Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-30 / 34. szám

I

r

A pártcsoportok a kommunisták legkisebb közösségei, fontos elemei a CSKP alapszervezeteinek. Ugyanis a pártcsoportok révén jut érvényre a párt vezető szerepe minden munkahelyen, az üzemekben és a műhelyekben. Az évzáró pártgyűlések és pártkonferenciák nemrég figyelmeztettek, hogy nem minden alapszervezet és pártbizottság értékeli kellőképpen a pártcsoportok szerepét. Sok helyütt a mai napig tartja magát az a nézet, hogy teljesen elég, ha a pártcsoportok törődnek a tagsági díjak beszedésével, ellenőrzik a gyűléseken és a pártoktatáson való részvételt. A pártcsoportok jelentősége azonban egyre nő. Különösen most, amikor életbe léptek a népgazdaság irányítási rendszerét tökéletesítő intézkedések. Közülünk sokan jól tudják, mivel már vannak tapasztalataink, hogy sok esetben le kell küzdeni a beidegzett módszereket és munkafolyamatokat, s nem haladhatunk tovább a kitaposott úton.

A pártalapszervezetek tevékenysége nem korlátozódhat csak a tagsági gyűlések megszervezésére. A CSKP XVI. kongresszusán előterjesztett jelentés hangsúlyozta, hogy állandóan dolgozni kell az emberek között, ismerni nézeteiket, érzékenyen reagálni szükségleteikre és problémáikra, szüntelenül magyarázni a párt politikáját, meggyőzni őket és megnyerni a feladatok teljesítésére.

Erről a pontról kell kiindulniuk a párt- szervezeteknek. Elsősorban a pártbizottságok álljanak küldetésük magaslatán. Egy adott munkahely kommunistái - s itt a pártcsoportokat értjük - nagyon jól ismerik a műhelyek és üzemek konkrét helyzetét, a kollektívák véleményét. Állást foglalhatnak, sőt állást is'kell foglalniuk munkatársaik nézeteivel és különböző megjegyzéseivel kapcsolatban, mivel ezt el is várják tőlük. A pártbizottságoknak a komoly döntések előkészítésekor az eddiginél gyakrabban kellene tanácskozniuk a pártcsoportokkal; meg kell bízni őket a tagsági gyűlések határozataiból eredő feladatok teljesítésével.

A strakonicei Fezko vállalatnak e téren jó tapasztalatai vannak. Az alapszervezetek pártbizottságai a pártcsoportok elé terjesztik a tagsági gyűlés beszámolójának tervezetét, beleértve a határozati tervezetet is. Következésképp a gyűlések vitája hűen tükrözi a megoldásra váró kérdéskört, a határozatok tárgyilagosak, pontosan körülhatároltak és tettekre serkentenek. A 8-as számú pártalapszervezetben felvetették például, hogy rossz a kártolt fonal minősége, s a kérdést végül üzemi szinten is megtárgyalták, s határozatot hoztak a kártológépek és az egész berendezés technikai ellenőrzéséről. Egy naplóba pedig naponta feljegyzik az észlelt hiányosságokat és az elhárítás módját.

A pártcsoportok nem nélkülözhetik a pártbizottságok módszertani segítségét. Főként az üzemi pártbizottságok szervezhetnének gyakrabban tapasztalatcserét üzemük alapszervezetei és pártcsoportjai között. A strázskéi Chemko vállalatban például az üzemi pártszervezet és a michalovcei járási pártbizottság rendszeresen megszervezi a pártcso- portvezetök aktíváját, ahol megismerkednek a pártmunka legújabb feladataival, és vita formájában kölcsönösen kicseré-' lik tapasztalataikat.

Egyes pártalapszervezetekben nem értelmezik helyesen a pártcsoportok küldetését és jelentőségét, s ez abban nyilvánul meg, hogy meggondolatlanul választják ki a pártcsoportvezetöket. A bizottságok sok esetben azt az egyént javasolják, akinek még semmi más feladata nincs, aki úgyszólván tisztség nélkül maradt. Csakhogy a pártmunka célja nem az, hogy mindenkinek „legyen funkciója.“

A pártcsoport vezetője olyan elvtárs legyen, aki jól ismeri, s aki - ha a helyzet megkívánja - képes gyorsan összehívni a csoportot. Törvényszerű ugyanis, hogy az óvatoskodás és a várakozó álláspontra helyezkedés passzivitásba torkollik, amely nemcsak a kommunisták munkahelyi befolyását, hanem az egész párt- alapszervezet komolyságát veszélyezteti. A pártcsoport vezetőjében meg kell lenni annak a képességnek, hogy türelmesen meghallgatja az embereket, nézetükre és megjegyzéseikre idejében reagál, a pártcsoport, illetve a pártalapszervezet elé

terjeszti, hogy az elvtársak is megítélhessék azt. Helyesen járnak el az Elektro- prístroj Praha modfanyi üzemében, ahol a pártbizottság a pártcsoportok vezetésével nagyrészt olyan elvtársakat bízott meg, akiknek gazdag politikai tapasztalataik vannak és már több pártbizottságban helytálltak.

A pártbizottságok hatásának főleg gazdasági téren kell érvényesülnie. Azok a feladatok, melyek a dolgozókra az üzemekben, vállalatokban, tudományos intézményekben, a földművelés, a kereskedelem és a szolgáltatások területén várnak, megkövetelik, hogy a pártszervezetek, pártbizottságok, pártcsoportok — vagyis a kommunisták - megkeressék a problémák lényegét, s megértve azokat, politikailag helyesen befolyásolják. Ez azt jelenti, hogy helyesen és következetesen érvényre juttatják a pártellenör- zés jogát, elemzik a gazdasági és a politikai helyzetet. Úgy, ahogyan azt a brnói Zbrojovka alapszervezeteinek többségében már régóta csinálják.

A párt természetesen nem veszi le a vezető dolgozók válláról a felelősséget, s nem avatkozik hatáskörükbe. A különböző gazdasági vitákban sem játszhatják a pártszervezetek a békebíró szerepét. Nem nyugodhatunk bele az olyan esetekbe sem, amikor a vezető dolgozó előre felkéri a pártbizottságot, hogy „szentesítse“, hagyja jóvá minden határozatát. Az ilyen törekvésekkel erélyesen szembe kell szállni. A pártbizottságok nem vállalhatják a felelősséget a gazdasági vezetők határozataiért, s erre nem is illetékesek. Az ö kötelességük az - s erre illetékesek is -, hogy a pártcsoportok segítségével alaposan mérlegeljék az elfogadott gazdasági intézkedések várható politikai sikerét és következményeit. Úgy kell tehát irányítani a pártcsoportokat, hogy odafigyeljenek az élenjáró munkások, kollektívák és szocialista munkabrigádok véleményére. De különösen fonA PÁRTCSOPORTOK FELADATÁRÓL

tos, hogy a művezetőkkel állandóan és céltudatosan együttműködjenek.

A művezető és a pártcsoport feladatai azonosak. Biztosítanunk kell a munkahelyen a termelési feladatok teljesítésének optimális feltételeit. Az lenne a természetes, hogy a művezető a kommunistákhoz fordul segítségért, ha komoly feladatokat kell megoldaniuk. Viszont a pártcsoportnak is tanácskoznia kell a művezetővel, ha állást akar foglalni bizonyos gazdasági kérdésekkel kapcsolatban. Ezzel függ össze az a pártcsofjortok munkájával kapcsolatos követelmény, hogy tagjainak, de elsősorban a pártcsoportok vezetőinek gyakrabban kellene felszólalniuk a termelési értekezletek vitájában.

Ez alkalommal egy sor kérdésre nem kell közvetlenül válaszolni. Mivel bizalmasan ismerik a munkahelyi kérdések minden részletét, a pártcsoportgyülésen előre megegyezhetnek és meghatározhatják egységes állásfoglalásukat. Ha komoly kérdésekről van szó, mindent megbeszélhetnek a pártbizottsággal is.

De emberek várják a párttagok szavát. Joguk van ismerni az égetően fontos kérdésekkel kapcsolatos nézeteiket, tudni akarják, hogyan látnak hozzá a különböző nehézségek megoldásához. A kommunisták hallgatása a termelési értekezleteken - s ezt gyakran még csak nem is tudatosítjuk - komoly politikai károkat okoz pártunknak. A passzív hallgatástól már csak egy aprócska lépés - és oda a tekintélyük. A párt tekintélye a dolgozók előtt - ez a kommunisták legnagyobb tőkéje. Ha az emberek látják, hogy a műhelyekben, a munkahelyeken és másutt is a kommunisták foglalkoznak a problémákkal, segíségüket igénybe véve igyekezzenek azokat megoldani, ennek következtében nemcsak a pártcsoport és az egész pártszervezet tekintélye nő, hanem a dolgozók aktivitása is.

A munkakollektívák magját a pártcsoportok képezik. A párt tagjai a pártcsoportokban valósítják meg a párt politikáját - példás munkájukkal, az elfogadott politikai és gazdasági irányvonal megmagyarázásával. De nem csak ez. Meghallgatják az embereket, nyíltan beszélnek a nehézségekről, a többiekkel közösen keresik a megoldást és a kiutat. Bizony egyes pártalapszervezetekben még gyengék a pártcsoportok és nem tevékenyek. Tudatosítani jelentőségüket, értelmüket és helyüket a párt felépítésében és állandóan tökéletesíteni tevékenységüket - ez a pártalapszervezetek egyik legjelentősebb és legfontosabb feladata.

R. p.

A gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságáért

Tapasztalatok a losonci (Lucenec) járásban

Népgazdaságunk tervszerű irányításának tökéletesítése és a tervfeladatok komplex teljesítése megköveteli a gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságának fokozását. Ennek egyik előfeltétele a megfelelő tartalom. A járási pártkonferencián elfogadott feladatok és határozatok értelmében ez a tartalom konkrét: a munkatermelékenység és a minőség növelése, a tartalékok feltárása és hasznosítása, az anyaggal és energiával való takarékosság, a költségek csökkentése.

A járási pártbizottság a konkrét tartalmú gazdasági propaganda és agitáció megvalósítása érdekében ilyen akciókat szervezett: szemináriumok, előadások a propagandisták, a vezető gazdasági dolgozók és tisztségviselők számára, konferenciák, melyek célja a legszélesebb körű ismertetés volt. Ezeket a konferenciákat a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom szerveivel és tisztségviselőivel együttműködve rendeztük, mert hiszen az ismertetéssel egyidejűleg a feladatok megoldására való ösztönzés is célunk volt. , _

____

So

kat tettek a kommunisták ezeknek az akcióknak a sikeréért a szakszervezeti tisztségviselőkkel és a Szocialista Ifjúsági Szövetség szervezőivel, a gazdasági vezetőkkel együttműködve a Szlovákiai Üveggyárak utekáői üzemében, a Szlovák Magnezitművek lovinobanai és kalinovói üzemében, a Losonci Csempegyárban, a Füleki (Filakovo) Állami Gazdaságban, a galsai (HoliSa), poltári és sőregi (Surice) földművesszövetkezetekben. Tapasztalatunk szerint főleg azért volt sikeres szervező munkájuk, mert a Tudományos-Műszaki Társaság tagjait, a szakszervezeti nevelésben tevékeny dolgozókat, a falvak népművelőit már megnyerték. És nem első ízben, hiszen az említett üzemek és földmúvesszövetkezetek kommunistái eddig is szívügyüknek tekintették a propaganda és az agitáció eszközeinek, módszereinek alkalmazását.

Sajnos, tapasztaltuk azt is, hogy egyes üzemekben, munkahelyeken fogyatékos, hiányos a gazdasági propaganda és agitáció szervezése, irányítása. Főleg ott, ahol a pártszervezetek nem eléggé következetesen irányítják a tömegpolitikai munkát, nem tartják fontosnak, hogy a vezető gazdasági dolgozók is részt vegyenek ebben a munkában. Tudniuk illene pedig, hogy a munkahelyek problémáit jól ismerik a vezető gazdasági dolgozók, és elsősorban nekik kell kijavítani a mutatkozó hibákat.

Járási pártbizottságunk ismerve ezt a helyzetet, egyre nagyobb hangsúllyal sürgeti: a tömegpolitikai munkába, mindenekelőtt a gazdasági propagandába és agitációba feltétlenül be kell kapcsolni a vezető gazdasági dolgozókat, a mestereket, az újítókat, a szocialista munkabrigádokat, és nem utolsósorban a tömegszervezetek tisztségviselőit. Úgy és olyan módon, ahogyan a füleki Kovosmalt, a Béke Bútorgyár, a losonci Polana és Nehézgépipari Vállalat, valamint az Ipolymenti Téglagyárak kommunistái teszik már évek öíá.

Példájukon felbuzdulva a Szlovákiai Üvegyárak poltári vállalatában a megújult vállalati vezetőség és a vállalat kommunistái a termelésben mutatkozó problémákat hasonló módon, a gazdasági propaganda eszközeinek segítségével, a dolgozók széles körű, öntudatos aktivitásával kívánják megoldani.

Helyes és célszerű módszert választottak, hiszen tapasztalataink szerint szinte általános: ahol a vezető gazdasági dolgozók részesei a tömegpolitikai munkának, szervezetten segítik a gazdasági propagandát és agitációt, ott a munkaeredmények, a munkasikerek sem maradnak el. Sőt, bizonyítják: jobbak, mint máshol.

Tényként mutatkozott ez a Szlovák Magnezitmúvek lovinobaőai, kalinovói üzemében, a losonci Poíana vállalat üzemében, a Csehszlovák Autójavító Vállalat munkahelyein, a bútorgyárakban, valamint a buzitkai, a poltári, a tamásfalvai (Tomaáovce) egységes földművesszövetkezetben. A bizonyító tény az, hogy a 6. ötéves terv feladatait túlteljesítették.

örömmel tapasztaljuk, hogy nemcsak ezekben az üzemekben, hanem máshol is megkezdték a gazdasági propagandát és agitációt irányító bizottságok szervezését. Ezeknek a bizottságoknak a tagjai: pártunk tisztségviselői, propagandisták és agitátorok, a tömegszervezetek vezetői, brigádvezetók, újítók, a munkahelyek legjobb dolgozói, egész sor műszaki és gazdasági vezető, örömmel tapasztaljuk azt is, hogy a bizottság vezetője a legtöbb esetben olyan műszaki, vagy gazdasági vezető, aki a munkabrigádok mozgalmának tehetséges szervezője, aki magától értetődő feladatának tartja a munkaverseny irányítását, a vállalások ellenőrzését, a környezet rendezésére irányuló akciók megszervezését, aki arra neveli a dolgozókat, hogy mindenki gazdája legyen saját munkahelyének.

Minőségi javulás tapasztalható a legjobb és példás dolgozók, az újítók, a szocialista munkabrigádok és a gazdasági vezetők kapcsolata terén is. Rendszeresek az olyan találkozók, amelyen megbeszélik a problémákat, kicserélik tapasztalataikat, értékelik és jutalmazzák az élenjáró dolgozókat. Természetesen, ezeket a találkozókat a kommunista tisztségviselők és a szakszervezeti vezetők együttműködve, közösen szervezik.

így aztán érthető, hogy a „Legjobb dolgozók galériája“ az üzemekben nemcsak dísz. Érthető az is, hogy járásunk

legjobb dolgozóinak fényképei a kerületi szervek tablóin is láthatók. A faliújságok, a vállalati lapok, a járási újság, de a napilapok, a Csehszlovák Rádió ésTelevízióis rendszeresen foglalkoznak az élenjáró dolgozók munkamódszereinek ismertetésével.

A gazdasági propaganda és agitáció hatékonyságának fokozása az is, hogy a kommunisták, a szakszervezeti vezetők gondoskodnak az élenjáró dolgozók jutalmazásáról: járási, kerületi, miniszteri és állami kitüntetésekre javasolják őket a munkaadók pedig pénzjutalomban, üdülésben, társasutazásokban való részvételben részesítik.

Egyre hatékonyabb a gazdasági propaganda és agitáció a munkaverseny, a vállalási mozgalom eredményessége tekintetében. Bizonyítja ezt a pártkongresszus és a CSKP megalakulása tiszteletére bejelentett vállalás nagysága, hiszen értéke: 105,3 millió korona. Egyébként ezeknek a vállalásoknak a 80 százaléka a tervfeladatok túlteljesítését, a minőség javítását, a költségek csökkentését képezi.

Ezeket a vállalásokat a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 64. évfordulójának a napjára kívánjuk teljesíteni, és ebben az akcióban jelentős szerepet töltenek be a Nemzeti Front szervezetei, járásunk 1123 szocialista munkabrigádja, valamint az a munkaverseny, melyet a szövetséges bogorogyicki járás, valamint a Szakszervezetek járási Tanácsa és a járási mezőgazdasági igazgatóság vándorzászlajának elnyeréséért szerveztünk.

Fontos szerepet tulajdonítunk a szemléltető agitáció- nak. Sajnos, ezen a téren számos hiányosság tapasztalható. Nem mindig aktuális, és nem szolgál a nyílt bírálat eszközéül. Több munkahelyen pedig hiányoznak a mozgósító tartalmú jelszavak, feliratok, az olyan propagandatáblák, melyek konkrét tényekre irányítják a dolgozók figyelmét.

Ezeket a problémákat és a megváltoztatás módját részletesen megvitattuk, megbeszéltük a pártszervezetek elnökeinek és aktivistáinak júliusi gyűlésén. Konkrét feladatokat határoztunk meg, és azok teljesítését rendszeresen, következetesen ellenőrizni fogjuk.

Az eddig bevált munkamódszerek alkalmazásával az eddiginél nagyobb mértékben és főleg jobban fogjuk hasznosítani a tömegpolitikai munka eszközeit a gazdasági propagandában és agitációban, mert meggyőződésünk: így sikeresebben teljesíthetők a tervfeladatok.

TANKINA ISTVÁN, az SZLKP losonci járási bizottságának titkára

1981 Vili. 3