Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-18 / 41. szám

1 VASÁRNAP 1981. október 18. A NAP KEL - Kelet-Szlová- kia: 6.02, nyugszik 16.42 Kö- zép-Szlovákia: 6.10, nyug­szik 16.50 Nyugat-Szlovákia 6.18, nyugszik 16.58 órakor A HOLD kel - 20.44, nyug­szik 11.53 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük LUKÁCS nevű kedves olvasóinkat • 1706-ban született Baldas- sare GALUPPI olasz zeneszer­ző (t 1785) • 1931-ben halt meg Thomas Alva EDISON vi­lághírű Nobel-díjas amerikai fi­zikus és feltaláló (szül. 1847) • 1946-ban halt meg Ladislav Jan Saloun cseh szobrász, nemzeti művész (szül. 1870). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL ÜNNEPRE KÉSZÜL HAJDÚ ANDRÁS RIPORTJA KERDESEK TEHERAN, HOLNAPJÁRÓL GÁRDOS MIKLÓS ÍRÁSA Nem kitaláció - úgy tűnik, megmásíthatatlan valóság. Korszerű lakótelepeink szövetkezeti vagy állami bérházainak környékét csúfító, szerteszórt papír- hulladékról s mindenféle más szemétről van szó. Látványnak kiábrándító, hi­giéniai szempontból káros, következményeiben pedig jelentős anyagi vesztesé­geket eredményező jelen­vatalok s más illetékes szervek, no meg a lakos­ság áldásos együttműkö­désével. Lássuk a medvét - mondhatná most az olva­só. Saját közvetlen tapasz­talatommal közelítem meg. A mi szövetkezeti házunk s az áteilenben magasló tizenkét szintes toronyház, összesen mintegy kétszáz családja - mondjuk inkább: háztartása - közös haszná­latára a két objektum közé mindössze négy, bánya­csillékre emlékeztető, toló­rugóval záródó fedelű sze­métgyűjtőt, valamint két üveghulladék-gyüjtő tar­Pénzhamvasztók ség. (Ez utóbbiról majd alább.) Mindnyájan rosz- szaljuk, mégis vajmi keve­set teszünk ellene. Igaz, mi már többször is írtunk róla, s éppen ebben a rovatban, csak azt nem tudjuk, milyen foganattal. Mellesleg, ahányszor kitekintek az ab­lakomon, engem is kedély­rontó hangulat fog el min­dig, mert a mi lakóhelyünk környéke sem nyújt éppen derűs képet. Olyan, mint a legtöbb új, vagy legfel­jebb egy-két évtizede épült lakótelepé Bratislava-szer- te: a lakótömbök közti gye­pesített és parkosított terü­leteken úgy virít a papírhul­ladék s más szemét, mint a margaréta a szűzi réten. De másutt sincs ez külön­bül, ahogy jártomban- kel­temben több vidéki város­ban is tapasztaltam. Ezúttal azonban már nem csupán esztétikai, sokkal inkább gazdasági vonatkozásban kerül sző­nyegre ez a szemétügy, amit kellő indulattal szemét egy ügynek is nevezhet­nénk. Mert ez a viszolyog- tató jelenség nemhogy megszüntethető, de hasz­nosra, még helyesebben hasznosabbra fordítható is lehetne. Természetesen a köztisztaságért felelős hi­tályt helyeztek llletékesék. Közel s távol hasonlóképp. Nem kell hozzá matemati­katanárnak lenni, hogy- mai közhellyel szólva- bárki megállapíthassa: szűk kapacitás. A lakók bosszankodnak is minden hét vége, ill. eleje táján, amikor bokáig gázolnak a túlzsúfolt konténerek nyí­lásán kiömlött szemétben. A szél közben rendszerint elvégzi a maga munkáját: telehordja a környéket pa­pírhulladékkal. Persze rendeznek éven­te egyszér, kétszer, három­szor önkéntes ún. országos műszakot, környezettisztí­tási akciót, amelyekben azonban csak tessék-lás- sék vesznek részt a lakók- néhányan. Gondoltam, egyszer fel­keresek már egy köztiszta­sági föembert, s mindezt elmondom neki. Egyúttal megemlítem azt is, hogy nemrég érdekes cikket ol­vastam egy hetilapban. A cikkíró többek közt arról is tájékoztatta az olvasót, hogy nálunk gazdaságilag fejlettebb s nyersanyagok­ban gazdagabb tőkésálla­mokban a háztartási hulla­dékot is hasznosítják - az ételmaradék kivételével. Mégpedig nagyon egysze­rűen. A szemétgyűjtőhelye­ken a lakosok más-más ku­kákba borítják a fém-, a pa­pír-, a műanyag- és egyéb hulladékot, s ily módon osztályozva szállítják újra­feldolgozásra. A technikai részletek ismertetését mel­lőzte a publicista, csak a hi­teles tényt rögzítette. Más példákra is lehetne hivat­kozni, mert a gazdaságos­ság és az anyagtakarékos­ság a háztartási hulladékok hasznosítására is kiterjedt, szerte a világon. Persze mi is hasznosít­juk a különböző hulladék­anyagokat, vannak fém- és papírgyűjtő helyeink, az egyes üzemekben sem megy kárba,a hulladék­anyag, de azt már nem tud­juk pontosan, mi lesz a sor­sa a városon kívüli szemét­telepekre szállított szemét­ben rejlő, még hasznosít­ható hulladéknak. Legjobb tudomásunk szerint csak a fémhulladékot válogatják ki belőle valamiképp. A töb­bit mint szemetet elégetik s e célra alkalmas gödrök­be túrják, majd humusszal beborítva elegyengetik a terepet, azaz rekultivál- ják. Magyarán: pénzt éget­nek s földelnek el. Ha or­szágos méretekben szá­mítjuk, ki tudja, évente hány milliót vagy talán milli- árdot. Talán ilyen gazda­gok lennénk már? Mégsem megyek én el a föemberhez. Bizonyára szolgálna valamilyen nesze semmi, fogd meg jól-szerú magyarázattal. De még va­lószínűbb, hogy végig sem hallgatna, hanem elkülde- ne valamelyik alárendelt sóhivatalba, magában pe­dig azt gondolná: már me­gint egy begolyózott újság­író, aki olyasmibe üti az or­rát, ami illetékes tisztvise­lőkre s közéleti vezető em­berekre tartozik. IDŐSZERŰ GONDOLATOK A Szovjetunióval való szövetségben való­sulnak meg népünk legősibb érdekei és vá­gyai. A csehszlovák kommunisták és nemze­teink nagyra értékelik a Szovjetunió szerepét mint a szocializmus meghatározó támaszát, minden forradalmi és haladó gondolat táma­szát, a békés fejlődés reményét és biztosíté­kát, amelynek erején megtörnek az imperia­lista és militarista körök azon szándékai, hogy akaratukat más népekre kényszerítsék. A Szovjetuniónak ezt az objektiv szerepét ismét szemléltető erővel kimutatta az SZKP XXVI. kongresszusa. A Szovjetunióval való szövetség és szoros együttműködés nemcsak forradalmi hagya­ték számunkra, hanem élő jelen, biztonság, amelyre terveinket és fejlődésünk jövőjét építjük. Saját tapasztalataink és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság halaszthatatlan szükségletei fejlődésének további feladatai teljes mértékben igazolják a nemzetközi szo­cialista gazdasági integráció szükségessé­gét, valamint Leonyid lljics Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán elhangzott sza­vai helyességét: az élet diktálja a feladatot, hogy a szocialista közösség országai ter­veinek koordinálását gazdaságpolitikájuk összehangolásával kell kiegészíteni. Pártunk támogatja a testvéri szocialista országok ve­zető képviselőinek mielőbbi találkozóját, amelyen megtárgyalják a gazdaságpolitika összehangolásának alapvető kérdéseit. Pár­tunk a maga módján kész hozzájárulni a ta­lálkozó teljes sikeréhez. A szocialista országoknak az emberiség békés jövője érdekében kifejtett közös törek­vései megvalósításában pótolhatatlan szere­pet játszik a Varsói Szerződés. A jövőben is hozzá fogunk járulni tevékenységének töké­letesítéséhez, a szocialista országok külpoli­tikája összehangolásának további elmélyíté­séhez, valamint ahhoz, hogy közös katona- politikai szövetségünk megbízhatóan védje népeink szocialista vívmányait. A szocialista országokhoz fűződő kapcso­latainkban a szocialista internacionalizmus bevált elveiből indulunk ki. A szocialista országok vezető képviselői rendszeres talál­kozóinak eredményei kifejezik országaink testvéri, marxista-leninista pártjainak egyre mélyülő egységét. Együttműködésünk elvá­laszthatatlan részévé váltak a szocialista or- * szágok központi bizottsági titkárainak állan­dó tanácskozásai a nemzetközi kapcsolatok­ról, az ideológiai és szervezési pártmunkáról, valamint a pártközi kapcsolatok fejlesztésé­ről minden szinten. (Részlet Gustáv Husák elvtársnak a CSKP XVI. kongresszusán elmondott beszédéből) KAMATOZNAK A JÓL KIHASZNÁLT TARTALÉKOK LALO KÁROLY ÍRÁSA FÖLD ALATTI TITKOK SZASZÁK GYÖRGY RIPORTJA RAJTUK A VILÁG SZEME NÉMETH JÁNOS RIPORTJA KIÚT? MOYZES ILONA ELBESZÉLÉSE UTAZÁS JENYISZEJ- ORSZÁGBAN CSÁK ELEMÉR ÚTLEÍRÁSÁNAK 7. RÉSZE HLSSy&IM Naplójának első olalára az ÚJ SZÓ vasárnapi számában megjelent versből mottóként ezeket a sorokat jegyezte fel: ,,Az ember mindig a jót keres­se,/ Végezze dolgát, bízva, rendre,/ s higgyen, mintha örökké élne...!“ A napló többi oldalán azonban nem vallomá­sok, leírások, titkos feljegyzé­sek sorakoznak egymás után, hanem olyan köznapi dolgok, mint fontos telefonszámok, ki­mutatások, határozatok, levél­vázlatok, üzenetek. Kómár Anikó a napló írója ugyanis a Füri (Rúban) Efsz vezetősé­gének titkárnője. Aki járatos hivatalokban és irodaházakban, mindjárt, már az első találkozáskor észreve­szi: nem a megszokott hivatal­nokok egyike, hem a titkárnők típusához tartozó ügyintéző. Aki pedig legalább kétszer-há- romszor el is intézett valamit az efsz irodaházában, tudja: mind gazdasági, mind társa­dalmi és politikai ügyekben rendkívül tájékozott, és ha kell, esetenként fontos, vitás kérdé­sekben is felelősségteljesen dönt, intézkedik. Tizenkét éves kora óta la­punk hűséges olvasója. Ami­kor édesapjával - aki vasúti pályamunkás, és öccsével, aki hajógyári géplakatos - annak idején magukra maradtak, és magára vállalta az édesanyja MINDIG A JÓT KERESNI... munkáját, feladatkörét, akkor szokta meg a rendszeres újságolvasást.- Furcsa, de igaz - magya­rázza -, hogy még a háztartás vezetésének módját, a neve­lést is az újságból tanultam. Később a munkabrigád szer­vezésével is úgy próbálkoztam meg, ahogyan arra az újságból olvasott cikkekből következ­tettem ... Persze, ma már nem kevés iróniával, emlegeti, hogy a kör­nyezetrendezés és szépítés feladatát nem éppen jól értel­mezve virágpalántákat ''vitt a szőlőbe, mert szerette volna, ha mindenki virágot ültet a so­rok végére. Puskás János elvtárs, a munkabrigád vezető­je azonban figyelmeztette: fon­tosabb feladat a tanulás.- Igaza volt — emlékszik vissza -, mert csak kapáltam, de azt se tudtam, hogy mi a csap, a csercsap, a hizlaló, a fél szálvesszö, meg a szál­vessző. Megtanulta. Mégpedig a karvai (Kravany nad Duna- jom) mezőgazdasági szakta­nintézetben. Nem bentlakó di­ákként, hanem munka melletti tanulással vincelléri képesítést szerzett. r A továbbtanulásra már nem kellett bíztatni - magya­rázza -, folytattam a dunaszer- dahelyi mezőgazdasági mű­szaki szakközépiskolában, ami ugyan munka mellett nem volt könnyű, de egyszerűen szük­ségét éreztem a tanulásnak. És megint lapunkat említi, mert véleménye szerint azért kapott kitűnő osztályzatot ,,A politikai nemzetköziség, ha­zánk nemzetiségi politikája“ című érettségi dolgozatára, mert újságolvasással sajátítot­ta el a szükséges ismereteket. Közel 500 kötetes, saját könyvtárába is az újságban ol­vasott könyvismertetések, cik­kek alapján válogatta össze a könyveket, a lexikonokat, versesköteteket. Még a szak- irodalmi sorozatokat is. Jelenlegi beosztásába né­hány évvel ezelőtt került, ami­kor a társult földmüvesszövet- kezetek közös vezetősége úgy határozott, hogy olyan titkárnői munkakört kell szerveznie, melyben a beosztott a hivatali teendőkön kívül szervezni, irá­nyítani, esetenként dönteni is képes. Munkájával elégedet­tek, hiszen amikor nemrégiben a munkabrigád, melyből kike­rült, megkapta az ezüstérmet, őt is kitüntették. Ő persze szerény, nem di­csekszik, csak a naplóba írott mottóra hivatkozik, és ezt mondja: Végzem a dolgom. HAJDÚ ANDRÁS (A szerző felvétele) 1981. X. 18. ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents