-amerikai or­szág - Peru, Argentína, Kolumbia és Paraguay - küldötteinek láto­gatását. A távoli országokból ér­kezett vendégek, annak ellenére, hogy hat napos fárasztó tanácsko­zás állt mögöttük, szemlátomást frissen, nagy érdeklődéssel ismer­kedtek a falu életével. Jártak az efsz irodaházában, a Texilanka Ipari Szövetkezet csarnokaiban, figyelmes női szemmel néztek kö­rül három szövetkezeti tag lakásá­ban. Meghatottan szorítottak ke­zet az aznap átadott, pompás új nyugdíjasklubban a legidősebb gajaryiakkal. A latin-amerikai né­peket jellemző temperamentum­mal tapsolták végig az efsz fiatal­jaiból alakult táncegyüttes gyors polkáját, vidáman ízlelgették, pró­bálgatták a szlovák szavakat, ami­kor a falu megtekintése után Ga­jary vezetőivel találkoztak. Maria Cavassa de Valdes, a perui CENDIPP nőszervezet fő­titkára így összegezte benyomá­sait: - Csodálatos, milyen körülte­kintően gondoskodik államuk a nőkről és a gyermekekről. Mi tetszett a legjobban Gajaryban? Nehéz lenne bármit is kiemelni, minden tetszett. Társaim nevében is elmondhatom azonban, hogy minden várakozást felülmúlt az a fogadtatás, az a szíves vendég­látás, amiben itt és általában egész csehszlovákiai tartózkodá­sunk alatt részesültünk. Felbuzdul­va térünk vissza hazánkba, ahol éppen azt szeretnénk megvalósí­tani, amit önöknél láttunk. CSIZMÁR ESZTER

Next

/
Thumbnails
Contents