Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)
1981-08-16 / 32. szám
előadóest, a Harangtisztán, romániai magyar költők két háború közti és az utóbbi három évtizedben született verseiből ad válogatást. Ádám Erzsébet elsősorban színésznő - Marosvásárhelyt végezte a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézetet, most a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház magyar tagozatának művésze, de az elöadómúvészetet, az önálló pódium-esteket tekinti igazi teljesítménynek. Ebben találta meg a legközvetlenebb kifejezési formát, amit tudásával, tehetségével művészetté emelhet. Előadóestjeivel nemcsak Románia városait, községeit, falvait járja, szerepelt velük Magyarországon kívül más európai orszáoldható meg rendezés, rendezői ötletek nélkül. Egyáltalán, rendező nélkül nem születhet ilyen előadás. Hiszen itt olyan dialógusokról van szó, amelyekben Bethlen rep- likázik a feleségével, a szerelmével, s mindhármójukat egyetlen színésznő személyesíti meg. A neves bukaresti Bulandra színház rendezője, Taub János vállalkozott rá, hogy a már betanult szöveget „színpadiasítsa“, rendezői eszközökkel talpra állítsa. Ádám Erzsébetről tudni kell, hogy filmszerepei is vannak. Játszott egy Sütő András forgató- könyve alapján készült filmben, majd a bukaresti filmstúdiótól további három főszerepet kapót. Az egyik kivált azért érdekes, mert mmrmmi Látogatás Ádám Erzsébetnél A puritán díszletek közt, a „nem menekülhetsz" mementójaként leszűrt kardokkal bekerített fejedelmi trónus körül bolyong ez a törékeny, bíborba öltözött, lobogó hajú, villogó tekintetű színésznő, s a néző, hallgató hiszi, tudja: ő Erdély szorongatott fejedelme. De nem csupán az. Ámulva csüng rajta a titkon trükköt félő nézőtér szeme, ahogy pillanat múltán ugyanő Károlyi Zsuzsannaként perel családi boldogságáért férjeurával, gyötri féltékenységével hitvesét Báthori Annáért; a ’következő minutában Báthori Annát látja buján és csábítón a fejedelem után nyúlni. Ennek a három embernek a egymástmarcan- golásától lesz fullasztó a színház levegője, de leginkább mégis az ország jármába fogott, kétfelöl szorongatott, a megmaradás „praktikáját“ latolgató fejedelem önmagával vívott csatározásaitól. Három viaskodó ember a színpadon - egy színésznő, Ádám Erzsébet a reflektorfényben. Sűrű feszültségtől vibrál az előadás, a Móricz Zsigmond müveiből, Írásaiból összeállított pódiummüsor: A nap árnyéka. A színházi élményt a szövegmontázs szerkesztője, Hajdú Győző értelmi síkon teszi teljessé. Marosvásárhelyt a hetvenötödik felé közeleg a fellépések száma, az elmúlt év végén pedig Magyar- ország több városa ismerkedhetett meg a Nagy Fejedelem születésének 400. évfordulójára emlékező előadással. S a másikkal, a Vadrózsákkal, a székely népbal- lada-esttel, hol sokoldalúságát új színben csillogtatja az elóadómú- vésznö. A Kriza János gyűjtéséből válogatott műsort, ami már több mint száz előadást ért meg, csak lemezfelvételen élvezhettem, a József Attila-összeállítást úgyszintén. Fordított sorrendűre sikeredett a felsorolás: az első önálló gokban, sőt a tengeren túl is. Tehetségéhez minden esetben jól megszerkesztett anyagot kap. A József Attila-összeállítás újszerűségét abban keresték, hogy ezt a nagy költőt - akit mi elsősorban forradalmi költőként deklarálunk - egy kissé más oldaláról mutassák be: szerelmes verseinek és leveleinek tükrében. Sütő András írja ennek a lemezen is kiadott, Rejtelmek ha zengenek című műsornak a boritóján: ..Napjainkkal eljött számára a nagy elégtétel korszaka, bár költészetének szerelmes strófáit önnön hangjával ítéltük sokszor hallgatásra. Véle harsogtuk, hogy nem ő kiált: a föld dübörög.“ S most őt, az ő sajátos érzékenységét, feszültségét kiáltja szerte a szépbeszédú Ádám Erzsébet. Mindig a konkrét figurát keresi, nem érdeklik a beidegződések: ezt vagy azt a szerepet így kell, így szokás eljátszani. A nap árnyékában például, ahhoz, hogy differenciáltan játszhassa el Károly Zsuzsannát és Báthori Annát, sokkal többet kellett tudnia róluk, mint azt, milyen szerepet töltöttek be ők Bethlen életében. Ismerni kellett Zsuzsanna idegbetegségét, okosságát, bölcsességét, féltékenységét, szeretnivágyását, hi- degfejűségét. Ez a hármas szerep nemigen Magyarország felszabadításáról szól, s benne egy csak magyarul tudó tanítónőt játszik. Bár Ádám Erzsébet legtestre- szabottabb műfaja az előadóművészet, nem hiszem, hogy ne lennének dédelgetett szerepálmai. Bár egy színház ritkán épít arra, mit szeretnének a színészei eljátszani. Ugyancsak ritka, hogy megszervezze egy-egy tagjának fejlődését, karrierjét, mondjuk olyan formán, hogy távlati koncepcióban tervezi a művész adottságainak fejlesztését; most eljátszátja vele X szerepet, öt év múlva megérleli Y szerepre, Júliára, Ophéliára stb. Igen, például ezek is szerepálmai, mint minden színésznőé. Görög drámában is szívesen játszana. Viszont nem várhat arra, hogy esetleg tíz év múlva, negyvenévesen játssza el Júliát. így önálló estjein éli ki legteljesebb művészi hajlamait, kamatoztatja tudását. Ennek a zene a legdöntőbb motívuma, ahol a színésznő pantomimjátéka adja azt a többletet, amit a nyelven és zenével túl nyújthat. A műsör fölhasználja mindazokat a külső effektusokat - pl. fényhatások - ami A nap árnyékában is oly nagy szerephez jutott, de ezen túlmenően erősebben koncentrál a koreográfiára, mozgástechnikára. NAGY JUDIT Történetek B(ertolt) B(recht) úrról ..Hogy tudott nevetni! És milyen szívesen nevetett! Tréfája tudott nagyon keserű is lenni. Brecht nem kímélte a barátait sem. önmagát sem. és senkinek sem rótta fel az öt célzó gyilkos iróniát. Az életet vidáman élte. ha az nem is volt mulatságos. Komolyan csak a munkáját vette' ‘ - így jellemezte a barát. Lion Feuchtwanger Bertolt Brechtet. azt az író-forradalmárt, aki az észt tartotta a legemberibb emberi tulajdonságnak - hitt a világ emberi arcában, az egészséges emberi értelemben, következésképp megvetette a hamis hősi pózokat. a nagy szavakat, az ürességtől kongó“ elismert igazságokat“. Élete végéig harcolt az emberi cselekedet korlátozása és önkorlátozása ellen, a lehető legkegyetlenebbül kigúnyolta és kikacagta a politikai öncsalást és önámítást éppúgy, mint a filiszteusi képmutatást. alattomosságot és az életet, az élést gátoló kispolgári álerkölcsöt. Az alábbi anekdoták életrajzi és iradalomtörténeti érdekességek, az ember-Brecht és a múvész-Brecht szétválaszthatatlan nagyszerűségének és egyszerűségének dokumentum-szikrái: átüt rajtuk az eredeti szellem fénye, a szigorú jóság, a világot újraértelmező irónia, tulajdonképpen az a brechti meggyőződés, hogy a világ megváltoztatható és megváltoztatandó - az ember számára otthonossá tehető- teendő. TANULÓÉVEK K F B. úr szenvedélyesen szerette a színházat. A fővárosban, ahol tucatszámra voltak a színházak, szinte naponta gyötörte a barátját. Bronnent, hogy menjenek el egy bizonyos színház próbájára. Megvesztegették a takarítónőket, becsapták a portást, félrevezették a színházi személyzetet s titokban beosontak a nézőtérre. B. úr nyomban boldog és nyugodt lett. Bronnen ezt sehogyan sem értette Tudta, milyen határozottan elutasítja B úr azt a művészetet, amelyet ebben a színházban műveltek. B úr mohósága és elégedettsége dühítette öt. Ezért megkérdezte tőle. mi vonzza annyira ebbe a színházba. ..Rá kell jönnöm arra. hogyan nem szabad színházat csinálni", válaszolta B. úr. SZOKÁS Max Reinhardt a főváros legismertebb rendezője volt. B. úr az ö színházában lett dramaturg. De soha egyetlen szót sem váltottak Az első próbánál B. úr köszöntés nélkül mögé ült. és hallgatott, hogy ne zavarja öt. Reinhardt néhányszor az ismeretlen felé fordult, de szintén hallgatott. A következő napon B úr újra elfoglalta szótlanul a helyét, s Így ment ez a további próbákon is. Egy alkalommal azonban B. úr nem jelent meg. A rendező körülnézett és megkérdezte az aszisztensét: ..Vajon hol lehet?" MESTER Reinhardt rendezési módszere elbűvölte B. urat. Még harminc év múltán is elfogultan szólt róla: ..Reinhardt a próbákon bolondságokat beszélt", mondta B. úr ..Képtelen volt egyetlen értelmes szóra. Ökörség volt minden szava. Értelmetlenség. De csodamódon - ami végül is a színpadon történt, tökéletesen rendben volt. " HOGYAN KELL MÁSOKNAK MUNKÁT SZEREZNI A Koldusopera nagy sikere után B. úr írt egy hasonló darabot, melyben az Üdvhadsereg hadnagynője példamutatóan ráncbaszedi a gengsztereket. B úr a darabot Élisabeth Hauptmann-nal közösen irta. ezért a mű szerzójeként női Írói álnév szerepelt. A próbák már jócskán előrehaladtak, de B. úr a harmadik felvonásból ekkorra még csak töredéket irt meg. A rendező és a színházigazgató toldoztak- foldoztak. dühöngtek, táviratoztak De B. úr a darabot nem és nem tudta befejezni. Végül is a csonka művet kelleti bemutatni. Röviddel a főpróba előtt B. úr megjelent a színházban, még mindig a kész harmadik felvonás nélkül. Ehelyett bemutatta az Igazgatónak Bernhard Reich rendezőt, a következőképp ajánlva figyelmébe: ..A húzás szakembere. Moszkvában a Lear királyt másfél órára rövidítette. Adjon neki kétezret, és ő megmutatja önnek, mennyi mindent lehet még a darabomból húzni.“ ÚJÍTÁS Erwin Strittmatter darabjához, amely költőien taglalja a traktor előnyeit az osztályharcban, Eislemek meg kellett zenésítenie az ..Elmúltak a régi idők“ című záródalt. De amikor egyik útjáról megérkezett a kész szerzeménnyel, Erich Franzot hallotta valamilyen démonikus melódiát énekelni. Eisler lelkendezve hallgatta: B. úr beismerte neki. hogy a dallamot ó maga irta. ..Eszembe jutott - mondta a zeneszerzőnek hogy némely szerzeményednél a kontrapunkció megfordított módszerét alkalmaztad. És mivel örömteli melódiára volt szükségem, egyszerűen megfordítottam Chopin Gyászindulóját.“ KULCSÁR FERENC FORDÍTÁSA A lövés még nem dráma Csehovnak tulajdonítják azt a szerzői utasítást, amely szerint, ha a színpadon egy pisztoly látható, annak a darab végéig el kell sülnie. Ez olyan színházi közhely, amely hatásos szentenciaként hirdethető kezdő drámaírók és lelkes amatőrök előtt. Ráadásul ellentmond a közhelyekről általánosan ismert tézisnek is, amely szerint igaznak kellene lennie. De már nem az, hiszen a dráma, a dramaturgia huszadik századi fejlődése során meghaladta - a Hernádi Miklós- féle Közhelyszótár példatárában ugyan nem szereplő, de az ö felosztása szerint is - aforiz- matikusnak számító közhelyet. Mielőtt e jegyzet korlátozott terjedelmén belül ellenvetéseimet felsorolnám, a „csehovi aforizma" eredetéről kell szólnom. A naturá- lizmus uralkodása idején a színpadokon felhalmoztak mindent, ami a valóságos helyszínek tartozéka volt. Egyes rendezők még aranyserlegek, ezüst evőeszközök használatától, ropogós kacsasültek, tűzhelyen fortyogó levesek, illatfelhőt árasztó mártások feltálalásától sem riadtak vissza (tették mindezt a mélyebb színészi átélésért). Ilyen okokkal magyarázható a kora drámairodalmát megújító Csehov határozott szerzői utasítása. amellyel az öncélú kellékhasználat ellen hadakozott. Az azonban már semmilyen okkal sem indokolható, hogy az ezredforduló színházának alkotói ilyen és ehhez hasonló — a maga korában modern, de mára már a gyakorlatban túlhaladott - színházi (gyengécske) közhelyekkel okítsanak. Különösen akkor elfogadhatatlan ez a szentencia-hirdetés, ha tudatosítjuk, hogy drámáiban már maga Csehov is túllépett az effajta, sokak által még ma is dogmaszerúen kezelt megállapításokon. Nemcsak a korabeli polgári színház naturalizmusa ellen lépett fel. de drámáiban a dramaturgiai szokvány megoldásokat, kliséket is igyekezett elkerülni Hermann István írja Az öregúr látogatása című tanulmányában: ..A Ványa bácsi Csehov életművén belül is talán a legfurcsább darab, csaknem drámaiatlan Konfliktus, olyan értelemben, mint a polgári drámában, nincs benne. Ha a pisztoly elsül, akkor nem talál, ha az emberek szembekerülnek egymással, akkor az pillanatnyi, mert a következő jelenetben már megbocsátanak egymásnak, ha szerelmesek, akkor elmenekülnek a szerelemtől.“ Paradoxon, hogy egy ilyen újító egyéniség életében funkciót hordozó törekvést ma aforizma-szérűén „tanítják" ott, ahol ezt meghaladni kellene. Hiszen elsülhet az a pisztoly úgy is, hogy a lövés önmagáért lesz lövés, tartalmatlan, céltalan és ebből eredően értelmetlen is. Ilyen esetekben mindig a környezet, a körülmény, a cselekmény a döntő, amely öntörvényűén meghatározza el kell- e sülnie a pisztolynak, vagy sem Bármennyire is élő gyakorlat a lövést sugalló pisztoly dramaturgiája, egyike azon színházi közhelyeknek, amelyeket illene már újragondolni, legalább is a ravasz meghúzásának pillanatában. Hiszen a lövés elhangozhat ugyan, de ez még nem dráma. DUSZA ISTVÁN 1981. Vili. 16. 14 ozsfn M 0
