Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-25 / 3. szám

Az 1980-as „aranylabda“ tulajdonosa: Kari-Heinz Rummenigge (Archívumi felv.) ÚJ SZÓ Index 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István ás Csetö János. Szerkesztőság 893 38 Bratislava. Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Táviró: 092308. Pravda -kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő cimen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11.. telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postái Hirlapazolgálát. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedícia a dovoz tlaőe, 884 19 Bratislava, Gottwaidovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2. Rummenigge útja az „aranylabdáig“ Talán még sosem volt olyan köny- nyü az elmúlt negyedszázad alatt an­nak eldöntése, hogy ki volt az év legjobb európai labdarúgója, mint 1980-ban. Az olaszországi Európa- bajnokság, a nemzetközi kupasoro­zatok számítottak igazi vízválasztó­nak a leaiobb. a leaértékesebb telje­sítmények megítélésénél. Ennek alapján Karl-Heinz Rummenigge el­sősége egy percig sem volt vitás. Rummenigge útja egyenes vonalú az ,,aranylabdáig". 1979-ben Kevin Ke­egan (Hamburg) mögött már második volt, s az ezt megelőző időszakban nem véletlenül mondta róla Jupp Der- wall szövetségi kapitány: „Valószínű­leg magas ívű lesz a karrierje, csak meg kell találni pozícióját a mai játé­kunkban..." Nos, megtalálták, min­den megkötöttség nélkül játszó csatár lett, aki szélvészként száguldja be a pályát - 11,2 mp-et tud 100 méteren -, a legjobb pillanatokban érkezik az ellenfél kapuja elé, s rúgja vagy fejeli a sorsdöntő gólokat. Tömören tehát így jellemezhetnénk játékát: csillogó technika, nagy gyorsaság, mérkőzé­seket eldöntő pazar gólok. Hogyan is lett a „szőke nyílból" Európa legjobb labdarúgója? Röviddel az argentínai világbajnok­ság előtt a Bayern egyik mérkőzése után Martina Rummenigge megkér­dezte férjét: „Mond, Karl-Heinz, miért nem tudsz te gólt lőni?" Ugyanis a feleségnek is feltűnt a bajor csapat egyik legjobb csatárának egyetlen gyenge oldala. „Nagyon izgatott va­gyok az ellenfél kapuja előtt" - vála­szolta Rummenigge. A feleség szá­mára ez kielégítő válasz volt; de az edző számára... ? „Rummenigge fontos pont taktikai elképzelésemben" - elmélkedett az 1978-as világbajnokság idején Jupp Derwall, akkor még Helmut Schön edző segítője. „Híres futballista lesz, csak meg kell találnunk számára a megfelelő posztot." Több mint egy félesztendővel a Mundial előtt Rummenigge nagy­szerű formában volt. Biztos helye volt Schön csapatában, amikor néhány héttel később a München 1860 elleni rangadón nem tudta elviselni ellenfele rugdosását, törlesztett és kiállították. Ekkor mindenki azt mondta neki. „Si­került széttépned az argentínai repü­lőjegyet."És Karl-Heinz nagyon szo­morú volt. A szövetségtől nyolchetes eltiltást kapott. Rummenigge azonban eltökélte magában: mindent megtesz annak érdekében, hogy jó formában és erölétben maradjon. Naponta két­szer, sót háromszor is edzett, a vasár­nap sem volt kivétel. Amikor vissza­került a csapatba, a Bayernnek új edzője volt. Cramert Lóránt váltotta fel. Lóránt könyörtelenül megdolgoz­tatta Heinzet, hogy formában tartsa és Rummenigge beismeri: „Nem ta­lálkozott olyan edzővel, aki képes lett volna annyira bizalmat kelteni egy futballistában, mint Lóránt. Neki kö­szönve éreztem, hogy javul a gyorsa­ságom és az erőnlétem." Lóránt egyik első lépése az volt Münchenben, hogy eldöntötte: Rum­menigge lesz a Bayern központi alak­ja. Amig a csapat többi tagjának spe­ciális feladatokat kellett teljesíteni, ad­dig Rummenigge szabad kezet ka­pott, megkötöttség nélkül mozogha­tott, ahogy azt jónak látta. „Az a fon­tos, hogy kedved legyen játszani" - mondotta neki Lóránt. Rummenigge nem élt vissza helyzetével. Számára a szabad kéz nem könnyítést jelen­tett. Ellenkezőleg, mintha az edző azt mondta volna neki: „Tőled várom a mérkőzések eldöntését." Egy ideig eltartott, amig Rummenigge beillesz­kedett új szerepkörébe, de aztán nagyszerűen mént neki a játék. Olyannyira, hogy ö is a válogatottal utazhatott az argentínai világbajnok­ságra. Ha egy sikercsapat öregedni kezd és veszít ütőképességéből, rendsze­rint új, fiatal játékosok után néz. Ám a keresés néha hosszadalmas és mindig fennáll a kérdőjel: lesznek-e olyan jók a fiatalok, hogy helyettesíte­ni tudják a csillagokat? Sok esetben nemleges a válasz. Mert ugyanis egy nagy csapat kialakítása számtalan körülménytől függ. E körülmények szinte hihetetlenül szerencsés talál­kozása eredményezte a hetvenes évek szupercsapatát, a Bayernt. A véletlen is „besegített", hogy olyan nagy nevek játszhattak a bajor együt­tesben, mint Beckenbauer, G. Müller, Maier, Breitner, Höness, Schwarzen- beck... Ám a sztárokat sem kímélték az évek. Azok között, akiknek helyettesí­teni kellett őket, Rummenigge is ott volt. A Bayern másodedzője fedezte fel az egyik területi bajnokságban ját­szó csapatban. Kern edző úgy jelle­mezte Rummeniggét, mint gyors, jó erőnléttel rendelkező futballistát, de kifogásolta, hogy sokáig dajkálja a lábdát. Az 1974-es világbajnokság után mindössze 18 000 márkáért nyélbeütött átigazolásra szinte senki sem figyelt oda. Az akkor 19 eszten­dős Karl-Heinz elégedetten távozott az első edzésről. Azt gondolta, min­den megy majd, mint a karikacsapás. Persze csak a tartalékcsapattal ké­szült. Amikor az újdonsült világbajno­kok visszatértek elhúzódott nyári sza­badságukról, megváltozott a légkör. Élesedett a konkurrencia, mindenki szerepelni akart Lattek edző kezdő­csapatában. „Inkább a Hamburg ajánlatát kellett volna elfogadnod" - mondotta Rum- meniggének a kitűnő K. Wunder, akit szintén akkor igazolt a Bayern. Ké­sőbb megmutatkozott, hogy éppen a jó csatár hírében álló Wunder nem fér be a csapatba. Ezt Rummenigge akkor nem sejthette. Félelem fogta el, hogy képtelen lesz lépést tartani a nagy nevekkel. Az előkészületi meccseken annyira lámpalázas volt, hogy egy ellenfelet sem tudott átját­szani. Korábban kettő, három sem okozott neki nehézséget. Az első he­tekben tehát a nagy senki volt Mün­chenben. A csapatot szállító autóbusz leghátsó ülésére húzódott, hogy ne keljen hallgatnia az akkori mene- dzer, R. Schwan „lamentálását". A menedzser ugyanis a vereségek után a kevésbé fontos játékosokon öntötte ki mérgét; mivel a sztárokat nem nagyon merte kritizálni. Szerencsére akkor még jó szelle­mű csapat volt a Bayern, nem volt baj az erkölcsökkel és az idősebbek első­sorban Maier kapus sokat segített Rummeniggének. És Lattek edző, akinek egyre jobban tetszett a szőke csatár játéka. „Az akkori Bayern na­gyon jó iskola volt számomra" - mon­dotta Rummenigge. „Szinte megdöb­bentő volt, hogy Franz, Gerd és a töb­biek harcba indultak például a BEK- ért. Tetszett nekem, hogy a Bayern sok sikert elért játékosok csapata volt, olyan játékosoké, akiknek meggyőző­désük volt: nem veszíthetnek. Bec­kenbauer például minden rossz át­adás után szörnyen tudott bosszan­kodni. Egyszer, amikor Frankfurtban 4:0-ás vesztésre álltunk, és újonc lé­temre elrontottam a császár átadását, Franz úgy ordított rám, hogy majd megsüketültem." Az ilyen és hasonló esetek megta­nították Rummeniggét, hogy ne vegye félvállról a meccseket. Lattek edző gyorsan bizalmat sza­vazott Rummeniggének, az őt követő Cramer azonban másoknak adott já­téklehetőséget. Még az 1975-ös BEK-döntőn sem kapott lehetőséget, pedig akkor több Bayern-játékos sé­rüléssel bajlódott. És ez elkeserítette Rummeniggét. Csakhogy Cramer edző valószínűleg tudta, mit csinál. Egyéni edzésre fogta a fiatal csatárt, tanította öt a gyors mozgás közbeni labdakezelésre, a jobb fejjátékra és erőnléti edzéseket végeztetett vele. Aztán Cramer is betette a kezdőcsa­patba. És Rummenigge sokkal jobb volt, mint amilyennek korábban is­merték. Az 1955. szeptember 25-én szüle­tett csatár 1976-ban Cardiffban a Wales elleni EB-mérközésen szere­pelt először a válogatottban, s a sportsajtó Beckenbauer óta a leg­sikeresebb bemutatkozásnak tartotta. „Túl sokat és célszerűtlenül fut" - mondotta Rummeniggéröl Helmut Schön szövetségi kapitány. „Ha egy­szer több ereje lesz, vagy ha céltuda­tosabban használja azt ki és ha lehig­gad, még több gólt fog rúgni.“ Rummenigge valószínűleg már tel­jesíti H. Schön „kritériumait“, mert tavaly a Bundesliga gólkirálya lett, az Európa-bajnokság legjobb játékosá­nak nyilvánították, majd december­ben megkapta a kontinens legjobb futballistájának kijáró „aranylabdát“. Nem rajta múlott, hogy az NSZK „te- vitézlett“ a világbajnokok montevideói tornáján. (T. V.) Barbara Krause két számban is világcsúcstartó Milyen gyorsan úszik a világ? Tavaly a férfiak hat, a nők pedig tíz számban döntöttek meg úszó-világcsúcsot. Főleg a „gyen­gébb nem“ tagjai tettek ki magukért: nem „átallot­ták“ többször is világrekordot úszni, így 1980-ban tizenhétszer írták át a rekordlistát. Csak úgy melles­leg 19 női és 14 férfi Európa-csúcs is született. Amint a számokból kiderül, a legrégibb világrekor­dot az amerikai Naber tartja (1976), a legrégibb Európa-csúcsot az NDK-beli Matthes (1972!!). Ezenkívül több érdekességgel is szolgálnak a világ­csúcslisták, amelyek az 1980-as esztendő után a következőképpen alakultak: 100 m gyors - férfiak: Skinner (dél-afrika) 49.44 (1976), nők Krause (NDK-beli) 54.79 (1980); Euró­pa-csúcs - férfiak: Woithe (NDK-beli) 50.21 (.1980). 200 m gyors: Gaines (amerikai) 1:49.16 (1980), Woodhead (amerikai) 1:58.23 (1979); Kopljakov (szovjet) 1:49.81 (1980), Krause 1:58.33 (19801. 400 m gyors: Szmidt (kanadai) 3:50.49 (1980) Wickmann (amerikai) 4:02.28 (1978); Szalnyikov (szovjet) 3:51.20, Diers (NDK-beli) 4:08,76 (1980). 800 In gyors: Wickmann (amerikai) 8:24.62 (1978); Diers 8:32.55 (1980). 1500 m gyors: Szalnyikov 14:58 (1980) 100 m pillangó: Arvidsson (svéd) 54.15 (1980), Meagher (amerikai) 59.26 (1980): Pollack (NDK- beli) 59.46 (1978). 200 m pillangó: Beardsley (amerikai) 1:58.21 (1980), Meagher 2:06.37 (1980); Feszenko (szov­jet) 1:59.34 (1977), Pollack 2:09.87 (1978). 100 m hát: Naber (amerikai) 55.49 (1976), Rei- nisch (NDK-beli) 1:00.86; Matthes 56.30 (1972). 200 m hát: Naber 1:59.19 (1976), Reinisch 2:11.77 (1980); Wladár Sándor (magyar) 2:01.72 (1980). 100 mell: Mörken (svéd) 1:02.86 (1977), Geweni- ger (NDK-beli) 1:10.11 (1980). 200 m mell: Wilkie (angol) 2:15.11 (1976) Kacusite (szovjet) 2:28.36 (1979). 200 m vegyes: Barett (amerikai) 2:03.24 (1980), Schneider (NDK-beli) 2:13.00 (1980); Szidorenko (szovjet) 2:03.43 (1980). 400 m vegyes: Vasalló (amerikai) 4:20.05 (1978), Schneider 4:36.29 (1980); Szidorenko 4.21.97 (1980). 4x100 m gyorsváltó: Egyesült Államok 3:19.74 (1978), NDK 3:42.71 (1980); Szovjetunió 3:24. 39 (1980). 4x200 m gyorsváltó: Egyesült Államok 7:20.82 (1978); Szovjetunió 7:23.50 (1980). 4x 100 m vegyesváltó: Egyesült Államok 3:42.22 (1976), NDK 4:06.67 (1980); Szovjetunió 3:45.92 (1980).

Next

/
Thumbnails
Contents