Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-02-01 / 4. szám
Könözsi István felvétele ZAMUNKBAN F esteni sem lehetett volna szebb téli tájat. Sütött a nap, szikrázott a hó, délután két óra lehetett. A lakótelepünk alatti parkoló aszfaltján gyerkőcök hokiztak nagy kur- jongatásokkal. Néhány perce figyeltem a nagy csatát, amikor egyikük felkiáltott:- Befejezzük, a tévében kezdődik a Stan és Pan! Pillanatok alatt véget ért a mérkőzés. Sem a közös játék öröme, sem a ritkaszép téli idő nem tudja maradásra bírni a gyermekeket. A tévé most is erősebbnek bizonyult. A gyerkőcök szokás szerint hazamennek, leülnek a készülék elé, és nézik, nézik hosszú órákon át. Beszédfoszlányok jutottak az eszembe. Hányszor meg hányszor hallottam szülők szájából:- Most nem mehetsz le, kisfiam a játszótérre, mert fúj a szél, mert havazik, mert... - sok kifogást lehet találni. Pedig a gyermek menne, mozogna, futna, így sugallják ösztönei, de a gyakorta indokolatlan szülői szigor, légből kapott indok sokszor erősebb a természetes igényeknél. Az utóbbi évtizedben valamennyiünk szabad ideje megváltozott, a nagyfokú gépesítés eredményeképpen sokak munkája is kényelmesebb lett. Munkaidőben távolról sem tesszük ki szervezetünket olyan fizikai terhelésnek, mint apáink és nagyapáink. Más lett az életünk. Kényelmesebb, időigényesebb, rohanóbb. Szakkönyvek, tanulmányok sokasága foglalkozik a szabad idő kihasználásának egyéni és társadalmi jelentőségével, a kiegyensúlyozott életvitel fontosságával. Az okos, figyelmeztető szavaknak máig nincs kellő foganatja. A helytelen életvitel egyik káros tünete a kevés mozgás, különösen ilyenkor, télidőben. Néhányszor becsengettem szombaton délelőtt különböző városokban lakó ismerőseimhez. Csaknem mindehol ugyanaz a kép fogadott. A feleség takarít, a férj még tizenegy tájt is szunyókál, a gyerekek a tévé előtt ücsörögnek. Vasárnap délelőtt ugyanez a kép fogad, csak a feleség most éppen főz. Nézzünk végig kisvárosainkon: sok helyütt még kétszáz méterre is gépkocsival viszik a gyereket iskolába. A mai gyermekek közül egyre kevesebben ismerik meg a közös séták, a téli kirándulások örömeit és jótékony hatását. A szülök vagy nem érnek rá, vagy nincs kedvük hozzá. Marad az unatkozás meg a tévé, a sok-sok ülés hétvégén is, ugyanúgy, mint munkanapokon. Valóban, feltételek is kellenek a mozgáshoz. Emlékszem, gyermekkoromban abban a kisvárosban, ahol felnőttem sokkal több játszótér, télvíz idején három-négy korcsolyapálya is volt. Ha fagyott, este a pedellus fellocsolta a kézilabdapályát, és másnap lehetett hokizni. Boldogan megfizettük az egykoronás beléptidíjat, pedig az a férfi a gyermekeket szerette elsősorban és nem a pénzt. Ma már nagyon nehéz találni ilyen lelkes embereket, nem is lehet sehol sem korcsolyázni ebben - és gondolom más - kisvárosban sem. Marad a nagyváros téli stadionja, ahol ezrek zsófolódnak össze vagy valamelyik Duna-ág, ha befagy. A szemkápráztató országos spartakiád után sokat beszéltünk a rendszeres sportolás fontosságáról. De sok helyen még ma is harcolni kell azért, hogy a munkaidő után találjanak a tornateremben legalább hetente egy-két órát azoknak is, akik nem világcsúcsokat akarnak döngetni vagy nem a helyi labdarúgócsapatot akarják erősíteni, hanem egészségük érdekében tornásznának. A kényelmes életmódnak sok-sok káros tünete van. Nyugdíjkorban lévő tanító néni mesélte, hogy évről évre több gyermek hiányzik ősszel és télen, mert szervezetük nem ellenálló az időjárás viszontagságaival szemben. S évről évre több az olyan gyermek, akinek már ilyenkor súlyfeleslege van, mozgása, ügyessége is átlagon aluli. Észrevételei összecsengenek a sorozó bizottságok tapasztalataival: a különböző felmérések és fizikai tesztek alapján megállapítható, hogy fiataljaink egy részének kondíciója, teljesítő képessége elképesztően gyenge. Az egyik államférfi mondta nemrég, hogy sokkal kifizetődőbb sportpályákat, kocogásra alkalmas helyeket építeni, mint kórházakat. A mi társadalmunknak is szellemileg és fizikailag is ép emberekre van szüksége, s mi is csak megfelelő erőnléttel vagyunk képesek jól dolgozni, megzabolázni a gyorsuló időt, megfelelő mederbe terelni életvitelünket. Rendszeres mozgásra csábít ez a téli táj is, különösen a természeti szépségekben oly gazdag hazánkban. Álljunk fel hát abból a karosszékből, próbáljunk meg korszerűbben élni. Még akkor is, ha ez kezdetben nem is olyan egyszerű. Sőt még akkor is, ha netán délelőtt vagy délután is jó tévéműsor van. SZILVÁSSY JÓZSEF fifPM* f i m mW ; MERTEK ÉS GYŐZTEK (3. oldal) TÉLI HETEK GÉPJAVÍTÓÉKNÁL (6. oldal) „HÁZGYÁRNÉZŐBEN“ (7. oldal) immm „KAPCSOLTAM, TESSÉK BESZÉLNI...“ (8. oldal) FEHÉRJEVÁNDORLÁS (9. oldal) A SZLOVÁKIAI ÉRTELMISÉG A KOMMUNISTA MOZGALOMBAN (11. oldal) 1981.11.1. VASÁRNAP BRATISLAVA XIV. ÉVFOLYAM 4. SZÁM ÁRA 1 KORONA SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA C Wm E ■
