Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-25 / 3. szám

Az 1980-as „aranylabda“ tulajdonosa: Kari-Heinz Rummenigge (Archívumi felv.)

ÚJ SZÓ

Index 48 097

Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csetö János. Szerkesztőság 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Pravda -kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő cimen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11.. telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postái Hirlapazolgálát. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 884 19 Bratislava, Gottwaidovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2.

Rummenigge

útja az „aranylabdáig“

Talán még sosem volt olyan köny- nyü az elmúlt negyedszázad alatt annak eldöntése, hogy ki volt az év legjobb európai labdarúgója, mint 1980-ban. Az olaszországi Európa- bajnokság, a nemzetközi kupasorozatok számítottak igazi vízválasztónak a leaiobb. a leaértékesebb teljesítmények megítélésénél. Ennek alapján Karl-Heinz Rummenigge elsősége egy percig sem volt vitás. Rummenigge útja egyenes vonalú az ,,aranylabdáig". 1979-ben Kevin Keegan (Hamburg) mögött már második volt, s az ezt megelőző időszakban nem véletlenül mondta róla Jupp Der- wall szövetségi kapitány: „Valószínűleg magas ívű lesz a karrierje, csak meg kell találni pozícióját a mai játékunkban..." Nos, megtalálták, minden megkötöttség nélkül játszó csatár lett, aki szélvészként száguldja be a pályát - 11,2 mp-et tud 100 méteren -, a legjobb pillanatokban érkezik az ellenfél kapuja elé, s rúgja vagy fejeli a sorsdöntő gólokat. Tömören tehát így jellemezhetnénk játékát: csillogó technika, nagy gyorsaság, mérkőzéseket eldöntő pazar gólok. Hogyan is lett a „szőke nyílból" Európa legjobb labdarúgója?

Röviddel az argentínai világbajnokság előtt a Bayern egyik mérkőzése után Martina Rummenigge megkérdezte férjét: „Mond, Karl-Heinz, miért nem tudsz te gólt lőni?" Ugyanis a feleségnek is feltűnt a bajor csapat egyik legjobb csatárának egyetlen gyenge oldala. „Nagyon izgatott vagyok az ellenfél kapuja előtt" - válaszolta Rummenigge. A feleség számára ez kielégítő válasz volt; de az edző számára... ?

„Rummenigge fontos pont taktikai elképzelésemben" - elmélkedett az

1978-as világbajnokság idején Jupp Derwall, akkor még Helmut Schön edző segítője. „Híres futballista lesz, csak meg kell találnunk számára a megfelelő posztot."

Több mint egy félesztendővel a Mundial előtt Rummenigge nagyszerű formában volt. Biztos helye volt Schön csapatában, amikor néhány héttel később a München 1860 elleni rangadón nem tudta elviselni ellenfele rugdosását, törlesztett és kiállították. Ekkor mindenki azt mondta neki. „Sikerült széttépned az argentínai repülőjegyet."És Karl-Heinz nagyon szomorú volt. A szövetségtől nyolchetes eltiltást kapott. Rummenigge azonban eltökélte magában: mindent megtesz annak érdekében, hogy jó formában és erölétben maradjon. Naponta kétszer, sót háromszor is edzett, a vasárnap sem volt kivétel. Amikor visszakerült a csapatba, a Bayernnek új edzője volt. Cramert Lóránt váltotta fel. Lóránt könyörtelenül megdolgoztatta Heinzet, hogy formában tartsa és Rummenigge beismeri: „Nem találkozott olyan edzővel, aki képes lett volna annyira bizalmat kelteni egy futballistában, mint Lóránt. Neki köszönve éreztem, hogy javul a gyorsaságom és az erőnlétem."

Lóránt egyik első lépése az volt Münchenben, hogy eldöntötte: Rummenigge lesz a Bayern központi alakja. Amig a csapat többi tagjának speciális feladatokat kellett teljesíteni, addig Rummenigge szabad kezet kapott, megkötöttség nélkül mozoghatott, ahogy azt jónak látta. „Az a fontos, hogy kedved legyen játszani" - mondotta neki Lóránt. Rummenigge nem élt vissza helyzetével. Számára a szabad kéz nem könnyítést jelentett. Ellenkezőleg, mintha az edző azt mondta volna neki: „Tőled várom a mérkőzések eldöntését." Egy ideig eltartott, amig Rummenigge beilleszkedett új szerepkörébe, de aztán nagyszerűen mént neki a játék. Olyannyira, hogy ö is a válogatottal utazhatott az argentínai világbajnokságra.

Ha egy sikercsapat öregedni kezd és veszít ütőképességéből, rendszerint új, fiatal játékosok után néz. Ám a keresés néha hosszadalmas és mindig fennáll a kérdőjel: lesznek-e olyan jók a fiatalok, hogy helyettesíteni tudják a csillagokat? Sok esetben nemleges a válasz. Mert ugyanis egy nagy csapat kialakítása számtalan körülménytől függ. E körülmények szinte hihetetlenül szerencsés találkozása eredményezte a hetvenes évek szupercsapatát, a Bayernt. A véletlen is „besegített", hogy olyan nagy nevek játszhattak a bajor együttesben, mint Beckenbauer, G. Müller, Maier, Breitner, Höness, Schwarzen- beck...

Ám a sztárokat sem kímélték az évek. Azok között, akiknek helyettesíteni kellett őket, Rummenigge is ott volt. A Bayern másodedzője fedezte fel az egyik területi bajnokságban játszó csapatban. Kern edző úgy jellemezte Rummeniggét, mint gyors, jó erőnléttel rendelkező futballistát, de kifogásolta, hogy sokáig dajkálja a lábdát. Az 1974-es világbajnokság után mindössze 18 000 márkáért nyélbeütött átigazolásra szinte senki sem figyelt oda. Az akkor 19 esztendős Karl-Heinz elégedetten távozott az első edzésről. Azt gondolta, minden megy majd, mint a karikacsapás. Persze csak a tartalékcsapattal készült. Amikor az újdonsült világbajnokok visszatértek elhúzódott nyári szabadságukról, megváltozott a légkör. Élesedett a konkurrencia, mindenki szerepelni akart Lattek edző kezdőcsapatában.

„Inkább a Hamburg ajánlatát kellett volna elfogadnod" - mondotta Rum- meniggének a kitűnő K. Wunder, akit szintén akkor igazolt a Bayern. Később megmutatkozott, hogy éppen a jó csatár hírében álló Wunder nem fér be a csapatba. Ezt Rummenigge akkor nem sejthette. Félelem fogta el, hogy képtelen lesz lépést tartani a nagy nevekkel. Az előkészületi meccseken annyira lámpalázas volt, hogy egy ellenfelet sem tudott átjátszani. Korábban kettő, három sem okozott neki nehézséget. Az első hetekben tehát a nagy senki volt Münchenben. A csapatot szállító autóbusz leghátsó ülésére húzódott, hogy ne keljen hallgatnia az akkori mene- dzer, R. Schwan „lamentálását". A menedzser ugyanis a vereségek után a kevésbé fontos játékosokon öntötte ki mérgét; mivel a sztárokat nem nagyon merte kritizálni.

Szerencsére akkor még jó szellemű csapat volt a Bayern, nem volt baj az erkölcsökkel és az idősebbek elsősorban Maier kapus sokat segített Rummeniggének. És Lattek edző, akinek egyre jobban tetszett a szőke csatár játéka. „Az akkori Bayern nagyon jó iskola volt számomra" - mondotta Rummenigge. „Szinte megdöbbentő volt, hogy Franz, Gerd és a többiek harcba indultak például a BEK- ért. Tetszett nekem, hogy a Bayern sok sikert elért játékosok csapata volt, olyan játékosoké, akiknek meggyőződésük volt: nem veszíthetnek. Beckenbauer például minden rossz átadás után szörnyen tudott bosszankodni. Egyszer, amikor Frankfurtban 4:0-ás vesztésre álltunk, és újonc létemre elrontottam a császár átadását, Franz úgy ordított rám, hogy majd megsüketültem."

Az ilyen és hasonló esetek megtanították Rummeniggét, hogy ne vegye félvállról a meccseket.

Lattek edző gyorsan bizalmat szavazott Rummeniggének, az őt követő Cramer azonban másoknak adott játéklehetőséget. Még az 1975-ös BEK-döntőn sem kapott lehetőséget, pedig akkor több Bayern-játékos sérüléssel bajlódott. És ez elkeserítette Rummeniggét. Csakhogy Cramer edző valószínűleg tudta, mit csinál. Egyéni edzésre fogta a fiatal csatárt, tanította öt a gyors mozgás közbeni labdakezelésre, a jobb fejjátékra és erőnléti edzéseket végeztetett vele. Aztán Cramer is betette a kezdőcsapatba. És Rummenigge sokkal jobb volt, mint amilyennek korábban ismerték.

Az 1955. szeptember 25-én született csatár 1976-ban Cardiffban a Wales elleni EB-mérközésen szerepelt először a válogatottban, s a sportsajtó Beckenbauer óta a legsikeresebb bemutatkozásnak tartotta. „Túl sokat és célszerűtlenül fut" - mondotta Rummeniggéröl Helmut Schön szövetségi kapitány. „Ha egyszer több ereje lesz, vagy ha céltudatosabban használja azt ki és ha lehiggad, még több gólt fog rúgni.“

Rummenigge valószínűleg már teljesíti H. Schön „kritériumait“, mert tavaly a Bundesliga gólkirálya lett, az Európa-bajnokság legjobb játékosának nyilvánították, majd decemberben megkapta a kontinens legjobb futballistájának kijáró „aranylabdát“. Nem rajta múlott, hogy az NSZK „te- vitézlett“ a világbajnokok montevideói tornáján. (T. V.)

Barbara Krause két számban is világcsúcstartó

Milyen gyorsan úszik a világ?

Tavaly a férfiak hat, a nők pedig tíz számban döntöttek meg úszó-világcsúcsot. Főleg a „gyengébb nem“ tagjai tettek ki magukért: nem „átallották“ többször is világrekordot úszni, így 1980-ban tizenhétszer írták át a rekordlistát. Csak úgy mellesleg 19 női és 14 férfi Európa-csúcs is született. Amint a számokból kiderül, a legrégibb világrekordot az amerikai Naber tartja (1976), a legrégibb Európa-csúcsot az NDK-beli Matthes (1972!!). Ezenkívül több érdekességgel is szolgálnak a világcsúcslisták, amelyek az 1980-as esztendő után a következőképpen alakultak:

100 m gyors - férfiak: Skinner (dél-afrika) 49.44 (1976), nők Krause (NDK-beli) 54.79 (1980); Európa-csúcs - férfiak: Woithe (NDK-beli) 50.21 (.1980).

200 m gyors: Gaines (amerikai) 1:49.16 (1980), Woodhead (amerikai) 1:58.23 (1979); Kopljakov (szovjet) 1:49.81 (1980), Krause 1:58.33 (19801.

400 m gyors: Szmidt (kanadai) 3:50.49 (1980) Wickmann (amerikai) 4:02.28 (1978); Szalnyikov (szovjet) 3:51.20, Diers (NDK-beli) 4:08,76 (1980).

800 In gyors: Wickmann (amerikai) 8:24.62 (1978); Diers 8:32.55 (1980).

1500 m gyors: Szalnyikov 14:58 (1980)

100 m pillangó: Arvidsson (svéd) 54.15 (1980), Meagher (amerikai) 59.26 (1980): Pollack (NDK- beli) 59.46 (1978).

200 m pillangó: Beardsley (amerikai) 1:58.21 (1980), Meagher 2:06.37 (1980); Feszenko (szovjet) 1:59.34 (1977), Pollack 2:09.87 (1978).

100 m hát: Naber (amerikai) 55.49 (1976), Rei- nisch (NDK-beli) 1:00.86; Matthes 56.30 (1972).

200 m hát: Naber 1:59.19 (1976), Reinisch 2:11.77 (1980); Wladár Sándor (magyar) 2:01.72 (1980).

100 mell: Mörken (svéd) 1:02.86 (1977), Geweni- ger (NDK-beli) 1:10.11 (1980).

200 m mell: Wilkie (angol) 2:15.11 (1976) Kacusite (szovjet) 2:28.36 (1979).

200 m vegyes: Barett (amerikai) 2:03.24 (1980), Schneider (NDK-beli) 2:13.00 (1980); Szidorenko (szovjet) 2:03.43 (1980).

400 m vegyes: Vasalló (amerikai) 4:20.05 (1978), Schneider 4:36.29 (1980); Szidorenko 4.21.97 (1980).

4x100 m gyorsváltó: Egyesült Államok 3:19.74 (1978), NDK 3:42.71 (1980); Szovjetunió 3:24. 39 (1980).

4x200 m gyorsváltó: Egyesült Államok 7:20.82 (1978); Szovjetunió 7:23.50 (1980).

4x 100 m vegyesváltó: Egyesült Államok 3:42.22 (1976), NDK 4:06.67 (1980); Szovjetunió 3:45.92 (1980).