Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-18 / 41. szám
4 s CSÁK ELEMÉR Gyárak a kurgánok között Az a jó negyvenes férfi, akinek tájékoztatóját Abakan város határában egy. a szó szoros értelmében kurgánok között álló irodaépületben hallgatom, szerényen mondva is négy gyár vezető szakembere egyszerre. És nem is akármilyen gyáraké, a hozzá tartozó konténergyár a világ legnagyobb ilyen létesítménye lesz, a vagongyár sem szégyenkezhet évi 24 ezer darab vasúti teherkocsijával; emellett haNégy gyár főmérnöke, Vlagyimir Komarov talmas öntőüzemet és szerszámgyárat bíztak rá - nem beszélve már a létesítményeket ellátó-kiszolgáló hőközpontról, víz-illetve szennyvíztisztító műről... Hogy még tovább fokozzuk a dolgot, hozzá kell tenni az elmondottakhoz, hogy a felsorolt gyárak, üzemek úgy épülnek, hogy közben már működnek, termelnek is - aminél kellemetlenebb helyzetet egy főmérnök számára aligha lehet kitalálni. Vlagyimir Komarov mindennek ellenére nyugodt, határozott és még arra is jut ideje, hogy egy újságíró kérdéseire válaszoljon. Kiegyensúlyozottságának titkára némileg fény derül, amikor elmondja, hogy korábban tizenkét évet töltött No- rilszkban, az ércszállítást végző vasút főmérnöke volt. Aki járt ezen a sarkkö- rön-túli vidéken, ahol három hónapon át örök éjszaka van és néha egyszerűbb a hófúvások alatt közlekedni, mint fölöttük, az tudja, mekkora edzettséget, vezetői tapasztalatot adhat az ott lehúzott tizenkét esztendő - ráadásul egy olyan kulcsfontosságú létesítmény vezetőjeként, mint amilyen az örök fagyra épült és éjjel-nappal üzemelő vasút a bánya és a kombinát között. No, de térjünk vissza Abakanba! A méretek, a számok nagyságától el- tompultan járom az egymás szomszédságában emelkedő csarnokokat. Hát hogyne szédülne meg az ember, amikor megmutatják, hogy itt kezdődik majd az új irodaépület, a másik vége pedig ott lesz, másfél kilométerrel arrébb A létesítmények között máris a legjobb gépkocsin közlekedni, pedig csak egy kisebb részük van kész. A szerszámüzem már javában termel, az öntödének csupán a helyét jelölték ki - a nyersanyagot egyelőre messziről szállítják a vagongyár kapuján viszont előttünk gördül ki egy karcsú platós vasúti vagon. - Ez még csak a próbagyár terméke, 50 darabot indítunk el Kubába - magyarázza kísérőm. Próbagyár? Furcsán hangzik. Kalauzom bólint és elmondja, hogy a szakemberek felkészítésére először egy kisebb vagongyárat csináltak. Amíg felépül az igazi, a 24 ezer kocsit gyártó üzem, itt alakítják- formálják a munkáskollektívát, no meg a technológiát. Hát ez valóban szibériai lendület. Más megközelítéssel, más módszerekkel találkozom néhány kilométerrel arrébb, a konténereknél. Az évi 40 ezer, igen negyvenezer, egyenként húsztonnás konténert olyan mérnökök, technikusok, szakmunkások gyártják majd, akik többségükben Japánban lesték el a szakmai fogásokat. A kombinát gyártósorait más nyugati cégek mellett japánok szállították; ők is állítják be a gépeket. Kempingkerékpárjaikon szorgalmasan karikáznak a nagycsarnok betonján. Pár percre megállítom a szerelők vezetőjét, Jositada Jaszue urat és miután tisztázzuk, hogy a vodka nehezebb ital a szakénál, s hogy a szibériai folyókban több a hal, mint a szigetországban, rátérünk a konténerekre. Megkérdezem, hogy ö a specialista, hogyan vélekedik a mammutvállalko- zásról. Diplomatikusan válaszol, elmondja a különbségeket, azt, hogy Japánban szűk szakosodás jellemzi a konténergyártást, több helyen, több cég foglalkozik vele, itt meg minden egy helyen van, s ez érdekes, nagy munka... aztán kiböki, hogy a japánokat tulajdonképpen kicsit aggasztja a jövő. Ma ugyan kiváló üzlet és presztízskérdés számukra, hogy résztvehetnek egy ekkora létesítmény felszerelésében, de néhány év múlva az abakani konténer alighanem kemény konkurrenciát teremt a japán gyártók számára Már a konténergyár igazgatójától tudom meg, hogy ezeknek az univerzális szállítóeszközöknek nemcsak a fémalapja készül itt az utolsó csavarig, hanem még a kivitelezési terveket is maga az egyesülés csinálta, ahelyett, hogy szokás szerint több tucat tervezőintézettel és alvállalkozóval dolgoztatott volna. Ők ezt, a méreteknél fogva megtehetik, s így egyszerűbb meg olcsóbb a munka. A rubeleknek e tekintetben különösen utánanéznek, már csak azért is, mert a gép- és gyártósorok vásárlásánál nem spóroltak Pontosabban: kiszámították, hogy sokkal kifizetődőbb, ha megveszik a legkorszerűbb külföldi technológiát, mint ha segédmunkásokat foglalkoztatnak. A munkaerő Szibériában többe kerül, mint a gép, ha egyáltalán van. De a munkaerő kevés és bizony az egyesülés 25 ezer fős kollektívájának kiállítása nem a leqkönynyebb feladat. Pedig csak a konténersor korszerű technológiája révén négyezer főt megspóroltak Mindent összevetve azonban a beruházás nem csak szükséges, hanem kifizetődő is. Egy darab konténerért ma húszezer dollárt fizetnek az Egyesült Államoknak; ók kihozzák majd a feléből. Ez így meggyőző, de vajon miért itt, Szibéria közepén építik fel a világ legnagyobb konténergyárát? Az igazgató egy tucat érvet felsorol, köztük például azt is, hogy a közelükben halad el a Távol Kelet-Nyugat-Európa közötti konténer útvonal, a transzszibériai vasút, és épül az azt tehermentesítő BAM, a leglényegesebb azonban, az, hogy az univerzális ládákat készítő gyár. C. akárcsak a vagongyár - egy még hatalmasabb, átfogó vállalkozásnak a része - az abakani, vagy szajani iparterületnek Az olcsó jenyiszeji vízenergiára és a nyersanyagforrások közelségére támaszkodva a hakász sztyeppen olyan üzemek csoportja épül föl, amelyek kölcsönösen kiegészítik egymást, szervesen kapcsolódnak a többi működéséhez, egyszerűvé és olcsóvá teszik az anyag-, illetve késztermék-szállításokat és közös infrastruktúrával rendelkeznek, ami szintén tizenöt-húsz százalékos költségmegtakarításhoz vezet. Az energiát a helyi szénnel táplálkozó hőerőmű és - még inkább - a 6,4 millió kilowattos szajani vízerőmű szolgáltatja; ók jelentik az iparterület szívét; energiájukat felhasználják az abakáni nehézgépipari üzemek, a vagon- és a konténergyár, a szomszédos Minuszinszk 12 elektrotechnikai létesítménye, amelyekben villanykapcsolótól és kábeltől kezdve turbináig és villany- motorig mindent gyártanak; nekik a hozzávalót a szajanogorszki alumíniumgyár és a hengermű adja. Az iparterület fogalmához hozzátartozik, hogy gondoskodnak a feleségek elhelyezkedési lehetőségeiről is: a nehézipari létesítmények mellett műbőr- és szövetgyár, fésűsfonó és kesztyűgyár, illetve kötöüzem működik vagy épül - egyébként szintén alkalmazkodva a helyi Sajátosságokhoz, a hakász legelőkön levő birkanyájak ,,adottságához". (Folytatjuk) á Hakász hímzőasszony (A szerző felvételei) f* V*. Ahol a gyárak épülnek...
