Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-12 / 27. szám
Készül a káposztaleves „Treskában mindig meg lehet bízni.“ urn femur wtäm Július 11-e a határőrség napja A település szélén szerényen húzódik meg a határőrség laktanyája. Nem jut el ide a lüktető élet zaja. Ha az őrtoronyban nem látnám a távcsöves katonát, és Miroslav Novák, aki éppen a rózsabokrokat öntözi, nem hívná az ügyeletest, azt hinném, üres az épület, a katonák gyakorlaton vannak. A körlet folyosóján Július Astalos főhadnagy ezekkel a szavakkal fogad:- Mindig ügyelünk arra, hogy nyugalom legyen nálunk. Azok ugyanis, akik éjszaka szolgálatban voltak, ilyenkor alszanak. Az élet azonban nem áll meg. Nézzen ki az ablakon. Javítják a tehergépkocsit, a kutyavezetők gyakorlatoznak. A konyhában pedig fő az ebéd. Minden úgy megy, ahogy azt a szolgálati szabályzat előírja. Ebben az egységben a gépjárművezetők évek óta baleset nélkül közlekednek. A gondjaikra bízott határszakaszon immár öt éve senkinek sem sikerült az államhatár másik oldalára szöknie, vagy fordítva. Éberen örködnek. Az idén két idegen állampolgárt tartóztattak fel. Tavaly közel ötszáz liter üzemanyagot takarítottak meg, mintegy 800 órát dolgoztak társadalmi munkában. A különböző szakköri vetélkedőkön is több elismerő oklevelet kaptak. Arra a legbüszkébbek, hogy az idén negyedszer is megvédik a Példás egység címet. A laktanya udvarán vesztegelő tehergépkocsit Jaroslav Gíbel közlegény javítja. Gyorsan, szorgalmasan dolgozik.- Ma karbantartási nap van - mondja.- A kisebb javításokat magunk végezzük el. Ügyelünk arra, hogy a gépkocsik mindig üzemképes állapotban legyenek.- Mi a polgári foglalkozása?- Vasesztergályos vagyok a bardejovi Nehézgépgyárban. Ha leszerelek, oda megyek vissza dolgozni.- Rá mindig és mindenkor számítani lehet - veszi át a szót Ladislav Brnacky őrmester, az egység technikusa. - Megkapta a Példás határőr jelvényt. A közelmúltban vették fel a pártba tagjelöltnek. Ha leszerel, bizony hiányozni fog. Neki is érdeme van abban, hogy a magasabb egységnél a mi gépkocsiparkunkról, mint a legjobbak egyikéről beszélnek. A kutyaólnál Micha! Siládi határőr teljesít ügyeletes szolgálatot. Jozef Fejercák közkatona pedig húst szeletel, hogy azt megfőzze a kutyáknak. Amíg Fejercák a főzéssel bajlódik, az ügyeletes Siládi közlegény Zufa kutyájával az akadálypályára megy. A tikkasztó hőségben a kutya nyelvét lógatja, de gazdája minden egyes parancsát kifogástalanul teljesíti. Palánkra ugrik, gyorsan keresztülszalad a létrán, ügyesen kúszik a drótakadály alatt.- Szófogadó állat, hűséges segítőtárs, s bizony nehéz lesz tőle megválni- mondja, miközben a kutya fejét simogatja.- Az én Treskámban is mindig meg lehet bízni - vág szavába Fejercák határőr, a polgári életben a hodoníni olajmezök dolgozója. - Ján Pilarcík órve- zető Ukar nevű kutyájával az alakulat versenyén a második helyet szerezte meg. A laktanya végében lévő ajtón fehérköpenyes katona néz ki. Amikor közelebb ágyék, az illat elárulja, hogy ott van az lység konyhája. Fő az ebéd, azaz már egfőtt, bár még nincs dél.- Az egységnél úgy kell főzni, hogy élre az ebéd kint legyen az őrhelyeken s a szolgálatba indulók is jóllakhassa- ak - tájékoztat készséggel Ján Óerve- ák őrvezető, rangidős szakács. - A mai •béd káposztaleves kolbásszal és ser- éssült.- Mindig ilyen jó a menü?- Sót még jobb is. Csaknem minden lap két főételt készítünk. Egyébként a mi konyhánkon bármikor jól lehet lakni. Az étteremben mindig van kenyér, zsír és vaj. A konyhai hulladékkal sertéseket hizlalnak, jutnak eszembe Rudolf Benovic szolgálatvezető zászlós szavai. Havonta egyet levágnak, éppen az előző nap volt a disznótor. A tábori konyha is még az udvaron áll.- A disznóölés utáni napokban májat, kocsonyát, savanyú tüdőt is szoktunk főzni - újságolja Stefan Jancovic szakács. Magamra hagynak, dolguk van. Megízlelik a levest, megbeszélik, hogy melyik fűszerből kell még bele, majd sütőbe teszik a félig megfőtt krumplit. A bevonulás előtt a síravai Merkúr szálloda alkalmazottja voltam, igaz csak egy félévig - töri meg a hallgatást az őrvezető. - Szakismeretre, gyakorlatra itt a katonaságnál tettem szert. Azt, hogy jól főznek, az egység parancsnokától és a katonáktól is hallottam. A rangidős szakács többször részesült dicséretben, soron kívüli eltávozást is kapott. Őrségbe indulnak az államhatárra „A kisebb javításokat magunk végezzük el.“- Munkánkban segítséget nyújt a helyi segédhatárőregység, amelynek Jan Gasparik a vezetője - tájékoztat a parancsnok. - Ötször szerezték már meg a Példás segédhatárőregység címet. Nemcsak a szolgálatból, hanem a társadalmi munkából is kiveszik a részüket. Az idén például a bölcsőde építése fölött vállaltak patronátust. A településen van egy ifjúsági segédhatárőr raj is. Ennek tagjai közül sokan a határőrséghez kerülnek tényleges katonai szolgálatra. Az alapiskolában két ifjú határőr raj van, amelynek tagjai gyakori vendégek a laktanyában, ahol számukra honvédelmi játékokat szerveznek, lehetővé teszik, hogy megismerkedjenek a katonák felszerelésével. A polgári lakossággal, az iskolával a jövőben még jobb lesz az együttműködés. Július Astalos főhadnagyot ugyanis megválasztották a helyi nemzeti bizottság képviselőjének. A Vöröskereszt alapszervezet is számíthat a katonákra. Ebben az évben is már 21 -en adtak térítés- mentesen vért. Amikor elhagyom a parancsnok szobáját, a bejáratnál katonák sorakoznak. Ellenőrzik egymás felszerelését, majd az eligazítás után beszállnak a kapuban várakozó gépkocsiba. Az államhatárra mennek szolgálatba. A kigördülő gépkocsit tekintetével kíséri egy katona.- Lemaradt... Itt hagyták?- Nem. Én nem megyek őrségbe, csak ide a közeibe gyakorlatozni a kutyával - válaszolja Valacsay Tibor. - Ez csaknem olyan fontos feladat, mint az őrszolgálat. Sokat lehetne még erről a példás határőregységről elmondani. Például, hogy a politikai-nevelő munka terén jó eredményeket érnek el, hogy önerőből végezték el a műszaki berendezés átépítését, hogy az ifjúsági alapszervezetük kitüntetés kapott. Azt is meg lehet említeni, hogy az itt szolgálatot teljesítő fiúk közül a leszerelés után sokan visszajönnek megnézni, hogyan teljesítik feladatukat az utódok. Évente legalább egy katona a faluból nősül.- Szigorúnak, de egyben megértőnek kell a határöregység parancsnokának lennie - mondja búcsúzóul Astalos főhadnagy. - Az államhatáron mindig harci feladatot teljesítünk, ezért éberségre van szükség, a szolgálatban nem lehet lazítani. A feladatokat az egység minden katonája igyekszik úgy teljesíteni, ahogy azt a katonai esküben megfogadta. NÉMETH JÁNOS (A szerző felvételei) Mi, a falu egyik végén- a Ciberésben élő suttyó kölykök bizony elég sok focicsatát vívtunk a falu másik végén lakó szugosiak- kal. Mindez pedig alig másfél évtizeddel ezelőtt a Zuhogó kis tisztásán történt- kora tavasztól késő őszig. Jól emlékszem, hogy június vége felé akkoriban is nagy melegek voltak, s a mi torkunk is sokszor kiszáradt. Ez persze nem volt baj, hiszen ott folyt a Kánás- patak, melynek tiszta vízével oltani tudtuk szomjúságunkat. Nemrégiben, amikor otthon jártam, eszembe jutott a Zuhogó. Ki is mentem megnézni - miért is tagadnám kicsit azért is, hogy emlékezzem. De meglepődtem. Eltűntek a topolyafák, az akácos, a tisztás is selymes füvével. Csak egy istállót fa/á/tam ott - körülötte lehangoló térrel, giz- gazzal. Bosszankodtam is, hogy miért építették ide. Kétszáz méterrel odébb, a szövetkezeti udvaron nem egy helyet lehetett volna neki találni. Lám-lám, hiányoznak az öregek. Ragályi Pista bácsi, például, biztosan megjegyezte volna: ,,Hát nem sajnálitok azt a fődet?“ Még egyszer megnéztem ezt a képet, de mást nem mondhatok: így most a szövetkezeti udvar lett feleslegesen nagyobb, de nem rendezettebb. És itt van a Kánás-patak is, a vize ihatatlan. Mi valamikor fürödtünk is benne, ma az sem ajánlatos. Van benne trágyalé - és még ki tudja, micsoda. Jóllehet, az itteni szövetkezetei nem is tartják nyilván a vízszeny- nyezők között. Hát akkor milyenek lehetnek azok? És számuk nem is kevés. A kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság nemrégen külön foglalkozott ezzel a kérdéssel. Az ott elhangzott jelentésből tudom, hogy öt évvel ezelőtt 995 vízszennyező forrásról tudtak, tavaly már 1540-ről. Fél évtized alatt csak a mezőgazdaságban 551-el nőtt a számuk. Legtöbb gond a Sajóval, a Popráddal, a Hernáddal, a Torysával és a Laborccel volt. Ezeket tavaly 17 alkalommal rendkívül nagy szennyezés érte. A tettesek a kohó- és nehézgépipari, valamint a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumhoz tartozó üzemek voltak. Igaz, ezt nem is úszták meg szárazon - megbüntették őket, 3 millió 400 ezer koronát kellett fizetniük. Nem sorolom tovább, tudjuk, miről van szó. Szükségünk van a vízre, cselekednünk kell tisztasága megóvásáért. En azt is hiszem - és ez nemcsak nosztalgia - ha egy-két év múlva nyáron hazamegyek a gyermekemmel, apjához hasonlóan talán még ő is foghat kis halat puszta kézzel a Kánás-patakban. SZASZÁK GYÖRGY 1981. VII. 12. N m Nosztalgia és realitás
