Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-09-13 / 36. szám

1981. IX. 13. N X/X Haiti Napjainkban sok szó esik a diktatúrákról, az állami politika szintjén művelt terrorról. A haiti Duvalier-diktatúráról, a legsötétebb és legször­nyűbb rendszerek egyikéről azonban talán keve­sebbet hallani, pedig ami ebben az országban folyik, szinte példa nélküli. Augusztus közepén közölték Panama-városban, hogy a haiti néppel vállalt szolidaritás bizottsága szeptember 12-14-e között nemzetközi értekezletet rendez, melynek célja felhívni a világ közvéleményét a Haitin ural­kodó állapotokra, az éhínségre, a szabadságjogok teljes hiányára, vagyis a Duvalier család uralmának „eredményeire“. Kolumbusztól Papa Doc-ig Kolumbusz Kristóf Indiát keres­ve itt - ahogy ö nevezte el, a His­paniola szigeten - lépett először partra 1492-ben. Földi paradi­csomnak nevezte, ma viszont az 5 millió haiti számára a poklok pokla... A XVI. század végétől Franciaország, Spanyolország és Nagy-Britannia csatározott egy­mással a szigetért. 1697-ben Franciaországé lett a nyugati, Spanyolországé pádig a keleti ré­sze. Ez idő tájt hurcolták ide Afri­kából az első néger rabszolgákat. Ezek leszármazottai kezdték el Latin-Amerika első sikeres nem­zeti felszabadító mozgalmát, amely 1804-ben a függetlenség kikiáltásával csúcsosodott ki. Rendkívüli tett volt ez akkor: a leg­nagyobb rabszolgatartó, az USA tószomszédságában megalakult a világ első néger köztársasága! A rabszolgák forradalmát követó időben (1844-ben) a sziget na­gyobbik része elszakadt és Domi­nika néven önálló köztársasággá alakult. Az Egyesült Államok már e szá­zad elején nagy érdeklődést tanú­sított Haiti iránt. Igyekezett a maga javára fordítani az áttekinthetetlen helyzetet, a helyi néger és mulatt elit véres hatalmi harcát. Az ame; rikaiak először néhány összees­küvést szerveztek, majd 1915-ben elfoglalták az országot. A meg­szállás 1934-ig tartott, s ez az idő elegendő volt ahhoz, hogy Wash­ington szilárdan megvesse lábát Haitin. A rendszer a belső viszá­lyok miatt azonban továbbá is in­gatag maradt. 1957-ben érkezett el Francois Duvalier ideje. A párizsi Sorbon- ne-on végzett orvost ugyanis Washington olyan embernek tar­totta, aki személyes ambícióinak beteljesülése érdekében bármit hajlandó megtenni. így egy vá­lasztási csalás elegendő volt ah­hoz, hogy „isten kegyelméből“ el­nökké nyilvánítsa magát. Ezzel megkezdődött Haiti történelmének legsötétebb időszaka: a „dinasztia­alapító“ bevezette a terror, a ki­zsákmányolás kegyetlen rendsze­rét, s az országot teljesen kiszol­gáltatta a külföldi vállalatoknak. Korlátlan személyes hatalmá­nak megszilárdítása érdekében felszámolta a polgári szabadsá­gok maradványait is, betiltotta az ellenzéki partokat és szervezete­ket. Legfőbb hatalmi támasza a Tonton-Macoute nevű 20 000 főnyi egység volt, amely egyben a hadsereg és a rendőrség szere­pet is betöltötte (az elnevezés az afrikai woudou nyelven - a hivata­los francián kívül a lakosság nagy része beszéli - ördögöket jelent). Ezek az Amerikában kiképzett és felfegyverzett hivatásos pribékek Francois Duvalier uralmának 14 éve alatt több tízezer embert gyil­koltak le vagy kínoztak halálra. Duvalier Pap>a Doc-nak, az or­szág „jótevőjének“, „gyógyítójá­nak“ neveztette magát. Az ország „javát, biztonságát“ szolgálta az az 1969-es törvény is, amely „kommunista tevékenységért, a marxista-leninista eszmék ter­jesztéséért“ halálbüntetést rendelt el. A törvény értelmében bármikor bárkit kommunistának minősíthet­tek. Papra Doc előszeretettel ne­vezte országát az antikommuniz- mus erős bástyájának... 1963-ban még utoljára megren­dezett egy választási színjátékot, amelyen „elsöprő többséggel“ új­ra elnökké választották, ám egy évre rá már életfogytiglani elnök­nek nyilvánította magát. A tanulékony „bébi“ Mielőtt azonban távozott volna az élők sorából, fiát, Jean-Claudot jelölte meg utódaként. Nem szá­mított, hogy az alkotmány szerint csak 40 éven felüli állampolgár lehetett elnök. Semmiség volt le­szállítani a korhatárt 18 évre. Jean-Claud - akit hamarosan Ba­by Doc-nak neveztek el - ugyanis akkor csak 19 éves volt. Termé­szetesen ö is Haiti „örökös“ elnö­ke, bár 1971-ben, apja halála u- tán nem sok esélyt adtak neki Az öntelt Jean-Claude Duvalier a hosszú elnökösködésre. Ám ha­marosan bebizonyosodott, hogy a diktátorszerepben apja tanulé­kony utódja. Hivatalba lépésekor az ország­nak „radikális“ változásokat ígért. Erre - mármint az Ígéretekre - azért volt szükség, hogy el ne apadjon a dollárfolyam, mivel ak­kor már az USA is megsokallta a papa tetteit. Baby Doc tehát megszüntetett néhány igen rossz hírű börtönt, de újakat építtetett, természetesen a kinzóeszközök- nek ugyanazzal a tárával. Némi­képp a háttérbe szorította a kom­promittálódott. Tonton Macoute ter­rorkommandót, ám helyette létre­hozta az elit elnöki gárdát, a Leo­párdokat, amely nem kisebb érde­meket szerzett és szerez a lakos­ság meghurcoltatásában. Amikor pedig Carter amerikai elnök ked­venc vesszöpraripáján, az emberi jogokon lovagolt, a „bébi“ válasz­tásokat rendezett. Természetesen az ellenzéki politikusokat kivonták a forgalomból, s az urnákat szállí­tó autókban fegyveresek biztosí­tották a megfelelő szavazatokat. Baby Doc így fogalmazta meg „demokratizálási programját“: „Én fújom a liberalizálás szelét és senki se higgye, hogy nálam erő­sebben fújhat!“ Ami ezt illeti, való­ban erősebben fúj bárkinél, még az országban gyakran pusztító hurrikánok sem tesznek annyi kárt emberben és javakban, mint ő. Jean-Claude 1951. július 3-án született Papa Doc negyedik gyer­mekeként. Milyen is valójában egy mindössze harmincéves diktátor, a világ valószínűeg legfiatalabb államfője? Feljegyezték, hogy 13. szüle­tésnapjára egy 45-ös kaliberű automata pisztolyt kapott ajándékba. Egyből ki is próbálhatta, s - hihe­tetlen - az őrség egyik tagjába eresztette az egész tárat. Megdi­csérték, s 14. életévének betölté­se után személyesen is részt ve­hetett a foglyok kínzásában. Állító­lag ez volt egyik legkedvesebb szórakozása... No meg a verseny­autók és - miután „felnőtt - a nők. Igaz, tavaly a család heves tiltakozása ellenére megnő­sült, de gyerekes szórakozásaitól nem vált meg: sokmillió dollárért például építtetett magának egy versenypályát, amelyet természe­tesen csak ő használhat. Nem szereti az újságírókat, mert - ahogy mondja - „önkénye­sen elferdítik a haiti realitásokat és torz képet festenek az ország gaz­dasági és szociális helyzetéről“. Mint minden diktátor, 6 is igen hiú. Több milliót fizetett néhány amerikai reklámügynökségnek, hogy elterjesszék a hírt azokról a „jelentős változásokról, amelye­ket a bölcs, az országot sikeresen vezetni, népének jólétét biztosítani képes politikussá érett ifjú Duvali­er hajt végre“. Hogy népszerűségét növelje, primitív, de a haiti viszonyok közt talán hatásos trükkökhöz folyamo­dik: amikor testőreinek kíséreté­ben a főváros, Port-au-Prince szegénynegyedén hajt keresztül, marékszámra dobálja szét az ap­rópénzt, gyakran alkoholt oszto­gat, no és kiadósán támogatja a prostitúciót... Koldusok koldusa A tragikus szó alighanem kevés a haitiak sorsának kifejezésére. Haiti a világ legszegényebb orszá­gai közé tartozik. Az egy főre eső évi átlagjövedelem - szinte hihe­tetlen - a száz dollárt sem éri el (egyes adatok szerint 65 dollár körüli) - s egy ilyen országban építtette meg Jean-Claude 2 millió­ért apja mauzóleumát, rendezett magának három millióért esküvőt. A mezőgazdaság - a gazdaság alapja - hihetetlenül primitív, túl­nyomórészt feudális, néhány he­lyen rabszolgatartó viszonyok llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll _________ ur alkodnak. Az első önálló néger köztársaságban ma a lakosság 90 százaléka analfabéta, az átlag­életkor 40 év, száz gyermek közül 25 nem éri meg az egy évet, az éhínség évente ezreket öl meg. Egy orvosra átlagban 30 000 la­kos jut a lakosságot szolgáló kórhá­zakról jóformán beszélni sem lehet. Az ifjú elnök „gazdasági forra­dalmat" hirdetett meg, ám gazda­ságpolitikájának egyetlen célja újabb és újabb külföldi hitelek megszerzése. Az elnyomó appa­rátus eltartása, a „szórakozási igények“ kielégítése ugyanis sok­ba kerül. Másra - mondjuk az oktatás -, az egészségügy fejlesz­tésére - már nem is futja a költ­ségvetésből. A hitelekért cserébe a diktátor megengedte, hogy az amerikai vállalatok kiterjesszék befolyásukat, s kulcsszerepet ját­dos Dominika cukornádültetvé­nyein rabszolgaként robotolnak), tíz dollárért a serdülő lányokat (a fővárosi nyilvánosnázaknak). Még egy üzlet virágzik Haitin: a parasz­tok tömegesen adják el vérüket (literenként 3 dollárért) egy ameri­kai cégnek, amely abból vérplaz­mát állít elő... S akinek nincs más választása, az menekül. Ócska, rozoga bárká­kon, kivénhedt vitorlásokon indul­nak útnak, mindenüket feláldozva azért, hogy eljussanak a pokolszi­getről. Statisztika nincs arról, hogy hányán indultak el, csak arról, hogy hányán érkeztek meg. Az elmúlt két-három évben 15 ezren érték el Florida partjait. Persze még ilyen esetben sincs garancia arra, hogy megmenekültek, hisz bármikor visszatoloncolhatják őket, mégis vállalják ezt is, és a vízbe fulladást is. szanak. A Haitian Sugar Company például az ország mezőgazdasági földterületének több mint felét ellenőrzi. Az elnök azt is elnézi, hogy az amerikaiak a világon talán a legalacsonyabb bért (napi másfél dollárt!) fizessék a munkásoknak. Az utóbbi évtizedben több mint 150 amerikai társaság telepedett le Haitin, s ezek a cukoriparon kívül más kulcsfontosságú ágaza­tokat (például bauxitbányászat) a teljes feldolgozó ipart, a szolgál­tatásokat is kézben tartják. Rá­adásul még adót sem kell fizetniük. Haiti tehát számukra szabad préda... Az USA-t gazdasági érdekei mellett stratégiai érdekei is arra ösztönzik, hogy továbbra is haté­konyan támogassa a Duvalier-dik- tatúrát. Haiti fekvéséből adódik stratégiai jelentőségé: Washing­tonnak fontos, hogy néhány száz kilométerre a kubai partoktól, a robbanásveszélyes Karib-ten- geri térségben hű, az amerikai vezetést mindenben kiszolgáló rendszer uralkodjék. Menekülök Igazán nem tudni, miből ten­gődnek a haitiak. Nem meglepő ezért, hogy az anyák eladják gyer­mekeiket: egy dollárért a kicsinye­ket, 11 dollárért az erős fiatalem­bereket (akik ezután a szomszé­A világsajtó a tavaly novemberi menekülési hullám idején emlé­keztetett egy korábbi esetre, ami­kor az embercsempészek a ható­ságoktól tajtva a vízbe lökték „utasaikat“, akik közül egy anya 5 gyermekével odaveszett. Az a tavalyi eset is emlékezetes, ami­kor a bahamai hatóságok vissza- toloncolták Haitiba a diktatúra elöl elmenekült - s egy futballpálya nagyságú szigetecskén meghúzó­dó - 120 haiti polgárt, akik között gyermekek és várandós anyák is voltak. Fegyveresek erőszakkal kényszerítették őket visszatérés­re, bár az ENSZ menekültügyi fő­biztosának közbenjárását kérték... * xxx „Majd megzabál a nép, úgy imád“ - hangoztatja gyakran az ifjú diktátor, s nem érti, miért me­nekül a lakosság tömegesen az országból. Nincs okunk kételkedni afelől, hogy komolyan is gondolja, amit mond. De hogy a szerencsét­len haiti nép mit gondol, az vajmi keveset számít az elnöki palotá­ban. A helyzet ma az, hogyha „az isten és az Egyesült Államok is úgy akarja“, még sokáig fogja ráz­ni halálfejes csörgőjét ez a „zabál- nivaló bébi“... PAPUCSEK GERGELY A „bébi“ már több mint tíz éve rázza halál­fejes csörgőjét

Next

/
Thumbnails
Contents