Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-25 / 3. szám
P ár hónapja döntöttem: ezután csakis jó müveket olvasok. A sorrend: Balzac, Leszkov, Faulkner, Llo- sa, Cortázar, Mrozek, Gombrovicz, Styron, Clark. És most, hogy ágynak döntött a láz: Iksz jegyzeteire került a sor Sohasem felejtem el, amint szívós lassúsággal, megfontolt öshüló-mozdula- tokkal beette magát Iksz a mai magyar irodalom élvonalába.- Az első könyve?...- Enyhén szólva... De inkább ne szóljunk. Nem érdemes. Aztán jöttek a többiek. Egyre rendszeresebben. Jelezve: írónk megszokta a magaslati levegőt. Mivel látott még néhány üres helyet az arra vánszorgó vonatszerelvényen, sietve felkapaszkodott. Az alkotónak mindig idegölő megemésztenie a korát. Megtalálni az új lényegeket. Pilinszky Labirintusról beszél. Labirintusban haladunk. Labirintusban lépegetünk valamennyien, mi: alkotók; és én mindennap elbizonytalanodom, és rettegek, és irigylem Ikszet és félek is tőle. ' Vannak szerelvények, amelyek nagy- óvatosan ide-oda tili-toliznak, s az ember minden kockázat nélkül felkapaszkodhat. Utazgathat. Mert minden nyavalyás szerelvényen ott a táblácskán a helységnevekből álló fölirat. Csakhogy én mindig is rettegtem az efféle szerelvényektől. Sohasem tudja az ember, hogy a mozdonyvezető nem gondolja-e meg magát és félúton kiszáll. Vagy, ez a rosszabbik eset: valamiféle téves kapcsolás árán éppen arra a pályatestre jutok, ahová semmi kedvem sem volt. Ha az ember utazik, másként utazzon a művészetben. Iksz naplóját olvasva látom: már hogyne látnám, hogy szépecskén kerekedik ám az életmű. Az anyag elegendő lesz talán a kis-halhatatlanságra. a magyar irodaVajkai Miklós Ha már Iksz jegyzeteinél tartunk: miről írjunk?...- Hogy lássék a gondolkodó?...- A közösségről. A közösségről. És harmadszor is a közösségről. Csakis a közösségről szövegeljünk. A népről. Mert a nép, a nép, akár a masz- sza: bármit kijelentesz is, mind telitalálat. A tévedés kizárva. S lehurroghatod a közösséget, adysan sirathatod, csokonai- san szidhatod, mindennek kikiálthatod, s ha úgy akarod, jöhet a lírikus ömlengés, mindig és mindenkor a közösséghez intézed szép és ocsmány szavaidat, te költő, te író, te széplélek, biztos a győzelem, s a bukás kizárva. És ki az a marha, Hrapka Tibor kolázs-illusztrációja lomtörténetben kicsikarni egy szolidabb páholyt. Apropó. Mi kell ahhoz, hogy idáig jusson egy alkotó? Nem is olyan sok. Mondhatnám: a lehető legkevesebb, ha a magyar irodalomtörténetet vesszük tárgyi alapul. Itt a széna és a szalma egyhelyre rakva, sőt még a fürészpor is, íratlanul-kimondatla- nul jelezve, hogy ez is afféle Anyag, amivel számolhatunk. Üssük csak fel az antológiákat. Ady mellett unalmas, kis figurák, akik szalmát keresztbe sem tettek. Gőgicsélő elaggott kisdedek. Bizony kéne már a rosta, vagy egy nagyszerű dobot-tisztogató szél, amit ismer a magyar puszta. Kéne az erő a rendteremtésre. Lám, Iksz is: cudar következetességgel építi a Homokországot, épül, tornyosul már az anyag. Költő. Költő, aki szinte valmennyi műfajt megkísértette. Járja az országot. Gyűjti az anyagot, mintahogyan Kodály gyűjtötte a népdalokat. És szüntelenül ír: deformál. Deformál, de úgy deformál, ahogyan kell, ha sikerre szomjazik az ember. Jegyzetel: hogy lássék a gondolkodó. Interjúk és öninterjúk tengere: mert kell ám az Árnykészítés. Mert: ahol az Árnyék, ott a Fény is. aki nem győzni akar. Iksz is így teszi. Az ő útja ez. A Járható Út. örülnünk kéne, hogy meglelte ezt az Utat. Dicsérnünk kéne a rátermettségét. Gratulálnunk kéne. Ő a mi emberünk. Rólunk szaval, szövegel, nyikorog, sziszeg. Ö a mi fölként egyénünk. Ikszet olvassuk hát. Iksz- ről beszéljünk. Ikszet éltessük. Legyen még sokáig közöttünk. És reménykedhetünk, mert Iksz jó egészségnek örvend és járja a vén Európát, de átátrándul arra a másik féltekére is. Ö a mi Aranyszájunk. A Dalfaragó Dávidunk. Hány élőt vetettek ebek harmincadjá- ra, mert nem volt közösségi. Többek között tekintélyes magyarok is a sorban. Ma leborulunk a múltjuk előtt, mert rádöbbentünk arra, hogy túlságosan is azok voltak. A magának való József Attila, ma kelendő áru. Baudlairon gazdagodik a világ. S hányszor adtuk és hányszor - tízezerszer és méregdrágán - Csokonai Vitéz Mihályt. És másokat: mert rettentő hosszú csak a névsor. Iksz irul-virul: még innen az ötvenen. Féltucat nyelvre lefordítva versei. Arany- igazságokkal tűzdelve, bizsuval, álrubin- tokkal a jegyzetek. A költő, lám naplót is ír. Csodálkozz, magyar világ: Ikszet kedveljük. Pedig szegény Csokonai mondott olyasmit, hogy bolond az is, ki poétának megy Magyarországon. Ikszet kedveli a magyar világ. Könyvei élményszámba mennek. Hiánycikkek. A legfoglalkoztatot- tabbak egyike.- Közösségi író?... Ki nem az az igazán nagyok közül?... - kérdem én. És válaszolok: - Mindenki az. De hát vannak nemzetközi gyorsok, hazai másodosztályú és helyiérdeküek, igaz-e?... Vannak, akik velem együtt vallják.- Magamat mondom el, magamai vizsgáztatom minden pillanatban, hogy belőlem magadra ismerj... „Bovaryné én vagyok." Bevallom: pokoli játszma írónak lenni. A máglyahalál lehet ehhez hasonló. Az ember aktív várakozása, az aktív figyelme és félelme a helyhez kötött keresésben. Pokoli nehéz félelemtől fölajzva ébredni, és aktív készenlétben élni teljes életen át. Kételkedni, kételkedve hinni, kételkedve reménykedni: pokoli nehéz. Vajon jó irányba haladok-e, jó utat járok-e, ezt akarták-e tőlem, Így akartátok-e tőlem, és mindenek fölött: én így akartam-e?... Vagy mégse? Pokoli nehéz figyelni Amadéra, Sánta Ferencre, a szomszéd nénire, miközben önmagamat semhagyhatom ki a játszmából. Újra és újra meghallgatni minden Igazságot, minden Tapasztalatot figyelembe véve meghúzni az átlókat, hogy az érintők általi hálóra kifeszítsem magamat. De nincs más megoldás. Hiszem: így kell élnem, ezt kell cselekednem Szegény Iksz is fölébred reggelente, kitárja az ablakot és azon nyomban mé- lyenszántó dialógust folytat a Közösséggel. Lám, a Tüzrőlpattant Költő, a Forgatókönyviró, a Művész, nem hanyagolja el irodáját. Nem önmagát gyeplözi, nem önmagát sarkallja, nem. Nincs is jelen. A Dalfaragó Dávidok hangja csendül föl minden pillanatban, a néphez intézett szókoronák repdesnek ejtőernyőként, Iksz így cselekszik. Előszedi a mások által elpufogtatott patronokat és szórja, szórja bele a nagyvilágba és vannak, akik komolyan veszik és megtapsolják... A vak minden automata hangját jól ismerte a mulatóban. Nem tudom, meddig tartott, de nyilván nem ment hamar, amig meg tudta különböztetni az automaták hangját, hiszen csak egyetlen mulatóban dolgozott. Igaz ugyan, hogy két városkába is járt, s mindig a sötétség leszálltával indult útnak Flatsből Jessup felé Ha gépkocsi zaját hallotta, megállt az út szélén, a fényszórók megvilágították, s aztán vagy megállt az autó és fölvette, vagy továbrobogott a jeges országúton. Ez rendszerint attól függött, mennyi terhet vitt a kocsi, és ültek-e rajta asszonyok is - nem bírták a szagát, különösképpen télen. Általában azért mindig akadt, aki megállt a kedvéért, elvégre mégiscsak - vak. Ismerte mindenki, és Vaksinak nevezték, ahogy már errefelé szokták a vakokat. A Pilot mulatóban dolgozott, a másik bárt pedig ettől mindjárt jobbra, ahol szintén volt játékszoba meg étterem is, Indexnek hívták. A hegyekről nevezték el ezeket a mulatókat, és jó kis hely volt mind a kettő, régimódi bárpulttal, a játék is nagyjából egyformán ment itt is, ott is, csak az lehetett tán a különbség, hogy a Pilotban általában jobb ebédet kapott az ember, az Indexben viszont ropogó- sabb marhasültet. Aztán meg az Index egész éjszakán át nyitva volt, ide jártak mind a korai vendégek, s hajnaltól délelőtt tízjg csak itt mértek italt. Egész Jes- supban nincs több bár, úgyhogy igazán nem szorultak rá. De hát ők már ilyenek. Vaksi alighanem a Pilot mulatót kedvelte jobban, mert az automaták ott szép sorjában helyezkedtek el, a fal mellett, bal kéz felöl, szemben a pulttal. így jobban keze ügyébe estek, mint az Indexben, ahol az automaták szanaszéjjel álltak, mert az nagyobb mulató, és több a hely. Azon az éjszakán is erősen fagyott odakint, és Vaksi jégcsapokkal a bajszán tért be közénk. Gennyes jégkristályok rakódtak a szeme gödrébe is, s egyáltalán nem nyújtott kellemes látványt. Még a szaga is mintha befagyott volna - ám csak rövid ideig, s alig csukódott be MILAN RÚFUS HEGYI SZÁNTÓ Gyermekkorom orkán vert parasztja, mi maradt belőlünk? Mondd, mi lett velünk? Kevés maradt, igen kevés. Kevés: árny, dőlt fa, tört gyűrű. De itt még fennmaradt. Itt küzd vele a kő, a fű. Mert a kenyérnek veríték itt az ára, s kell még a hűség, így kívánja a lyukas nyomor. Innen a vásár menekül. Itt férfi kell, ki szófián, mint a zuzmó, kőből is morzsol egy csipetnyi lisztet, s elég neki. Utoljára az alázkodik, aki tudja, mi az alázat ára, s mi a dicséret lyukas garasa. A lázadás a hegyekbe szökött. Itt halni meg, egyedül. Szántók. Gyász-pántlikák. Béke velünk. ŐSZI SÁR Hűl a láva. Nem füstölög már itt a nyár zöld krátere. Elült a zaj, kerékrobaj, s a kaszák pulzusa. Barna szárnyán ellebeg a pázsit. A sekély tálból jóllakott az éhes. Kenyér héjával tisztára törötten _ vár a tál, sugárzik. HARANGSZÓ Harangszó ébreszt álmaimból. Mezőről álmodom. A táj remeg. Hullámain - fehér hajó - fény siklik nesztelen. A keresett. Fölébredek. Kint annyi a sötét, hogy két szemembe könny szökik. így alszom el. KONCSOL LÁSZLÓ FORDÍTÁSAI mögötte Mindig r Vaksira, va must szokták jembe, r gül is m(- So jössz?- Wi hídnál, nem jötl- Na dott val;-Azt ERN Valaki és Vaksi aztán elr- A v- fordult- Hát-Még- Ma Szerda v-Tudi magyaré Megin tapogató radt-e a tesen sei jának mi Aztán vi: Chaney lamit.- Nerr emberne utakon.- Hog- Hiszen Jessup é- válasz fölkereke gyek. Valaki matára, c Abban a arrafelé, ta, s a fii kelletlent Vaksinak a vak me I Ó. te C zeti Szat kát fektet tésztáján szenvedi szivet a \ toztattad, nap nap i és nyers óságot. A hály Szlinkin < mintegy meddő pi a lázadá: meg a hétpróbá: azok közi ból küldt hogy átne Az újs; dmamitos szül. Az í zsa lámp rázva rep pék szén lin kilép a sák Irina, zatlan szí- Légi. sápadt, v kezű Miki Irina, arr<5 riátus ac a többi de madik Pé fojtotta rr saját fia I öngyilkos tűit el, un sírba. ..£ ■
