Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-12 / 27. szám
VAN ENNÉL NAGYOBB EMBERI TELJESÍTMÉNY? Mindig csodáltam és tiszteltem az olyan embereket, akik tudásukat, ügyességüket és sikereiket elsősorban optimizmusuknak, illetve az akadályokat és nehézségeket szívós, kitartó munkával le- küzdö igyekezetüknek köszönhetik. Sokáig az olyan híres személyiségeket soroltam közéjük, mint az 54 éves koráig aktívan futballozó angol Metthawst, a szív- átültetés atyjaként ismert Barnard professzort, vagy a világűr első utazójának, felderítőjének számító Gagarint. Néhány éve azonban az emberi küzdöképesség szerinti rangsorolás alapján nálam ezeket a neves egyéneket megelőzi az a csoport, amelybe többek között az idén 45 esztendős Ján Grega jogászdoktor, egyetemi tanár is tartozik. A többi embertársától látszatra semmiben sem különböző férfit néhány évvel ezelőtt ismertem meg egy értekezleten, amelyet az SZLKP Kassa (Kosice)-vidéki Járási Bizottsága rendezett a pártoktatási év végén. Ott a legjobb előadók megju- talmazásakor egy fekete szemüveget viselő férfira lettem figyelmes, aki neve hallatára felállt, ám nem indult el azonnal a pódium előtt sorakozó kitüntetettek irányába. Várt egy kicsit, amíg a mellette ülő felesége karon fogta és vezetni kezdte. Azóta bármikor találkozom vele, vagy látom, képzeletben végigfutom a tőle hallott életrajzát: elképzelem a szörnyű esetet, amint 1945-ben Nizná Pisaná (Stará Lubovna-i járás) határában egy felrobbanó akna szilánkjai vérbe borítják egy játszadozó kilencéves kisfiú arcát és megcsonkítják jobb kezét, irtózattal gondolok a fájdalomra, amelyet akkor átélt és még inkább az örökre megmaradt sötétségre, elképzelem magam elé a világtalanok levocai iskolájában tanuló diákot, a bratislavai Komensky Egyetem Jogi Karán töltött éveinek általa említett részleteit, az előadásokon rendszeresen megjelenő sötét szemüveges hallgatót, továbbá azt, hogyan játsszák magnetofonszalagra segítőkész társai a tankönyvek szövegét, hogyan tanul magnetofon segítségével, illetve a Braille-írógéppel írt jegyzeteiből, összeszorul a torkom, amikor arra gondolok, milyen lenne, ha úgy, mint ő, nem látnám magam körül a világot, a várost, ahol élek, s csak hangjuk és tapintásuk szerint ismerném feleségemet és gyermekeimet. Csodálom őt. Csodálom, hiszen menynyi lelki erőre, milyen kitartásra, mekkora küzdelemre volt szüksége eddigi élete során. S nemcsak a diákévekben, hanem az azóta eltelt húsz esztendőben is, amikor a kassai Pavol Jozef Safárik Egyetem tanáraként működik. Tizenkilenc tanéven keresztül az egyetem orvosi karán tanította a tudományos kommunizmust, egy éve pedig a jogi karon ad elő. Mindamellett a járási és városi pártbizottság előadójaként is aktívan dolgozik. Az előadásokra most is magnetofon, illetve a tapintással olvasható betűket író kis gép és pléhtábla segítségével készül. A zsebben elférő pléhtáblát a gyűlésekre, vagy az értekezletekre is magával viheti és zajtalanul jegyzetelhet. Nem kell hozzá más, csak egy darab papír és egy fémkarocska, amellyel a Braille-féle jelábécé betűit a papírra nyomja. A kiálló pontok száma és elhelyezkedése alapján folyékonyan olvassa a szöveget. Az épségben maradt bal kezének ujjaival szinte a látó ember gyorsaságával ír és olvas. Olvassa jegyzeteit, s az ilyen technikával készülő folyóiratokat és könyveket. Azon kívül - amint elmondotta - felesége és fia rendszeresen felolvasnak neki könyvből, újságból, így további információkat, ismereteket szerez, s azokat az előadások során felhasználja. Ugyanakkor nélkülözhetetlen számára a rádió, hiszen nagy mértékben annak a közreműködésével „látja“, észleli a világ fejlődését, eseményeit, az élet alakulását. Magnetofonszalagjainak számát pontosan nem is tudja. Az előadásokra rendszerint felesége, vagy fia kísérik és ők vezetik haza is. Lagújabban az egyetemen egy kisegítőt kapott - persze nem hivatalosan, mert ezt semmilyen törvény, semmilyen szabályzat nem szabja meg -, aki felolvassa neki a hallgatók szakdolgozatait, elvégzi az adminisztrációt, ellenőrzi a hallgatók jelenlétét az előadásokon és segít a látást igénylő más munkák elvégzésében. „Jó előadó és pedagógus“ állítják róla a diákok. Persze, nemcsak ők. Igazolja azt a pártszervektöl kapott számos elismerő oklevél és mindenekelőtt Az oktatásügy érdemes dolgozója kitüntetés. Kíváncsiságból elmentem egy előadására. Gondosan előkészített, tartalmas volt. Hivatkozott benne néhány tankönyvre - még az oldalszámot is megmondta -, s magyarázat közben idézett neves filozófusokat, politikusokat, felhívta a hallgatók figyelmét a legújabb dokumentumokra. Ha nem látom, csak hallom az előadást, nem állapítom meg, hogy világtglan beszél, aki a hangok s a tapintás szerint tájékozódik a katedrán, aki csak az ajtó nyikorgásából tudja, hogy a magyarázatot, az előadást meg kell szakítania és csak akkor lehet folytatni, amikor a későn érkezők helyet foglalnak a padsorokban, s aki úgy tudja meg, hány perc van még az órából, hogy felnyitja karórája üveglapját és ujjával kitapogatja az időt, a mutatók állását. Néha egyedül vizsgáztat. Puskázni nála? Lehetne, elvégre nem látja a papírt, a könyvet, ám - amint vallja - a beszélgetésből kiérződik, hogy ki tud és ki nem, illetve ki mennyit tud. A felelet közben kérdéseket tesz fel a diáknak. „Jó előadó és pedagógus“ (A szerző felvétele) Az erős akarat csodákat művel. Tájékozódóképessége, térérzéke rendkívül kifinomult. Diákkorában egyedül is bejárta a Duna-parti várost. Soha nem tévedt el, nem ütközött neki semminek, mindig eljutott a célig. Kassán - a várost röviddel a tragikus esemény előtt egy iskolai kirándulás alkalmával látta először és utoljára - a közelmúltban is gyakran sétálgatott, járt-kelt egyedül. Igaz, akkor még kisebb volt a közúti forgalom, ügyesebben átkelhetett az ember az utca másik oldalára mint ma. Nem látja, hol megy, de az utca zaja, a járda felülete, az üzletekből, házakból kiáramló sajátos illat, szag, a kapuk és ajtók nyikorgása, a gyorsuló, vagy lassuló villamos zörgése, a cipó kopogásának a falaktól, kerítésektől való visszaverődése éá még rengeteg olyan jel, amelyre az ép ember fel sem figyel, biztos útjelzőként mutatják neki az utat. A belvárosban tudja, ismeri az utcák sorrendjét, s azt is, melyik utcán milyen jelentős létesítmény, hivatal, vagy üzlet van. Otthon és munkahelyén magabiztosan mozog. Mindennek tudja a helyét, szinte tapogatózás nélkül megleli, amit keres. Közvetlen, igen barátságos, szívesen elbeszélget mindenkivel. Szívesen, hiszen ő így lát. így, a hangok, a szavak és nem utolsó sorban a tettek alapján értékeli az embert. Megbízik mindenkiben. Tudja, hogy vannak megbízhatatlanok is, de neki nincs más választása. Pénzzel eddig még nem csapták be. Igaz, nem is igen lehetne, mert a fémpénzt a felülete, a papírpénzt pedig a mérete alapján különbözteti meg. Egyszer azonban már érte csalódás ezen a téren. „Elveszett" a magnetofonja. Persze, azóta már van új, ő pedig továbbra is hisz abban, hogy azért a világon a becsületes emberek vannak túlsúlyban, s kevesen akarják meglopni a világtalanokat. Soha nem csügged, - soha nem érzi magát elveszett embernek. Nem enged a borúlátás csábításának. Keresi a szórakozási és művelődési lehetőségeket, az őt megértő emberek társaságát. A legmegbízhatóbb támaszok között első helyen a feleségét említi. Rá mindenkor és mindenben számíthat. A felolvasásban, a magnófelvételek készítésekor, vezeti, kalauzolja őt a városban, szavakkal le- festi neki a körülötte levő világot. Amikor találkozom vele, mindig szemrehányást teszek magamnak. Pontosabban: magamban mindazoknak, akik Ján Gregáért és a hozzá hasonló sorsú emberekért nem teszünk annyit, amennyire futná, telne erőnkből, lehetőségeinkből. Erre gondolok, amikor látom, hogy egyes ép, egészséges emberek szolgálati kocsival közlekednek - olykor csupán kényelemből -, vagy írni és olvasni tudó, látó embereknek gépírónők segítenek a munkájukban, ugyanakkor pedig egykét világtalan egyetemi tanár, vagy más felelősségteljes beosztásban dolgozó egyén, aki valóban megérdemelné az effajta támogatást is, tapogatózva igyekszik az utcán. Tudom, ezek az emberek szerényebbek anrál, hogy követelőzzenek. Megszokták a lemondást, a tűrést és a nehéz utat. Hát ezért helyezem az igyekvő, sok esetben az ép embereknél is többre képes világtalanokat és más testi fogyatékosokat a csodálatos képességű Mettha- wesok, Barnardok és Gagarinok elé. GAZDAG JÓZSEF 1981. VII. 12. TÁRSADALMI ÉS GAZDASÁGI ÉRDEK IDEGENFORGALMUNK FEJLŐDÉSE A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN Az idegenforgalom fejlődését a Szlovák Szocialista Köztársaságban a CSKP XVI. kongresszusát és az SZLKP kongresszusát követően két tény befolyásolja: a hatodik ötéves tervidőszakban elért eredmények és az anyagi-műszaki alap bővülése; azok a lehetőségek, melyek a 7. ötéves tervidőszakban a népgazdaság célkitűzéseiből és feladataiból erednek. Az első tényezőt illetően elmondhatjuk, hogy a hetvenes éveket a csehszlovák idegenforgalom fejlődése szempontjából az eddigi legsikeresebb időszaknak tekinthetjük. A turizmus, mint a dolgozók kulturális-politikai fejlettsége növelésének, fizikai és pszichikai erőnlétük felújításának hatékony eszköze a 6. ötéves tervidőszakban tovább tökéletesedett. Ennek bizonyítéka az SZSZK lakosságának részvétele a hazai idegenforgalomban, mely az említett időszakban 20,4 százalékkal növekedett, Szlovákiát 52,2 százalékkal több külföldi turista kereste fel, külföldre pedig 22 százalékkal több szlovákiai lakos utazott. Az SZSZK lakossága 35,4 százalékkal nagyobb összeget fordított utazásra, üdülésre, s legnagyobb mértékben a külföldi utazásokra fordított kiadások növekedtek. Az idegenforgalomból eredő devizabevétel, mely az utóbbi öt évben 33,7 százalékkal növekedett, teljes mértékben fedezte a csehszlovák állampolgárok külföldi utazásaihoz szükséges devizaszükségletet, s az ebből befolyt aktív szaldó, melyet a népgazdaság más szükségleteinek fedezésére fordítottunk, 1980-ban 1 milliárd 205 korona összeget tett ki. Szlovákiában az 1976-1980-as években a kötetlen turistaforgalmi létesítményekben 8036-tal,a szervezett turistaforgalom céljaira szolgáló létesítményekben 2932- vel bővült a szálláshelyek száma. A vendéglátóhelyek száma pedig megközelítőleg 34 ezerel növekedett. A kötetlen turistaforgalom számára épült létesítmények több mint 50 százalékát a nemzeti bizottságok társadalmi munkában hozták létre. Ugyancsak ilyen módon létesült 124 higiéniai berendezés, tökéletesítették az autókempingek felszereltségét, a nyilvános táborhelyeket, melyek területe a 6. ötéves tervidőszakban 414 ezer négyzetméterrel gyarapodott. Ugyanezen időszakban nagymértékben fellendült a termálvízforrások melletti üdülőközpontok építése, a drótkötélpályák és a sífelvonók hálózatának bővítése. Az A nyugat-szlovákiai termánurdök fejlesztésére, megfelelő színvonalú üzemeltetésére a helyi és i központi idegenforgalmi szervek egyaránt nagy gondot fordítanak. A felvétel a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) termálfürdőben készült » (ŐSTK felvétele) utóbbiak teljesítménye az utóbbi öt évben megkétszereződött. Mint a XVI. pártkongresszus hangsúlyozta, az idegenforgalom gazdasági hatékonysága növelésével egyidejűleg el kell érni, hogy a turizmus fokozottabban hozzájáruljon az emberek fizikai erőnléte és egészsége regenerálásához. A 7. ötéves tervidőszakban figyelmünket a következőkre összpontosítjuk: • A meglévő anyagi-műszaki alap következetes és gazdaságos kihasználására, főként a legforgalmasabb turistaközpontokban - a Magas- és Alacsony-Tátrá- ban, Bratislavában stb. Különösen nagy gondot fordítunk legértékesebb természeti kincsünkre, a Magas-Tátrára. A 7 ötéves tervidőszakban az e térségben megvalósítandó feladatok a turistaközpont komplex kiépítését szolgálják, összhangban a természet- és környezetvédelem általános érdekeivel. • A Bratislavai Fővárosi Nemzeti Bizottsággal együttműködve számos új létesítmény építését tervezzük - például a Duna-part szépítését, a vízi közlekedés bővítését. Több idényjellegű üdülőközpontot - Szene (Senec), Pat (Pa- tince), Dunaszerdahely (Dunajská Streda) - egész évben üzemelő központokká akarunk átalakítani. • Az egységes országos elvek alapján dinamikusan fejleszteni fogjuk a fizető-vendéglátás hálózatát. Az alapvető és kiegészítő szolgáltatások színvonalában huzamosan felmerülő problémák megoldása érdekében konkrét és határidőhöz kötött programot dolgozunk ki: mégpedig a szolgáltatások bővítésére a Magas-Tátra térségében, az idegenforgalmi központokba vezető főútvonalak mentén; a higiéniai létesítmények üzemeltetésére és karbantartására; a szolgáltatások tökéletesítésére a határátkelő-helyeken. • A kiegészítő szolgáltatások színvonalának emelése terén számos tennivalónk van a hegyvidéki turistaközpontokban a turisták biztonságáról való gondoskodást, Szlovákia egész területén az idegenforgalmi tájékoztatási rendszer tökéletesítését illetően. Az idegen- forgalom hatékonyságának növelését úgy akarjuk megoldani, hogy nagyobb mértékben összpontosítjuk azt, előnyben részesítve a hegyi és más megfelelő üdülőközpontokat, a nyári és a téli turistaidényben és szezonon kívül egyaránt. A devizabevétel növeléséhez az eddiginél sokkal jelentősebben hozzájárul majd a vadászati lehetőségek bővítése, s e tekintetben igényes feladatok várnak a gyógyfürdőinkre is. Az idegenforgalmi szervek és szervezetek minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a turizmus a szabad idő eltöltésének hatékony formájává és az egész társadalom számára hasznos tényezővé váljon. Az idegenforgalom fejlesztésének feladatait a 7. ötéves tervidőszakban a környezet- és természetvédelmi szervek elveivel, előírásaival összhangban valósítjuk meg. A turistaforgalom területén a szocialista országokkal folytatott együttműködés a továbbiakban is hozzájárul népeink barátságának megszilárdításához, országaink eredményeinek alaposabb megismeréséhez. OTTO KNOTEK az SZSZK Idegenforgalmi Kormánybizottságának titkára
