Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-08 / 5. szám
Vasárnap 1981. FEBRUÁR 8. A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 6.55, nyugszik 16.45 Közép-Sziovákia: 7.03, nyugszik 16.53 Nyugat- Szlovákia: 7.11, nyugszik 17.01 órakor A HOLD kel - 9.03, nyugszik 21.17 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük ARANKA ÉS ZOJA nevű kedves olvasóinkat 1591-ben született GUERNI- CO (Giovanni Francesco BARBIERI) olasz festő, a bolognai Iskola egyik jelentős mestere (t 1666). AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL Csak munkát és kenyeret kértek Kuiik Gallért riportja Változó falukép Kopasz Csilla riportja Az autósiskola aranybrigádja Németh János riportja A kísértet- öböl Rácz Olivér novellája Bálványomlás Malinák István cikke Tanítani és nevelni Hajdú András írása Valamikor még az elmúlt esztendő derekán a sajtó ..dobra verte", hogy a Nagytársulás szövetkezetben egyesek ugyancsak bőkezűen osztogatták a szövetkezet borát. Olyanok is tartották a demi- zsont, akik, talán világéletükben egy kapavágást sem tettek a szőlőhegyen. A gazdaság vezetői így okoskodtak: valahol majdcsak megtérül, ha nem is közvetlenül, de közvetve a,, barátság kedvéért ‘' odaajándékozott literek ára. Hitték? Volt, aki igen, volt, aki nem. Egy szép napon aztán valaki megsokallta: levél ment az egyik napilap szerkesztőségéhez. És képzeljük el - a faluban hinni sem akarták - a lap ,, ráharapott". Mégpedig olyan erőteljesen, hogy visszhangzott tőle a környék. Erős volt a visszhang, szinte morajlott bele a táj: Most aztán mi lesz?! Minden csoda három napig tart - tartja a közmondás. Az új esztendő első napjaiban véletlen összehozott egy régi kedves isHa nincsen mézesbödön merösömmel, aki egyeb erényein túl egyik számottevő embere volt - ma is az - a szóban forgó szövetkezetnek. Sok mindenről szó esett, aztán mégiscsak rákérdeztem:- Mondd, tart még a pa- tália?- Az újságcikkre gondolsz? Arra bizony ráfáztunk - mondja nevetve.- Ezt meg, hogy értsem?- Úgy, hogy nincs ajándékozás, oda hát a becsületünk...- ???- Elteltek az ünnepek, a karácsony, az új év és egyetlen telefonhívást sem kaptunk, hogy X., vagy V. elvtárs, kartárs, szaktárs szeretne beugrani hozzánk egy baráti kézszorításra... Az előző évben jóformán számba sem tudtuk venni, ki mindenki kívánt nekünk szép karácsonyt, szép új esztendőt, bort, búzát meg békességet. Az idén? Nem kaptunk mi egyetlen üdvözlő levelet, nem kívántak nekünk kellemes karácsonyt, sem boldog újévet. Hiába, a légy is csak oda repül, ahol a mézesbödönt érzi. Ébresztő. Babakocsi áll a toronyház melletti kis téren. A benne fekvő csöppség arca kipirosodott a téli nap sugarától. Bizony, okosan tette anyukája, hogy kihozta az egészséget adó friss levegőre. Az alig néhány hónapos baba mélyen alszik, még a közeli gépkocsik, autóbuszok zaja se zavarja. Már vagy egy órája kint szellőzteti kis tüdejét a szabad ég alatt. Anyukája közben felment a lakásba, de olykor-olykor kitekint tizenegyedik emeleti lakása ablakából. Abból a magasságból persze nem sokat lát, csupán annyit, hogy ott áll-e a téren a kocsi, s nem zavarják-e a baba álmát a tőle nem messze játszó gyerekek. Ennél többet nem tud megállapítani. Ezért le is kiált az egyik kislánynak:- Lesd meg, alszik-e még! A kislány készségesen szalad a kocsihoz, s látja, hogy a baba még nem ébredt fel. Tenyeréből tölcsért formál, s már kiáltja is az ablaknál álló asszonynak:- Még alszik! De jóformán el sem hangzottak szavai, máris változik a helyzet.- Már nem alszik! - tájékoztatja tele torokból az új ,.fejleményekről" a baba anyukáját. Az pedig eltűnik az ablakból. Hogy felvigye a felébresztett babát. WCA /4(f~CIDŐSZERŰ GONDOLATOK Ismeretes, hogy a hatvanas évek derekán a párt- és az állami szervekben, a gazdasági és a tudományos szervezetekben elmélyült az az igyekezet, amelynek célja a csehszlovák gazdaság megrekedésének áthidalása, dinamikus fejlődésének megújítása volt a tervezés tökéletesítése, az áru- és pénzviszonyok teljesebb és célszerűbb felhasználása alapján, ami a gazdaságirányításban a párt vezető szerepe és a szakszervezetek szerepe megszilárdításával együtt alapvető tartalma volt az irányítás tökéletesített rendszerének. Ezzel a valós és érvekkel alátámasztott koncepcióval ellentétben a jobboldali irányzat olyan intézkedések megvalósítására törekedett, amelyeknek programszerű célja a párt vezető szerepének felszámolása, a népgazdaság központi tervszerű irányításának szétzilálása, s az volt, hogy gazdaságunkat fokozatosan elszigetelje a szocialista közösségtől, s minél jobban függővé tegye a tőkés országoktól. A tömegek bizalmának elnyerésére törekedve, egyrészt negativista módon bírálták mindazt, amit a szocialista építés éveiben elértünk, másrészt pedig olyan illúziókat keltettek, mintha „csodára képes“ modellel rendelkeznének, amelynek megvalósítása lehetővé teszi minden gazdasági probléma gyors és könnyű megoldását. A jobboldal képviselői előterjesztették a vállalatról szóló törvény javaslatát, amely egyet jelentett azzal, hogy a szocialista össznépi tulajdont szétforgácsolják ésszerűtlenül decentralizált irányítássá, s felszámolják az állami népgazdasági tervezést. Paradox jelenség volt, hogy abban az időben, amikor a fejlett tőkés országok keresték a tervszerűség hasznosításának módját - természetesen tőkés értelmezésben és a monopóliumok érdekének megfelelően -, nálunk a revizionisták érvényesíteni akarták a szabad versenynek, a tervszerűtienségnek és az anarchiának olyan reakciós, elavult és a népgazdaság szempontjából káros koncepciót, amelyek a kapitalizmus korai szakaszára emlékeztettek. Az új vezetés ebben a szférában is megteremtette a válság leküzdésének feltételeit. Elutasította az ösztönösségnek és az anarchiának utat nyitó koncepciókat, következetesen törekedett a gazdaságirányítás marxista-leninista alapelveinek és a párt vezető szerepének megújítására, az össznépi szocialista tulajdon megszilárdítására, a do'yozók kezdeményezésének széles körű mozgósítására és a KGST-országokkal való gazdasági együttműködés sokoldalú fejlesztésével a szocialista internacionalizmus alapelveinek megújítására. (Részlet Jozef Lenárt elvtársnak a Tanulságok 10, évfordulójára írt tanulmányából) ím&yMiK Az első kísérlet nem járt sikerrel, amikor Ferko Sándor, a Bodrogszerdahelyi (Streda nad Bodrogom) Állami Gazdaság 46 éves traktorosa felöl érdeklődtem. A rókaprémes nagykabátot viselő néni a név hallatára rövid gondolkodás alatt „feltérképezte" ugyan-a falut, de annál többet, hogy - „Úgy rémlik, a kastély környékén lakik ilyen nevezetű... tudja, az ember ebben a háromezer lakosú és hosszú községben nem ismer mindenkit“ - ö sem tudott róla. Egy köpcös bácsi, aki a lad- móci (Ladmovce) kőbányába tartó buszt várta, bővebb felvilágosítást adott:- Hogyne ismerném! Kicsi korától. Rendes, becsületes ember. Úgy hallottam, a közelmúltban valamilyen kitüntetést is kapott. Megérdemelte, mert hogy dolgozni tud és szeret is, abban biztos vagyok. Munkahelyén az igazgatótól, szaktársaitól, másoktól is érdeklődtem. Dicsérték. S úgy éreztem, őszintén, túlzás nélkül. Nem állították róla, hogy mindenben eszményi személyiség, nincsenek hibái, ám azt, hogy becsületes, megbízható, A szerző felvétele józan gondolkodású, alapos a szaktudása, a munkában mindig helytáll, s nem utolsósorban azt, hogy gondos családapa, mindenki a fő erényei között emlegette. Igaz, abban az értékelésben, amely őt a kerület legjobb dolgozói közé sorolta, azt is figyelembe vették, hogy az elmúlt év első felében munkahelyén 620 liter üzemanyagot, a meghibásodott alkatrészek kijavításával pedig 4500 koronát takarított meg. Ám, ami a legtöbbet nyomott a latban, az a már említett fontos emberi értékekből áll. Nemigen beszédes - hívták fel a figyelmemet, amikor hozzáindultam. E megjegyzésnek inkább örültem, mint nem, mert tapasztaltam, hogy akiből ömlik a szó, az sokkal többet szór mellé, mint az, akiből húzni kell a választ. Persze, nem mindig. Valóban olyan, mint amilyennek jellemezték ezt a kommunista élmunkást - állapítottam meg beszélgetés közben. Lassan, megfontoltan vála- szolgatött. Szeme, s hol összekulcsolódó, hol pedig a térdén nyugodtan pihenő keze, amely a lovas fogat gyeplője után a különböző traktortípusok kormánykerekénél edződött munkáskézzé, meggyőzően igazolták szavainak hitelességét. Meggyőződtem, hogy amit mondott a munkájáról, nem a pillanatnyi hangulata, hanem a meggyőződése sugallta. Ö valóban az az ember, aki örül, ha a határban szép a termés, ha a Bodrogközben és határain túl is elégedett mindenki, viszont lehangolt olyan évben, mint a tavalyi is volt, s elégedetlen, ha mondjuk a talajjavítók munkájának kevés a látszata, azaz, ha ugyanúgy áll a víz a földeken, mint a lecsapolás előtt. E dolog megítélésében valóban szakavatott, hiszen kora tavasztól a fagy beálltáig elsősorban a talajelőkészítés, azon belül pedig a szántás a „szakterülete“. Beszélgetés közben szó esett a családról, a négy gyerekről, feleségéről, aki szintén az állami gazdaságban dolgozik, gyalogmunkás. Gyerekei közül a legidösebbik leány, a Keletszlovákiai Vasműben dolgozik, a fiatalabb még alapiskolás. István kőművesnek tanul, Sándor pedig az apja szakmáját folytatja majd. Ám bárhová kalandoztunk is beszélgetés közben, mindig a mezőgazdasághoz, illetve a munkahelyhez tértünk visz- sza, ami jobban megértette velem, hogy miért került Ferko Sándor a kerület élmunkásai közé. GAZDAG JÓZSEF 19 II. 1 ÚJ SZÚ (Könözsi István felvétele) BI ZTOS KÉZBEN A KORMÁNYKERÉK
