Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-10-11 / 40. szám
...a számítógép önmagában kevesebbet ér (Valentin Magdolen) ÉLETMENTŐ SZÁMÍTÓGÉPEK Gyógybionikai kutatóintézet - olvasom a feliratot, s már mennék is tovább, hiszen a kramárei kórház számítóközpontját keresem, de kiderül, mégis jó helyen járok. Aztán fenn az emeleten ismét meglepődöm. A bratislavai Ladislav Dérer Kórház számítóközpontja ugyanis egy hálószoba nagyságú gépterem, igaz, a berendezés nem is igényel nagyobb helyet. S hogy párját ritkítja az országban, egyetlen szám is tükrözi: az ára 50 millió korona.- Mielőtt rátérnénk a számítóközpont munkájára, először arra vagyok kíváncsi, mit takar a gyógybionika fogalma.- A bionika kialakulóban levő tudományág, amely az élő szervezetek alkalmazkodási mechanizmusát tanulmányozza - mondja Valentin Magdolen mérnök, a számítóközpont karbantartó és üzemeltető részlegének irányítója. - Ez az új tudományág a biológia, a technika és az elektrotechnika elemeinek összevonásán alapszik és az eddigi eredmények arra engednek következtetni, hathatós segítséget nyújt a gyógyászatban.- Akárcsak a számítógépek...- De a számítógépet, mint minden elektronikus berendezést, irányítani kell. A gép önmagában jóval kevesebbet ér, mint akkor, ha szakember áll mellette. És nekünk olyan programot kellett imi, amely alapján a gép összegyűjti a szükséges adatokat, bizonyos ideig megőrzi őket és lehetővé teszi, hogy gyorsan, kényelmesen hozzáférhetők legyenek.- Valóban, milyen adatok jutnak el egy-egy paciensről a számítógép memóriaegységébe?- Attól függ, melyik osztályon fekszik a beteg. Minden kórházi ápoltunknak megvan a saját adatbankja, amely a vérnyomástól a szívműködésig egész sor általános információt tartalmaz, de ha az illetőt például az idegosztályon kezelik, akkor az idegbetegségét érzékeltető adatokat is rögzíti a számítógép.- Hogyan?- Úgy, hogy a testére kapcsolt berendezés tovább adja az adatokat, a számítóközpontnak, s a feldolgozás után minden információ mágnesszalagra kerül. De nehogy azt gondolja, bárki hozzáférhet ezekhez az információkhoz. A betegekhez hasonlóan az orvosoknak és az egészségügyi szakembereknek is kódjuk van, ennek alapján csupán azokat az adatokat tekinthetik meg, amelyekre a kódjuk feljogosítja őket.- És ha én vakbélmütéttel fekszem a kórházban, akkor is tud rólam a számítógép?- Természetesen csak azoknak az állapotát jegyzi a gép, akiknek az ágyuk fölött működik már a berendezés, amely összeköttetésben van a központi képernyővel. Ez a gép a nővér szobájában szüntelenül jelzi a betegek állapotát, továbbá azt is, melyiknek mikor, milyen gyógyszert kell beadni. Az intenzív osztályon, ahol a legtöbb súlyos beteg fekszik, különösen fontosak ezek a gépek. Nagy előnyük, hogy például a szívműködés határértékeit előre betáplálhatjuk a jeladóba, s ha a beteg állapota rosszabbodik, a gép figyelmezteti az ügyeletes nővért. És mert a jelzéseket két és fél percenként a számitógép is veszi, az ábrázolóegységröl később minden leolvasható. Még az is, melyik gyógyszer után mennyivel emelkedett vagy csökkent a paciens testhőmérséklete. S ha az orvos később esetleg tanulmányozni akarja az adatokat, a gép nyomtatásban is rögzíti azokat. A számítógép adatbankja alapján aztán különböző orvosi és statisztikai kimutatásokat is készítünk, amelyek fontosságát felesleges hangsúlyozni.- Úgy tudom, a számítógéprendszer egyik alrendszere a szív akciós árama működésének automatikus elemzésére szolgál.- Igen. De az elemzésen túl értékeli is a szívműködést és az eredményt a diagnózissal együtt ki is nyomtatja. Az EKG-terminál másik típusa mágnesszalagra rögzíti a szívjelzéseket. Az említetteken kívül azonban más orvosi vizsgálatok automatizálása is folyamatban van, hiszen a bioelektronikus jelzések alapján sokkal pontosabban figyelemmel kísérhető a beteg állapota. A kezelőegység tévéképernyője előtt állunk. A gép tíz kérdéscsoportra képes választ adni. Mire vagyok hát kíváncsi? A beteg tegnapi állapotára, mikor behozták a kórházba, arra, hogy melyik osztályra helyezték, milyen a mostani állapota, mit mutat a laboratóriumi vizsgálat, az orvos észrevétele vagy valami más érdekel? Választottam. Mivel került kórházba a beteg? - tesszük fel a kérdést a gépnek. Egyetlen gombnyomás, egyetlen pillanat, s már meg is jelenik a képernyőn a válasz. És a gép „elmondja“ azt is, hogy a paciens neve eddig ismeretlen, mert önkívületi állapotban hozták be, éjjel kettőkor ennyi és ennyi volt a vérnyomása, most, 9 óra 58 perckor ilyen és ilyen a szívműködése.- Az előbb azt kérdezte, kihasználjuk-e a számítógépeket - folytatja Valentin Magdolen. - Az ésszerű kihasználás megítélése nagyon viszonylagos. A belgyógyászatban ugyanis nincsenek olyan mércék, mint az iparban, a termelésben. De mivel nálunk minden perc döntő lehet, életmentő szerepük által fokozott jelentőséget tulajdonítunk a számítógépeknek. SZABÓ G. LÁSZLÓ A gép nyomtatásban is rögzíti az adatokat (Gyökeres György felvételei) NAGYOBB SZAKKÉPZETTSÉG-JOBB MUNKA? Még nem is olyan régen a kisebb üzemekben - és főleg vidéken - a főiskolai végzettségű dolgozókból nem volt túl sok, ezért nagy megbecsülésnek örvendtek. Néhány évvel ezelőtt azonban az agronómusok, az üzem- és közgazdászok, gépesítők, a későbbiekben pedig a műszaki mérnökök özönleni kezdtek a termelésbe, s ez alapjaiban változtatta meg ebben a vonatkozásban a helyzetet. Ha megvizsgáljuk, hogy a termelő ágazatokban dolgozó főiskolai végzettségű szakemberek szerkezeti összetétele mennyiben felel meg a népgazdaság elvárásainak, akkor megállapíthatjuk, hogy e téren nincs meg a teljes összhang a valóság és a szükségletek között. A gyors műszaki-gazdasági fejlődésnek köszönhetően növekedik az igény a főiskolai végzettségű munkaerő iránt, s noha számuk az 1973-1978-as időszakban közel 32 százalékkal növekedett, az alacsonyabb szakképzettségű dolgozók által betöltött főiskolai végzettségű dolgozót megkövetelő munkahelyek száma ebben az időszakban 158 ezerről 200 ezerre növekedett. Vitathatatlan, hogy a tudományos-műszaki fejlődés magas fokú szakképzettséget követel meg. A főiskolai végzettségű dolgozók iránti igény hirtelen növekedése azonban arra kényszerít bennünket, hogy fontolóra vegyük: a főiskolai dolgozók igényelt szerkezeti összetétele mennyiben felel meg az objektív szükségleteknek, és mennyiben vehetjük alapul az ezirányú tervek készítésében. Általánosan elismert tény, hogy a kvalifikáció (vagyis a szükséges iskolai végzettség és a gyakorlat időtartama) képezi a feltételét - főleg a minőségi - mutatók teljesítésének. A képzettségre vonatkozó nézetek azonban különbözőek, ha a munkás illetve a műszaki-gazdasági munkahelyek betöltéséről van szó. Ha azt vizsgáljuk, hogy ipari vállalatainkban a munkások képesítése mennyiben felel meg az elvárásoknak, akkor megállapíthatjuk, hogy vállalataink felében az igények s a valóság között teljes az összhang, körülbelül egytizedében nagyobb a munkások képzettségi színvonala a feltétlenül szükségesnél, a vállalatok 40 százalékában viszont nem felel meg az elvárásoknak. Az, hogy számos vállalatban a szakképzett munkások száma nem felel meg a szükségleteknek, negatív hatással van a főiskolai végzettségű dolgozók tudásának kihasználására is. A csehszlovák iparban a műszaki gazdasági dolgozók képzettségi színvonala a vállalatok 6,7 százalékában magasabb a szükségesnél, 36 százalékában megfelel a termelés színvonalának és 58 százalékában alacsonyabb, mint azt a termelés megkövetelné. Ezt a megállapítást 541 vállalati igazgató véleménye alapján készítettük. A dolgozók képzettségi összetételéből adódik, hogy mindenekelőtt a szellemi dolgozók képzettségi szerkezetének optimalizálására van szükség. Mindezen túl pedig arra, hogy összhangot teremtsünk a termelés színvonala és a munkások, illetve a műszaki-gazdasági dolgozók képzettségi szerkezete között, ami nem is olyan egyszerű. Az a fentiekben említett adatokból is nyilvánvaló, hogy ipari vállalatainkban, üzemeinkben és a mezőgazdasági termelés egyes szakaszain a különböző munkahelyeket nem mindig töltik be megfelelő képzettségű dolgozók. Nagyon sok azoknak a száma, akik nem hasznosítják képesítésüket. Vagy azért, mert nem azon a szakterületen dolgoznak, amelyre képesítésük van, vagy azért, mert magasabb a képesítésük, mint azt az adott munkahely megköveteli. Hová vezet mindez? Nem utolsósorban oda, hogy a társadalmi munkatermelékenység növekedésében - világviszonylatban - korántsem érünk el olyan eredményeket, mint amilyet gépi állóeszközeink színvonala és a dolgozók szakképzettségének színvonala alapján mindenképpen el kellene érnünk. A népgazdaságirányítás tökéletesítését célzó komplex intézkedések következetes érvényesítésével pedig e téren is döntő fordulatot kell elérnünk, mert a címben feltett kérdésre csak akkor válaszolhatunk egyértelmű igennel. S persze, népgazdasági szempontból egyáltalán nem mindegy, miként gazdálkodunk legnagyobb kincsünkkel - a szellemi vagyonúnkkal. KÖVÁRY IVÁN 4 1981. X. 11. 6
