Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-30 / 34. szám

ozsrn Ké t meggyilkolt elnök: Mudzsibur Rahman és Bhutto pakisztáni államfő, akit utóda, Ziaul Hak végeztetett ki chittagongi ezredparancsnoknak. 1977 áprilisában aztán ö lett az ország elnöke, s 1978-ban átvette az akkor - általa alakított - Nemzeti Párt elnöki tisztét is. Az 1981 május végi puccs vezetője egy olyan tábornok volt, Mohamed AbduI Manzur, aki az 1971-es háborúban az egyik legbátrabb katonatisztként szere­pelt és jutalomként kapta, Ziaur Rahman utódaként Chittagong város parancsnok­ságát ... Mohamed Abdul Manzur tábornokról nemcsak azt tudták, hogy az iszlám fana­tikus, néha túlzó harcosa, hanem azt is, hogy egyike a hadsereg Kína-barát tiszt­jeinek. (A Muktibani című daccai lap a gyilkosságot követő napokban Manzur pályáját ismertetve megírta, hogy 1981 január-februárjában Chittagong környé­kén Kína-barát fegyveres csoportok buk­kantak fel. A lap két tényt állított párhu­zamba. Az egyik az volt, hogy az 1971 -es szabadságharc idején Kína a Banglades függetlenségéért küzdő erőkkel szemben a Pakisztán mellé álló sakma törzs har­cosait támogatta. A másik tény: Manzur tábornok annak idején, bár a sakma ELNÖKVÁLASZTÁS ELŐTT BANGLADES BANDITACSELEKMÉNY MÁJUSBAN • AZ ÓNÁLLÓ ÁLLAM MEG­SZÜLETÉSE • HARC ÉS MENEKÜLÉS • MANZUR TÁBORNOK ÉS POLITIKAI NÉZETEI • AZ INDIAI KAPCSOLAT KÉRDÉSEI • EGY ASSZONY A LEHETSÉGES JELÖLTEK KÖZÖTT Az alkotmány szerint november az utolsó időpont új elnök megválasztására Bangladesben. Amikor Abdusz Szattar ügyvezető elnök Banglades népéhez in­tézett rádióbeszédében banditáknak bé­lyegezte Ziaur Rahman elnök gyilkosait, a legtömörebben foglalta össze a május végi tragédiát. Maga a történet: Chitta­gong kikötővárosban egy kiprovokált összeütközés során, szállása bejáratánál egy géppisztolysorozat végzett Ziaur Rahman elnökkel. Ziaur Rahman 1936-ban született, hi­vatásos katona volt és nem sokkal az­után, hogy elvégezte a tisztiiskolát, csa­patszolgálatra osztották be és 1970-6en az akkor még Pakisztánhoz tartozó Chit- tagongban ezredparancsnok lett. Amikor 1971 -ben kettészakadt a vallá­si alapon mesterségesen életrehívott, te­rületileg nem összefüggő Pakisztán, a rá­dióban egy szépen tagolt beszédű férfi olvasta fel az új állam, az egykori Kelet- Pakisztánból alakult Banglades függet­lenségi nyilatkozatát. A férfi Ziaur Rah­man volt. Az új ország megszületése nehéz, vé­res harcok közepette történt meg. A két részből álló Pakisztán uralkodó körei a keleti részt afféle gyarmatként kezelték és zsákmányolták ki. A pakisztáni kor­mánykörökkel szembeforduló ellenzéki politikai erőket tömörítő és mindenekelőtt a középrétegekre támaszkodó Avami Li­ga, amelynek vezetője Mudzsibur Rah­man volt (Mudzsibur Rahmannak névro­konságon kívül semmi-féle köze nincs Ziaur Rahmanhoz!) az 1970-ben megtar­tott választások győzteseként azt köve­telte, hogy demokratikus reformokat ve­zessenek be, és az egységes állam, még Pakisztán olyan új körülményeket teremt­sen, amely a keleti országrész, a bengáli lakosságú Kelet-Pakisztán számára au­tonómiát jelent. A pakisztáni központi kormány a követelésekre fegyverrel vála­szolt és 1971 márciusában, miután letar­tóztatták Mudzsibur Rahmant, betiltották az Avami Ligát, százezer főnyi hadsere­get küldött Kelet Pakisztán ellen. A hábo­rú egyik eredménye az lett, hogy az Avami Liga szabadon maradt vezetői még áprilisban kikiáltották a független Bangla­desi Ám a háború szenvedései nem kímélték meg a világ egyik legszegé­nyebb országát és a későbbi adatok szerint a pakisztáni csapatok mintegy nyolc hónap alatt közel hárommillió em­bert megnyomorítottak, bebörtönöztek, vagy meggyilkoltak. A szomszédos India határa a menekü­lés határa lett - körülbelül 10 millió ember keresett menedéket a háború pusztításai elől India földjén. Megalakultak az első bangladesi katonai erők, a függetlenségi harcban az Avami Liga haladó szárnya, a Nemzeti Avami Párt és Banglades Kommunista Pártja szervezte meg a Mukti Bahini nevű fegyveres szerveze­tet. 1971 decemberében Pakisztán Indiát is megtámadta - így aztán a bangladesi hazafiak India segítségével a két ország közötti háborúvá szélesedő szabadság- harcban kényszer íthették fegyverletételre a pakisztáni csapatokat. 1972 januárjá­ban kiszabadult a börtönből Mudzsibur Rahman, ő lett az ország miniszterelnö­ke, majd elnöke. 1975 augusztusában alkotmánymódo­sítás volt, elnöki kormányzást vezettek be és egy katonai csoport államcsínyt kísé­relt meg - sikerrel. A katonai puccs során meggyilkolták Mudzsibur Rahman elnököt és megkez­dődött a hatalmi harc, amelyben jelentős szerepe volt a háromtagú katonai admi­nisztratív tanács tagjának, Ziaur Rahman Egy harmadik meggyilkolt: Ziaur Rah­man, 1981 májusában, néhány héttel halála előtt Bonnban törzsből származik, a bengáli nép sza­badságharcának oldalán állt.) Az elnökgyilkosság előtti hónapok egyik rendkívül érdekes eseménye az volt, hogy 1981 május közepén hazatért Indiái ból Mudzsibur Rahman leánya, ötévi száműzetés után érkezett meg Daccába Seikha Haszina Wazed, aki egyébként - apja után - az Avami Liga elnöke lett. Daccában több ezres ünneplő tömeg fo­gadta a politikusasszonyt, aki azt mon­dotta: itt az ideje a józan demokrácia visszatérésének. Aztán következett a gyilkosság. A gép­pisztoly-sorozat egy olyan pclitikai idő­szakot zárt le, amelyben Ziaur Rahman megkísérelte meggyorsítani az általa kezdeményezett tőkés fejlődést és rend­kívül óvatos demokratizálási folyamatot indított el. A baloldali ellenzékkel elég kemény kézzel bánt, bár az India támo­gatását élvező baloldali erőkkel szemben vigyázott lépéseire, mert megértette: Banglades függetlenségére az egyetlen szavatosság, a barátság Indiával. Mohamed Abul Manzur, a gyilkos tá­bornok úgynevezett „forradalmi tanácsa“ azzal kezdte rendkívül rövid uralmát, hogy ,,minden kapcsolatot megszakított Indiával“ és közölte, hogy nem tartja érvényesnek az 1972-ben kötött indiai­bangladesi barátsági szerződést. A kato­nák kezére került rádióban bejelentették, hogy Banglades igény tart a Bengáli-öböl egyik indiai szigetére, és arra, hogy „az eddiginél sokkal igazságosabban“ osz- szák el a Gangesz vizét... A puccsot rendkívül hamar verték le, a harcokban Chittagong városában és környékén száz-százhúsz katona vesz­tette életét, és amikor Abdusz Szattar ideiglenes államfő (alelnök volt és az ország legfelső bíróságának elnöke) megszólalt a rádióban, már kézre kerítet­ték Manzur tábornokot, ki is végezték. Seikha Haszina Wazed nem sokkal a gyilkosság után nyilatkozatot tett. Ezt mondta: „Z/a elnöknek nem kelleti volna meghalnia, ha apám gyilkosai nem len­nének büntetlenek, és börtönben ülnének ahelyett, hogy diplomáciai posztokat töl­tenek be.“ Mudzsibur Rahman leányá­nak kijelentése különösen azért érdekes, mert nem egyszerűen csak a bangladesi hadsereg tisztjeinek rendkívüli hatalmát jellemzi azzal a megállapítással, hogy Mudzsibur Rahman gyilkosainak egy ré­sze az ország különböző külföldi követ­ségein kapott beosztást, hanem azért is, mert általában jól tájékozott daccai tudó­sítóknak az a véleménye, a lehetséges elnökjelöltek között az asszony egyálta­lán nem esélytelen... Igaz, a parlamentben, amely most hi­vatali idejének közepe táján jár, annak a Nemzeti Pártnak van többsége, ame­lyet a meggyilkolt Ziaur Rahman azért szervezett meg, hogy megfelelő törvény­hozási támogatást kapjon. Ám ebben a néhány esztendeje működő pártban nemcsak az 1975-ben katonai puccsal megdöntött Mudzsibur Rahman Avami Ligájának emberei szerepelnek, hanem a többi között még az egykori Muzulmán Liga néhány politikai figurája is - ők annak idején ellenezték az önálló Bang­lades megalakulását... Van a pártnak egy úgynevezett „fehér lappal fellépő“ csoportja. Ezek olyan személyiségek, akik 1975-ig nem vettek részt a politikai életben. Körülbelül ugyanennyi katona­tiszt is bekerült a parlamentbe, mint. a Muzulmán Liga és az Egyesült Néppárt nyíltan Kína-barát csoportosulásának tagja. Nagy kérdés, hogy Seikha Hasszi- na Wazed - tekintettel apja még ma is élő vitathatatlan tekintélyére - miként tud olyan támogatókra szert tenni, akik eset­leg ott is hagyják a kizárólag a meggyil­kolt Ziaur Rahman által összetartott Nemzeti Pártot. A legútóbbi népszámlálás óta újra nö­vekedett Banglades lélekszáma - Ázsia- szakemberek szerint ma már 100 millió lakosa van ennek az országnak, ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem 90 dollár és az ország lakosságának 93 százaléka írástudatlan. Az ENSZ egyik küldöttsége a Világegészségügyi Szervezettel együtt kiadott jelentése szerint az öt éven aluli gyermekek legalább nyolcvan százaléka a szükséges élelmiszermennyiségnek legfeljebb harmadát kapja meg és ,,meg­döbbentően rosszul táplált“... A világ egyik legszegényebb országá­nak importszámlája tavaly hárommilliárd dollár volt - a bevitel (főként élelmiszer) éppen háromszor akkora volt, mint a kivi­tel. Az exportbevételek 75 százaléka az ország jutaszállításaiból származik, és a juta világpiaci helyzete 1981 -ben rosz- szabbodott. A bangladesi holnap alapvető kérdése a Dacca - Delhi viszony. A szomszéd Indiának nemcsak az önálló Banglades megteremtésében volt meghatározó sze­repe. A nagyon szegény ország minden­napi gondjainak megoldásában a nyugati szomszédtól rendkívüli segítséget kapott. Mudzsibur Rahman és családja igen jó személyes kapcsolatot tartott fenn Indira Gandhi indiai miniszterelnökasszonnyal és ez a kapcsolat bizony meglazult, jóval gyengébb lett Ziaur Rahman elnöksége idején. Banglades egy ideig ahhoz a Pa­kisztánhoz közeledett, amelynek ellené­ben annak idején ki kellett vívnia függet­lenségét és önállóságát... Az egyik angol lap a bangladesi elnök- választásról, a Dacca - Delhi és a Dacca - Iszlamabad-viszonyról szóló elemző cikkében megjegyezte: Ziaul Hak pakisz­táni elnök valószínűleg nem túlságosan nyugodtan gondolkodik el azon, hogy amióta Pakisztán 1971-ben kettévált, egyik országban sem halt meg elnök természetes halállal... Az azonban kétségtelen, hogy a Ziaur Rahmant meggyilkoló Manzur tábornok­nak semmiféle politikai bázisa nem volt és most, még a nagyhatalmú hadsereg­ben is nagyon soRan gondolnak arra, hogy egy polgári elnök számára a legjob­bak a konszolidáció esélyei. S éppen itt emlegetik Seikha Haszína Wazed nevét. GÁRDOS MIKLÓS Képünk az 1979. évi bangladesi parlamenti választásokon készült, amikor mintegy 38 millió választópolgár járult az urnákhoz, hogy megválassza a nemzetgyűlés 300 képvi­selőjét (ÖSTK-felv.) W * F y kill ft ™ 1

Next

/
Thumbnails
Contents