Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-23 / 33. szám
A KÍVÁNSÁGOKAT NE KEZELJÜK VALÓSÁGKÉNT A szocialista forradalmat jogosan kötjük össze a nagy célokkal, azzal a vágy- gyal, hogy minél gyorsabban következzenek be a mély és széles körű, jó irányú változások. Meggyőződésünk, hogy a lelkesedés, kezdeményezés és határozottság olyan erő, amellyel mindezt megvalósíthatjuk. Ezt az alapállásunkat vették és veszik célba nyílt ellenségeink, de nem egy alkalommal képezik vita tárgyát a szocializmus meggyőződéses hívei közt is. A szocializmus megszilárdításáért és fejlesztéséért folytatott küzdelemnek nagyon sok ellentétes megnyilvánulása van. Elkerülhetetlen, hogy az alapvető kérdésekkel kapcsolatban nap nap után állást foglaljunk - néha csak általánosságban, de rendszerint konkrét formában. A gyakorlatban például gyakran találkozunk irreális tervek okainak és következményeinek leleplezésével, s azzal a követelménnyel, hogy vonják meg az elvi határt a megvalósítható és a megvalósíthatatlan közt. x x x 1981. Vili. 23. Mintha érproblémák - és a hasonlóak- visszhangja lenne, most egyre gyakrabban hangzik el a forradalmi realitás követelménye. Ennek bizonyítéka az is, mily fontos helyet foglal el az SZLKP legutóbbi, a CSKP XVI. és az SZKP XXVI. kongresszusának dokumentumaiban. Mivel állandóan ismételgetik - megfelelő és alkalmatlan helyeken egyaránt- néha elvész az említett fogalom lényege és értelme. Miért épp most kerül ez a kérdés ennyire előtérbe? Ennek objektív oka, alapja a fejlett szocialista társadalom építésével összefüggő feladatok fokozódó bonyolultsága és nagysága. Ebben az irányban a reális hozzáállás igényességet fejez ki: a problémák lényegéig akarunk hatolni és sikeresen megoldani; az igényesség elsősorban a fantáziálás, a maximalista jelszavak ellen irányul. De nem jelenti azt, hogy céljaink óvatosan alkalmazkodni fognak egyesek kényelmes életstílusához. A politikai realitás és a politikában való realitás a gyakorlati követelményekből ered. Természetesen ezt nem kapcsolhatjuk össze olyanféle tendenciákkal, hogy az elért eredményekkel már megelégedhetünk, konzerválhatjuk a múlt szokásait és kritikátlanul használhatjuk a korábbi mércét. A tényeket figyelembe vesszük, de nem hivatkozhatunk a fennálló körülményekre, az utasításokra. Céltudatosan igazodunk mindenhez, ami életképes és van távlata. Mindegy, hogy a forradalmiság a legel- vontabb vagy legreálisabb kérdéseket érinti-e, a tényekre gyakorolt valóságos hatása mindig kulcsfontosságú mozzanat. De a forradalmiság lényege nem az, hogy a valóságra, mint olyanra helyezi a hangsúlyt, hanem elsősorban a valóság megváltoztatása, jobbá, tökéletesebbé tétele a forradalmi tett. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörténelmi jelentősége abban rejlik, hogy az emberiség rálépett a szocialista elvek gyakorlati megvalósításának útjára, s bebizonyította, hogy a szocialista társadalom építésének jelenlegi szakaszában a forradalmiság előfeltétele a valóságlátás- az a képesség - hogy józanul tervezünk, tárgyilagosan értékelünk, a szavak és a tettek egysége egész életutunk programjává válik. A valóságlátás tehát nem csupán jóakarat dolga, hanem része annak az igyekezetnek, hogy a gyakorlat minden oldalát tudományosan, tényekkel indokolva közelítsük meg. Nem jelenti a fennálló állapotok pontos leírását, hanem elsősorban ázt a képességet és akaratot, hogy a jelenlegi viszonyokat forradalmi módon átalakítjuk a társadalmi haladás érdekében. Ez fontos alkotóeleme korunk konfliktusai és problémái megismerésének, a forradalmi aktivitás, a pártos hozzáállás elválaszthatatlan része. A valóságlátás mint képesség A XVI. kongresszus tárgyilagosan jellemezte és értékelte mai életünk problémáit. Többször és nyomatékosan figyelmeztettek, hogy a kitűzött célokat egyetlen területen sem alapozhatjuk - sem a gazdasági növekedés ütemét, sem az életszínvonal növekedését tekintve - kívánságainkra. A XVI. kongresszuson Gustáv Husák elvtárs terjesztette elő a központi bizottság jelentését. Nyomatékosan figyelmeztetett, hogy ,,a jövőt derűlátóan, de józanul mérlegeljük. Számolunk a reális, megalapozott távlatokkal, melynek támasza az öntudatos ember kezdeményezőkészsége, akinek a szocializmus vágyai teljesülését jelenti - azzal az emberrel, aki elszántságát és erejét a valóságból meríti, s tudja, hogy hazájának szabad és szuverén uralkodója, minden gazdagság alkotója és felhasználója“. A reális hozzáállás követelményét ebből a szempontból úgy kell látnunk, mint az élettől és a valóságtól elrugaszkodott elképzelések kritikáját, mint a lakosság legszélesebb rétegei politikai és munkaaktivitásának fokozásáért folytatott küzdelem részét. Úgy kell néznünk a dolgokat, hogy az megegyezzen az emberek konkrét tapasztalataival. Ez értékes elvi álláspont, és mozgósító ereje van. A gyakorlat megmutatta, hogy a nem reális jelszavak meghirdetése, a megvalósíthatatlan ígéretek és az illúziók terjesztése végeredményben mindig karos. Az élet kérlelhetetlen ítélőszéke helyreigazítja a realitást nélkülöző elképzeléseket, leleplezi a csalásokat és öncsalásokat. Az a törekvés, hogy az irányító tevékenység minél hatékonyabb legyen, érthető és értékeljük is, de ha azt hisszük, hogy ezzel kiküszöbölhetjük a gyakorlat állandó tökéletesítését, megbocsájthatat- lan és káros illúzióban ringatózunk. Az persze tény, hogy az árnak, melyet társadalmunk a fent említett kiigazításokért fizet, a lehető legkisebbnek kell lennie. Ez annál fontosabb, minél bőségesebbek anyagi forrásaink, minél bátrabb célokat tűzünk ki, minél nagyobb emberi energiákat tudunk mozgásba hozni. A CSKP tehát a fejlett szocialista társadalom építése során előtérbe helyezi a politikai realitásokat - ehhez kell igazítanunk elképzeléseinket és tetteinket. Tevékenységét arra alapozza, hogy alaposan, aprólékosan és mélyen ismeri a dolgok állását; az elméletileg helyes és gyakorlatilag megvalósítható elvek következetes megkülönböztetéséből indul ki, arra tanít, ne tekintsük megvalósult ténynek még a legszükségesebb kívánságainkat sem. Nem jutunk előre, ha megelégszünk a szocializmus fejlődésének elért fokával; itt egyetlen út van: a céltudatos, következetes helyzetmeghatározás. A lehető legszélesebb körben kell kihasználnunk minden előnyt és lehetőséget. A maximalizmussal szembe - mivel az végeredményben mindig az opportunizmus alacsony, könnyen elérhető céljaiba torkollik - az igényesség politikáját állítjuk. Hűség az eszméhez és a forradalmi aktivitás Az ideálokra szükség van. Természetes megnyilvánulásai annak, hogy az ember mindig egy boldogabb, igazságosabb tökéletesebb világra vágyik. A történelem nem kevés ideált ismer és egész sorát a megvalósulásukra irányuló kísérleteknek. Sok példa van arra is, hogyan hiúsultak meg, hogyan dőltek meg ezek az ideálok, vagy hogyan változtak át épp annak ellentétére, amit az ember el akart érni. Inkább kivételnek, mintsem szabálynak számított, ha egy eszme a múltban megvalósult. A társadalmi tömegmozgalmak is zátonyra futottak, mivel céljaik nem feleltek meg a valóságos lehetőségeknek. A másik oldalon még a legnemesebb gondolatok is erőtlen álmok maradnak, mert nem támogatták a tömegek. A múltban egyetlen politikai mozgalom sem volt elvileg annyira megalapozott és megalkuvás nélküli - mint a kommunistáké, mivel elméletileg mély és gyakorlatilag magas követelményeket támasztott, kritikailag értékelte az eszméket, elvetve a hamisakat. Egyetlen más mozgalom sem érte el, hogy a kitűzött, egész társadalmi rendszert megváltoztató gondolatokat gyakorlatilag is megvalósítsa. A világ materialista, lényegében forradalmi megközelítése ellentétben van a szemlélődő, passzív, megfigyelő állásponttal. Azok a küzdelmek, melyek a kommunista mozgalomban a tudományos ideológia és a szocialista valóság egyeztetéséért folytak, fontos részét képezik a forradalmi harcok történetének. A forradalmi mozgalom az opportunisták, a passzivitást hirdetők elleni harcban izmosodott, azok ellen küzdöttünk, akik a konkrét valóságot annak kritikátlan igazolásává változtatták, azt a tényt, hogy figyelembe kell venni az objektív valóságot, a fennálló állapotok törvényesítésé- nek vélték, a józanság követelményét a szubjektív tényező szerepének leépítésében látták. A kommunista politika realitása a radikalista hangulatok legyőzésével erősödött, nem cserélve fel a forradalmi hozzáállást a frázisokkal és az erő fitogtatásával. Voltak, akik olyan hangulatot keltettek, amely összekeveri az objektív lehetőségeket az adott feltételekkel, a határozottságot a türelmetlenséggel, a valóságérzéket a perspektívák elvesztésével. Ebben az összefüggésben hasznos, ha felidézzük Lenin szavait: „Az, aki fél a szocializmus építésével járó nehézségektől, aki megriad tőlük, kétségbeesik, kishitűvé és tanácstalanná válik, az nem szocialista“. A történelmi tapasztalatok megmutatták, hogy tarthatatlanok azok a törekvések, amelyek a szoscializmust mint eszmét, " „meg akarták menteni“ azon az áron, hogy feládozzák a szocializmust mint valóságot. Azonban nem lehet hatásosan védeni és továbbfejleszteni a szocialista valóságot anélkül, hogy következetesen szembesítenének a marxizmus-leninizmus elméletével, a kommunista és munkás- mozgalom elveivel, sokéves harcának értelmével és céljaival. Sem a jelenlegi állapot ellentéteit, sem a sikerek és létező problémák kölcsönös viszonyát nem lehet megérteni, ha elszakítjuk a történelmi fejlődés vonalától a reális feltételektől és lehetőségektől, ha elvont alapon hasonlítjuk össze az eszmét a gyakorlattal. A szocialista valóság tényeit kiforgató nézetekre az SZKP XXVI. kongresszusán Brezsnyev elvtárs válaszolt, mikor kijelentette: „Egyáltalán nem gondoljuk, hogy nálunk minden ideális. A Szovjetunióban a szocializmust hihetetlenül bonyolult feltételek közt építettük. A párt eddig feltáratlan terepen tört utat. Tőlünk senki nem tudja jobban, milyen nehézségek és hibák adódtak ezen az úton és milyen hibákat és nehézségeket kell még leküzdenünk“. Harc az opportunizmus, az óvatos kivárás politikája ellen A kommunista párt realista politikájának egyik (legjellemzőbb) vonása az igényesség. Ez nem véletlen kapcsolat. Az igényesség fokozása nélkül a realitás mint követelmény, könnyen átváltozik az erőfeszítés nélkül elérhető célok magya- rázgatásává. És fordítva: a gyakorlatiasság és tárgyilagosság követelményét össze kell kapcsolni a magasabb célok eléréséért folytatott küzdelemmel. A XVI. kongresszus programja teljesítésének feltétele az, hogy konkrétan lebontjuk minden részlegre és termelési ágazatra. Tehát azok járnak el helyesen, akik elvi szempontból elutasítják az irreális feladatokat. Vannak azonban olyanok is, akik sürgetik a realitások figyelembe vételét, de nem elvi okok miatt, hanem azért, hogy könnyebbé tegyék életüket; e célból hajlandók csökkenteni a nyersanyagforrásokat, eltitkolni a tartalékokat. De azokat ítéljük el leginkább, akik szeretnek kérkedni a szép, látszólag igényes tervekkel, de már előre keresik az érveket, miért nem teljesítik azokat. Úgy felfogni a dolgokat, amint vannak - semmit hozzá nem tenni, se elvenni a tényekből - első pillanatra úgy tűnik, ez csak természetes. Pedig ez a magától értetődő dolgok azon csoportjába tartozik, amelyek egyáltalán nem magától értetődóek. Nem vagyunk-e sok esetben tanúi a dolgok szépítésének vagy annak, hogy a dolgokat csak egyoldalúan, csak feketén látják? A helyzet nem ismerése, a szubjektivista nézetek nem okozzák-e gyakran a tények és események elferdítését? Hasonlóképpen általánosan ismert tény, hogy még egyszerű esetekben sem könnyű kihámozni az igazságot. A reális látásmód ugyanis nem csupán az adott állapot pillanatnyi rögzítése, mivel ez rendszerint nem idéz elő sok kétkedést és vitát; sokkal fontosabb a jelenségek megmagyarázása, helyes besorolása és értékelése. A jövőtervezésnél ez a szemléletmód a legfontosabb. Erre a fent említett kulcsterületre, az irányítás központjára tolódik ma át minden tevékenység reális megközelítése. A szocializmusnak mint realitásnak a megközelítése A XVI. kongresszus megállapította, hogy a lakosság többsége lényegében összekapcsolja életét a szocializmussal. Pozitív viszonya áldozatkész, becsületes munkában és elkötelezettségben nyilvánul meg. De ez az igazgatási hatáskörrel rendelkezők dolgát nem könnyíti meg- épp fordítva, a fent említett valóság a vezetőkkel szemben egyre magasabb követelményeket támaszt. A szocializmusnak, mint realitásnak az ereje nemcsak tudományos megalapozottságában rejlik, hanem abban is, hogy alapelvei mélyen gyökereznek a gyakorlatban. Szilárdan meg vagyunk győződve előnyeiről, de ennek semmi köze az élet idealizálásához. A problémák és nehézségek elbagatellizálása - mivel mi új utakat keresünk az évszázados tradíciók, szokások és hiedelmek leküzdése közben- a mi igazságos ügyünknek egyáltalán nem használ. A szocializmus nemcsak időben meghatározott kategória („mióta“) nem csak földrajzi fogalom („hol“), hanem elsősorban az emberi kapcsolatokban, gondolkodásban, cselekvésben beállt, kézzelfogható minőségi változás. Mint egyetlen más társadalmi rendszer, a szocializmus sem mentesül a múlt befolyásától, nincs elzárva a külső hatásoktól: túljutott bizonyos fejlődési fokokon, állandóan változik, az új harcol a régivel. Nincs tehát elvhűbb és éberebb kritikusa annak, ami van de nem kellene lennie - mint maga a kommunista párt. Politikája a reális állapotokból indul ki, nem titkolja el a negatív jelenségeket, de egyidejűleg megtesz mindent azért, hogy minél gyorsabban és teljesen felszámolja, ami ellentétben van a szocializmus elvével, ami a múlt csökevénye. A szocializmust a létező, és nem az elképzelt emberekkel építjük és fejlesztjük. Éppen azért elengedhetetlen, hogy minél pontosabban, idejében és tárgyilagosan elválasszuk a megvalósíthatót a megvalósít- hatatlantól, az elméletileg lehetségesét attól, ami egyelőre nem lehetséges, a most létrehozhatót attól, amit csak a jövőben tudunk megalkotni. Ezért van hát nemzetközi jelentősége az SZKP XXVI. kongresszusa határozatainak az SZKP új Programjának előkészítésével kapcsolatban. Céljaink elérése érdekében különösen időszerű az a lenini gondolat, hogy olyan magatartást kell tanúsítanunk, mint az egy osztálynak, a nagy tömegeknek a pártjától elvárható. Minden erőfeszítésünket, az emberek megnyilvánulásait, aktivitásuk eredményeit, s végeredményben az ember és az élet viszonyát, tehát mindent az hoz közös nevezőre, hogy mit várunk magától az embertől és milyen mértékben tudjuk tervszerűen öntudatos emberré nevelni. A szocialista felelősségtudatban, a forradalmi fegyelem kialakításában, a kezdeményező hozzáállásban - amely gyakorlati tettekben nyilvánul meg - ebben volt és van az új társadalom alapja - legyőzhetetlenségének forrása és állandó fejlődésének fedezete. A XVI. kongresszus határozatai után különösen világos, hogy a szocializmus nem erősödhet és fejlődhet, ha csupán szavakban „jelentjük be“ részvételünket, de meg kell teremteni a szavak és tettek egységét, a hatékony aktivitást. Az előre vezető út nem szavakon alapul - legyenek azok bármily hangosak, erősek és nagyok - hanem azon, hogy mindenki teljesíti kötelességét. ALEXEJ OZARŐUK ■■■Mi 3
