Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-25 / 42. szám
Khomeini ajatollah A Hercules halottat • Magyarázatok a háború okáról # Az elutasított tűzszüneti ajánlatok#Veszteségek emberben és dollárban • Meg-megismétlődő merényletek sora • Szembenálló szárnyak az iszlám hatalomban Amikor szeptember utolsó napján Teherán egyik sűrűn lakott negyedére zuhant az a Hercules C-130 típusú katonai szállítórepülögép, amely Abadanból jövet magával hozta a katonai vezetés legfontosabb embereit, a szerencsétlenség egyszerűen lefejezte az Irakkal háborúban álló ország fegyveres erőit. (A teljesen porrá zúzódott repülőgép utasai között - a házakra zuhant gép egyébként az ott lakók közül is sokat megölt - ott volt Mussza Namdzsu hadügyminiszter, Valiollah Fallahi vezérkari főnök és még legalább húsz magas rangú tiszt, közöttük Fakuri volt hadügyminiszter és Kolahduz, az iszlám gárdisták országos főparancsnoka.) Mindössze néhány nappal a rejtélyes repülőgép-szerencsétlenség előtt volt egy esztendős az iráni — iraki háború. S a szerencsétlenül járt repülőgép utasai úgy érkeztek egyenesen az abadani frontról, hogy az egy esztendős háború egyik legnagyobb iráni katonai győzelméről akartak beszámolni Khomeini ajatollahnak és az iráni vezetés többi tagjának. Körülbelül a háború kirobbanásának évfordulóján törték át az iráni fegyveres erők az Abadant 11 hónapja ostromgyúrüben tartó irakiak állásait. Bagdadban is hivatalosan elismerték, hogy az iraki hadsereg Abadan északi külvárosából a Karún folyó nyugati partjára vonult vissza. Egy esztendővel ezelőtt az akkor már mintegy nyolc-tíz hónapja tartó egy-kétnapos összetűzések összefüggő láncolatából álló határincidens-sorozat háborúvá lett. Az olajban gazdag iráni Khuzisztán tartomány és Kermansah város környékén mintegy ötszáz kilométer hosszú szakaszon lobbant fel a háború tüze. Az egy esztendő alatt ezen a félezer kilométernyi határszakaszon korlátozott jellegű támadások és ellentámadások váltogatták egymást; a határ mindkét oldalán mintegy 30-40 kilométeres szakaszt érintve közvetlenül - a két ország belsejében csak a menekültek érkezése és egy-egy légitámadás jelezte, hogy háborúban állnak. Amikor az Agence France Presse francia távirati iroda megkísérelte összefoglalni, hogy tulajdonképpen miért is zajlik a háború a két ország között, ezt írta: ,,Magát a konfliktust a két ország határáh folyó gerillatevékenység előzte meg, amelyet Khomeini ajatollah rendszere élesen elítélt. Bagdad szerint, amely hivatalosan azzal védekezik, hogy Khuzisztánban területi igényei vannak, Teheránnak el kellene ismernie a régió bizonyos területére vonatkozó iraki jogokat, különösen a két országot elválasztó Shatt-el- Arab víziútra való jogot - itt torkollik egymásba a Tigris és az Eufrátesz folyó. Az irániak a maguk részéről az 1975-ös algíri egyezményre hivatkoznak, amely az iraki-iráni határ megvonásának problémáját szabályozza. A megállapodás, amelyet Bagdad 1980. szeptember 22-i támadása előtt néhány nappal egyoldalúan felmondott, nézeteltérés esetére választott bírósági eljárást irányoz elő. Természetesen a francia magyarázat akkor teljes, ha tudjuk, hogy az 1975-ös algíri egyezményt még a sah rendszere kötötte, egy, a mait megelőző iraki vezetéssel. Hozzátartozik a teljes képhez az is, hogy Szaddam Husszein iraki elnök számos tűzszüneti ajánlatot tett, ezeket azonban Khomeini ajatollah a leghatározottabban visszautasította, annak ellenére, hogy Iránban gazdaságilag is, politikailag is igen nehéz a helyzet. Mint ahogy a naponként kiadott teheráni és bagdadi hadijelentések sokszor egymásnak teljesen ellentmondóak voltak, nagyon nehéz reális képet rajzolni az egy esztendős háború veszteségeiről is az iraki vagy az iráni összefoglalások alapján. Teheránban például azt állítják, hogy az egyéves háború alatt 30-40 000 katona és polgári személy halt meg, Iránban 4442 iráni hadifogoly van, és Irakban mintegy 1500-2000 iráni katona él a fogolytáborok drótkerítése mögött. A Teheránban dolgozó külföldi diplo- máták iráni vezetőkkel folytatott beszélgetéseik alapján az Irán által elszenvedett anyagi károk összegét legkevesebb 30 milliárd dollárra teszik. Iráni gazdasági szakemberek azt mondották Teheránban dolgozó külföldi pénzügyi és gazdasági szakembereknek, hogy az ország naponta mintegy 6 millió dollárt költ fegyverre. Bagdadban semmiféle adatot nem hoztak nyilvánosságra és az iraki fővárosban az iránihoz hasonló becslések sem keringenek. Egy azonban kétségtelen tény. A háború rendkívüli mértékben lecsökkentette az olaj kitermelését és exportját. Irán jelenlegi termelését napi 1,2 millió, Irakét pedig 0,9 millió hordóra becsülik. Irán azonban természetesen az elmúlt esztendőben még bőven költhetett a korábban felhalmozódott rendkívüli olajjövedelemböl; ez valószínűleg jóval több volt, mint 15-20 milliárd dollár. A szeptember végi repülőgép-katasztrófa pontosan egy hónappal követte az augusztus 30-i vasárnapi robbanást, amikor a miniszterelnökségi dolgozószoba romjai alatt összeégve, holtan feküdt Radzsai, az állam elnöke és Bahonar miniszterelnök. És még csak három hónapja volt annak, hogy a június 28-i bombamerénylet elpusztította az Iszlám Köztársasági Párt egész vezérkarát, élén azzal az emberrel, akit mindenki Khomeini után a legnagyobb hatalomnak tekinteti Behesti ajatollahhal. Egyébként ez a bombamerénylet tizennyolc nappal azután történt, hogy Baniszadrt megfosztották köztársasági elnöki tisztétől... Szeptember elején írta a Süddeutsche Zeitungban Rudolf Chimelli: ,,Khomeini ajatollah elmagányosodik. Amióta június 28-án a kormányzó Iszlám Köztársasági Párt székházában annak elnökét, Mohamed Behesti ajatollahot és az iráni vezetőség 73 más tagját, egy bomba darabokra szaggatta, a merényletek gyilkos sorozata szakadatlanul folytatódik. A párt főideológusának Hasszán Ajatnak az agyonlövése augusztus 3-án két motorkerékpáros által a nehezen áttekinthető incidensek hosszú sorozatából csak egy borzongató felvillanás... Az Iszlám Köztársaság biztonsági apparátusában két oldalról is beszivárogtak: a rezsim régi és új ellenségei, olyanok, akik a sahot gyászolják, és mások, akik azokért a bajtársaikért akarnak bosszút állni, akiket az iszlám igazságszolgáltatás kivégzőosztag elé állított. Az, hogy a modzsaheddinek vezetője, Radzsavi és a leváltott elnök, Baniszadr a teheráni repülőtéren beszállhattak egy Boeingbe és elmenekülhettek, nem a rendszer erejét mutatja..." A nyugatnémet újságíró természetesen csak a dolog egyik oldalát vizsgálja és nem vesz tudomást arról, hogy az iráni papi hatalom egyáltalán nem olyan egységes, mint amilyennek sokan Nyugat-Európában látják. Nem egyszerűen arról van szó, hogy csak a modzsaheddinek állnak szembe Khomeinivel és legközvetlenebb munkatársaival. Szeptember 9-én a teheráni rádióban elhangzott Khomeini rendkívül figyelemreméltó üzenete, amelyben a többi között ez is benne volt: ,,A hazafiság álarcát viselő s a papság köntösébe öltözött jámbor emberekről egyszer csak kiderül, hogy ók is egyfajta Bakhtiarok. Az ilyen emberek mindenütt megtalálhatók" — mondta Khomeini imám. Sőt, az is teljesen világos, hogy azzal az elképesztő kivégzéshullámmal kapcsolatban, amely az utóbbi hetekben Teheránban és az ország más városaiban valóban megrettenti az embereket, Khomeininek ellenvéleménye van. Ezt mondta: A hatóságok ne lépjenek fel keményebben foglyaikkal szemben, ne tartóztassanak le embereket, akik esetleg nem bűnösök. Az iszlám bíróságok ne veszítsék el az ellenőrzést önmaguk fölött, ne lépjék át az iszlám törvény és rend korlátáit. Büntessék meg a vétkeseket, de bocsássák szabadon azokat, akik ártatlanok. “ Ezt a Khomeini-nyilatkozatot tulajdonképpen azonnal megválaszolta, mégpedig rendkívül szélsőséges módon az a Qum városában működő Vallástudományi Kör, amelynek vezetője Montazeriajatollah. A „szent városból“ így feleltek Khomeininek: „A biztonság kérdése létfontosságú és semmit sem érhetünk el, símig nem teljes a biztonság." Nagyon sokan azt állítják az iráni kérdések legfőbb szakértői közül, hogy ez Montazeri egyenes szembefordulása Khomeinivel és felzárkózása az iráni iszlám hatalomnak ahhoz a szárnyához, amelyet Khalkhali ajatollah és Ghaffari ajatollah képvisel. Ok annak a szárnynak a kiemelkedő vezetői, amely szó szerint túzzel-vassal ki akar irtani mindenféle leghalkabb ellenvéleményt is a legszigorúbb mohamedán hitelvek politikába való átültetése ellen. Eredetileg Khomeini víziója volt, hogy lehetséges közel másfél ezer évvel ezelőtt megalkotott törvények alapján államot létrehozni és irányítani a mi napjainkban - de sok jel mutatja, hogy Khomeini már továbblépett, viszont Khalkhali és társai még tovább léptek - vissza a múltba. (Az iráni hatalmi viszonyok ismeretéhez hozzátartozik az a tény is, hogy az országban 180 000 pap van és az iráni síita egyháznak ez az elképesztő számú egyházi tisztségviselője szinte mind tévedhetetlennek és irányításra elhivatottnak véli magát...) Senki nincs, aki meg tudná mondani, mikor és milyen körülmények között áll meg a terror és ellenterror könyörtelen feleselgetése Irán sokat szenvedett országában. Az azonban kétségtelen tény, hogy Teheránban mindenképpen számolni kell a Modzsaheddin Khalk nevű szervezettel, amely már a sah elleni harc időszakában harcolt. Ez a csoport a baloldali iszlám radikalizmus híveinek vezetése alatt áll. Ideológiáját a sah idején mártírhalált halt Ali Sariati költő és Franz Fanon, a fejlődő országok szélsőségesen ultrabal mozgalmai prófétájának műveire alapozza a Modzsaheddin Khalk. Nemrég Párizsban nyilatkozott Masszud Radzsavi, a modzsaheddinek vezetője, aki Bani- szadrral együtt érkezett a francia fővárosba. A többi között, ezt mondotta: ,,Nem ugyanazt azt az iszlámot akarom, mint Khomeini. A Korán sehol sem írja elő, hogy egy másikra valamilyen ideológiát rákényszerítsünk... A Koránból nagyon is levezethető a nemek, fajok, és népek egyenjogúsága. “ Október elején aztán Radzsavi Párizsban bejelentette, hogy megalakították az „emigráns kormányt", amelynek ö a miniszterelnöke, államfőnek pedig Baniszadr volt elnököt jelölte meg. Radzsavi azt mondotta, hogy emigráns kormányának programja ,.minden iráni állampolgár számára biztosítani társadalmi és politikai egyenlőséget“. Azt is kijelentette: agrárreformot akar és a nemzeti kisebbségeknek, mindenekelőtt kurdoknak széles körű autonómiát. Ennek az évnek a végén betölti a nyolcvankettedik esztendejét Khomeini ajatollah - közvetlen tanácsadói között is több a hetvenen felüli, mint aluli. Ezzel is számolni kell, amikor az iráni holnapra gondolunk - Modzsaheddin Khalk programja, a kétségkívül szüntelenül erősödő kommunista Tudeh-párt imperialista-ellenes politikájának növekvő népszerűsége is ott van a legdöntőbb tényezők között. S ezeknek sorában éppen csak egy, hogy az országnak most új elnöke van - Ali Mohammed Khameini személyében. GÁRDOS MIKLÓS TeheránI utcakép tüntetőkkel és az ajatollah arcképével Hétköznapi háborús kép: Két iráni hadifogoly három fegyveres iraki katona előtt , v
