Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-23 / 33. szám

A MA KOMMUNISTÁI Hiba lenne azt gondolnunk, hogy ha a Vigona vállalat bármely műhelyében felhangzik: „Kareé jön“ akkor ez arra figyelmeztet, hogy olyasvalaki közeledik, akit nem látnak szívesen. Ezekben a sza­vakban benne van az az évek hosszú során megszerzett tekintély és tisztelet is amelyet nem könnyű elérni. VALAKI jön! Személyiség, okos ember, kiváló szak­ember, kommunista. Ö ugyan azt állítja, hogy az üzemben több az ellensége, mint a barátja, de maga is jól tudja, hogy ezek nem a szó szoros értelmében vett ellen­ségek. Haragjuk csak egy-két óráig, leg­feljebb fél napig tart, aztán elpárolog a sértődöttség. Mérlegelik a dolgokat és végül elismerik, hogy Karesnak megint igaza volt. Az érveit ugyanis átgondolja, megindokolja, úgy mondja el, hogy se a hangját nem emeli fel, se nem geszti­kulál. Jiri Kareé a minőségellenőrzési és irá­nyítási osztály vezetője a svitavyi Vigona vállalatban. Senki sem mondaná, hogy egy év múlva nyugdíjba megy. Nem is megjelenése miatt, inkább azért, mert rá is jellemző az, ami a fiatalok legjobbjaira: a kíváncsiság. Mindig újabb és újabb dolgokat akar megtudni. Általában bevett szokás, hogy az embereknek az ö korá­ban már csak egyetlen gondjuk van: hogyan húzhatnák ki újabb feladatok vál­lalása nélkül a nyugdíjig. Gyakran mon­dogatják: hagyjatok nekem békét az új módszerekkel, én megszoktam, hogy így csinálom, engem már semmiféle újra ne tanítsatok... ne akarjátok, hogy kockáz­tassak, hogy konfliktusokba kevered­jem... Az a téves szemlélet lesz úrrá rajtuk, hogy munkájukat könnyen és gyorsan végzik, s valójában a rutin áldo­zatai. Igaz, sok függ az üzem légkörétől. Ott, ahol megelégszenek a kitaposott ösvénnyel, ahol szorongva védekeznek bármiféle újítás ellen, ott a fiatalember is egykettőre elkényelmesedik és elveszti lendületét. A Vigonában ilyesmi nem történhet meg. Már maga az a tény, hogy azok közé az üzemek közé tartozik, amely hitelesíti - illetve kipróbálja - a vezetés és a minő­ség javításának kísérletét, hogy jelenleg azok közt az élenjáró üzemek közt van, melyek a kezdeményező tervezésre tö­rekszenek, ez azt jelenti, hogy van érzé­kük az új iránt. De jele annak, is, hogy itt megértették a kor legfontosabb követel­ményeit, amelyeket nem lehet letudni jelszavakkal, se lángoló szónoklatokkal, csak cselekvő, eredményes munkával. Nagy szerencse, ha olyan kollektíva tagjai lehetünk, ahol nem élhetünk meg a régi érdemekből. Most mutasd meg, mit tudsz! Most ösztönözd a többieket! Légy képes vállalni a kockázatot és a felelős­séget! Senki sem vitatja, hogy ez nehéz. Nagy akaraterőt, politikai fejlettséget, erős jellemet és alapos tudást követel. Tanácsot csak az adhat, aki többet tud, aki nem képzeli, hogy ha egyszer megta­nult valamit, az már egész életére elég. Több szociológiai felmérés bizonyítja, hogy a munkahellyel való elégedettség új elemmel gazdagodott - az embereket nem-csak a jó fizetés tartja össze a kö­zösségben, hanem elsősorban az embe­rek közötti kapcsolatok. Tekintélye van és becsülik az olyan vezetőt, aki igényes, meg tudja szervezni a munkát, ura a sza­vának. És művelt. Ha valaki föellenőr, mint például Jiri Kares, az ilyen elisme­résnek nagy értéke van. A minőségi, illetve a hanyag munka és ennek összes okai, következményei Ka­rps elvtárs számára, már csak tisztsé­géből eredően is, úgyszólván kenyérkér­dés. Öt elsősorban a probléma lényege érdekli: MIÉRT? Természetes emberi tu­lajdonság, hogy jól dolgozunk, kevesen vannak a Rontó Pálok, akik csak azért is elrontanak mindent. Miért hagyja el hát annyi sikertelen termék a futószala­gokat? Ha most az állítanám, hogy e jelensé­gek okát Kares elvtárs előtt a hatékony irányítást és kiváló minőséget célzó kí­sérlet világította meg, ez ugyan bizonyí­taná a kísérlet mindenhatóságát és meg­indokolná szükségszerűségét de az ő számára nem lenne túl hízelgő megál­lapítás. Ez azt jelentené, hogy ölbe tett kezekkel várakozott, és nem volt képes vállalni a felelősséget. Pedig vállalta. De csak a kísérlet és azt követően a népgaz­daság tervszerű irányítási rendszerét 1980 után tökéletesítő komplex intézke­dések nyitottak széles teret a jó minősé­gű munkát gátló tényezők fokozatos el­hárítására és tették lehetővé, hogy a mi­nőség javítása során az irányító tevé­kenységbe bevezessék a szigorú szabá­lyokat. A Vigona vállalatnál első lépésként elvégezték az irányítás és minőségelle­nőrzés mélyreható elemzését. A techni­kusok, művezetők, szövőnők, szabályozó szakemberek és mások bevonásával fi­gyelemmel kísérték a különböző termelé­si részlegeket -és azt is, milyen anyagi haszna származik a vállalatnak abból, ha javul a termékek minősége, valamint azt, hol „csikorog“ leginkább a fejlesztés, a termelés a raktározás és az értékesítés folyamata. Megállapították, hogy a meg­rendelők túlságosan (szinte már közö­nyösen) elégedettek termékeikkel. Figye­lemmel kísérték hogy a minőségjavítás területén hány és milyen újítási javaslatot valósítottak meg (siralmas milyen keve­set) és mit reklamálnak leggyakrabban a vásárlók - és még sok egyebet. Ilyen elemzés esetén a Kares elvtárs helyén sokan félreálltak volna, mivel lé­nyegében az ő osztálya munkájának ér­tékeléséről volt szó. És nagyon kritikusan értékeltek, egyesek jelezték, hogy talán túlságosan is éles volt a bírálat. Csakhogy éppen ez a kommunista Kares legerősebb oldala, hogy soha nem hátrál meg. Most is ő vezette azt a cso­portot, amely a megállapított tényeket kiértékelte és kidolgozta a vezetés komp­lex programját. A programban lefektették a pontos alapelveket, a termékfelújítás távlatait, a jutalmazás és büntetés mód­szereit, nevelési célját, vagyis kijelölték azt az utat, amelyen haladniuk kell. Kares elvtársnak az a véleménye, hogy a minőséget nem lehet íróasztal mellől ellenőrizni. Gyakran lehet látni a műhelyekben, de mindig előzetes beje­lentés nélkül érkezik. Akik nem ismerik elég jól, ezt alattomosságnak is bélye­gezhetik, pedig nem az. Az az igazság, hogy világosan akar látni. Mikor a 3-as számú üzemen vezetett keresztül, az asszonyok előtt a lebegtető szárítóban haladt a szövetpálya, egyenletesen szá­radt a textília. Az asszonyok feszült figye­lemmel dolgoztak. Itt sosem lehet lazíta­ni. Mindegy, hogy portörlő, gyapjútakaró, bútorhuzat vagy nadrágszövet készül - a minőségi mutatókra minden esetben egyformán figyelni kell. A minőségre min­dig egyforma mércét alkalmaznak. Ha tudsz dolgozni, mindent egyformán jól megcsinálsz, ha nem, megérzed a borí­ték vastagságán. A jutalmazási rendszer ugyanis rendkívül egyszerű és közérthe­tő: azt az összeget, amelyet a Vigona kötbér formájában lenne kénytelen kifi­zetni a megrendelőknek a nem megfelelő minőségért, inkább kifizeti a saját dolgo­zóinak a kiváló minőségért. Nagyon igaz­ságtalan lenne, ha az emberek jó mun­káját nem értékelnék. A dolgozók pedig jól tudják, hogy a „félelmetes“ Kares, történjen bármi, a tisztességes munkát mindig elismeri. A Vigona név francia eredetű. Egy jellegzetes fonal neve, amelyet gyapot- és gyapjúhulladékból fontak. Eredetileg itt szőtték a cájgot. Az idősebb emberek még biztos jól emlékeznek a tipikus „cájgnadrágokra“, a jellegzetes munkás­öltözetre. Ennek az anyagnak legkeve­sebb egy nemzedéket ki kellett szolgál­nia. A gyártásprogram fokozatosan tért át az igényesebb textilanyagok gyártására, ezzel automatikusan fokozódtak a minő­ségi követelmények. A Vigona flanellta- karói, farmernadrágjai és más gyártmá­nyai közkedveltek lettek. De megszeret­ték a vásárlók a gyár jersey anyagát is. Új gépeket vettek, a dolgozóknak új gyártási módszereket kellett elsajátítaniuk, meg kellett ismerkedniük az új technológiával. Erre az embereket fel kellett készíteni. Svitavyban, az ipari iskola esti tagozatán Jiri Kares elvtárs hosszú éveken át taní­totta az új technológiai ismereteket. Az csak látszat, hogy a minöségellenőr és irányító feladatai távol esnek a szaktan- tárgyak tanítójának teendőitől. Kares elv­társ azt állítja, hogy az összefüggés na­gyon is lényegbevágó és szerves. Egy­részt azért, mert mindkét feladat rákény­szeríti, hogy állandóan képezze magát, tájékozódjon a szakirodalomban, más­részt egy-egy elméleti előadás után meg­tudja például, hogy hogyan szőjünk jó minőségű anyagot, ha hiányzik a közép­ső vetülékfeszítö láncfonalőr és a gépek csak a szerelők megfeszített munkájának eredményeként dolgoznak úgy-ahogy. Az ilyen esetek miatt órák után nincs jókedve, de másnap már elkövet mindent, hogy a vetülékfeszítöket megszerezze.- Úgy gondolom, minden szakoktató­nak egyidejűleg dolgoznia kellene a ter­melésben is, mert így jobban megismeri azokat a problémákat, amelyekkel a di­ákjai - az üzem dolgozói nap nap után találkoznak - foglalja össze véleményét. Aztán - ez már az első pillanatban szembeötlik - az iskolában olyan pedagó­giai tapintatra és tapasztalatokra tett szert, hogy az emberekkel soha nem a vezető pozíciójából tárgyal, nem utasítgat, nem használ heves mozdulatokat. Ha legalább kiabálna, a másik is véde­kezhetne, felemelhetné a hangját. De így a kisdiák kínos pózában, vöröslő fülekkel álldogál és túri a fejmosást. Megpróbál­ták nem egyszer kiprovokálni a hangos civakodást, de nem ment. Pillanatnyi „el­lenségei“ elismerték, hogy Karesnak van tekintélye és rendet tud tartani. Magával tudja ragadni és ösztönzi a többieket, magára meri vállalni a hibákat és a fele­lősséget, s nem fél a kockázattól. IVETA FRYVALDSKÁ-L M indössze huszonegy tagja van a Párkányi (Stú- rovo) Állami Gazdasághoz tartozó kismuzslai (Malá Muzla) részleg pártalapszervezetének. Bár a hu­szonegy kommunista mindent megtesz a jó gazdasági eredmények eléréséért, gond azért akad bőven - tájé­koztat bevezetőként Stanislav Kaéovié. az alapszerve­zet elnöke- Hol szorít a cipő a legjobban'!’ Az állattenyésztésben. Úgy tudom, hogy részlegükön épült fel nemrégen az uj 540 férőhelyes tehénistálló s 3300 literes átlagos teihozam elérését tűzték ki célul.- Jelenleg azonban - mondotta Szűri Vince mérnök, az állattenyésztési ágazat vezetője - távolról sem közelitjük meg ezt a színvonalat, mivel átlagosan csak 8.1 liter tejet fejünk naponta. Az alacsony tejhozam azzal magyarázható, hogy a kőhídgyarmati üzemegy­ségről nem éppen a legjobb egyedekkel töltöttük fel az új istálló állományát A magyarázkodás természetesen nem segít, arra kell törekednünk, hogy változtassunk a helyzeten. Tehát, a tejtermelés színvonalának emelése Kis- muzslán fontos gazdaságpolitikai kérdés. Hiszen arról van szó, hogy nemcsak az új férőhelyeket, hanem a fejőstehenek genetikai képességét is jobban kell hasznosítaniuk. S ennek megoldása nem képzelhető el csak úgy. ha a feladatokat pontosan meghatározzák, szükséges az ellenőrzés is és az ágazatban dolgozó kommunistákat egységes cselekvésre kell mozgósíta­ni A jó példákért nem kell a szomszédba menni. Zvara Mária kommunista fejőnő - hogy csak öt említsem - ugyanazt a takarmányt eteti, mint a többiek, mégis 11,94 liter tejet fej egy tehéntől.- Kamatoztatják-e ezt a példás eredményt a gazda­sági propagandában? - tettem fel a kérdést Sulci Lajosnak az ágazati pártcsoport vezetőjének.- Sajnos, ezen a téren elég nagy a mulasztásunk- ismerte be őszintén. - A kommunista fejőnő három családtagja dolgozik a tehenészetben, s mindnyájan megérdemelnék, hogy nevük és fényképük felkerüljön a dicsöségtáblára. Ezután Kazán Miklós mérnök, az üzemegység fiatal vezetője vette át a szót. Elmondta: négy évet töltött eddig az állami gazdaságban, együtt fejlődött a kom­munistákkal, az üzemegység dolgozó kollektívájával. A NYÍLT BESZÉD HASZNA- Igaz - hangsúlyozta - számtalanszor kellett bizo­nyítanom, míg kiérdemeltem a pártalapszervezet és a munkások bizalmát, de most már öröm velük együtt dolgozni. Ugyanilyen hangon beszélhetek a Kismuzslá- hoz tartozó Csenke-puszta, a Kengyelesi-major és a szentgyörgyhalmi részleg törzsgárdájáról, segítsé­gükkel számtalan problémát sikerült megoldani az évek folyamán. Igaz, mi még nem tartozunk az élenjárók közé. Annyit azonban elértünk, hogy biztos alapokra helyeztük a gazdaságok fejlődését. Évente legalább 15 millió korona termelési értékkel, ebben 30 vagon hús­sal, 3800 húszkilogrammos elválasztott malaccal, más­fél millió liter tejjel, 18 mázsa gyapjúval járulunk hozzá az állami gazdaság tervteljesítéséhez. Idén az üzemegység részlegein mérsékeltek a hoza­mok Ám, ami lényeges, a kommunisták a sikertelensé­gekért is vállalják a felelősséget, és cselekvőén vesz­nek részt a jobb eredmények elérésében. Beszédes Ferenc, a csenkei részlegen ezt így öntöt­te szavakba: - Mi például 486 vágóállatot hizlalunk. A terv: elérni a 0,75 kg-os súlygyarapodást, a valóság­ban azonban 0,83 kg-os súlygyarapodást értünk el annak ellenére, hogy a szabadtartásos technológiát alkalmazzuk. Ezekben a hónapokban viszont 1,10 kg- ot tesz ki a napi súlygyarapodás, így augusztus végéig egész évi hústermelési tervünket teljesítjük. Mégsem vagyunk elégedettek az eredményekkel, s nem írjuk ezt a rossz istállózási körülmények rovására. Nincsenek eszményi munkafeltételek a Kengyelesi- majorban sem, ahol a kismuzslaiak kocáit Varga Lajos és Karol Kalina gondozza. Az elletés az esztergomi káptalan idejéből hátramaradt sertésólban történik, a tervezett 9,20-szal szemben mégis 10,54 darab kisma­lacot választottak el egy kocától.- Ez annyit jelent - dicsekedtek a gondozók -, hogy az első félévben terven felül 283-mal gyarapíthattuk a választott malacok állományát.- Mennyi pénzt kaptak a teljesítményért?- Fejenként ötezer koronát havonta - jegyezte meg Karol Kalina, de azt is hozzátette, hogy nagyon meg kellett dolgozniuk a fizetésért. Estefelé, amikor a majorok megtekintése után visz- szaérkeztem a kismuzslai üzemegységre, azt kérdez­tem az alapszervezet elnökétől, minek tudható be a javulás az állattenyésztésben?- Szerintem lassan beérik annak a munkának a gyü­mölcse, amelyet egyrészt a pártbizottság, másrészt az alapszervezet kommunistái oly türelemmel végeztek a dolgozók körében. SZOMBATH AMBRUS 1981. Vili. 2: d MIM

Next

/
Thumbnails
Contents