Új Szó - Vasárnap, 1981. július-december (14. évfolyam, 26-52. szám)

1981-08-16 / 32. szám

A FORRADALOM ÉS AZ ELLENFORRADALOM VISZONYÁNAK DIALEKTIKÁJA MIM VONTÁK LE A TANULSÁGOT A forradalmi munkásmozgalom története 1917 októ­bere előtt, de után is számos tanúbizonyságát adja annak, hogy az ellenforradalmi erők szüntelenül a tár­sadalmat megtisztító forradalom eredményeinek meg­semmisítésére törekszenek. A kapitalizmusból a szoci­alizmusba való átmenet legnehezebb időszakát éljük - mondotta Vlagyimir lljics Lenin 1918-ban. Ez az időszak az összes országban szükségszerűen nagyon hosszú lesz, mivel az elnyomók az elnyomottak osztá­lyának minden sikerére, az elnyomott osztály hatalma megdöntésére tett újabb kísérletekkel válaszolnak. Az ellenforradalom és a forradalom viszonyának dialektikája, amely a politikai hatalom kulcsfontosságú kérdésében koncentrálódik, meghatározza, hogy kiala­kulnak az ellentétes társadalmi erők, amelyeknek meg­vannak a saját érdekeik, stratégiájuk és taktikájuk. Pártunk gottwaldi vezetésének nagy előnye és törté­nelmi érdeme volt, hogy a lenini hagyaték alapján szüntelenül figyelemmel kísérte a cseh és a szlovák burzsoázia által képviselt ellenforradalom céljait és politikai platformját. Csehszlovákia Kommunista Pártja tisztázta az összes alapvető kérdést, amelyeket a bur­zsoázia anakronizmusa miatt már nem tudott megolda­ni. A lényeg az volt, hogy a párt az 1945-1948. évi döntő időszakában megvédte és a burzsoá ideológia ellen folytatott küzdelemben kiharcolta a marxista-leninista értelmezést, a népi demokrácia programját, amely tartalmazta a társadalmi élet kulcsfontosságú kérdései­nek konkrét megoldási módját. Az ellenforradalmi erők nem tették le a fegyvert, már ­1956-ban akciót indítottak, amikor Magyarországon „próbálták ki“ felkészültségüket (nem szabad szem elől téveszteni a lengyelországi népi demokratikus fejlődés megmásítására tett kísérleteket sem). Az im­perialisták ebben az időszakban agressziót hajtottak végre Egyiptom ellen. Az ellenforradalom ellen folyta­tott harc tanulságai és a viszonyok ebben az időszakban abban rejlenek, hogy az ellenforradalom „egyetemes­sé" akarja tenni diverziós tevékenységét, elsősorban a szocialista világközösség ún. gyengébb láncszemei elleni támadásaik során. Ezzel összefüggésben jellem­zők Brzezinski „előrejelzései", amelyek szerint „a táboron belül és a komunista államok közötti viszonyok jövőbeli irányzata számos további tényezőtől függ Elsősorban számolni kell a hidegháború megváltozott jellegével és a kommunista táborra gyakorolt külső nyomással“. Az „antifebruár“ jelszava, amelyet az ellenforradal­mi erők „a diktatúrától a demokráciához való átmenet“ programjával próbáltak elkendőzni, az 1968-1969-es válságos években a szocializmus végleges felszámo­lása ellenforradalmi platformjának egyik változata lett. Az ellenforradalom ideológusai, az ún. értelmiségi elit ideológusai már korábban, „megtervezték“ az ellenfor­radalom kitörését, a párt és a munkásosztály gyenge­ségével valamint az ellenforradalmi erők világméretű támogatásával számolva. Az ún. demokratikus szocia­lizmus ellenforradalmi programjának leple alatt a cseh­szlovák ellenforradalom heves támadást intézett a szo­cializmus alapvető értékei és törvényszerűségei ellen, azzal a céllal, hogy elérje törekvésének legalizálását az ún. XIV. rendkívüli pártkongresszuson. A demokratizá­lási törekvés lényegét 1968 áprilisában nagyon világo­san kifejtette Vladimír Minác, amikor az élők és holtak, az egész forradalom fölött ítélkező „új káderekről“ beszélt. Említsük meg Ladislav Novomesky szavait is, aki kijelentette: „Nem akarok jelen lenni a szocializmus temetésén, még akkor sem, ha ezt a demokratizálásra vonatkozó zengzetes szólamok kísérik majd“. Az ellenforradalom gyengesége és rövidlátósága abban nyilvánult meg, hogy túlnyomórészt az értelmi­ségre és az ifjúságra irányította figyelmét. Ez volt az oka annak, hogy következő lépésként meg akarta nyerni a forradalom „szívét“ és a szocializmus hátge­rincét“ - a munkásosztály élcsapatát, a különböző negatív hatású „hagyomány“, elsősorban a politikai klerikalizmus és nacionalizmus kihasználásával. Eköz­ben nem akarta elveszteni a demokratizmus látszatát, de ugyanakkor ultimátumokat intézett a kommunista párt és az állam kompromisszumra hajló erőinek címé­re. (Ezen az elven alapult az ún. Charta 1977, amely számolt a szocialistaellenes ellenzék fokozatos kiépíté­sével.) Nem lehetett véletlen A. Michníknek, az anti- szovjetizmus képviselőjének „prognózisa“ (természe­tesen P. Tigrid emigráns szennylapjának hasábjain): ,,A munkások öntudatosításának történetében új kor­szak kezdődött akkor, amikor megalakult az első füg­getlen szervezet a munkások jogainak védelmére, pontosan aznap, amikor a stetini és gdanski hajógyá­rakban megalakultak az első sztrájkbizottságok. Az ellenállás minden lépése közeledést jelent a demokra­tikus szocializmus felé, amely előbb született meg, mint a szabad emberek jogi intézmények struktúrájával rendelkező közössége...“ (!) így tehát a politikai rendszer ún. optimális modelljé­nek platformján (Z. Mynar) vagy pedig az ún. horizontá­lis struktúrák platformján, amelyeknek alapját az ún. Szolidaritás, független szakszervezetek képezik, talál­koznak az ellenforradalom, az osztályellenség koalíció­ja egyes nemzeti formáinak képviselői. Amint. L. I. Brezsnyev a CSKP XVI. kongresszusán leszögezte, ezek az erők „mindent megtesznek azért, hogy meg­akadályozzák a szocializmus előretörését és belülről aláássák. Erre használják ki a gazdasági nyomás és a zsarolás, a hazug propaganda^ fondorlatok, a dema­gógia minden eszközét, s támogatják mindenütt az ellenforradalmi erőket, ahol még találhatók ilyen erők, a legkülönbözőbb felforgató akciókat szervezik.“. Az ellenforradalmi erők leleplezése rámutat egy fontos tényezőre - a társadalmi osztályok, főleg a mun­kásosztály forradalmi öntudatát aláásó kispolgárok am­bícióira és céljaira. Amint az SZLKP KB-nak V. I. Lenin születése 100. évfordulójával kapcsolatos tézisei meg­állapítják: „a kispolgári elemek mindenütt érvényesí­teni akarják hatásukat, meg akarják akadályozni a szo­cialista változásokat, egymás ellen uszítják a szocialis­ta országokat, felélesztik az opportunista, revizionista és nacionalista nézeteket. Ez a veszély különösen nagy ott, ahol elhajlanak a marxizmus-leninizmus alap- elveitől“. A mi tapasztalataink is azt mutatják, hogy a kispolgárok pánikba esnek, amikor a munkásosztály megkezdi a szocialista építés alapvető forradalmi fel­adatainak megoldását, amikor általános támadást indít a magántulajdon és a társadalmi tudat struktúrája ellen. A kispolgárok parazitákként saját céljaikra használják ki a szocialista építés folyamatában felmerülő hibák és fogyatékosságok bírálatát, arrogánsán az ún. új mun­káspolitikát követelik és szociális demagógiájukkal megnyerik a munkásosztály kevésbé öntudatos részét, „a szocializmus eróziójára“. A lengyelországi fejlemények teljes mértékben meg­erősítik az ellenforradalom gyökerei, lényege és követ­kezményei marxista-leninista elemzését, az ellenforra­dalom kihasználja a pártvezetés minden kis megingá­sát, határozatlanságát, kompromisszumkötését, úgy, amint erre elvszerűen rámutat az SZKP Központi bizottságának 1981. június 5-én a LEMP Központi Bizottságához intézett levele. Ezzel kapcsolatban em­lékeztetnünk kell az öt kommunista- és munkáspárt 1968 júliusi levelének mindig időszerű részére, amely­ben (az 1968-as év csehszlovákiai ellenforradalmi helyezetével kapcsolatban leszögeszik: „Történelmi felelősség hárul pártjainkra és nemzeteinkre azért, hogy ne számolják fel az elért forradalmi vívmányokat. Pártunk nemcsak saját munkásosztályával, saját nemzetével dí­szemben, hanem a nemzetközi munkásosztállyal, a nemzetközi kommunista mozgalommal szemben is felelős és nem hagyhatja figyelmen kívül azokat a kötele­zettségeket, amelyek ebből következnek“. OTAKAR MOŐNER A lig két év telt el azóta, hogy a nyitrai (Nitra) járás efsz-einek pártalapszervezetei olyan közös mezőgazdasági vállalat létesítését java­solták, amely komplex módon megoldja a nagyüzemi zöldség- és gyümölcster­mesztés problémáit, lényegesen javítja a fogyasztók ellátását. A kezdeményezés nagy visszahangra talált a város feldol­gozó üzemeiben és az árusítást lebonyo­lító szervezetekben is, amelyek jelentős beruházási összeggel társultak a 85 mil­lió koronát igénylő mű kivitelezéséhez.- De az építkezést tulajdonképp csak tavaly kezdtük el - mondotta Jozef Od- várka mérnök, az új vállalat igazgatója. - Ez idő alatt egy hektáron üvegházat, 3 hektáron pedig fóliasátrakat építettünk. Bár még a kezdet kezdetén tartunk, és dolgozóink sem rendelkeznek a szüksé­ges termelési ismeretekkel, tapasztala­tokkal, mégis 40 ezer fejessalátát, ugyan­ennyi karalábét, július elsejéig viszont 15 tonna zöldpaprikát, 20 tonna saláta­uborkát szállítottunk a boltokba. A nagy építkezési gondok ellenére kezdő vállala­tunk az alsónyitrai és az aleksincei társult szövetkezetek hiányzó palántaszükség­letét is kielégítette. S mindez annak az eredménye, hogy vállalatunk kommunis­tái minden poszton nagy felelősséggel, példamutatóan teljesítik feladataikat Ezután Jozef Ravinger, a műszaki és a beruházási osztály vezetője vette át a szót. Tájékoztatását azzal kezdte, hogy a vállalat építését a hetedik ötéves terv­időszakban három szakaszra osztották.- Jelenleg - hangsúlyozta - már a má­sodik szakasz feladatainak teljesítését szorgalmazzuk, ami annyit jelent, hogy 2 hektárra bővítjük az üvegházak terüle­tét, s ezek fűtésére kihasználjuk a tranzit­gázvezeték kompresszorállomásának hőenergiáját. A növényházak szerelését a décíni Sempra vállalat szakemberei ütemszerűen végzik. Nem mondhatom el ugyanezt a Hidromeliorációs Vállalat dolgozóiról, akik miatt számottevő kiesé­seink vannak a beruházási tervek teljesí­tésében. Az idő sürget, a mulasztást pótolni akarjuk. Ezt a célt szolgálta minap pártcsoportunknak az a javaslata is, hogy az építésben részt vevő vállalatok kom­munistái kezdeményezzék a jobb ered­ményekért folyó szocialista munkaver­seny kibontakoztatását.- Ha az építés harmadik szakaszát is befejezik, a tervezett 15 hektáros üveg­házból és fóliasátorból korai zöldséget adnak a közellátásnak? - kérdeztem Pa- vol Radoéinsky mérnöktől, a telep veze­tőjétől.- Számításaink szerint 1985-ben leg­alább 1200 tonna áruval látjuk be el a piacot. Persze ez csak egyik része a vállalat feladatának, mert másrészről jó minősé­gű palántákkal is dotáljuktársultszerveze­teinket. Ezenkívül korszerű gépeket bo- csájtunk rendelkezésükre a most még kézi erővel történő zöldségfélék betakarí­tásához és feldolgozásához. Közös vál­lalatunk az említettekkel párhuzamosan gondoskodik arról is, hogy megváltoztas­sa a zöldségellátás idényjellegét. E cél­ból szárítót és hűtőraktárt építünk, min­den megtermelt zöldséget eljuttatunk a fogyasztóhoz, illetve a feldolgozó válla­latokhoz.- Mi nyújt ehhez kezességet?- Mindenekelőtt az, hogy a járás me­zőgazdasági üzemein kívül a nyitrai kon­zervgyárak, kereskedelmi- és forgalma­zási szervezetek is társultak közös válla­latunkhoz. A tényleges fogyasztás és feldolgozás sokéves tapasztalatai alap­ján közösen állítottuk össze a termelési és a felvásárlási tervet, kötöttük meg a szerződéseket. Anyagilag ők is érde­keltek abban, hogy a megtermett zöldsé­get értékesítsük. A közös vállalat kommunistáinak szemléletét dicséri, hogy a lakosság zöldséggel és gyümölccsel való jó ellátá­sát fontos politikai kérdésnek tekintik. S ez mind abból ered, hogy következete­sen érvényesítik pártunk gazdaságpoliti­káját, melynek az a célja, hogy a tervidő­szak végéig egy lakosra számítva 91 kg- ra emeljük a zöldség és 65 kg-ra a gyü­mölcs évi fogyasztását.- Lényegében ez a felismerés adta az alapot annak a fejlesztési programnak a kidolgozásához, amely vállalatunknál meghatározza: mit teszünk a zöldség- és gyümölcstermesztés fejlesztése érdeké­ben - erősítette meg Emil Lysí, a párt csoport vezetője, aki egyúttal, a fóliás zöldségtermesztés irányításáért felelt.- Persze nehéz a helyzetünk, hiszen a termelésen kívül az építkezés problé­máit ugyancsak sikeresen meg kell olda­nunk. Meg kell említeni azt is, hogy a kivitelező vállalatok nem teljesítik idejé­ben feladataikat, későn kapjuk a gépeket, emiatt a munka nagy részét kézi erővel kell elvégeznünk. De munkásunk sincs elegendő. Jó, hogy most a nyáron a diá­kok segítenek, ám a jövedelmező nagy­üzemi zöldségtermesztés az év minden szakában megköveteli az optimális mun­káslétszámot.- Mi az oka annak, hogy kevés a munkás?- Ez idén csupán 58 munkaerő foglal­koztatására van költségvetési keretünk. Ám jövőre sem növelhetjük a létszámot 80-nál többre. A kertészeti szakma ke­vésbé csábítja a fiatalokat. Ennek több oka van. Egyik az, hogy a termelési központunk legalább 2,5 kilométernyi tá­volságra esik a legközelebbi városi autó- buszmegállótól. Természetesen nem azért vagyunk kommunisták, hogy a ne­hézségek előtt megtorpanjunk. A gazda­sági vezetőkkel közösen olyan tervet ké­szítettünk, amelyben a szövetkezeti lakás­építés, a szociális gondoskodás is sze­repel, és a munkafeltételek további javí­tását sem kezeljük másodrangú kérdés­ként. Sokat várunk attól, hogy a közeljö­vőben a részlegmunkahelyeken is létre­jön a pártalapszervezet, így nagyobb le­hetőség nyílik majd a kommunisták neve­lésére, aktivitásuk fokozására, tömegbe­folyásuk növelésére. SZOMBATH AMBRUS 1981. Vili. 16. VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ KOMMUNISTÁK

Next

/
Thumbnails
Contents