Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)
1981-01-25 / 3. szám
togni kezdett, ogy ránézzek gis szánakoztam, hogy fel nem fért a fe- jy össze Véaksi? Honnan lent, a vasúti »ól. Több autó ogoltam.- kérdezöskö- »üdös vagyok. NGWAY- Köszönöm szépen - mondta -, ezután sohasem foqia elhibázni.- Jó, hogy tudom - felelte a fiatalember, aztán újra bedugott egy negyeddollárost az automatába, és lenyomta a fogantyút. Megint rácsapott a gépre, ezúttal azonban szerencsésebb volt. Besöpörte a kihulló negyeddollárosokat, s megint adott egyet Vaksinak is.- Kösz - mondta a vak. - Maga aztán érti a dolgát.- Ma jó napom volt - szólt a fiatalember.- S ha magának jó napja van, jó napom van nekem is - vála.'.'.olt Vaksi, Vaksi messze, az automatasor túlsó végénél állt. Érezte nyilván, hogy ha meglátják az ajtóban, senki sem lépi át a küszöböt. Nem mintha meg is gondolta volna.- Hogy vesztette el ez az ember a szeme világát? - fordult hozzám a fiatalember.- Nem tudnám megmondani - feleltem. - X- Verekedés közben - szólt oda Frank.- Ez verekedett? - kérdezte az idegen. Hitetlenül csóválta a fejét.- Mi az hogy! - válaszolta Frank. gyik automatát, a hangokra. De játszik valaki? imit. isi palik, Vaksi. *ma. Nekem ne an. k felé, és végig- rajon nem maami. Természe- de napi munká- elsö állomása. ; a pulthoz, s AI lem iszik-e vata el Vaksi. - Az ell ezeken az kérdezte valaki, úton közlekedel, »k utat bejártam ha úgy adódik, láshová is elmet az egyik auto- sikerült ütéssel. ;si már el is indult 5 volt az automa- erencsét próbált, ' negyeddollárost tbre vágta volna, énzt. a fiatalember meg játszott tovább, de ezután már egyetlen ütése sem sikerült. Vaksi szorosan mögéje állt. Végül is a fiatalember a nehéz szagtól és szörnyű külsejétől megundorodva otthagyta, és átjött a bárba. Vaksi alaposan kifosztotta, de vak lévén, erről nem tudhatott, mert a fiatalember egy szót sem szólt. így aztán Vaksi megint csak végigtapogatta az automatákat, és várta, hogy ismét próbálkozzék valaki. A szerencsekerék elhagyottan állt, a biliárdasztalt sem használta senki, néhány elszánt kártyás pókerezett csupán, s szidta egymást játék közben. Csendes, kisvárosi este volt, hétköznapi és minden izgalomtól mentes. A bárt leszámítva, egy fityinget sem jövedelmezett most az egész mulató. Hanem a bárban jólesett üldögélni, s kellemes volt a hangulat, amig csak Vaksi be nem lépett Akkor aztán mindenki fontolgatni kezdte, ne lépjen-e áj az Indexbe, vagy inkább fejezze be a napot, és menjen már haza.- Mit adjak inni, Tom? - fordult hozzám Frank, a csapos. - Ez itt már alaposan beszívott.- Épp arra gondoltam, hogy kirúgom- Előbb igyál egyet.- Akkor még egy kevertet - egyeztem bele. Frank megkérdezte a fiatalembertől is, akinek fagytól csípett arca simára volt borotválva, s fekete kalapjához nehéz Oregoncsizmát viselt, hogy mit iszik, s ő ugyanazt rendelt, amit én. Old Forester whiskyt ittunk. A fiatalember felé biccentettem, fölemeltem a poharam, s ittunk egy kortyot.- A hangja is akkor vékonyodott el neki. Meséld csak el, Tom.- Én még sohasem hallottam erről- mondtam.- Igaz, te nem tudhatsz róla - szólt Frank. - Persze hogy nem, hiszen, ha jól emlékszem, nem voltál itt akkoriban. Hát ide hallgason, uram, azon az éjszakán éppoly hideg lehetett, mint ma. Talán még hidegebb. És nagyon gyorsan zajlott le az egyész: nem is tudom, hogy kezdődött. Csak arra emlékszem, hogy amikor kibuktak az Index ajtaján, már verekedtek. Blackie volt az egyik: ez, akit most Vaksinak hívnak. A másik meg Willie Sawyer. Ütötték, verték, rúgták, harapták egymást, aztán egyszer csak látom, hogy Blackie fél szeme az arcán csüng. Az úttest jegén tépték már egymást, a hó teljesen belepte őket, de a lámpák fénye, innen tőlünk, meg az Indexből, jól odavi- láitott rájuk. Hollis Sands ott állt szorosan Willie Sawyer mögött, s mig az ellenfele szemét vájkálta, Hollis torka szakadtából ordított: „Tépd ki! Tépd ki neki, mintha csak szőlőt tépnél!" Blackie meg tovább marcangolta Willie Sawyer arcát, aztán bedobott egy ügyes fogást, hatalmasat taszított ellenfelén, megint egy jó fogás, aztán mindketten lent voltak a jeges úttesten, s most Willie Sawyer marcangolta Blackie szemét, hogy kiszabadulhasson a szorításából, az meg egyszer csak akkorát üvöltött, hogy olyat maguk még sosem hallottak. Disznóölésnél sem. Vaksi most odajött hozzánk, s ahogy megéreztük a szagát, elfordítottuk fejünket.- Tépd ki neki, mintha csak szőlőt tépnél! - ismételte furcsa, vékony hangján, s ránk bámult, fejével bólogatva. - Az a bal szemem volt. Mert a másikat már minden tanács nélkül, magától nyomta ki. Aztán, hogy nem láttam többé, alaposan összevert. Ez volt a rosszabbik része. Vaksi végighúzta kezét a testén.- Jól tudtam bunyózni akkoriban- szólalt meg újra. - Csak hát ö kiverte a szemem, mielőtt rájöttem volna, mit csinál. És szerencséje volt azzal a fogással. Hát igen - Vaksi minden indulat nélkül beszélt -, nálam aztán betették az ajtót a bunyózásnak.- Adj egy pohárral Blackie-nek - szóltam oda Frankhoz.- Vaksi az én nevem, Tom. Megszolgáltam ezt a nevet. Te láttad, hogy megszolgáltam. Különben ez ugyanaz a fickó volt, aki ma éjszaka kirakott a kocsijából odalent az úton. Mi már sosem leszünk jó barátok.- És te hogyan törlesztettél akkor?- kérdezte az idegen.- Ó, azt csak nézd meg a tulajdon szemeddel - felelt Vaksi. - Ráismersz rögtön, akárhol találkozol is vele. Nem mondom meg, miről, hadd legyen meglepetés.- Nemigen lesz kedve megnézni- szóltam oda az idegennek.- Tudod, már csak azért se bánnám néha, ha látnék - folytatta Vaksi. - Csak egyetlenegyszer szeretném megnézni magamnak.- De hiszen tudod, hogy milyen - szólt közbe Frank. - Egyszer odamentéi hozzá, s a kezeddel véqiqtapotattad az arcát.- Ma éjszaka is - jelentette ki Vaksi boldogan. - Ezért rakott ki aztán az autójából. Nincs semmi humora. Valamikor, egy éppilyen hideg éjszakán azt tanácsoltam neki, kösse be az arcát, nehogy megfagyjon a pofacsontja. De még csak nem is nevetett rajta. Tudjátok ebből a Willie Sawyerből sosem' lesz életművész.- Te aztán szépen beszívtál, Blackie- mondta Frank. - Én nem vihettek haza. hiszen tudod, hogy mindjárt az út mentén lakom. De itt hátul elalhatnál valahol.- Ez rém kedves tőled, Frank. Csak kértek, ne szólíts engem Blackie-nek. Én már nem vagyok Blackie. Vaksi az én nevem.- Akkor hát igyál egyet, Vaksi.- Köszönöm, uram - mondta Vaksi. Keze kinyúlt, megtalálta a poharát, és udvariasan hármunkra emelte.- Ez a Willie Sawyer - folytatta aztán- most alighanem egyedül üldögél odahaza. Ez á Willie Sawyer, hát ennek fogalma sincs, hogy mulat az ember. Sükösd Mihály fordítása lista Párt Szerve- ze törő vágányo- sorsok kovászos rjazanyi Jézusok om sóvár, orosz I íródeákjává, válókét, csak hogy sák a bátorsággal teli hetykeharcos Galin, a heptikás nart belú Szicsov járnak a hadtáp »jukkái viszik szét nő szilaj kozákok ácsként szereplő soraiban, meg I. akiket Moszkvá- litikai osztályhoz, sereg alá helyezett - éjnek idején ké- 3 vidéki nap band- omda fényei szik- látlanul, akár a gé- enkor éjféltájt Ga- gy megborzongas- ránt táplált viszon- arásai. li a keskeny vállú. legutóbb a Véres- réséről beszéltünk, yerinburgi proletá- Most térjünk rá últ zsarnokra. Har- ge szeretője, Orlov udvaroncok, meg Miklós, a Vascár, rcius elsején pusz- az iszákosság vitte tudnia kell, Irina Galin a mosónőnkre emeli imádattal teli, hályogos szemét, és az elhalt cárok kriptáit háborgatja fáradhatatlanul. Görnyedt alakját elönti a hold, amely mint valami kihívó tüske ágaskodik ott fenn az égen. nem messze csattognak a nyomdagépek, és tiszta fényben fürdik a rádió- állomás. Irina odasimul Vaszilij, a szakács vállához, és úgy hallgatja a szeretem tompa, gügye suttogását, felette az íéie királyok civillistája meg a királylányok hozománya, aztán ásítva így szól:- Éjjel van már, Irina, holnap is van egy nap. Gyerünk, etessük a bolhákat. A magukra csukják a konyhaajtót, otthagyva Galint a holddal, amely mint valami kihívó tüske ágaskodik ott fenn az égen A töltésen, a szendergő tó partján, szemben a holddal üldögéltem én, szemüvegesen, kelésekkel a nyakamon és Iszaak Babel ég fekete sűrűjében csillagok botorkálnak. Irina elbóbiskol, összeszorítja duzzadt ajkát, és tágult szemmel nezi-nézi Galint. Irina mellett ásítozik a széles képű Vaszilij, aki, mint minden szakács, lenézi az emberiséget. A szakácsoknak többnyire halott állatok húsával meg az élő emberek mohóságával van dolguk, és éppen ezért a szakácsok a politikában mindig azt keresik, amihez semmi közük Vaszilij is így van ezzel. Nadrágját felhúzza egész a mellbimbójáig, és Galintól az iránt érdeklődik, mennyire rúg a különsebesült, bepólyált lábbal. Zavaros, poé- tikus agyam az osztályharc emésztésével foglalkozott, amikor Galin odalépett hozzám fénylő hályogával.- Galin - mondtam a szánalomtól és a magánytól legyűrtem - Beteg vagyok, érzem, itt a vég, már nem bírom tovább itt az életet a Lovashadseregnél.- Nyálasok vagytok - mordult fel Galin. sovány csuklóján a karóra éjjel egy órát mutatott - Nyálasok vagytok, de nekünk rendeltetett, hogy tűrjünk benneteket, nyálasokat. Hogy mi szedjük ki a túzböl nektek a forró gesztenyét. Eltelik egy rövid idő, s megpillantjátok ezt a megtisztított ropogós gesztenyét, erre aztán kihúzzátok az orrotokból az ujjatok, és csodálatos prózában megénekelitek majd az új életet, de addig, addig üljetek veszteg, ti nyálasok, és ne nyavalyogjatok itt a lábunk alatt. Odaült közel mellém, megigazította a kötést, amely félrecsúszott rühmarta fekélyeimről, s azután horpadt csirkemellére horgasztotta fejét. Bánatunkat az éjszaka vigasztalta, a szél körüllebegett, mint anyák szoknyája, és lábunk előtt üdén, nedvdúsan csillogott a fű. A vonatnyomdában zakatoló gépek csikorogva elcsendesültek, a föld peremén a hajnalpír meghúzta a vonalat, a konyhaajtó megreccsent, és kinyílt. Négy, megszarusodott sarkú láb bukkant ki a friss levegőre, s megláttuk Irina szerelmes vádliját meg Vaszilij fekete, görbe körömmel fedett lába nagyujját.- Vaszilek - suttogta a lány visszafojtott, elhaló hangon. - Menjen már az ágyamról ne dévajkodjon. Vaszilijnak csak a sarka rándult egyet, s közelebb csúszott Irinához.- A Lovashadsereg - mondta ekkor hozzám fordulva Galin a Lovashadsereg pártunk Központi Bizottsága által megteremtett társadalmi gócpont A forradalom görbéje az előítéletek tömegével átitatott kozák szabadcsapatokat vette be az első sorba, de a Központi Bizottság ügyes taktikával fogja őket vaskefével megtépázni. Es Galin az Első Lovashadsereg politikai neveléséről kezdett beszélni. Sokáig beszélt, tompán, világos érthetőséggel. Szemhéja meg-megrándult a hályogos szemén. Wessely László fordítása Palotás Dezső Csukára ment. villantókanállal Fél délután áztatta a da- milt Már lemondott minden reményről. mikor megérezte a heves rántást és bevágott Az áldozat erős volt. nem hagyta magát könnyen partra cibálni. Sokáig küzdöttek Mikor végre sikerült a zsákmány fejét a viz fölé emelnie - hadd nyeljen egy kis levegőt a dög- elhült és elengedte a csődöt Nagy csobbanás. berregés- és kezdődött minden elölről Most már nagyon izgatott volt, mégis óvatosan, türelmesei.• dolgozott, semmiképpen sem akarta megkockáztatni, hogy beszakadjon a zsinór A zsákkal emelte ki, meredt szemmel, remegő lábakkal, ujjongva és hitetlenkedve. Ó is leült a partra (leült? lerogyott) és nézték egymást lihegve. Nem ilyennek képzelte, egyáltalán nem ilyennek. A haja még így csapzottan is gyönyörű szőke ugyan, az arca finom, keskeny (úristen, hogyan szedi majd ki a horgot, hogy nagyon ne fájjon s tönkre se tegye ezt a csodát?!), teste karcsú, sima és fehér - de a halfarok csak a bokánál kezdődik S ez a farok csodálatos, kékes derengéssel világit ott. ahol a homok be nem szeny- nyezte. Végül is hagyta a horgot, inkább a zsinórt vágta el. Zsákmányát oldaltáskájába tette, úgy. hogy csak a farka lógjon ki. de amaz gyakran kidugta a fejét is és bájosan rámosoly- gott. a villantóval ajkai közt Nagyon mohón, mélyen kapta be Egészen kicsi, hat-hetedfél kilós volt. de már egészen fejlett. A horgász remélte, hogy otthon a fürdőkádban majd megnő. Az asszony nyitott ajtót, harcsai? na végre, és szaladt a táskával a konyhára A horgász bement a kisszobába. leült a kanapéra. Néhányszor felugrott, de aztán ismét visz- szaereszkedett Figyelte a kinti zajokat. Később a felesége enni hívta. Kiment a konhába. A tálból testes, rózsaszínű szeletek mosolyogtak rá. szinte teljesen szétsülve, ahogyan ó szerette- Még egy - mondták M. Zs. professzornak.- Jó. megyek - legyintett az fáradtan és ment. A páciens már nem vicsorgott. lekopni sem próbált senkit. de néhány perccel előbb megkérte az egyik ápolót, hogy rendezze mutatósabb redőkbe kényszerzubbonyá t. A prof leült mellé, jókedvűen. energikusan, életkedvet sugárzó arccal, ahogy illik. A páciens csalódottan elfordította tekintetét. M Zs.-nek se- szinú. vékony szemöldöke volt.- Figyeljen rám . sellök nincsenek... érti ... nincsenek- mondta a prof- Sellők nincsenek, értem, sellók nincsenek - mondta ó - kész?
