Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-10-18 / 41. szám

ÚJ szú r A vallás marxista értékelésének alap­ját az a tézis képezi, amely szerint alap­vető ellentét van a vallás, a nem tudomá­nyos világnézet, valamint a marxizmus- -leninizmus, a forradalmi munkásosztály tudományos ideológiája között. A mi or­szágunkban is a marxizmus-leninizmus alapján építjük a szocializmust. Nem kü­lönböztetjük meg azonban eléggé követ­kezetesen a vallás marxista bírálatát és a marxista ateizmust a nem marxista, burzsoá, vulgáris materialista, szabad­gondolkodású stb vallásbírálattól és ate­ista koncepcióktól A vallás marxista-le­ninista bírálatát, a marxista tudományos ateizmust egyelőre gyakran szubjektiviz­mus és voluntarizmus jellemzi, mintha a vallással kapcsolatos, elvhűen bíráló marxista álláspont csak valamilyen fenn­tartásból eredne, mintha az a rossz szán­dék vezérelné, hogy konfliktusokat idéz­zen elő a hívók és az ateisták között, '*■« érzéketlenül megsértve a hívók vallásos meggyőződését. Ez azonban teljesen helytelen nézet, a vallás marxista megközelítésének ha­mis értelmezése. A marxizmus ugyanis a vallás objektiv, történelmi meghatáro­zottságából indul ki és nem abból, hogy a hívók és a hitetlenek mit gondolnak a vallásos világnézetről, a vallásos meggyőződésről, mi motiválja meggyő­ződésüket. A hívók szubjektiven a legtisz­tább, jóhiszemű elképzeléseket vallhat­ják világnézetükről, az általuk elismert értékekről, a vallásos hit előnyeiről stb. Ezért a vallásos meggyőződésért senkit sem ítélünk el, nevetünk ki, nem enged­jük, hogy bárki is sértegessen valakit hite miatt. Elvben nem tekintünk ellenségnek valakit csak azért, mert hisz az istenben, a természetfeletti erőkben stb. A nem hívők is helytelen nézeteket vallhatnak a vallásról, eredetéről és lényegéről, ugyanúgy, mint az ateizmusról, tartalmá­ról és társadalmi funkciójáról. Ezért nem tekinthetünk minden nem vallásos em­bert ateistának a szó valódi értelmében. A vallás a marxizmus-leninizmus sze­rint bizonyos objektív feltételek, bizonyos társadalmi-gazdasági viszonyok produk­tuma, amelyek végső soron döntő mér­tékben meghatározzák az ember megis- v mérési képességét és általában szellemi életének milyenségét. Amint Marx mond­ta, a vallás az emberek közötti kapcsola­tok valamint az ember és a természet kapcsolata korlátozottságának gyümöl­cse, amely elsősorban a társadalmi ter­melőerők alacsony fejlettségi fokának, az emberek szellemi élete és az anyagi termelési folyamat fejletlensége közötti összefüggés következménye. Más szó­val, annak a helyzetnek a következmé­nye, amikor az emberek az ösztönösen ható természeti és elsősorban társadalmi erők befolyása alatt állnak. Ezek az erők ellenségként lépnek fel velük szemben és mivel ennek okait nem ismerik, tehe­tetlenek. Ennek következtében az embe­rek az ismeretlen, befolyásolhatatlan ter­mészeti és társadalmi erőket természet- felettieknek tekintik, fantasztikus, elferdí­tett képet alkotnak a világról. Az emberi agy produktumainak független, objektív létet tulajdonítanak, ezeket az objektív, reális természetes világ fölé helyezik. Mindennek fantasztikus tükröződése a vallásos elképzelések. 1981. X. 18. Amennyiben ebből a valóban marxista tudományos magyarázatból indulunk ki a vallás eredetét és lényegét illetően és ennek alapján valóban tudományosan magyarázzuk társadalmi funkcióját (azt, hogy a vallás objektíve a misztifikálás, a valóság és a reális problémák elkendő­zésének funkcióját tölti be), akkor a mar­xista ateizmus, elvhü, bíráló állásfoglalá­sával, egészen más megvilágításba ke­rül, mint ahogyan a vallásos propaganda próbálja állítani. Nyilvánvaló, hogy nincs szó a vallás önkényes és öncélú tagadá­sáról, amellyel meg akarják fosztani a né­pet hitétől és megsérteni vallásos érzel­meit. A marxista ateizmus az emancipá­ciós folyamat integrált része, amelyben a forradalmi aktivitás felszabadítja az embert a gazdasági és társadalmi, vala­mint a szellemi elnyomás alól. Lehetővé teszi, hogy nem elferdített és nem defor­mált képet alkothasson a természet, a társadalom és a gondolkodás fejlődé­sének törvényszerűségeiről. Ezáltal fel­készíti az embereket arra, hogy ezeket a törvényszerűségeket az objektív, valós felismerés alapján megismerje, magáévá tegye és saját javára használja ki. Ugyancsak nyilvánvaló, hogy a vallás eredetének és lényegének valóban tudo­mányos magyarázata alapján nem helyt­álló az ellenségeink által ismételten elö- ráncigált állítás, miszerint a szocializmus, a párt és a komunisták ellenségesek a hívőkkel szemben, diszkriminálják a hí­vőket, erőszakkal elnyomják a vallást és egyházakat nálunk (és a többi szocialista országban) stb. A marxizmus-leninizmus meggyőzően bebizonyította, hogy a valr lás gyökerei bizonyos (kizsákmányoló) szociális-gazdasági alakulatokban vala­mint a szellemi élet meghatározott lehe­tőségeiben rejlenek. Ezért naivitást jelen­tene, ha ugyanez a marxizmus-leniniz­mus öncélú háborút indítana a vallás ellen s adminisztratív intézkedésekkel, vagy egyszerű tilalmakkal szeretné meg­szüntetni A marxista ateizmus nem él ezekkel a módszerekkel, sőt kimondottan ártalmasaknak minősíti őket, hangsú­lyozva: ezek akadályozzák, hogy az em­berek valóban tudatosan legyőzzék ma­gukban a vallást és hatását. A párt és az állam vezető képviselői nemegyszer hangsúlyozták, hogy a szocialista állam respektálja az állampolgárok vallásos meggyőződését, tiszteljük a hívőket, akik munkájukkal jelentősen hozzájárulnak a szocializmus építéséhez s támogatják pártunk és államunk békepolitikáját. Ér­demük szerint értékeljük azokat a papo­kat, akik őszintén támogatják országunk békepolitikáját és ilyen értelemben hat­nak a hívőkre. Társadalmunk az alkot­mánnyal összhangban szavatolja a val­lásszabadságot, sőt magára vállalta az egyházak és a hitközösségek anyagi el­látását, nem beszélve azokról az óriási összegekről, amelyeket a történelmi és kulturális szempontból értékes egyházi emlékek és objektumok karbantartására és felújítására fordítunk. A múlthoz viszonyítva nálunk jelentő­sen csökkent a vallásosság és általában a vallás hatása. Ez a tény tükrözi a vallás világméretű háttérbe szorulását, más­részt azoknak a mélyreható társadalmi változásoknak a következménye, amelyek országunkban a szocialista építés idő­szakában végbementek. A mai világban általában csökken a vallásosság, és ugyanakkor rohamo­san terjed a világivá válás folyamata. Az egyházi körök, a teológusok és burzsoá ideológusok is elismerik, hogy a vallás ma súlyos válságba került, amelynek leg­jellemzőbb megnyilvánulása az a törek­vés, hogy „korszerűsítsék“, a XX. szá­zad emberének életkörülményei szerint módosítsák a hagyományos vallási hitet. Századunkban a vallás hagyományos formái elvesztik a talajt lábuk alól és gyakran a társadalmi történés perifériájá­ra kerülnek. A vallásosság helyenkénti fellendülésének, a vallási élet megélén­külésének rendszerint politikai oka és politikai háttere van: a vallás tulajdonkép­peni reneszánsza egyre ritkább. Nálunk is már a szocializmus előtti időszakban erősen csökkent a vallás és az egyházak hatása és tekintélye. Ez elsősorban azzal függött össze, hogy a katolikus egyház lejáratta magát nemzetellenes, Habs- burg-barát politikájával, éles konfliktusba került népünk általános törekvésével, az első világháború időszakában, majd a csehszlovák állam megalakulása után nagy tömegek váltak ki a római katolikus egyházból. 1921-ben több csehországi járásban a felekezet nélküliek arányszá­ma 25-50 százalék volt. A vallással való szakítás természete­sen elsősorban a szocializmus időszaká­val kapcsolódik össze. A szocialista épí­tés során minőségileg megváltozott tár­sadalmunk szociális és gazdasági struk­túrája, felszámoltuk az antagonisztikus osztályokat, a munkásosztály a többi dol­gozóval szövetségben uralkodó osztály lett. A szocializmus és ideológiája - a marxizmus-leninizmus - bázisán, aránylag rövid idő alatt elérte a lakosság nagyfokú szociális politikai, erkölcsi és szellemi integrációját. Felbomlott a vallás szociális alapja, amely a termelőeszkö­zök magántulajdonára és a kizsákmá­nyoló rendszerre támaszkodott A dolgo­zók legszélesebb rétegeinek gyors anya­gi és kulturális felemelkedése, szociális biztonságuk megszilárdulása, a nők egyenjogúsítása, a szocialista demokrá­cia fejlődése, a munka jellegének meg­változása, a város és a falu közti nagy különbségek kiküszöbölése és a társada­lom életében végbemenő számos más változás jelentősen korlátozta a vallás újraéledésének lehetőségeit. A termelési viszonyokban és szociális struktúrában végbemenő változások, amelyek fokoza- 'tosan érintették az életmódot is, bizo­nyos mértékig megbontották a mélyen gyökerező vállásos hagyományokat és szokásokat. Ebben fontos szerepet játszott, hogy a vallás és az egyház következetesen apolitikussá vált. A múltban nem is annyira szellemi és erkölcsi tekintélyére támaszkodott, mint inkább az uralkodó rendszerrel való kapcsolatára, a gazda­sági, Hatalmi és ideológiai struktúrákban való részesedésére. A különböző jogsza­bályok és rendeletek megteremtették a feltételeket ahhoz, hogy az egyházak és a hitközösségek tevékenységüket ki­zárólag a vallásos aktivitás területére korlátozzák, ne avatkozzanak be más területekre, amelyek a szocialista állam és a társadalmi szervezetek hatáskörébe tartoznak (művelődés, kultúra, népműve­lés, egészségügy). így 1949-ben két alapvető egyházi törvéhyt hoztak ezek értelmében létesítették az állami egyházi hivatalt, a másik törvény pedig az egyhá­zak pénzügyi ellátását szabályozta. Ezzel megakadályoztuk annak lehetőségét, hogy a vallást kihasználják a szocialista' társadalom érdekei s maga a szocialista állam ellen Nem becsüljük le a tudományos világ­nézet szellemében való nevelést, ame­lyet a szocialista állam oktatási, kulturális és nevelési intézményei, valamint a Nemzeti Frontban tömörült társadalmi szervezetek végeznek. A szocialista ál­lam alapvető feladatai közé tartozik a szocialista világnézet rendszeres és céltudatos terjesztése, s ez nincs ellen­tétben - amint ezt egyesek állítják - a vallásszabadsággal, amelyet szocia­lista rendszerünk az alkotmánnyal szava­tol. A szocializmus teljes mértékben res­pektálja a hivő állampolgárok vallásos meggyőződését, lehetővé teszi, a vallá­sos kultusz szabad gyakorlását, de ez nem jelenti, hogy lemond az osztályjelle­géből és történelmi funkciójából eredő fő feladatának megvalósításáról. Ez a fel­adat: a feltételek megteremtése ahhoz, hogy az összes dolgozó, az egész fiatal nemzedék magáévá tegye a tudományos világnézetet. A szocializmus viszonyai között a vallás kérdésének két olyan fontos aspektusa van, amelyet semmi­lyen esetben sem szabad figyelmen kívül hagynunk, vagy lebecsülnünk. Először is, annak ellenére, hogy sok hivő őszintén meg van győződve a vallás és a vallásos világnézet, valamint a szo­cializmus összeegyeztethetőségéről, a vallás és a vallásos csökevények hatá­sa objektíve megnehezíti a hivók teljes bekapcsolódását a szocialista társada­lomba, fékezi a szocialista öntudat elmé­lyülését, az emberek társadalmi aktivitá­sának és elkötelezettségének fokozódá­sát. A hívők értékrendje és a tudományos világnézeten alapuló értékrend nagyon sok szempontból konfliktusba kerül, ami természetesen negatívan tükröződik a hí­vők tudatában, akik bizonyos fenntartá­sokkal viszonyulnak a szocializmushoz, kétségeik támadnak és végkövetkezte­tésként arra a nézetre jutnak, hogy a val­lásos meggyőződés és a szocialista vi­lágnézet mégis összeegyeztethetetlen. Ennek természetesen kedvezőtlen gya­korlati, társadalmi hatása van. Másodszor pedig a vallás hatása és a vallásos csökevények összekapcsolják a hívőket - akár tudatosítják ezt, akár nem - „a barikád másik oldalán“ álló világgal Valamilyen hidat képeznek a mi világunk és a világ között, amelynek továbbra is érdeke a szocializmus felszá­molása és mindannak megszüntetése, amit a szocialista építés során elértünk. A vallásos tudat eszköz a hívők manipu­lálására, társadalmi és politikai állásfog­lalásuk befolyásolására, eszköz arra, hogy felhasználják őket a szocializmus ellen, amint ezt ma a szomszédos len­gyelországi események alakulása is szemlélteti. Ugyanezt láthatjuk más or­szágokban is, ahol az imperialista körök és az egyházak vezetői a dolgozók vallá­sos meggyőződése révén és manipulá­lásukkal érvényesítik a dolgozók szem­pontjából ellenséges és idegen érdeke­iket. Ezért helyezünk hangsúlyt a politikai éberségre és nyíltan megmondjuk, nem engedjük meg, hogy bárki is a vallásos­ság leple alatt bontsa meg a szocializmus építését nálunk. Ezért elsősorban arra törekszünk, hogy fejlesszük és javítsuk a politikai nevelő munkát, a világnézeti nevelést, amely megcáfolhatatlanul meg­mutatja dolgozóinknak, melyik a helyes társadalmi és életcél. Ezek a célok mé­lyen összekapcsolódnak a szocializmus és kommunizmus nemes forradalmi hu­manista céljaival, s a tömegeket a felada­taink megvalósításában való részvételre ösztönzik. A vallás iránti viszonyunkat ma és a jövőben is a felsorolt kérdésekkel és feladatokkal szoros összefüggésben ala­kítjuk ki. JIRÍ LOUKOTKA, a CSSZTA Tudományos Ateizmus Intézetének igazgatója A Politikai Irodalom Háza olyan küldetésü intézmény, mely irányítja és szervezi a pártoktatással, politikai művelődéssel foglalkozók könyvekkel való ellátását is. Központi könyvesboltja, melynek bejárata és kirakata a felvételen látható, Bratislavában, a Fucík utca 22-es számú házban működik Pavol Neubauer - ŐSTK - felvétele mmmmmmmmmammmmm wmmsm

Next

/
Thumbnails
Contents