Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-30 / 34. szám

A KOMPLEX PROGRAMOK CÉLJA: TERMÉSZETI FELTÉTELEINK OPTIMÁLIS KIHASZNÁLÁSA Mezőgazdasági dolgozóink, valamint a mezőgazdaság anyagi-műszaki ellátásáért felelős többi ágazat közös feladata a CSKP XV. kongresszusán elfogadott, a XVI. kongresszuson pedig megerősített irányvonal teljesítése, vagyis az önellátás mielőbbi elérése az alapvető élélmi- szerek termelésében. Ez nem lesz könnyű feladat, hiszen egy lakosra számít­va aránylag kevés termőtalajunk van, s ennek több mint egyharmada a hegyvidéki és a hegyaljai körzetekben fekszik, ahol nagyobb költségekkel jár a termelés. Az élelmiszerek mennyiségével és minőségével szemben támasztott igények állandóan növekednek, jóllehet az egy lakosra jutó húsfogyasztás szempontjából már a világ élenjáró államai közé tartozunk.A termelés növelésének extenzív forrásai ugyanakkor csaknem teljesen kimerültek. Egyedüli megoldás a mezőgazdasági termelés belterjes­ségének további növelése. Ehhez fejlett technikával ren­delkezünk, bár ennek kihasználását gyakran megnehezíti a pótalkatrészek és egyes géptípusok hiánya. Tapasztalt szakmunkásaink vannak a mezőgazdaság különböző ága­zataiban, s a termelést szakképzett vezetők irányítják. A szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelésben tehát adva vannak a feltételek a további dinamikus fejlő­déshez, az eddiginél igényesebb feladatok teljesítéséhez. Az adott agroökológiai feltételek optimális kihasználását azonban a tervezés szakaszán is elő kell készíteni. Ez főleg azt jelenti, hogy a természeti és a gazdasági feltéte­lekkel összhangban tökéletesíteni kell a termelés területi elhelyezését, el kell mélyíteni a szakosítási alap hozzájá­rulását a mezőgazdaság igényes feladatainak teljesíté­séhez. A bratislavai Tudományos Gazdálkodási Rendszer Inté­zete 13 körzeti állomásával együtt, amelyek Szlovákia különböző agroökológiai feltételei között működnek, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumá­nak gesztoraként irányítja a mezőgazdasági termelés komplex fejlesztési programjainak a kidolgozását, bele­értve a területrendezés összesített terveit. E programok kidolgozása során intézetünk dolgozói arra törekednek, hogy a tudományos-műszaki ismereteket átvigyék az adott agroökológiai területek gazdálkodási rendszereibe, s elő­segítsék ezek gyakorlati alkalmazását az egyes vállalatok konkrét feltételei között. A komplex fejlesztési programok magukban foglalják a CSKP agrárpolitikájának alapvető céljait, a mezőgazdaság és az élelmezésügy szakaszán kidolgozott hosszú távú prognózisokat, az egyes növények termelési rendszereit, az állattenyésztés komplex fejlesz­tési programjait, az egyes növények, termelési körzetek géprendszereit, a mezőgazdasági gépjavítás szervezeti rendszerét, a beruházások fő irányzatait, a termelés válla­lati és vállalaton belüli szervezésének kérdéseit, a szociá­lis programok megvalósítását, valamint a gazdasági sza­bályozók rendszerét. VÁLTOZÁSOK A TERVSZERŰ IRÁNYÍTÁSI RENDSZERBEN A komplex programok kidolgozására a mezőgazdasági vállalatok vezető dolgozóinak és szakembereinek, vala­mint az illetékes tudományos-kutatási alap, továbbá a mezőgazdasági szolgáltatási szervezetek dolgozóinak közvetlen részvételével kerül sor. A programokat a járási mezőgazdasági tanácsok hagyják jóvá, s ezután kiindulási alapul fognak szolgálni az ötéves és az éves tervek kidolgozásához. A CSKP XVI. kongresszusa után ezen a szakaszon is lényeges változásokra kerül sor, amelyek tovább növelik a termelés fejlesztési programjainak a jelentőségét. A nép­gazdaság tervszerű irányítási rendszerének tökéletesíté­sét célzó komplex intézkedések keretében a mezőgazda- sági vállalatok is csak 2-4 kötelező termelési feladatot kapnak. További feladataikat a kezdeményező tervezés keretében saját maguk irányozzák elő. Ennek az a célja, hogy növelje a vállalatok és dolgozóik kezdeményezését az adott agroökológiai feltételek optimális kihasználásá­ban. így azok is megmutathatják, hogy mire képesek, akik eddig bírálóan viszonyultak a tervfeladatok direktív lebon­tásához, s arra hivatkoztak, hogy ez nem teszi lehetővé az adott természeti és gazdasági feltételek optimális kihasz­nálását. Mindez rendkívül igényes feladat lesz, mert egyszerre két célt kell szem előtt tartani, egyrészt az adott feltételek kihasználását, másrészt pedig az élelmiszerekből való önellátás programjának társadalmi követelményeit. Ez azt jelenti, hogy az agroökológiai feltételek optimális kihaszná­lására csak a gazdasági feltételek és a társadalmi szük­ségletek mély elemzése alapján lehet jó javaslatokat kidolgozni. MIT NYERHETNEK A KOMPLEX PROGRAMOK KIDOLGOZÁSÁBÓL A MEZŐGAZDASÁGI VÁLLALATOK? A termelés fejlesztésének komplex programja két rész­ből áll, éspedig a/ a területrendezés összesített tervéből, amelyet az Állami Meliorációs. Igazgatóság és a Mezőgazdasági Műszaki Tervező Intézet dolgoz ki, b/ a mezőgazdasági termelés fejlesztési programjából, melynek kidolgozását a Tudományos Gazdálkodási Rend­szer Intézete irányítja. Az utóbbi években, főleg a 6. ötéves tervidőszakban több egységes földművesszövetkezet egyesült, s az állami gazdaságok átlagos földterülete is jelentősen megnöveke­dett. Ez a fejlődés egy egészen új helyzetet teremtett, ami sürgősen megköveteli a termőtalaj-alap új nagyüzemi rendezését. A területrendezés összesített terveit ezért elsősorban a 4-7 ezer hektáron gazdálkodó mezőgazda- sági nagyvállalatokban végzik el. A területrendezés összesített terve meghatározza az adott mezőgazdasági vállalat körzetének határait, s ezen belül a táblák megfelelő elrendezésével kedvező feltétele­ket teremt a nagyüzemi termeléshez. Egyúttal a mezőgaz­dasági terület elkülönítési problémáit is megoldja, például a kistermelők tulajdonában levő parcellák kérdését, hogy a szocialista vállalatok területe összefüggő egységet alkot­hasson. Egyúttal lehetővé teszi a művelési ágak változta­tását, főleg a feltételezett beruházási és nem beruházási jellegű talajjavítások után. Az az alapelv érvényes, hogy a szántóföld területe lehetőleg ne csökkenjen, s az okvet­lenül szükséges csökkenést rekultivációval, esetleg meg­felelő erdőterületek mezőgazdasági termelésre való fel- használásával lehessen pótolni. A gépesítés feltételeit, illetve ezek hiányát, valamint az ésszerű kihasználás lehetőségeit figyelembe véve erdősítésre vonatkozó javas­latok is lesznek, teljes mértékben figyelembe véve a mező­gazdasági földalap 1980-ban befejezett leltározását. A járási mezőgazdasági igazgatóságokkal, valamint az illetékes kutatóintézetekkel együttműködve a speciális művelési ágak területeit is kijelölik. A területrendezés terve intézkedéseket fog tartalmazni az erózió elleni talajvédelemre, egyes természeti akadá­lyok felszámolására, a nem használt utak, mezsgyék, vízmosások, homok- és kavicskitermelés során keletkezett gödrök stb. megszüntetésére. A tervben fontos helyet kapnak a vízrendezés kérdései, a táblák lecsapolására és öntözésére, valamint a kis víztárolók létesítésére vonat­kozó javaslatok. Ezek alapját a jóváhagyott meliorációs programok, valamint a vízgazdálkodási kutatás eredmé­nyei fogják képezni. A rendezés megoldja az egyes táblák megközelíthető­ségét, az egyes farmok közötti optimális szállítási kapcso­latokat a legelőknél az állatok terelési útvonalait, s általá­ban feltételeket teremt a szállítások folyamatosságának biztosításához. A KÖRNYEZETVÉDELMI SZEMPONTOK ÉRVÉNYESÍTÉSE A termőtalaj optimális kihasználásának javaslatai az egyes termények alkalmassági övezeteiből, a talajminősí­tés, a komplex talajelemzések eredményeiből, valamint a gépesítés területi lehetőségeiből indulnak ki. Ezek a szempontok a táblák nagyságának meghatározásánál, illetve a blokkosításnál is érvényesülnek. A területrendezés terveinek önálló részét képezi a talaj termőképességének komplex javítása. Az erre irányuló intézkedések két csoportba tartoznak: a/ beruházási jellegű intézkedések (lecsapolás, öntö­zés, folyószabályozás, víztárolók építése, szőlők, gyümöl­csösök, komlóültetvények stb. létesítése) b/ nem beruházási jellegű intézkedések (talajrendezés, erózió elleni védekezés, agromeliorációs rendezések stb). A területrendezés összesített tervének jelentős részét képezik a környezet védelmére és formálására vonatkozó intézkedések. Ezek a környezet biológiai egyensúlyának megőrzésére s a vidék esztétikai fejlesztésére irányulnak. Ide tartozik továbbá az olyan korlátozó tényezők érvénye­sítése, mint például a vegyszerek és a műtrágyák haszná­latának betiltása a vízforrások védelmi övezetében, s álta­lában a mezőgazdaság belterjességének korlátozása a természetvédelmi területeken. Mivel ez ellentétben áll a belterjesség növelésének általános követelményével a mezőgazdaság minden ágazatában, vagyis az élelmi­szerekből való önellátás programjával, éppen ezért a tár­sadalmi érdekek összehangolt érvényesítése a terveket kidolgozó szakemberek egyik legigényesebb feladata lesz. Ebben elsősorban Szlovákia urbanizációs tervéből, a járási természetvédelmi koncepciókból, az egyes védett területek jóváhagyott dokumentációs anyagaiból, a mező- gazdasági földalap minősítéséből, valamint a Szlovák Tudományos Akadémia keretében végzett ökológiai alap­kutatás eredményeiből kell kiindulni. ALAP A TOVÁBBI DÖNTÉSEKHEZ A területrendezés összesített tervéhez közvetlenül kap­csolódik a mezőgazdasági termelés fejlesztési programja. Ez a földalap rendezéséből kiindulva meghatározza a növénytermesztés és az állattenyésztés szakosítását, a koncentráció mértékét, a gépesítés és a beruházás feladatait, valamint a kitűzött célok teljesítésének feltétele­zett gazdasági mutatóit. A fejlesztési program nemcsak a célokat tűzi ki, hanem a fő utakat is tartalmazza az elérésükhöz, beleértve az anyagi-műszaki ellátásra, a tudományos-műszaki ismere­tek valamint a haladó gyakorlati tapasztalatok kihasználá­sára vonatkozó javaslatokat. Jóváhagyása után alapul szolgál a beruházások tervezéséhez, a gépek beszerzésé­hez, a kooperációs és integrációs kapcsolatok fejlesztésé­hez, éspedig nemcsak az egyes mezőgazdasági vállalatok között, h^nem az élelmiszeriparral, a kereskedelmi és a szolgáltatási szervezetekkel kapcsolatban is. A mezőgazdasági termelés fejlesztési programja tartal­mazza a növénytermesztés szerkezeti felépítését és elhe­lyezését, a tápanyagellátás és a növényvédelem felada­tait, a vető- és az ültetőanyag-szükségletet. Az állatte­nyésztés szakaszán meghatározza a szakosítási irányza­tokat, a termelés területi elhelyezését, az egyes állatfajok kategóriáinak létszámát, valamint a takarmányellátásra vonatkozó adatokat. A program kitér továbbá a gépjavítás szervezési felada­taira, megjelöli az egyes növények termesztésének komp­lett gépsorait, s meghatározza a gépek és berendezések teljes szükségletét, valamint az egész vállalat munkaerő­mérlegét.. . Tartalmazza továbbá a beruházások célprog­ramjait, külön a növénytermesztés, külön az állattenyész­tés számára, valamint a lakásépítésre, a kulturális és i_ szociális létesítmények építésére vonatkozó javaslatokat. Az így elkészített program a mezőgazdasági vállalat vezetősége, valamint az irányítási szervek számára meg­bízható alapot nyújt a termelés szervezési kérdéseire, anyagi-műszaki ellátására vonatkozó döntéseikhez, az adott természeti és gazdasági feltételek optimális kihasz­nálásához. Ezért idejében és következetesen kell gondos­kodni róla, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének komplex programjai hatékony eszközként szolgáljanak a CSKP XVI. kongresszusán-előirányzott feladatok teljesí­téséhez a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés további hatékony fejlesztésében. RUDOLF BUCKO mérnök, a bratislavai Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézetének igazgatója Hagyományos témákat is lehet újszerűén fényképezni. A fenti aratási képet ún. halszemes objektíwel készí­tette Karel Vlóek, a ŐSTK fényképésze

Next

/
Thumbnails
Contents