Új Szó - Vasárnap, 1981. január-június (14. évfolyam, 1-25. szám)

1981-01-25 / 3. szám

1981. I. 25. A MAGYAR TANÍTÁSI NYELVŰ ISKOLÁK JÖVŐJE A KÖZOKTATÁS KORSZERŰSÍTÉSÉNEK TÜKRÉBEN Interjú Juraj Busa professzorral, az SZSZK oktatási miniszterével lllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll Oktatásügyünk, s ezen belül a magyar tanítási nyelvű iskolák jelene és jövője mindig időszerű, nagy érdeklődésre számot tartó kérdés. Ezekben a napokban, amikor a beiratkozás és a pályaválasztás problémája ismét előtérbe kerül, e téma még inkább időszerű. Kérdéseinkkel Juraj Busa professzorhoz, az SZSZK oktatási miniszteréhez fordultunk, aki írásban küldte meg a válaszait. Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll (CSTK-felvétel) • A CSKP Központi Bizottsága Elnök­ségének 1976 június negyedikéi határo­zata értelmében immár ötödik éve folyik iskolarendszerünk tartalmi és szervezési átépítése. Miniszter elvtárs, hogyan érté­keli a korszerűsítés eddigi menetét? Az államigazgatási szervek az iskolaügyet illetően mire helyezik a fő súlyt a legköze­lebbi időszakban?- Legmagasabb pártszervünk a csehszlovák oktató-nevelő rendszer továbbfejlesztéséről elfogadott határoza­ta évtizedekre szóló alapvető program, mely a fejlett szocialista társadalmi rend­szer lehetőségeivel és szükségleteivel összhangban múszaki-tudományos fejlő­dés követelményeinek megfelelően - ifjú nemzedékünk nevelésére és közmúvelé- sére hivatott. E program átgondolt, céltu­datos és fokozatos megvalósítására 1976 óta nemcsak az oktatási dolgozók igyekezetét sikerült összpontosítani, ha­nem a pártszervek és a nemzeti bizottsá­gok vezetésével úgyszólván az egész társadalom figyelmét is. Az eltelt négy esztendő pozitív eredményei, melyekről az állami és a kormányszervek elismerő­leg nyilatkoztak, éppen annak köszönhe­tők, hogy e programot egész társadal­munk saját ügyének tekinti. Így például az iskoláskor előtti nevelés területén nemcsak az óvodák pedagógiai funkció­ját sikerült elmélyíteni, hanem a termelési szférát is sikerült érdekeltté tenni a böl­csőde- és óvodahálózat továbbfejleszté­sében. így az 1975-ös esztendőben a 166 üzemi és szövetkezeti óvodát csu­pán 12 158 gyerek látogatta, az elmúlt évben viszont már több mint 31 ezer gyerek kapott elhelyezést 450 ilyen óvo­dában. Sikeresen befejeztük az alapiskola al­só tagozatának átépítését és hozzálát­tunk a felső tagozat átszervezéséhez. Az alapiskolai új oktató- és nevelórendszer hatékonyságának elemzése során bebi­zonyosodott, hogy az alsó tagozaton a tanulási időnek öt évről 4 évre való csökkentése ellenére is mind mennyisé­gileg mind minőségileg ugyanolyan kielé­gítő eredmények érhetők el az oktató- nevelő munkában. A pedagógusok elis­meréssel szólnak róla - az ellenőrző szervek pedig megerősítik -, hogy az alapiskola alsó tagozatát látogató gyere­kek látóköre általában tágult, képesek az egyes jelenségeket tökéletesebb logikai összefüggésekben értelmezni, bővebb a szókincsük és az új ismeretek önálló elsajátítására is sokkal jobban képesek. A párthatározat által megjelölt felada­tok közül az egyik legfontosabb a szak­munkásnak készülő fiatalokról való gon­doskodás. A termelési szakágazatok, a kerületi nemzeti bizottságok és a ter­melőszövetkezetek szorosan együttmű­ködve az iskolaügyi szervekkel sikeresen dolgoznak a középfokú szakmunkáskép­ző iskolának mint iskolarendszerünk legprogresszívabb iskolatípusának kiala­kításán. Hogy a középiskolai képzés há­rom ágát fokozatosan mind közelebb hozzuk egymáshoz, a gimnáziumokban olyan szakképzést honosítunk meg, mely a gimnáziumot végzett, de továbbtanulni nem szándékozó fiatalok számára lehe­tővé teszi, hogy teljes értékű és szakkép­zett emberekként kapcsolódhassanak be a társadalom építésébe. • Az iskolák sikeres működésének előfeltétele a pedagógusok áldozatkész és jó munkája. Milyen támogatást nyújt a pedagógusoknak az Oktatási Miniszté­rium, hogy továbbra is eredményesen teljesíthessék jelentős társadalmi hivatá­sukat?- E kérdéssel részletesen foglalkozott a pedagógusok országos konferenciája, mely 1979 áprilisában volt Prágában. A konferencián a legmagasabb párt- és állami tényezők által kifejtett gondolatok­ból egy egész sor feladat ered, melyekre a jelenlegi időszakban összpontosítjuk figyelmünket, a pedagógusképzés terüle­tén éppúgy, mint a pedagógusok tovább­képzésében. Kidolgoztuk a pedagógus­továbbképzés egész rendszerét, mely si­keresen teljesíti szerepét, legfőbb tartal­ma természetesen a pedagógusok felké­szítése az új oktatási és nevelési koncep­ció szerinti munkára. A magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógusainak képzése tartalmában azonos a többi pedagógus képzésével. Ám ugyanakkor a magyar nyelvnek, a szlovák nyelvnek és részben az orosz nyelvnek - mint nemzetiségi oktatásügyünk specifikumainak - a taní­tására való pedagógusfelkészítés külön program szerint valósul meg. A tanító- képzésnek és továbbképzésnek az elkö­vetkező időszakban is nagy figyelmet szentelünk majd. • Ezek szerint tehát a különböző típu­sú és fokú iskolák pedagógusairól való gondoskodás koncepciója átgondolt, és a sikeres megvalósítás útján halad. Ho­gyan biztosítja az Oktatási Minisztérium az új koncepció követelményeinek meg­felelő pedagógusképzést a főiskolákon?- A pedagógusképzés új koncepcióját a főiskolákon A csehszlovák oktató-ne­velő rendszer továbbfejlesztése című do­kumentum szerint valósítjuk meg, melyet 1976 június 4-én hagyott jóvá a CSKP Központi Bizottságának Elnöksége. A CSSZSZK és az SZSZK Oktatási Mi­nisztériuma ezzel összhangban dolgozta ki az oktatási rendszer korszerűsítésének és a szélesen értelmezett pedagógus- képzés javításának kérdéseit, figyelembe véve a szocialista országokban, elsősor­ban a Szovjetunióban e téren szerzett tapasztalatokat. A Szlovák Szocialista Köztársaságban a magyar tanítási nyelvű iskolák számára történő pedagóguskép­zés kérdéseinek megoldása során figye­lembe vettük azokat a tapasztalatokat is, amelyeket a Magyar Népköztársaságban szereztek a szlovák nemzetiségi iskolák pedagógusainak képzésében. A CSSZSZK és az SZSZK Oktatási Minisztériuma országos érvényű egysé­ges alapelveket fektetett le a pedagógus- képző karok profiljának kialakításához és a megvalósítás módjáról is intézkedett. A profilkialakítás elveinek kidolgozásánál tekintetbe vettük a társadalmi szükségle­teket és a pedagógusképző karok képe­sítési szerkezetének elemzését is. A magyar tanítási nyelvű alapiskolák alsó tagozata számára jelenleg a Nyitrai Pedagógiai Kar nappali és levelező tago­zatán képeznek pedagógusokat. A ma­gyar tanítási nyelvű alapiskolák és középiskolák számára a magyar-szlovák szakos pedagógusokat a bratislavai Ko- mensky Egyetem Bölcsészettudományi Karán képezik. Az 1981-82-es tanévben matematika-biológia szak nyílik a Nyitrai Pedagógiai Kar magyar tagozatán, és az elkövetkező évek során a magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák szükségle­teinek megfelelően az az SZSZK Oktatá­si Minisztériuma megoldja más társada-' lom- és természettudományi tanszakok nyitásának a kérdését is. Ehhez termé­szetesen a járási és a kerületi nemzeti bizottságok illetékes osztályán pontosan fel kell majd mérni a magyar tanítási nyelvű iskolák pedagógus-szükségletét, úgy, hogy ez a kérdés 1983-ig megold­ható legyen. • A CSKP oktatáspolitikájának alap­vető célja olyan embert nevelni, aki min­den tekintetben megállja majd a helyét a fejlett szocialista társadalomban. Ho­gyan érvényesíti az iskolaügy ezt az alapelvet a magyar nemzetiségű tanulók viszonylatában?- Tanügyünk demokratizálásával biz­tosítottuk, hogy egyenlő gondoskodás­ban részesüljön minden tanuló, nemzeti­ségére való tekintet nélkül. Ez nemcsak az oktatás és nevelés tartalmában, a munkamódszerekben és -formákban, az iskolák tanszerekkel és oktatási se­gédeszközökkel való ellátásban érvénye­sül, hanem abban a gondoskodásban is, hogy a magyar nemzetiségű gyerekek az iskola elvégzése után egyrészt egyen­rangúan érvényesülhessenek a társadal­mi élet valamennyi területén, másrészt, hogy minden lehetőségük meglegyen anyanyelvűk minél tökéletesebb elsajátí­tására, saját nemzetiségi kultúrájuk meg­ismerésére és továbbfejlesztésére. Ha ezt a problémakört le akarnánk szűkíteni, szükségesnek mutatkozik, hogy a ma­gyar tanítási nyelvű iskolákban biztosítani kell az olyan tantárgyak oktatásának ha­tékonyságát, mint amilyen egyfelől a ma­gyar nyelv és irodalom a történelem, a zenei nevelés, másfelől pedig a szlovák nyelv és a polgári nevelés. A nemzetiségi iskolák vonatkozásában mind a feladato­kat, mind pedig az egyes intézkedéseket illetően mindkét említett terület a tanügyi hatóságok figyelmének és tevékenysé­gének középpontjában áll. 0 Hogyan mutatkozik meg e gondos­kodás az alap és középiskolák végzett növendékeinek elhelyezésében?- A lenini nemzetiségi politika szelle­mében államunkban az az alapelv érvé­nyesül, hogy a legkülönbözőbb típusú és fokú iskolákban a tanulók nemzetiségi összetétele minél tökéletesebb össz­hangban legyen a lakosság nemzetiségi összetételével, ám ugyanakkor a legna­gyobb mértékban biztosítva legyen a szülök joga a tanítási nyelv megválasz­tására. Ezt az alapelvet lényegében sike­rül érvényesítenünk az óvodákban, az alapiskolákban, a gimnáziumokban és a négyéves szakmunkásképzőkben. Ke­vésbé sikerül viszont a kívánt nemzetisé­gi összetételt elérni a szakközépiskolák és a szakmunkásképzők egyes szakain, de főképpen a főiskolák műszaki irányza­tain. Ez a megállapítás annak ellenére is érvényes, hogy az utóbbi években a ma­gyar nemzetiségű tanulók részaránya fo­kozatosan nő ezekben az iskolákban is, ám a részarány növekedése viszonylag lassú és nincs összhangban a tanügyi dolgozók ráfordított igyekezetével. Ennek több okát is felhozhatjuk, ezek közül azonban a legszembeszököbb az a tény, hogy a magyar nemzetiségű tanulók egyáltalában nem tanúsítottak érdeklő­dést a szakközépiskolák egyes tanszakai iránt. Egyáltalán nem jelentkeztek példá­ul a Ruzomberoki Textilipari Szakközép- iskolába, a Zvoleni Faipari Szakközép- iskolába, a Banská Stiavnica-i Bányá­szati Szakközépiskolába, a Kremnicai Iparművészeti Szakközépiskolába, és így tovább, s ami a szakmunkásképző inté­zetekben való tanulást illeti, a tanulók jelentős része inkább a kevésbé igényes tanulási formákat választja az egyes tan­szakokon. A magyar nemzetiségű diákok részarányának a szükségestől való el­maradását a felsőoktatási intézmények­ben elsősorban az okozza, hogy az egyetemi és a műszaki irányzatokra je­lentkezettek aránya kedvezőtlenebb, mint a többi diákok esetében. Mivelhogy a tanulók összetételében - főleg a szakközépiskolákban és a szak­munkásképzők egyes szakain - előfor­dulnak bizonyos eltérések, az oktatási minisztérium, együttműködve a kerületi nemzeti bizottságok és a járási nemzeti bizottságok oktatási osztályával, elfogad­va a pártszervek hatékony támogatását, az utóbbi években számos olyan intézke­dést hajtott végre, melyek segítségével fokozatosan el lehet érni a szükséges nemzetiségi összetételt. Ezzel a követel­ménnyel számolnia kell például az egyes évi végrehajtási terveknek és az iskola- hálózatot módosító terveknek is. A kitű­zött célok eléréséhez főként a szlovák nyelv oktatásának javítását célzó komp­lex pedagógiai-szervezési intézkedések­nek kell majd jelentékenyen hozzájárulni­uk, de sokat segíthet a tanulók és a szü­lők körében kifejtett pályaválasztással kapcsolatos felvilágosító munka. Ez alkalommal is szeretném ismétel­ten felhívni a magyar nemzetiségű szülő­ket és a pedagógusokat is, hogy amikor döntenek gyerekeik továbbtanulásáról, a pedagógusok oktató-nevelő tevékeny­ségük során tanúsítsanak teljes megér­tést politikai célkitűzéseink és a társada­lom szükségletei iránt, ám ugyanakkor vegyék figyelembe a tanulók képességeit és kívánságait is. Csak Így érhető el, hogy a Szlovák Szocialista Köztársaság Oktatási Minisztériumának erőfeszítéseit kellőképpen támogatni fogják mindazok a szervek és intézmények, amelyek a fel­adatok teljesítésében társadalmi életünk e jelentős területén részt vesznek. • A szülök s közöttük a magyar nem­zetiségű szülők is elég gyakran adnak hangot nemtetszésüknek az osztatlan is­kolák megszüntetésével kapcsolatban. Milyen célokat követnek az illetékes szer­vek a kisebb falusi iskolák megszünteté­sével?- A csehszlovák oktató-nevelő rend­szer továbbfejlesztésére vonatkozó in­tézkedések, a tartalmi változások, az ok­tató-nevelő munka minőségével - s ezál­tal a munkamódszerekkel és -formákkal - szemben támasztott mind szigorúbb követelmények egyre inkább meggyőz­nek bennünket arról, hogy az osztatlan, de főképpen az egyosztályos iskolákban sokszor még a legnagyobb igyekezettel sem lehet kielégítően eleget tenni a kö­vetelményeknek. Ez a tény megköveteli, hogy a kevés osztályos iskolákat beol­vasszuk a körzeti iskolákba. A körzetesí­tést az Eljárási alapelvek az osztatlan iskolák integrálásához az alapiskolák tar­talmi és szervezési átépítésének szaka­szában című, a Szlovák Szocialista Köz­társaság kormánya által jóváhagyott do­kumentum szerint valósítjuk meg, még­pedig 1990-ig. Ezek az alapelvek minden iskolára érvényesek, tanítási nyelvükre való tekintet nélkül. A nemzetiségi iskolák esetében külön kitételekben biztosítják a magyar tanítási nyelv folytonosságát. Az osztatlan iskolák hálózatában esz- közlendö változtatások végrehajtásával az illető járások politikai és állami szervei vannak megbízva. Az eddigi tapasztala­tok azt mutatják, hogy a nemzeti bizottsá­gok a körzetesítésnél megfontoltan jár­nak el, teljes mértékben tiszteletben tart­va a gyerekeknek az anyanyelvükön való tanulás alkotmányos jogát; az eltérő taní­tási nyelvű iskolákat egyenlő feltételek mellett kötelesek integrálni, s ezt meg is tartják. Bár igaz, hogy ezt az igyekezetét a - szlovák, magyar vagy ukrán nemzeti­ségű - szülők egy része nem mindig fogadja megértéssel, ami főként abból ered, hogy a gyerekek beutazása a távo­labbi községekbe bizonyos nehézségek­kel jár (és emiatt a szülök gyakran fölös­legesen aggodalmaskodnak). Természe­tes, hogy a körzetesítés következtében az iskolák száma - főként az egy- és kétosztályosoké - az utóbbi években érez­hetően csökkent, ám szeretném újra hangsúlyozni, hogy egy-egy iskola meg­szüntetésének elvi feltétel az eredeti taní­tási nyelv folytonosságának, valamint más, elsősorban a politikai és a pedagó­giai-szervezési körülmények biztosítása. 0 Hogyan oldja meg a minisztérium a megszüntetett iskolák pedagógusainak elhelyezkedési problémáját?- Az iskolák integrálása természete­sen a tanítókat is közvetlenül érinti, hi­szen első pillantásra úgy tűnhet fel, hogy a „beolvasztott“ iskola tanítója munka nélkül marad. A valóság persze az, hogy eddig még egyetlen tanítóval sem szakí­tották meg a munkaviszonyt az illető iskola integrálása címén. Csak ritka ese­tekben kerül rá sor, hogy a megszüntetett iskola tanítója olyan munkát választ, ami nem felel meg képesítésének. Az ilyen esetekben inkább szubjektív okokról van szó, olyanokról mint például a bejárás, a családi problémák és ehhez hasonlók. A megszüntetett iskolák pedagógusait a nemzeti bizottságok iskolaügyi osztá­lyai többnyire az irányításuk alá eső isko­láknak azon a tagozatán helyezik el, ahova képesítésük szól, illetve az iskolai napközi otthonokban, ahol természete­sen képesítésüknek megfelelő bért kapnak. KOVESDI JÁNOS

Next

/
Thumbnails
Contents