Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-02-01 / 4. szám

Vasárnap 1981 február 1 A NAP kel Kelet-Szlová- kia 7 05. nyugszik 16 34 Kozép-Szlovakia 7 13. nyugszik 16 42 Nyugat- Szlovákia 7 21. nyugszik 16 50 Órakor A HOLD kel - 4 18 nyug­szik 13 22 orakor Névnapjukon szextettel koszontjuk IGNÁC ÉS TATIANA nevú kedves olvasóinkat 1861-ben született RÓNA József magyar szobrászmű­vész (t 1940). AZ ÚJ SZÓ_ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL LÁTJUK AZ EREDMÉNYEKET Gál László riportja PÁLYAKEZDŐK Kovács Elvira Írása SÉTA A GÉPEK KÖRÜL Egri Ferenc írása ÉLETMENTŐK Péterfi Szonya riportja SZEMÉTGONDOK Gály Iván cikke PRÉDA Szenk Sándor elbeszélése HELYREIGAZÍTÁS Múlt heti számunk példányszá­mának egy részében sajnála­tos nyomdatechnikai hiba tör­tént Az 5. oldal alcíme helye­sen így hangzik írta Andrei Gromiko. az SZKP KB Politikai Bizottságának tagia. külügymi­niszter Kérjük olvasóink szíves elnézését megfeledkezünk erről a manapság különösen fontos tételről. Szőkébb és tágabb kör­nyezetünkben nemcsak szép utcákat, tereket, épü­leteket, zöldövezeteket, íz­léses kirakatokat és hirde­tőtáblákat láthatunk, ha­MINDENNAPI KÖRNYEZETÜNK Az Esztétikai Kislexikon­ét ban a környezetesztétika ' címszó alatt egyebek ko- I zott a következőket olvas­hatjuk: „az emberi környe­zet esztétikai minőségei (szép, ill. rút stb. volta) nagymértékben befolyásol­ják az ember kedélyállapo­tát, s ezen keresztül tevé­kenységének eredményes­ségét is: a munka, tanulás, szórakozás stb. célkitűzé­seinek elérését tehát nem csupán praktikus tulajdon­ságaikkal segétik elő vagy gátolják a tárgyak a kör­nyezet jelenségei, hanem esztétikai minőségeikkel is". Hogy ez mennyire Így van, aligha kell különöseb­ben bizonygatnunk. Annál inkább ismételnünk, mert gyakran tűnik föl úgy, hogy nem bizony olyanokat is, és olyan dolgokat, amelyek, akarjuk vagy nem akarjuk, kedvezőtlenül befolyásol­ják hangulatunkat, amint ki­lépünk az utcára, beleját­szanak életünkbe, közérze­tünk alakulásába. Hogy né­hány példát is mondjak: kórházépület, középület homlokzati falán hónapo­kig, évekig nagy darabon hiányzik a vakolat: cég­vagy reklámtáblákon már nincs egy olvasható betű, mind megette a rozsda, festékestül: nagyvárosban is: parkosítható vagy ját­szótérré formálható terüle­teket nő be a gaz, mely „virít" majdnem egész éven át, zölden vagy szára­zon; transzparensek vesztik el nemcsak az időszerűsé­güket, hanem a színüket is; fölpúposodott vagy meg­süllyedt esős időben szinte járhatatlan járdák csúfítják az utcaképet; nem beszél­ve aztán a lakótelepek csata utáni tájakra emlékeztető környékéről, elhanyagolt munkahelyi környezetekről. És mindezt mintha nem venné észre senki, megtű­rik őket igazgatók, más fele­lős beosztású dolgozók, nem törődnek velük a mindnyájunk környezeté­ért felelős személyek, hiva­talok. Pedig, hadd hangsú­lyozzuk újfent, a környezet esztétikai minőségei kiha­tással vannak tervteljesíté­seink, eredményeink ala­kulására is. Erről természe­tesen nekünk, mindnyá­junknak sem lenne szabad megfeledkeznünk sehol sem. Tenni vagy legalább szólni kellene, úgy, mint amikor a saját lakásunkon esik folt. ÚGYIS A RÉSZEGEKNEK VAN IGAZUK! Este már kevesebb az utas a főváros autóbuszai­ban. Nekem is jut ülőhely, kényelmesen elhelyezke­dem. Ezt tette az előttem ülő férfi is. De jaj! Valami baja lehet: feje lehorgaszt- va, minden zökkenésre meginog, majd kifordul a székből. Megvan: részeg. Igen, alaposan leihatta ma­gát. Tán azt sem tudta, hol van. Lehúzta a cipőjét, lá­bát pedig a szomszédos ülésre rakja. A következő megállónál is felszáll egy ittas férfi. Lát­szólag túrhetöbb az állapo­ta, mint az előbbinek, ö leg­alábbis nem veszi le a ci­pőjét, s nem is inog annyi­ra, mint sorstársa. Kísérője pedig, aki apja vagy apósa lehet (az ittas apának szó­lítja őt), teljesen józan. Nem ül le, őrködik az ifjú fölött, nehogy kiesik szegénykém a székből valamelyik ka­nyarban. Az idős férfi egy hirtelen fékezés miatt elengedte a rudat, amelyikbe kapasz­kodott, s a keze véletlenül hozzáéd az előttem ülő, mezítelen lábú férfi lekó- kadt fejéhez. De hogy fel­kapta! Sőt a cipőjét is fel- rántótta egy pillanat alatt, máris felállt, kihúzta magát (már amennyire tudta), s nekiesett az öregnek, aki persze közben már rég bocsánatot kért. De emez csak hajtogatta:- Nincs bocsánat! Ha akar tőlem valamit, szálljon le, majd elintézzük.- Igazán csak véletlenül ütöttem meg.- Nem igaz! Maga vere­kedni akar. A legközelebbi megállónál leszálunk. Ez az izgalmas párbe­széd addig tartott, amíg a részeg rájött, hogy meg­érkezett, le kell szállnia, így is tett, de a megállóról azért még mindig szórta a szitkokat az őszes férfira, s ökölbe szorított kézzel fe- nyegetődzött. Persze ez már nem zavarta annyira az utazóközönséget, min­denki örült, hogy ilyen si­mán végződött ez a veszé­lyesnek látszó összetűzés. Akkor fölemelkedik a másik részeg, s Így szól:- Mit akart ez magától, apa?- Á, semmit, be volt rúg­va, láthattad, mint te is.- Énrám aztán ne mond­ja, hogy be vagyok rúgva, mert... mert leszállók a Kiskocsmánál, s csak zár­óra után megyek haza. Az idős férfi csillapítja a fiatalabbikat, majdhogy bocsánatot nem kér tőle, csak legyen csendben, menjen szépen haza. Az ifjú Így folytatja:- Tudja mit, apa, máskor ne kössön bele részegek­be. Tudhatná, hogy bármi van, mindig nekik van iga­zuk. S ha eddig nem tudta, most tanulja meg!- De tudom, eddig is tud­tam. Igazad van, fiam. 0^ (N IDŐSZERŰ GONDOLATOK Kulcsfontosságú feladat volt a párt mar­xista-leninista jellegének és vezető társadal­mi szerepének megújítása. Ismeretes, hogy az opportunisták milyen veszélyes elméletet és gyakorlatot érvényesítettek a munkásosz­tály és politikai pártja szerepének kérdésé­ben. Állításuk szerint eljött annak ideje, hogy a munkásosztályt és politikai pártját már ne illesse meg az élcsapat szerep, amelyet az értelmiségi elitnek kell átvennie. Ebből azt a következtetést vonták le, hogy már nem szükséges a munkásosztály forradalmi pártja, amelynek vezető szerepe a nehézsé­gek oka. A kommunista pártot ezért igyekez­tek átformálni régi szociáldemokrata, refor­mista típusú párttá, s így ténylegesen felszá­molni. Az új vezetés ezzel ellentétben határozot­tan hangsúlyozta azt a lenini tézist, hogy a kommunista párt a munkásosztály legöntu- datosabb osztaga, s csak ez a párt képes szavatolni, hogy a munkásosztály vezesse a parasztságot és a többi dolgozó réteget. A párt ebben az elveszerü harcában megtisz­tult a jobboldali revizionizmus képviselőitől, megújította a politikai, eszmei, szervezeti és akcióegységét, ismét formálni kezdte lenini jellegét, fejlesztette programalapozó és meg­valósító funkcióját, szoros kapcsolatát a néppel. Erre a lenini alapra és tapasztalatainkra épült a fejlett szocializmus építése szakaszá­ban a párt fejlesztésének és megszilárdításá­nak hosszú távú stratégiája úgy, hogy a párt élete és egész tevékenysége megfeleljen az új szakasz követelményeinek. Emlékezzünk csak arra, hogy a XIV. és a XV. kongresszus után a párt ebben a szellemben jelentősen javította szociális és életkor szerinti összeté­telét, szilárdította munkásmagvát, tökéletesí­tette a kádermunkát, emelte vezető szerepe érvényesítésének színvonalát, szüntelenül törekedett a munka stílusának és módszerei­nek javítására, s növelte sorainak aktivitását. További fontos feladat volt a szocialista államnak és működésének megszilárdítása. Harcot kellett vívni a revizionista tendenciák­kal, amelyek a proletárdiktatúra ellen irányul­tak, hogy azt helyettesítsék az ún. többpárt­rendszerrel. A revizionisták ugyanis azt állí­tották, hogy a proletárdiktatúra funkcióját vesztette, megszűntek osztály-, szociális és eszmei indítékai, s olyan rendszerre van szükség, amely nem az egyetlen vezető poli­tikai párt alapelvére, hanem a már létező és az új politikai pártok vetélkedésének alapel­vére épülne. Magyarán mondva, a revizionis­ták értelmezésében és fejtegetésében ez a többpártrendszer visszatérést kívánt a bur- zsoá Csehszlovákia politikai rendszeréhez, s azzá is vált volna. (Részlet Jozef Lenárt elvtársnak, a Tanúságok tizedik évfordulójára írt ta­nulmányából.) Latika Teréz egyike azok­nak a pedagógusoknak, akik az oktató-nevelő munkán kívül kulturális téren is elismerésre méltó tevékenységet fejtenek ki. A Csallóközből származott el a Zobor aljára. Miután leérett­ségizett a Bratislavai Pedagó­giai Szakközépiskolában, Lé- decen (Ladice) kezdte meg ta­nítói pályáját az ottani magyar tanítási nyelvű alapiskolában. Tizenkét éven át oktatta és nevelte a lédecí 1 -5. osztályos gyerekeket. Neki magának is van három gyereke, úgyhogy pedagógiai elveit a családban is módja volt érvényesíteni, el­lenőrizni. Latikáné 1970-től óvónő­ként működik. A pályamódosí­tás az ö esetében is, akárcsak számos kollégája esetében, az osztatlan iskolák körzetesíté­sének a következménye. A lé­deci magyar tanítási nyelvű al­só tagozatos alapiskolát egye­sítették a gímesi (Jelenec) alap­iskolával.- A kis elsősök is beutaznak Gimesre? - kérdezem Latiká­nétól.- Nem. A magyar első osz­tály megmaradt. De azonkívül 1-4.-es tagozatú szlovák taní­segítségével sikerült az óvoda mellett is létrehozni a napközi otthont. Ez mindenekelőtt a szülők számára jelent nagy segítséget. Persze annak is örülök, hogy az óvodai osztá­lyok játékokkal és oktatási se­gédeszközökkel való ellátottsága elég jó, viszont be kell ismer­nem, hogy az udvari játszótér berendezése még hiányos. Egyelőre csak álom a közleke­dési park is. Ezt az alapiskolá­val együtt tervezzük megépíte­ni, ugyanis az óvoda és az iskola egy épületben van. A KULTÚRA IS SZÍVÜGYE tási nyelvű iskola is működik a faluban. Most a férjem is a szlovák iskolában tanít. Latika Istvánnét négy éve megbízták az óvoda igaizgatá­sával. Az óvoda 1977-ig egy- osztályos volt, azóta kétosztá- lyos. Egy szlovák osztálya van 36 gyerekkel és egy magyar, 28 gyerekkel. Nevelésüket négy óvónő látja el.- Mit tart igazgatónői műkö­dése eddigi legjelentősebb eredményének?- Talán azt, hogy a hnb A közlekedési park természe­tesen csak társadalmi munká­ban építhető meg. Latika Teréz pedagógusi kötelezettségein kívül társa­dalmi funkciókat is betölt. Töb­bek között a hnb képviselője, a nöszövetség helyi szerveze­tének vezetőségi tagja, a mű­velődési ház tanácstagja, és több mint két évtizede ö vezeti a községi népkönyvtárat.- 1956-ban voltaképpen megszűnt a könyvtár a faluban - emlékezik vissza. - A köny­vek a hnb székházának a pad­lására kerültek. 240 könyvet találtam a padláson. Ebből az állományból próbáltam létre­hozni az új könyvtárat, miután ide kerültem tanítani. Jelenleg három szép helyi­ség áll a könyvtár rendelkezé­sére. Könyvállománya 5100 kötet, ebből 4460 magyar nyel­vű. (Latikáné közlése szerint a falu lakosságának 70 száza­léka magyar nemzetiségű.) Azonfelül 24 különféle heti- és napilapot is járat a könyvtár. (Ezek közül kilenc magyar nyelvű.)- Milyen az együttműködé­sük a Nyitrai Járási Népkönyv­tárral?- Jó. Ennek köszönhető, hogy könyvállományunkössze- tétele is, mondhatnám, kor­szerű. Latika Teréz nem párttag ugyan, de mind az iskolai, mind a kulturális fölöttes szer­vek megbíznak benne. A kultú­ra terén kifejtett tevékenységé­ért több alkalommal részesítet­ték elismerésben. Tavaly pedig az SZSZK Kulturális Miniszté­riuma A kultúra példás dolgo­zója címmel tüntette ki. KÖVESDI JÁNOS J 1981. II. 1. ÚJ SZÓ

Next

/
Thumbnails
Contents