Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-09-13 / 36. szám
1981. IX. 13. N X/X Haiti Napjainkban sok szó esik a diktatúrákról, az állami politika szintjén művelt terrorról. A haiti Duvalier-diktatúráról, a legsötétebb és legszörnyűbb rendszerek egyikéről azonban talán kevesebbet hallani, pedig ami ebben az országban folyik, szinte példa nélküli. Augusztus közepén közölték Panama-városban, hogy a haiti néppel vállalt szolidaritás bizottsága szeptember 12-14-e között nemzetközi értekezletet rendez, melynek célja felhívni a világ közvéleményét a Haitin uralkodó állapotokra, az éhínségre, a szabadságjogok teljes hiányára, vagyis a Duvalier család uralmának „eredményeire“. Kolumbusztól Papa Doc-ig Kolumbusz Kristóf Indiát keresve itt - ahogy ö nevezte el, a Hispaniola szigeten - lépett először partra 1492-ben. Földi paradicsomnak nevezte, ma viszont az 5 millió haiti számára a poklok pokla... A XVI. század végétől Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia csatározott egymással a szigetért. 1697-ben Franciaországé lett a nyugati, Spanyolországé pádig a keleti része. Ez idő tájt hurcolták ide Afrikából az első néger rabszolgákat. Ezek leszármazottai kezdték el Latin-Amerika első sikeres nemzeti felszabadító mozgalmát, amely 1804-ben a függetlenség kikiáltásával csúcsosodott ki. Rendkívüli tett volt ez akkor: a legnagyobb rabszolgatartó, az USA tószomszédságában megalakult a világ első néger köztársasága! A rabszolgák forradalmát követó időben (1844-ben) a sziget nagyobbik része elszakadt és Dominika néven önálló köztársasággá alakult. Az Egyesült Államok már e század elején nagy érdeklődést tanúsított Haiti iránt. Igyekezett a maga javára fordítani az áttekinthetetlen helyzetet, a helyi néger és mulatt elit véres hatalmi harcát. Az ame; rikaiak először néhány összeesküvést szerveztek, majd 1915-ben elfoglalták az országot. A megszállás 1934-ig tartott, s ez az idő elegendő volt ahhoz, hogy Washington szilárdan megvesse lábát Haitin. A rendszer a belső viszályok miatt azonban továbbá is ingatag maradt. 1957-ben érkezett el Francois Duvalier ideje. A párizsi Sorbon- ne-on végzett orvost ugyanis Washington olyan embernek tartotta, aki személyes ambícióinak beteljesülése érdekében bármit hajlandó megtenni. így egy választási csalás elegendő volt ahhoz, hogy „isten kegyelméből“ elnökké nyilvánítsa magát. Ezzel megkezdődött Haiti történelmének legsötétebb időszaka: a „dinasztiaalapító“ bevezette a terror, a kizsákmányolás kegyetlen rendszerét, s az országot teljesen kiszolgáltatta a külföldi vállalatoknak. Korlátlan személyes hatalmának megszilárdítása érdekében felszámolta a polgári szabadságok maradványait is, betiltotta az ellenzéki partokat és szervezeteket. Legfőbb hatalmi támasza a Tonton-Macoute nevű 20 000 főnyi egység volt, amely egyben a hadsereg és a rendőrség szerepet is betöltötte (az elnevezés az afrikai woudou nyelven - a hivatalos francián kívül a lakosság nagy része beszéli - ördögöket jelent). Ezek az Amerikában kiképzett és felfegyverzett hivatásos pribékek Francois Duvalier uralmának 14 éve alatt több tízezer embert gyilkoltak le vagy kínoztak halálra. Duvalier Pap>a Doc-nak, az ország „jótevőjének“, „gyógyítójának“ neveztette magát. Az ország „javát, biztonságát“ szolgálta az az 1969-es törvény is, amely „kommunista tevékenységért, a marxista-leninista eszmék terjesztéséért“ halálbüntetést rendelt el. A törvény értelmében bármikor bárkit kommunistának minősíthettek. Papra Doc előszeretettel nevezte országát az antikommuniz- mus erős bástyájának... 1963-ban még utoljára megrendezett egy választási színjátékot, amelyen „elsöprő többséggel“ újra elnökké választották, ám egy évre rá már életfogytiglani elnöknek nyilvánította magát. A tanulékony „bébi“ Mielőtt azonban távozott volna az élők sorából, fiát, Jean-Claudot jelölte meg utódaként. Nem számított, hogy az alkotmány szerint csak 40 éven felüli állampolgár lehetett elnök. Semmiség volt leszállítani a korhatárt 18 évre. Jean-Claud - akit hamarosan Baby Doc-nak neveztek el - ugyanis akkor csak 19 éves volt. Természetesen ö is Haiti „örökös“ elnöke, bár 1971-ben, apja halála u- tán nem sok esélyt adtak neki Az öntelt Jean-Claude Duvalier a hosszú elnökösködésre. Ám hamarosan bebizonyosodott, hogy a diktátorszerepben apja tanulékony utódja. Hivatalba lépésekor az országnak „radikális“ változásokat ígért. Erre - mármint az Ígéretekre - azért volt szükség, hogy el ne apadjon a dollárfolyam, mivel akkor már az USA is megsokallta a papa tetteit. Baby Doc tehát megszüntetett néhány igen rossz hírű börtönt, de újakat építtetett, természetesen a kinzóeszközök- nek ugyanazzal a tárával. Némiképp a háttérbe szorította a kompromittálódott. Tonton Macoute terrorkommandót, ám helyette létrehozta az elit elnöki gárdát, a Leopárdokat, amely nem kisebb érdemeket szerzett és szerez a lakosság meghurcoltatásában. Amikor pedig Carter amerikai elnök kedvenc vesszöpraripáján, az emberi jogokon lovagolt, a „bébi“ választásokat rendezett. Természetesen az ellenzéki politikusokat kivonták a forgalomból, s az urnákat szállító autókban fegyveresek biztosították a megfelelő szavazatokat. Baby Doc így fogalmazta meg „demokratizálási programját“: „Én fújom a liberalizálás szelét és senki se higgye, hogy nálam erősebben fújhat!“ Ami ezt illeti, valóban erősebben fúj bárkinél, még az országban gyakran pusztító hurrikánok sem tesznek annyi kárt emberben és javakban, mint ő. Jean-Claude 1951. július 3-án született Papa Doc negyedik gyermekeként. Milyen is valójában egy mindössze harmincéves diktátor, a világ valószínűeg legfiatalabb államfője? Feljegyezték, hogy 13. születésnapjára egy 45-ös kaliberű automata pisztolyt kapott ajándékba. Egyből ki is próbálhatta, s - hihetetlen - az őrség egyik tagjába eresztette az egész tárat. Megdicsérték, s 14. életévének betöltése után személyesen is részt vehetett a foglyok kínzásában. Állítólag ez volt egyik legkedvesebb szórakozása... No meg a versenyautók és - miután „felnőtt - a nők. Igaz, tavaly a család heves tiltakozása ellenére megnősült, de gyerekes szórakozásaitól nem vált meg: sokmillió dollárért például építtetett magának egy versenypályát, amelyet természetesen csak ő használhat. Nem szereti az újságírókat, mert - ahogy mondja - „önkényesen elferdítik a haiti realitásokat és torz képet festenek az ország gazdasági és szociális helyzetéről“. Mint minden diktátor, 6 is igen hiú. Több milliót fizetett néhány amerikai reklámügynökségnek, hogy elterjesszék a hírt azokról a „jelentős változásokról, amelyeket a bölcs, az országot sikeresen vezetni, népének jólétét biztosítani képes politikussá érett ifjú Duvalier hajt végre“. Hogy népszerűségét növelje, primitív, de a haiti viszonyok közt talán hatásos trükkökhöz folyamodik: amikor testőreinek kíséretében a főváros, Port-au-Prince szegénynegyedén hajt keresztül, marékszámra dobálja szét az aprópénzt, gyakran alkoholt osztogat, no és kiadósán támogatja a prostitúciót... Koldusok koldusa A tragikus szó alighanem kevés a haitiak sorsának kifejezésére. Haiti a világ legszegényebb országai közé tartozik. Az egy főre eső évi átlagjövedelem - szinte hihetetlen - a száz dollárt sem éri el (egyes adatok szerint 65 dollár körüli) - s egy ilyen országban építtette meg Jean-Claude 2 millióért apja mauzóleumát, rendezett magának három millióért esküvőt. A mezőgazdaság - a gazdaság alapja - hihetetlenül primitív, túlnyomórészt feudális, néhány helyen rabszolgatartó viszonyok llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll _________ ur alkodnak. Az első önálló néger köztársaságban ma a lakosság 90 százaléka analfabéta, az átlagéletkor 40 év, száz gyermek közül 25 nem éri meg az egy évet, az éhínség évente ezreket öl meg. Egy orvosra átlagban 30 000 lakos jut a lakosságot szolgáló kórházakról jóformán beszélni sem lehet. Az ifjú elnök „gazdasági forradalmat" hirdetett meg, ám gazdaságpolitikájának egyetlen célja újabb és újabb külföldi hitelek megszerzése. Az elnyomó apparátus eltartása, a „szórakozási igények“ kielégítése ugyanis sokba kerül. Másra - mondjuk az oktatás -, az egészségügy fejlesztésére - már nem is futja a költségvetésből. A hitelekért cserébe a diktátor megengedte, hogy az amerikai vállalatok kiterjesszék befolyásukat, s kulcsszerepet játdos Dominika cukornádültetvényein rabszolgaként robotolnak), tíz dollárért a serdülő lányokat (a fővárosi nyilvánosnázaknak). Még egy üzlet virágzik Haitin: a parasztok tömegesen adják el vérüket (literenként 3 dollárért) egy amerikai cégnek, amely abból vérplazmát állít elő... S akinek nincs más választása, az menekül. Ócska, rozoga bárkákon, kivénhedt vitorlásokon indulnak útnak, mindenüket feláldozva azért, hogy eljussanak a pokolszigetről. Statisztika nincs arról, hogy hányán indultak el, csak arról, hogy hányán érkeztek meg. Az elmúlt két-három évben 15 ezren érték el Florida partjait. Persze még ilyen esetben sincs garancia arra, hogy megmenekültek, hisz bármikor visszatoloncolhatják őket, mégis vállalják ezt is, és a vízbe fulladást is. szanak. A Haitian Sugar Company például az ország mezőgazdasági földterületének több mint felét ellenőrzi. Az elnök azt is elnézi, hogy az amerikaiak a világon talán a legalacsonyabb bért (napi másfél dollárt!) fizessék a munkásoknak. Az utóbbi évtizedben több mint 150 amerikai társaság telepedett le Haitin, s ezek a cukoriparon kívül más kulcsfontosságú ágazatokat (például bauxitbányászat) a teljes feldolgozó ipart, a szolgáltatásokat is kézben tartják. Ráadásul még adót sem kell fizetniük. Haiti tehát számukra szabad préda... Az USA-t gazdasági érdekei mellett stratégiai érdekei is arra ösztönzik, hogy továbbra is hatékonyan támogassa a Duvalier-dik- tatúrát. Haiti fekvéséből adódik stratégiai jelentőségé: Washingtonnak fontos, hogy néhány száz kilométerre a kubai partoktól, a robbanásveszélyes Karib-ten- geri térségben hű, az amerikai vezetést mindenben kiszolgáló rendszer uralkodjék. Menekülök Igazán nem tudni, miből tengődnek a haitiak. Nem meglepő ezért, hogy az anyák eladják gyermekeiket: egy dollárért a kicsinyeket, 11 dollárért az erős fiatalembereket (akik ezután a szomszéA világsajtó a tavaly novemberi menekülési hullám idején emlékeztetett egy korábbi esetre, amikor az embercsempészek a hatóságoktól tajtva a vízbe lökték „utasaikat“, akik közül egy anya 5 gyermekével odaveszett. Az a tavalyi eset is emlékezetes, amikor a bahamai hatóságok vissza- toloncolták Haitiba a diktatúra elöl elmenekült - s egy futballpálya nagyságú szigetecskén meghúzódó - 120 haiti polgárt, akik között gyermekek és várandós anyák is voltak. Fegyveresek erőszakkal kényszerítették őket visszatérésre, bár az ENSZ menekültügyi főbiztosának közbenjárását kérték... * xxx „Majd megzabál a nép, úgy imád“ - hangoztatja gyakran az ifjú diktátor, s nem érti, miért menekül a lakosság tömegesen az országból. Nincs okunk kételkedni afelől, hogy komolyan is gondolja, amit mond. De hogy a szerencsétlen haiti nép mit gondol, az vajmi keveset számít az elnöki palotában. A helyzet ma az, hogyha „az isten és az Egyesült Államok is úgy akarja“, még sokáig fogja rázni halálfejes csörgőjét ez a „zabál- nivaló bébi“... PAPUCSEK GERGELY A „bébi“ már több mint tíz éve rázza halálfejes csörgőjét
