Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-09-13 / 36. szám
Jó szerencsét, köszöntik egymást a munkába igyekvő bányászok. Ezzel a szűkszavú köszöntéssel fogad Lu- dovít Dobos is, a rozsnyói (Roznava) Vasércbánya az Építésben szerzett érdemekért érdemrenddel kitüntetett népi milícia egységének parancsnoka is. Elújságolja, hogy tavaly kaptak új székházat, hogy a nyáron több mint száz mázsa szénát gyűjtöttek be, illetve értékesítettek. Amikor elmondom, hogy olyan milíciatagokat keresek, akik nemcsak a kiképzésben, hanem a munkában is példát mutatnak, gon- " dolkodás nélkül eligazít:- Keresse meg Bozó Andrást, Pavol Benckót vagy Juhász Árpádot. Villanyszerelő, távírász A központi karbantartó műhely villamossági részlegén Bozó András villany- motort javít s közben beszélgetünk.- Szeretem' a szakmámat, amelyet a bányaüzemnél tanultam ki - mondja.- Húsz éve, hogy itt dolgozom. Jobban kedvelem a szerelési munkákat, de érteni kell a hegesztő aggregátor és a trafóállomások karbantartásához is, a villanymotorokról nem is beszélve. Időnként a bányába is le kell menni. Harmincöt éves, de már tizennégy éve tagja a népi milícia egységének. S mivel a tényleges katonai szolgálata alatt mint híradós szakaszvezetö megszerezte az első fokú szakminösítési jelvényt, a népi milíciában is híradós lett, s tavaly újra megvédte az említett minősítést. A keletszlovákiai kerületben is a legjobbak közé tartozik. Megkapta A népi milícia példás tagja és a Példás lövész jelvényt.- Havonta 5-6 órát gyakorolok és részt veszek az egység tábori kiképzésein is- folytatja. - Igaz, hogy szabad időm egy részét áldozom fel, de ez így is van rendjén. Nemcsak kapni, hanem adni is tudni kell. A feleségem is párttag, s így véleményünk megegyezik. Egyébként a távírászatot nagyon szeretem, éppúgy, mint a szakmámat. Amint mondja, jól beosztja szabad idejét, ezért olyan kedvteléseknek is hódolhat tízéves fiával együtt, mint a pénzérmék, a jelvények és a bélyegek gyűjtése. Ha elfárad, bátyja kertjébe megy dolgozni és pihenni. Alkalomadtán összejönnek a barátokkal egy-egy korsó sörre, kikapcsolódni. Úgy él, mint bármelyik munkatársa, csak annyi a különbség köztük, hogy neki havonta egy munkaszüneti nappal kevesebbje van. Ezen önként vállalt kötelességét teljesíti.- Elégedett vagyok a munkájával- mondja Ladislav Regenda mérnök, a részleg vezetője. - A legjobb szakemberek egyike. A dicséret hallatán, Bozó András lehajtja a fejét, hogy zavarát leplezze, nagyot szippant a cigarettájából. A rajparancsnok Pavol Benckót a Mária Bányában találtam meg. A felszínen dolgozik, igaz nem olyan régóta.- A bányászszakmát az üzemben tanultam ki. Jó kollektívába kerültem. Megszerettették velem ezt a munkát - kezdi el a beszélgetést. - Voltam segédvájár, vájár, a bányászbetegség, a szilikózis azonban felszíni munkára kényszerített. A negyvenhárom éves bányász a tényleges katonai szolgálat után lett a népi milícia üzemi egységének tagja. Mint tartalékos szakaszvezetöt rajparancsnoki tisztségbe osztották be. Néhány évig egy szakaszt vezetett, jelenleg újra a rajparancsnok tisztségét tölti be, nem is akárhogyan. Az üzemben megkapta a példás dolgozó címet, az egységben pedig A népi milícia példás tagja és a Példás lövész jelvényt.- Igaz ugyan, hogy csökkent munka- képességűnek nyilvánítottak, de a párt katonáinak soraiban továbbra is maradni akarok - folytatja. - Igen jó ott a kollektíva. Mindent megteszek azért, hogy rajom az egységünk szocialista munkaversenyében jó eredményeket érjen el. Magamra hagy, igazít valamit a zúzógépen, majd visszatérve így folytatja:- Egységünk tagjai és jómagam is gyakori vendégek vagyunk az iskolákban, a pionirtáborokban. Segítünk megszervezni és megrendezni a honvédelmi játékokat. Hogy milyen ember? Azt mondják róla, hogy jó bányász, példásan teljesíti a népi milícia egységében reá háruló feladatokat. Szenvedélyes halász, de szeret az erdőben járkálni, gombát szedni. Büszke arra, hogy lányának férje is az egység tagja.- A bányász kemény ember. Ha úgy hozza a szükség, mindenütt megállja a helyét, kezében szerszámmal éppúgy, mint fegyverrel. Jól dolgozni, minden téren teljesíteni a feladatokat, ez kommunista kötelességem - mondja. Pihenhetne, de dolgozik Az ötvennyolc éves Juhász Árpád bányatechnikusra várni kellett. A Béke Bánya egyik földalatti munkahelyén volt. Hogy teljen az idő, a bányavezetövel beszélgettem.- Pár nappal ezelőtt került hozzánk a rudnai bányából. Pihenhetne, de ö még dolgozik, pedig már három éve nyugdíjas. Munkájára, tapasztalataira azonban szüksége van az üzemnek - mondja, majd hozzáteszi. - Pontos, megbízható ember. Közben megérkezik. Gyorsan átöltözik, majd odaül az egyik azstalhoz, hogy amint mondja, megírja a raportot, azaz a jelentést. írás közben fejét fel sem emelve kérdezi:- Miért éppen hozzám jött? Megettem már a kenyerem javát, semmi különöset nem csináltam, csak a kötelességemet teljesítem.- Régi bányász - vetem közbe, s az arcát figyelem, amely e szavak hallatán felderül.- Az, valóban az - válaszolja és abbahagyja az írást. - Először 1941 -ben szálltam le a bányába, a szünidő alatt. S miután egy dolgozat miatt kizártak a kereskedelmi iskolából, bányász lettem. Közben behívtak katonának és megjártam a frontot. Amikor hazakerültem, ott folytattam, ahol abbahagytam, de közben tanultam is. Elvégeztem a bányász-szakközépiskolát, s 1952 óta technikusként dolgozom. Kis tábla a kerámia burkolatú falon: Az Egyetemi Kórház kerületi protetikai járóbetegellátó osztálya. A kocsibejárón befut egy mentőautó. Vézna kisfiút emelnek ki belőle. Először csak a szomorú szemét veszem észre, aztán, ahogy fordulnak a lépcső felé, látom, leng a kis nadrág egyik szára.- Anyukám - sikoltja a gyerek, mert nem látja a kocsiból előkászálódó édesanyját. Utánuk megyek. Pár lépcső, szűk folyosó, az ablaktalan váróteremben műanyag székeken rokkantak szorongnak. És mennyi kisgyerek! Maguk sem tudják, hogyan került játékban felhe- vült kicsi testük a sikongó-csikorgó autókerekek alá. Az egyik fiatalembernek érszűkület vitte el a lábát, már több mint egy hónapja vár a protézisre. Elmerülten beszélget egy idősebb sorstársával, aki azzal önt belé lelket: Ne félj, komám, olyan műlábat kapsz,hogy egy hónap ötventől párttag. A népi milícia egyenruháját először 1953-ban öltötte magára. Aztán a bányában beszüntették a termelést, feloszlott az egység, ö pedig más tárnába került. Tizenöt év múlva újra milicista lett. A szakaszban a politikai munkát végzi, de eljár az iskolákba is, hogy elbeszélgessen a diákokkal a múltról, a párt harcairól. Amint mondja, legalább hatvan éves koráiq szeretne dolgozni és az egység tagja lenni. Munkahelyén 1958-ban A hűségért éremmel, húsz évvel később A szakágazat legjobb dolgozója címmel tüntették ki. A népi milícia példás tagja jelvényt is megkapta. Évekig volt a hnb képviselője.- A fiam is a bányában dolgozik - mondja. - Mindkét gyermekem építkezett, szabad időmben nekik segítettem. Tíz évig a járási ligában sakkoztam. Ha a szükség úgy hozza, még most is beugrók egy partira. Van négy unokám, s kertem. Egyszóval van hol és kivel eltölteni a szabad időmet. Szereti a bányát, pedig nemegyszer került már életveszélyes helyzetbe. Maga sem emlékszik rá, hogy hány beomlást látott, s arra sem, hogy hányszor részesült dicséretben.- Úgy érzem, szükség van még rám itt és az egységben is - mondja -, s ezért maradok. Három különböző beosztásban dolgozó, különböző természetű emberrel találkoztam, egyben azonban megegyeznek: példás dolgozók és a népi milícia egységében is elismerést érdemeltek ki. A munkában, a kiképzésben egyaránt helytállnak. Szerények, de büszkék arra, hogy a párt katonái közé tartoznak, hogy az önként vállalt kötelességüket példásan teljesítik. múlva biciklizni fogsz vele. Az enyémet cukorbaj vitte el, nekem sem volt könnyű az elején, de meg lehet szokni. Az ember már csak ilyen. Meg tud alkudni a sorssal, ha élni akar. Nyílik az orvosi rendelő ajtaja, középkorú házaspár jön ki rajta. A feleség gondosan segíti férjére a felöltőt. Ahogy a karját emeli, látom, az egyik mandzsettából előbukkanó kéz műanyagból van. Baleset? Nincs idő megkérdezni, engem szólítanak. Martin Slivka ortopéd szakorvos fogad, de jelen van Ludmila Sasáková főnővér és Jozef Ondrus technikus is a beszélgetésünkön. Essünk túl a nehezén, először felteszem a legkellemetlenebb kérdést:- A páciensek panaszkodnak, hogy sokáig kell várni a mankóra, ortopéd cipőkre, fűzőkre, művégtagokra...- Nagyon örülünk, hogy a rokkantak évében - bár a fele eltelt jócskán - eszé1981 IX. 13 Bozó Árpád Pavol Bencko (A szerző felvételei) Juhász Árpád NÉ METH JÁNOS Rokkantak ________
